Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám

1991. augusztus 27., kedd KÖRKÉP Aki nyelvet tud, jelentkezhet Továbbképzés, munka - külföldön Azáltal, hogy nyitott az or­szág, legalább részben máris be­került az európai véráramba. Igaz, még csak távoli cél lehet mondjuk közös piaci tagságunk, azonban máris rengeteg szerve­zet, alapítvány kínál olyan lehe­tőségeket magyar állampolgá­roknak, amelyekre korábban semmi esélyünk nem volt. Pél­dául szakmai továbbképzési, átképzési programokat és mun­kalehetőségeket a szakmai ta­pasztalatszerzés érdekében — Nyugat-Európában. Ami — az év végére háromszázezresre jó­solt — munkanélküliség fényé­ben biz’ nem megvetendő. A tapasztalatok — például Szegeden — azonban azt mutat­ják, hogy ezek az információk általában éppen az érintettekhez nem jutnak el. Különböző hiva­talok íróasztalaiban porosod- jiak. Ennek eredményeként amíg Budapestről például meg­lehetősen sokan élhettek már ilyen lehetőséggel, a vidékiek alig. Ezen a helyzeten kíván változtatni Teszáry Gábor, a szegedi Média 6 Reklám- és Manager Iroda vezetője, aki egyben Bratinka József ország- gyűlési képviselő irodáját is ve­zeti. Az iroda keretében tanács­adó szolgálatot kíván létrehoz­ni, amely számítógépes hálózat alkalmazásával képes segíteni kis- és középüzemek, vállalko­zások létrehozását, eredménye­sebb működését a dél-alföldi régióban, szakértői csoportok munkájára, valamint külföldi, nyugat-európai régiókkal kiala­kított kapcsolatokra egyaránt építve. Mivel hozzá eljutnak a kül­földi ajánlatok, legalábbis azok jó része, segítséget kínál azok­nak, akik érdeklődnek az ilyen lehetőségek iránt. A föltétel: va­lamely nyugat-európai nyelv alapfokú ismerete és bármilyen szakképzettség, a péktől az or­vosig, a mérnöktől a kőművesig. Hiszen minden szakmára jön­nek ajánlatok, tovább- és átkép­zésre, munkavállalásra vagy ezek kombinációjára. Az iroda Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyében élő szakemberek jelentkezését várja, levélben, szegedi címükre (Média 65 Reklám- és Manager Iroda, 6701 Szeged, Pf.: 692.), a nyelvtudás, a szakma, az érdek­lődő életkorának, címének meg­jelölésével. Vállalják, hogy amennyiben „testreszabott” ajánlat érkezik, értesítik és segí­tik az érdeklődőket. Sz. I. Horoszkóp Augusztus 27. Ezen a napon született 1928-ban Boros Péter belügyminiszter SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). A csillagok állása most szerencsét ígér a Szűz csillagjegyben születetteknek. Érdemes most kockáztatni, Öné a labda. Tölt­sön ki néhány játékszelvényt, hátha... Most kivételesen ne hallgasson senkire. MERLEG (IX. 24— X. 23.). Ha munkával tölti is a szünidő utolsó hetét, ne feledkezzen meg gyermekeiről. Kérjen még egy-két nap szabadságot, és azt töltse el vélük. Vigye őket für­dőbe, fagyizni. SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Fejezze be, amit elkezdett, de ne fogjon új vállalkozá­sokba. Előbb mérje fel lehetősé­geit, keressen piacot termékei­nek, és kérje ki szakemberek tanácsait. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Szerencsés konstelláció határozza meg jövőjét. Titkolt vágyai beteljesülés előtt állnak, de ne próbálkozzon erőltetni semmit, mert az irányítás a sors kezében van. BAK (XII. 22—1. 