Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
1991. augusztus 7., szerda © SPORT A legnagyobb • •1 **1 s / okolvivo és igehirdető így él napjainkban Muhammad Ali Lebegett, mint egy pillangó, olyan is volt az élete. Ma inkább a földön jár, mindent alaposan megfigyel, de a túlvilágiakhoz imádkozik. Muhammad Aliról, a legendás ökölvívóról jutottak eszébe a fenti gondolatok azoknak az újságíróknak, akiket meghívott Deer Lake-be, egykori pennsylvaniai edzőtáborába. Hallottak róla: sok helyen még mindig Ali jelképezi az erőt, a népszerűséget. A legtöbb kisvárosi utcán még mindig aláírásért ostromolják, ha sétálni megy. A hírek nyomán szinte az összes riporter szívesen buszozott több órát, hogy láthassa az egykori indulatokat, a mosolyt és a haragot Ali arcán. Amikor a Busz befordult az edzőtábor kapuján és a távolban feltűnt a hatalmas termetű egykori ökölvívó alakja, többen is önkéntelenül kimondták: — Olyan, mint a régi Ali. Szinte semmit sem változott a tíz év alatt, amióta visszavonult. Az alakja szinte könnyed, a húsz esztendei küzdelem, csatározás távolról nézve semmilyen nyomot nem hagyott rajta. A messzi látszat után közelről következik a keserű kiábrándulás. A 49 éves egykori legendás nehézsúlyú világbajnokon a Parkinson-kór jelei mutatkoznak. Zavarodottan, suttogva beszél, a teste remeg, néha megmegrándul. Az első megdöbbenés után az újságírók úgy gondolták: a szívfacsaró jelen helyett inkább azokra az időkre emlékeznek Deer Lake-ben, amikor előbb Cassius Clay, majd Muhammad Ali néven uralta a ringet és a sportvilágot. — Úgy gondoltuk, ez a látogatás sokat segíthet neki, talán felemeli a lelkét — súgta a vendégeknek Walli Muhammad, aki több mint két évtizedet töltött a bajnok mellett. — A hely láttán Ali jobban érzi magát, és ezért boldog vagyok. Bizonyosan rengeteg kellemes emlék jut most eszébe. Ahogy körbesétáltunk, csak annyit mondott nekem, hogy újra otthon vagyunk. Ali gondolkodása ugyanis évek óta a múltba réved. Minden idők egyik legnagyobb ökölvívója Illinoisban él egy kis farmon. Muzulmán lelkészként úgy érzi: bármit megengedhet magának, és ezért az utóbbi * időben gyakran lepte meg környezetét a legkülönbözőbb visszatérési tervekkel. Néha a ringre gondol, többször csak a spártai edzőtábori életre. —Nézzék, hogy felragyogott az arca, amikor beléptünk az egykori edzőterembe — figyelmeztette a vendégeket Jeremiah Shabazz, aki negyedszázada kíséri figyelemmel az egykori Cassius Clay útját. — Nem tudom, hogyan találtak ide egykor az emberek, de Kínától Indiáig, Európától Ausztráliáig mindenünnen jöttek csodálni a bajnokot. Ali és környezete még 1972- ben lelt rá Deer Lake-re. A makrancos sztár csak akkor tért visz- sza ide mérkőzés után, ha nyert. Amikor veszített, napokra bevette magát az erdőbe. Most is a rengeteg szélén él, házába — az egyik ajtó fölé — Sonny Liston nevét festette fel. Amikor a régi példakép nevét hallotta, Ali egy pillanatra újra az egykori mókás bohóc lett. Listont parodizálva kiválóan utánzott egy vén medvét. Otthon, Illinoisban naponta ötször felkeresi a dzsámit, amit magának építtetett. Ilyenkor tíztizenöt percet imádkozik. Különösen jól érzi magát a munkások között, akikkel a „Mentsd meg a gyermekeket!” alapítványban dolgoztak együtt. Már kis híján vége a látogatásnak, az újságírók a busz felé sétálnak, amikor Ali figyelmet kér: — Az ökölvívás volt az életem első küldetése — mondja alig hallhatóan. — Most jön a második. Üzenem a világ valamennyi egyházának és vallásának, lelkészének és hívőjének, hogy valamennyiüknél nagyobbat teszek a Földért. Sokkal több igét ültetek el a lelkekbe, mint bárki eddig. Én voltam a világ legjobb ökölvívója és én leszek a legnagyobb igehirdető, aki valaha is élt. Amíg a buszból nézve távolodott az alakja, az egyik tudósító hangosan elmerengett: — Suttogva ugyan és remegő kézzel, de egy pillanatra az igazi Ali jelent meg nekünk! A Gyomaendrődi Spartacus TK megyei ifjúsági bajnokságot nyert labdarúgó-együttese. Állnak balról: Vass Ignác szakosztály vezető, Kocsis, Tímár, Tóth, Túri, Bélteki János