20.). Apróbb konflik­tusra számítson kör­nyezetében, de ha megfontolt és figyelmes, elke­rülheti a súrlódásokat. Tervbe vett dolgait könnyedén végzi. Szerelmével boldog, VÍZÖNTŐ (1.21—II. (t|0| 20.). Váratlan megle- \4TNdJ petés éri. Dolgai kívá- natosan alakulnak, de azért legyen megfontolt és fő­ként nagyon határozott. Munka után kimerültnek fogja magát érezni. HALAK (II. 21—III. 20.). A költséges szó­rakozásokat és fölös­leges kiadásokat ke­rülje, mert nagyon kellemetlen, ha nem marad hó végére pénz. Nehezen tud kijönni sorsával. Fordítson időt társa kiengeszte­lésére. KOS (III. 21—IV. 20. ). Örül az új elfog­laltságnak, mely vál­tozást jelent életében. A körülötte kialakult félreérté­seket is tisztázhatja, melyhez se­gítséget kap egy idősebb hölgy­től vagy rokonától. BIKA (IV. 21—V. I uSNvi 20.). Vegyes érzel- VTr J mekkel telített a mai napja. Kételkedik önmagában, cselekedeteiben, terveiben, sőt még másokban is. Törjön ki ebből az ördögi kör­ből, mert a vidámság sokkal jel­lemzőbb Önre. IKREK (V. 21—VI. 21. ). Ma rendkívül ér­zékenyen reagál min­denre, ami Ön körül történik. Könnyen megbántód- hat, és megbánthat másokat. A csillagok szép, nyugodt, hangu­latos estet mutatnak. RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Ma munkáját kis­sé elhanyagolja, de nem baj, mert eddig kivívott tekintélyéből még erre is telik. A politika hírei megdöb­bentik, pedig a Rák nem igazi politikus alkat. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Ne várjon ma se jót, se rosszat! Unni fogja teendőit, és általában mindent. Ha bosszantja a kollégák sok locsogása, inkább vonuljon vissza, próbáljon úrrá lenni bosszúságán. Egy iskolaigazgató, aki nem panaszkodik, csak a tényeket mondja el Igazából minden új iskolaév valamikor tavasszal kezdődik a beiskolázással. A nyári vakáció ideje alatt aztán — ha van rá pénz — kimeszelik a tantermeket, lefestik a padokat és a táblá­kat. Az ünnepélyes tanévnyitók hangulatához — emlékeinkben — a friss mésznek és a festéknek az illata is hozzátartozik. Kipihent, tudásra szomjazó gyermekek és lélekben megújult, hittel feltöltődött pedagógusok találkoz(hatná)nak a szeptembe­ri iskolakezdéskor szerte az országban. De miért a feltételes mód? Hallgassuk meg egy olyan vidéki iskolának az igazgatóját, akinek igazán nincs oka panaszra. Nem is panaszkodik, tényeket mond csupán. — Tavaly 557 tanulónk volt, az új tanévben 662 lesz — kezdi tájékoztatóját Magyaróvári Mihály, a 614-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója. Ez a létszám igen magasnak tűnik a korábbi tíz év átlagban 350 fős létszámához képest. A több mint 100 fős növekedés a de­mográfiai csúcsnak tudható be. A zökkenőmentes munka érde­kében időben hozzáfogtunk a személyi és tárgyi feltételek ki­alakításához. Úgy tűnik, hogy tanárhiány- nyal nem kell számolnunk. A kartársak vállalták a maximális túlterhelést, sok nálunk a fiatal munkaerő, s valljuk meg, szük­ségük is van a többletkeresetre. Iskolaszervezési szempontból arra vigyáztunk, hogy majd a demográfiai apály idején se kelljen kollégákat elküldeni. Csak a nyugdíjba vonulóktól szándékozunk megválni. A szakoktatói gárda esetében az okoz gondot, hogy a többség­nek nincs pedagógiai végzettsé­ge. Szerencsére az idősebb, ta­pasztaltabb oktatók mindenben segítik a fiatalabbakat, a kezdő­ket. A munkanélküliség növe­kedésével arra számítunk, hogy több üzemmérnököt sikerül szakoktatóként alkalmaznunk. ■— Milyenek a tárgyi feltéte­lek? — Az elméleti oktatás felté­telei jók, különösen a Hanga­épület elkészülte óta. Harminc- két-harminchárom osztályt in­dítunk, s az első évfolyamon bi­zonyos tantárgyakból (magyar, idegen nyelvek, matematika) csoportbontásra kerül sor. Ánnyi tanteremmel, ahány csoportunk lesz, természetesen nem rendelkezünk, de szeren­csére nem is kell annyi. A szak­munkástanuló osztályok ugyan­is hetente egymást váltva vesz­nek részt elméleti, illetve gya­korlati oktatáson. — Rendelkeznek elegendő számú tanműhellyel? — Ezen a területen már gond­jaink vannak. A jelenlegi gazda­sági nehézségek miatt a vállala­tok nem nagyon lelkesednek tanulóink gyakorlati képzéséért. Egyelőre érvényes szerződé­seink vannak, a tanév indítása ebben