edző, Varjú, Gácsi, Munkácsi, Hunya, Karácsony. Ülnek: Dobó, Di- nya, Pataki, Szabó. Guggolnak: Kua, Kiss, Farkas, Hegedűs, Raffael, Babos. „...a mai gazdasági helyzet és hangulat nem kedvez a sportnak” Egy óra Palotai Károllyal - Győrben Palotai Károly húszévesen került Győrbe, előtte a Békéscsabai Építők labdarúgója volt. Békéscsabán látta meg a napvilágot, érte el első sikereit. Győrben csapatkapitánya volt az 1963- as, egyidényes bajnokságot nyert együttesnek. Háromszor lettek kupagyőztesek. Sőt, Palotai még az év labdarúgója is volt 1963- ban. Pedig akkor nem „akárkik” szerepeltek a magyar pályákon hétről-hétre... O volt a kapitánya az 1964. évi tokiói olimpián győztes magyar csapatnak is! Játékos pályafutását egy súlyos sérülés törte ketté 1967-ben. Alighogy befejezte sikerekben gazdag labdarúgó pályafutását, egy még sikeresebb, a játékvezetés történetében máig egyedülálló pályát futott be. Játékvezetőként a FIFA megtisztelő meghívása alapján részt vehetett két olimpián (1972-ben és ’76-ban); három világbajnokságon: az 1974-es NSZK-beli, az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi vb-n. Két BEK, egy KEK, egy UEFA Kupa és egy Szuperkupa döntőt vezetett. Összesen 117 nemzetközi találkozón működött közre, itthon 215 NB I-es mérkőzésen fújta a sípot. A játékvezetéstől 1984- ben a Nehru Kupán búcsúzott. Azóta sem távolodott el a sporttól, hiszen Győrben a Test- nevelési és Sportbizottságnál irányítja a megye sportját. Ma is kötődöm szülőhelyemhez A dolgozószoba híven tükrözi gazdáját: fényképek, emléklapok, zászlók..., egy nagyszerű pálya csodálatos emlékei. Az íróasztal mellett közvetlenül egy Békéscsaba címerével ellátott szőttes lóg a falon. Elkapja tekintetem, elmosolyodik: —■ Igen, ugyan már nagyon régen elkerültem Csabáról, de természetesen ma is kötődöm szülőhelyemhez. Rengeteget köszönhetek Békéscsabának. Ott nőttem fel, ott ismerkedtem meg a labdarúgással. Nagyszerű pedagógusok tanítottak és nagyszerű edzők keze alatt dolgozhattam. Szerettem az itt élő embereket és úgy érzem, ők is szerettek engem. Nagyon-nagyon nehéz volt eljönnöm otthonról, fájdalmas volt a búcsúzás... — Milyen kapcsolatai vannak ma Békés megyével? — Természetesen rengeteg fiatalkori barátommal, ismerősömmel tartom ma is a kapcsolatot. Rendszeresen levelezem néhány volt középiskolai tanárommal, figyelemmel kísérem a megye sportéletét, szurkolok a Békés megyei csapatoknak, sportolóknak. Igazságos emberek — Miben látja annak okát, hogy Békés megyéből viszonylag kevesen tettek szert világhírnévre, holott több, később neves sportoló, edző és sportvezető is itt született, s kezdte sportpálya- futását? — Ennek valószínűleg több oka is lehet. Nem mindegyik megye, sportegyesület tudja megtartani értékeit, elsősorban anyagi okok miatt. S az a gyanúm, hogy ezután sem változik különösebben a helyzet, ugyanúgy nehéz lesz megtartani a kiemelkedő sportolókat, hiszen sokkal többet nyújtanak nekik Budapesten. — Békés megye több neves FIFA játékvezetőt adott a labdarúgásnak... — Igen, Petrivel kezdődött, majd én következtem, aztán Győri László és Németh Lajos. Viccesen azt szoktam mondani a baráti körömben, nemhiába a Békés megyeiek igazságos emberek... — Maradjunk még egy kicsit a játékvezetésnél. Ha jól tudom, az Ön neve is szóba került Spanyolországban a vb-döntő vezetésével kapcsolatban. — Ez így nem egészen pontos. Az tény: sokáig szó volt arról, hogy a nyitómérkőzést én vezethetem, de végül „csak” partjelző lehettem. S a döntő mérkőzés? Már 1978-ban sor kerülhetett volna rá, de a brazil—argentin finálé akkora mérkőzés volt, hogy annak tudatában már nem is reménykedtem. Spanyolországban is szóba került ugyan a nevem, de végül különböző okok miatt sajnos nem én bíráskodhattam... Se idejük, se kedvük — Térjünk vissza a mához. A sport ma egyre inkább háttérbe szorul... — A kérdés megválaszolásához az általános gazdasági helyzet nehézségeihez kell visszanyúlni. Mert szinte magával vonja ez a „legyengült” gazdasági helyzet, hogy az embereknek sem idejük, sem kedvük nincs a sportra. Ez kezdődik az iskolával, ahol a megfelelő létesítmények, tárgyi