a tekintetben is biztosnak tűnik, de a „hogyan tovább?” kérdése még megválaszolatlan. A helyi állami gazdaságra és a cukorgyárra nagy valószínűség­gel hosszú távon is számítha­tunk, a téeszek helyzete azon­ban bizonytalan ilyen szem­pontból is. — Milyenek a végzősök kilá­tásai? — Közismertek a fiatalok el­helyezkedési nehézségei. Némi szkepticizmussal azt is mond­hatnám, hogy most képezzük a jövő munkanélkülijeit. De azért legyünk egy kissé optimistáb­bak: ha van egy szakma a fiatal kezében, nagyobbak a munkába állási esélyei. Bár a lányok ese­tében ez is csak fenntartásokkal igaz: Mezőhegyes környékén ugyanis nincs olyan ipari háttér, amely foglalkoztatni tudná a szakképzett női munkaerőt. Ménesi György Olvasóink írják! s ígéret maradt az önkormányzatok ,,ösijussa” A Békés Megyei Hírlap hasábjain gyakran szerepeltek ez év tava­szán, nyarán az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyonnal kapc­solatos írások. Békés megye 57 helyi önkormányzata és a megyei köz­gyűlés állást foglalt az erre vonatkozó törvényjavaslat feletti vitában: a törvény adja vissza a települések egykori köztulajdonát, közbirtokait. A parlament e törvénnyel valósítsa meg a Magyar Demokrata Fórum, a Keresztény-Demokrata Néppárt és a Kisgazdapárt választási program­jában meghirdetett önkormányzati célokat. Kapják vissza a települések egykori vagyonukat, az állami tulajdon átszervezése juttassa vagyon­hoz az önkormányzatokat, amelyek „e vagyonnal önállóan gazdálkod­hatnak, szedhetik hasznait, gyarapíthatják és jövedelmező gazdasági vállalkozásba fektethetik." A parlament júliusban meghozta döntését. Százhuszonegy kormány- párti képviselő ,,nem" szavazatával elutasította a kormánypártok választási ígéretének a megvalósítását. Leszavazták a Markó István, dr. Remport Katalin és Kiss László képviselők által beterjesztett indítványt: .Az önkormányzatok tulajdonába kell adni a település közigazgatási határán belül fekvő mindazon földterületeket, amelyek korábban a tulajdonukat képezték." Az indítvány felett 22 kormánypárti képviselő szavazott igennel, 121 nemmel, 4 tartózkodott a szavazástól, 79 pedig ott sem volt a szavazás­nál, ahol teljesíthette volna választóinak tett ígéretét. A 144 ellenzéki képviselő közül 78 szavazott igennel, senki sem szavazott nemmel, 16 tartózkodott, 50 távolmaradt. Egy-egy független képviselő szavazott igennel, nemmel és egy tartózkodott. Tizenegy távol maradt. A hosszú nemakarásnak a végén az összes parlamenti képviselő alig több mint egy harmada törvényt alkotott: Maradjon ígéret az önkormányzatok „ősi jussa”! Békés megye képviselői közül igennel szavazott: dr. Futaki Géza, Szokolay Zoltán és dr. Zsíros Géza, a békéscsabai: Kádár Péter, a gyulai; Pelcsinszki Boleszláv ,a szeghalmi és Varga Zoltán ,az orosházi választókerület képviselője. Nemmel szavazott Csut ka István és Pásztor Gyula, a békési, Tóth Imre, a gyomaendrödi választókerület képviselője. Távol maradtak a siavazqstól Deme Zoltán, a szarvasi, Markó István, a gyulai, dr. Remport Katalin és dr. Vastagh Pál, a mezőkovácsházi választókerület képviselői. Igaznak bizonyult a mondás: Az ígéret szép szó, de csak úgy jó, ha betartják! Zalai György Két élelmes Szolnok megyei vállalkozó, Szamár Béla és Török Csaba vízi dodzsemet létesített Tiszafürednél a Tisza-tón. A saját tervezésű, különös vízijármüvek úszóteste egy teherautó-gumi, amelyre egy műanyag ülőalkalmatosság van feltéve, s ehhez csatla­kozik a 60 köbcentiméteres meghajtómotor MTi-fotó: H. Szabó Sándor Beszélgetőpartnerünk: a komikus Kabos László a show-bizniszről, a növekvő humorigényről,-a savanyú humoristákról Kabos László, vagy ahogy a közönség hívja, a „Kiska- bos" budai lakásának hatalmas terasza alatt sűrűn