feltételek hiányoznak vagy hiányosak. De nem olyan a hangulat, nincs olyan megbecsülése a sportnak, testnevelésnek, mint ami megilletné. S az is tény: a kormány Palotai Károly sem látja igazán, hogy mennyivel többet lehetne takarékoskodni más területen, ha ennél többet áldozna a sportra. A sok baleset és betegség miatt kiesett óra árán rengeteget tudnának „spórolni”. Azaz hosszútávra kellene tervezni. Remélem, ha megváltozik a gazdasági helyzet, javul a családok életszínvonala, s ezzel együtt több szabadidejük marad, akkor az embereknek sokkal nagyobb kedvük lesz a sporthoz, a sportoláshoz. A világ megítélése egy országról valahol ebben is szerepet játszik. A rólunk kialakult kép könnyen megváltozhat. Jelen pillanatban legalábbis afelé haladunk. Az olimpiákon, a világ- bajnokságokon, a nemzetközi versenyeken elért eredményeink ugyanis egyre inkább csökkennő tendenciát mutathatnak. Visszakerülni nehezebb — Tevékenykedik-e napjainkban a hazai és a nemzetközi futballéletben? — Az MLSZ elnökségének tagja, a Játékvezetői Testület elnökhelyettese, a FIFA Játékvezetői Bizottságának tagja és ellenőre, valamint az UEFA ellenőre vagyok. De munkahelyemen is sporttal foglalkozom. —Hogyan vélekedik az Előre FC csapatának tavaszi zuhanó- repüléséről? — Természetesen végig figyelemmel kísértem a csapat szereplését, és az utolsó pillanatig szurkoltam a bent maradásért. Ám az a véleményem, ha egy csapat három „négypontos” meccset is elveszít, akkor magának ásta a sírját. Gondolok itt a Vasas, a Szeged SC és a Volán FC elleni mérkőzésekre. A közlekedésiek ellen például nem a jogosan vagy jogtalanul megadott tizenegyessel kellett volna foglalkozni, hanem ki kellett volna egyenlíteni! Hiszen volt hátra még 80 {tere, s az az egy pont a bent maradást jelenthette volna. A csapatok életében a kiesés mindig törést jelent, hiszen rengeteg változás válik ilyenkor szükségessé, elmennek játékosok, jönnek újak... Szerintem visszakerülni sokkal nehezebb, mint bent maradni... De bízom a csapatban, és reménykedem, hogy jövőre ismét NB I- esek lesznek! És még valamit: mindenki véresen komolyan veszi a labdarúgást, a kiesést, s egyvalamit elfelejtenek: a foci az játék! Szigeti Csaba Uj szex-teszt az atlétáknál A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) londoni központjában bejelentették: megváltozik a szexvizsgálatok eddigi rendszere, amelyet „tudományosan megalapozatlannak”, amellett „etikailag elfogadhatatlannak” minősítettek. Az új szisztémát napokon belül bevezetik, így már a tokiói világbajnokság résztvevőit is ennek megfelelően „tesztelik”. Az IAAF közleményéből kiderül, hogy ezentúl minden jelentős világverseny — fedettpályás és szabadtéri vb. Világkupa stb. — előtt a benevezetteknek, férfiaknak és nőknek egyaránt, alapos orvosi vizsgálatnak kell alávetniük magukat, amelynek célja általános fizikai állapotuk felmérése, illetve nemük pontos, kétséget kizáró megállapítása, az eddigit meghaladó alapossággal. E vizsgálatok után a nemzeti szövetség által kijelölt orvos, illetve az elnök vagy a főtitkár kézjegyével ellátott igazolványt állítanak ki, amelyet a világversenyen már az akkredi- tációnál be kell mutatni. Azok a versenyzőnők, akik korábban már hozzájutottak az IAAF úgynevezett nőiességet bizonyító igazolványához, nem kötelezhetők újabb hasonló próbára, az igazolás tehát a továbbiakban is érvényes. Az IAAF közleménye emlékeztet arra, hogy a korábbiakban a világversenyek női résztvevőit közvetlenül a rajt előtt kötelezték szex-tesztre, amelyet a szájból vett nyálkahártyaminta alapján végeztek el. Ezt a fajta módszert minősítették most túlhaladottnak, a versenyzők szempontjából pedig zavarónak, etikai problémákat okozónak. Ez azért furcsa, mert a nőgyógyászati vizsgálat, amelynél megelégedtek a külső nemi jegyek szemrevételezésével, és a nyálkahártyapróba ellen eddig nem merült föl kifogás, azt — úgymond — csalhatatlan módszerként emlegették. Erre gondolva nyilván arról van szó, hogy ezentúl a szex-teszteket — fizikai próbával egybekötve — „hazai pályán” végzik el, s nem — lóhalálában — a versenyek színhelyén.