húz­nak el autóbuszok, gépkocsik, házigazdát és vendéget is arra kényszerítve, hogy „teli torokból” beszélgessenek. A főváros lármája elöl még a Szabadsághegyi úton sem lehet elmenekülni. A kitűnő komikust azonban csöppet sem zavarja a föl-fölerősődő zaj, derűsen válaszolgat kérdéseinkre. —Hogyan telt a nyár, munka volt-e több vagy pihenés? — Az az igazság, hogy nem sokat dolgoztam. Elég hosszúra nyúlt a szabadság, mert a szín­házi szezont már május végén befejeztük. Utána alkalmanként kilátogattunk Szlovákiába, ahol — enyhén szólva — eléggé zű­rös a helyzet. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy több magyar színházi rendezvény van, mint valaha. Jómagam — Urbán Eri­kával és Aradszky Lacival — Rimaszombaton, Érsekújváron és Királyhelmecen léptem fel. — Hogyan fogadták a kinti magyarok? — Örömmel, borzasztó nagy szeretettel. Többnyire nagy be­fogadóképességű helyiségek­ben, sportcsarnokokban léptünk fel, de igencsak szűknek bizo­nyulták. Legutóbbi zenés műso­ros estünkön is vagy kétezren voltak. —Itthon is ilyen nagy a tolon­gás? — Sajnos nem. Idehaza ala­posan csökkent a show-biznisz iránti kereslet, ami bizonyára az anyagiakkal függ Össze. Az emberek a közértbe viszik el azt a pénzt, amiért eddig röhögni jártak hozzánk. —Az utóbbi időben kicsit el­tűnt a közönség elől, mintha a korábbinál kevesebbet volna színpadon. — A látszat nem csal, való­ban megritkultak fellépéseim, de ebben nem én vagyok a ludas. Most csak egyetlen darabban játszom a Vidám Színpadon, az Egy férfi, aki nem akar című játékban. És ez persze kevés, nekem legalábbis. A tévé jó ide­je nem hív. A rádióban mostaná­ban két szombat délutáni műso­rom volt — fiatalkori emlékei­met idéztem föl bennük, s a régi nagyokat, Kazal Lászlót, Bilicsi Tivadart, Rácz Valit, Mezei Máriát, Horváth Jenőt, Seres Rezsőt... Sok műsort vettek fel velem a Karinthy Színpadon is — ezek is előbb-utóbb kikerül­nek majd az éterbe. —Elégedetlen? — A panaszkodás nem az én stílusom, s végül is nincs is okom rá. Senki ne vegye dicsek­vésnek, de úgy érzem, semmit nem veszítettem népszerűsé­gemből. Az utcán most is ugyan­olyan gyakran megszólítanak ismeretlen ismerősök, mint ed­dig. Hol úgy állítanak meg, hogy „Laci bácsi”, hol meg úgy, hogy „Lacika”. Ritkán művész- uraznak, de csöppet sem bánom, mert ez a közvetlenség azt jelzi számomra, hogy az emberek magukhoz közelállónak érez­nek, már-már családtagnak te­kintenek. A napokban is azzal fogta meg valaki a kabátom uj­ját, hogy „de örülök, hogy lá­tom, már azt hittem, beteg...” — Apropo, hogy szolgál az egészsége? — Szeptemberben lesz a 68. születésnapom, de — lekopo­gom — egészségem is, közérze­tem is kitűnő. Bár igazán fitt akkor vagyok, ha dolgozom. Sőt, ha sokat dolgozom. A lötyö- gés ebben a korban már fárasztó. Most tehát egy kicsit pilledt va­gyok, de hát mit tegyek? Nem mehetek oda senkihez, hogy szeretnék játszani, többet játsza­ni... —Tapasztalata szerint ebben a mai nehéz helyzetben is ugyan­úgy igénylik az emberek a hu­mort, mint régebben? — Nem ugyanúgy. Sokkal jobban. Legfeljebb a politiká­val, s ennek nyomán a politikai humorral teltek el. A hétközna­pok, saját életük fonákságain szívesen nevetnek. Bár persze azt is hallani, hogy amilyen itt most a gazdasági helyzet — az már nem vicc. —Ön a magánéletben, otthon is vidám? — Igen. Nem hiszek abban, hogy a komikusnak civilben sa­vanyúnak kell lennie. Voltak, vannak persze ilyen pályatár­sak, de én semmi esetre sem tartozom közéjük. Jókedvű va­gyok, örülök az életnek, szere­tem a nevetést, a vidámságot, hja, és szeretek rejtvényt fejteni. Mégha ez már egy kicsit olyan öreguras szórakozás is. Szémann Béla Ferenczy-Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom