Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24-25 / 198. szám
KÖRKÉP 1991. augusztus 24-25., szombat-vasárnap mílesz veled Különleges Karakas Ferenc rendőrőrnagy, a pápa védelmére kivezényelt Békés megyei csoport vezetője Fazekas Ferenc egészségügy? A hálózat jövője még tisztázatlan (Folytatás az 1. oldalról) latokat összegezte. Megszívlelendő jelentőségű, hogy a pedagógus példakép a tanulók számára jó és rossz tulajdonságaival egyaránt. Életmódvizsgálati felmérés során 98 pedagógus vallomását kötötték csokorba. Eszerint másfélszer olyan sokat dohányoznak, mint általában a magyar lakosság, nagyon sok kávét és meglehetősen sok alkoholt fogyasztanak. Egynegyed részüknek volt, vagy van magas vérnyomása, egynegyed részük túlsúlyos, de életmódjukhoz nem tartozik a rendszeres testmozgás. Azt a mondatot, hogy minden problémát könnyen megold, munkáját élvezi, magánéletében boldog 11,8, illetve 19,3 százalékuk húzta alá a kérdőíven. A felmérés igazolta, hogy milyen súlyos terheket ró a társadalom a pedagógusokra, a hatás a káros tényezőkkel is mérhető. Az adatok szinte teljes mértékben megegyeztek egy hasonló várpalotai és szolnoki felméréssel. A békéscsabai szlovák általános iskola és gimnázium tanára, Pecsenya Edit a szlovák nyelv tanításának gyermekeket kevésbé terhelő munkamódszerét ismertette. A vándorgyűlés ma zárja munkáját, ezúttal az iskolai egészségnevelés lehetőségeit elemezve. Bede Zsóka Hogy stílszerű legyek: II. János Pál pápa hála Istennek szerencsésen hazaérkezett. A katolikus egyház feje a világ egyik legveszélyeztetettebb embere. Sok ezer rendőr vigyázta nyugalmát, testi épségét hazánkban. Köztük voltak a „mieink” is, a megyéből. Erről beszélgetünk Karakas Ferenccel, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság őrnagyával, a közrendvédelmi osztály vezetőjével. — Gondolom elit csapattal indultak a pápa védelmére? — Tudtuk, hogy a pápa ellen már követtek el merényletet, és több esetben terveztek is. Óriási volt a felelősség. A megyénkből negyven bűnügyi nyomozó, negyvennégy közrendvédelmi és közlekedési beosztott és a terrorelhárító csoport kapta a megbízást a pápa védelmére. — Részesültek valami speciális oktatásban?-— Egy intenzív kiképzésen vettünk részt. Mondanom sem | kell talán, hogy fizikailag jól felkészült, válogatott gárda vett részt a pápa védelmében. Előre nem látható feladatok elvégzésére képezték ki őket. Esztergomban, Máriapócson, Nyír- | egyházán, Debrecenben, a Népstadionban és a Hősök terén teljesítettünk szolgálatot, míg a speciális csoport végig kísérte a vendéget. — Naponta hány órát dol- ; goztak? — Volt amikor 16 órát, de a pihenő alatt is állandó készenlétben álltunk. — Mi, kívülállók úgy tudjuk, semmi rendellenesség sem zavarta meg Őszentsége itt- tarlózkodását. Valóban zökkenőmentes volt minden? — Egy információs központba futottak be az ország minden részéből a bejelentések. Nagyon érzékenyen kellett reagálnunk mindenre, hiszen úgy tűnt, a lakosság is érzékenyebb a szokottnál. Jöttek olyan jelzések, hogy X-nél, Y-nál fegyvert láttak, vagy hogy valakit minden helyszínen észrevették, ahol a pápa járt. Másutt gyerekek robbanószerkezetet találtak játszás közben, hogy a lényegesebbeket soroljam. Természetesen minden bejelentést komolyan kellett venni. — Testközelből védte a katolikus egyház fejét? — Á leszállóhelyeknél két- három méterre voltam Oszent- ségétől. Meg kell hogy mondjam, bár nem vagyok hívő, nagyon nagy hatással volt rám közvetlenségével. Esztergomban pihent ember benyomását keltette, míg Budapesten észrevehetően fáradt volt. Nem csodálom, azt a zsúfolt programot végigvinni, amit II. János Pál, nem mindennapos dolog. — Hogyan értékeli ötnapos munkájukat? — Nagy próbatétel volt ez a magyar rendőrség számára. Biztosítottuk a pápalátogatás zavartalanságát, holott voltak zavaró események, amik természetszerűen nem kerültek a nagyközönség elé. Gondolok itt a bejelentésekre, amelyeket már említettem. Jó érzés, hogy sikerült a leghatásosabb biztonságot nyújtanunk, de hozzáteszem, ehhez megfelelő technikával is rendelkezett a biztosításban részt vettek csoportja, akik egytől egyig fegyelmezetten, lelkiismeretesen teljesítették szolgálatukat. B.V. Földprivatizáció Közösen keresik a megoldást Battonyán a kisgazdák és a termelőszövetkezetek vezetői eredményesen tárgyalnak a kárpótlásról szóló törvény végrehajtásáról. A hetek óta folyó előkészítő munkába bekapcsolódott a város önkormányzata is. Az egykori földtulajdonosok tájékoztatására augusztus 22-én került sor. A művelődési központ nagytermében több száz érintett jelent meg, nagyobb részben idős nyugdíjasok. Németh László, a helyi kisgazdák elnöke bejelentette, hogy mindhárom termelőszövetkezetben kijelölték a kárpótlásra igénybe vehető területeket. Mint mondta, ez a téesz-vezetők teljes egyetértésével történt. A konszenzus példaértékű. Ezután Jócsák István, a legnagyobb bat- tonyai téesz elnöke megígérte a jelenlévőknek, hogy bérmunkában vállalják a privatizált földek megművelését, de bérbe venni nem tudják a tulajdonosoktól ezeket a földeket mindaddig, amíg a mezőgazdasági termékek felvevő piaca jelentősen nem bővül. A téesz-elnök után Jámbor István, a Békés Megyei Kárrendezési Hivatal munkatársa kapott szót. Elöljáróban ismertette a hivatal szervezeti felépítését, feladatait, majd rátért a gyakorlati tudnivalókra. Részletesen elmagyarázta a postán beszerezhető adatlapok kitöltésének módozatait, szólt az igazoló okiratok beszerzésének fontosságáról. Az összejövetel végén az előadók konkrét ügyekben igyekeztek segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak. M.Gy. Fórum a kárpótlásról Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye köztársasági megbízotti hivatalai, valamint a Békés megyei képviselő-testület konzultációs irodája látta vendégül tegnap Békéscsabán dr. Tütös Sándort, az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal elnökhelyettesét. A vendég bevezető előadást tartott azon a fórumon, amelyet a megyeházán rendeztek. A kárpótlási törvény életbelépésével számos gondja, problémája adódik az önkormányzatok polgármestereinek, jegyzőinek és az ügyekkel foglalkozó irodák munkatársainak. „KÖZDOLGOKBAN HALLGATNI, HOL KÁROS VÉLEMÉNY VAGY TETT NYILATKOZIK, HŰ POLGÁRNAK NEM SZABAD...” (Kölcsey Ferenc) Most olcsóbb! Most olcsóbb! |l I A Csabai Húsker Békéscsabai Kirendeltségén Békéscsaba, Hajnóczy u. 8. az 50 grammos jugoszláv sertés májpástétom 12 Ft, az 5 literes uborka 160 Ft, a másfél literes Radlberger üdítő 62 Ft. A Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Élésker ABC-áruházaiban gyermek-, női és férfizoknik 35—40 százalékkal olcsóbban! NAGYKERESKEDŐK, KISKERESKEDŐK, ■ VISZONTELADÓK! I A MITRADE KFT. RAKTÁRÁBAN, Békéscsaba, Jósika u. 38. sz. alatt nagykeráron vásárolhat 3 Alufólia 10 m ............................................................ 56,40 Ft ■ BIP mosogató 500 gr ............................................. 37,80 Ft l Celofán .................................................................... 23,80 Ft I WU—2 sampon 1000 gr............................................. 74,30 Ft | Melinda sampon 500 gr................................................43,30 Ft P apírzsebkendő 100 db-os........................................ 47,90 Ft H ypó ......................................................................... 15,60 Ft Egészségügyi papír.......................................................12,90 Ft | és egyéb vegyiáru termékek. Nyitva tartás: 7—12,15—18 óráig. Zárt ülésen, nyíltan! A szeghalmi szabaddemokraták tiltakoznak... (Folytatás az J. oldalról) — Akkor mivel magyarázza, hogy e mondat elhangozhatott? — Feltételezem, hogy Magyar Mihály képviselőtársam magánakciójáról van szó, mely bizony párton belül problémát jelent majd. — Mondhatnám erre, hogy ez az önök belső ügye... — Azért nem az, mert a polgármester eddigi tevékenysége nem illeszkedik az SZDSZ választások idején meghirdetett programjához. Két testületi üléssel ezelőtt ki is jelentette, ő a Városvédő Egyesület programjára támaszkodik. És most saját egyesülete támadja... — Véleménye szerint miként lehetne kilábalni ebből a — talán joggal nevezhetem így — válsághelyzetből? — Olyan fontos politikai funkcióról van szó, melynek ellátása elképzelhetetlen támogatók nélkül. Azzal, hogy most saját egyesülete fordult a polgár- mester ellen, egy politikai vákuum keletkezett. Az egyetlen megoldás tehát a bizalmi szavazás lehet, de ezt csak ő kezdeményezheti. — És ha nem? —Akkor is egyeztetés kérdése a további munka. A legfontosabb lépés, melyet eddig nem vállalt fel, hogy a főhivatalnoki állásokat pályázat útján töltse be. De addig... Egyébként szomorúnak tartom, hogy e fontos kérdésben titkos telefonok, fül- besúgások útján mondja el véleményét a testület, s nem nyíltan, ahogy a demokráciában elvárná az ember. — Különösen, ha zárt ülésen tárgyalják e témát... — Igen, különösen akkor... Nagy Ágnes Vendégkommentár Hazamenni ^*0 Ha eltűnik egy könyv, egy kés, egy kép, végképp, eltűnik mindegyikkel egy-egy érzés is, örökre. O, mennyi minden veszett, pusztult itt, mennyi kincs, mennyi szellemi-tárgyi érték, s nyomukban mennyi történelem, érzés, melyek megkövesedett, huzatos csatornáiból most hideg szelek fújnak szüntelenül a lélek tájaira! Honnan is lenne hát, például meleg, emberi szavunk — egymáshoz? Hogyne lenne annál több rideg durva, trágár?! Még szerencse, hogy van hová hazamenni. Szerencse, írom, merthogy az elmúlt évtizedekben kapott nem akármilyen ütéseket a „haza”, azaz a család, az otthon, a szülőföld is. Hogy csak egyet mondjak. A településfejlesztési politika falvak százait ítélte halálra, emberek, fiatalok tízezreit kényszerítve vagy késztetve így arra, hogy elhagyják siváruló szülőhelyüket és beköltözzenek az ugyanakkor arctalanná épülő, uniformizált városok börtönnegyedeibe! Otthagyva az öregeket, odahagyva a gyökereket! Sokan élnek azóta is köztes állapotban, mintha ingová- nyon, ki/megfosztott lélekkel, asszimilálódó tudattal, olykor bizonyára fájdalommal is szívükben — azokban a földtől elszakított, „egekbe emelt” otthonokban, ahol se fa, se fű, se tücsöklyukat rejtő árokpart, legfeljebb a por jut fel, meg a szél jár, és bever az eső a balkonra. Ez volt a nagy átverés. A propaganda nyomán remélt kényelem, magas életszínvonal, ötcsillagos kulturális és szórakozási lehetőségek, fényes esték helyett az örökösen feldúlt városok annyi szépet, örömet sem tudtak adni az embereknek, mint pusztában egy tanya. A levegőről, a szabadságról már nem is beszélve. Csoda-e, ha közeledvén az este, kiürültek utcáik, lakónegyedek ajtóinak százezreiben pedig fordult a zár, bévülről. Bezárkózott az ember. S megpróbálta ámítani önmagát: szép itt és így az élet. Ez volt a közép-európai álom. A csúcs. Duplafalú börtönlét, merthogy, ugye, az ország is magára zárta az ajtót, még nappal is. Szerencse, hogy volt, van hová hazamenni, hazajárni, ha nem is olyan már az a „haza”, az egykori szülőhely, gyermek- és ifjú éveink színtere, a felnevelő táj, amilyenként magunkban hordozzuk halálunkig. Jó hogy volt, van hová megtérnünk — kiszabadulnunk, elszabadulnunk, felszabadulnunk egy kicsit, ha csupán egy- egy hétvégére is. Persze, évközben sokakat nem mindig a szabadság óhajtása, nem a honvágy, a régi otthon szeretete visz haza — márha nincs olyan messze — arra a néhány órára, hanem a szülők, nagyszülők éléskamrája, kertjüknek sokféle színben játszó termése vonz. Nem nehéz elképzelni a vasárnap esténként városok felé tartó személykocsikonvojok csomagtartóinak tartalmát. Hazai ízek, illatok a motorház előtt, mögött. Most nyáridő van, s ilyentájt természetesen, több a „haza”. Több nap, több emlék, több történelem, több találkozás az egykori otthon mezőkig, dűlőkig, hegyoldalakig, vízpartokig terjedő udvarában. Gyermekeinkkel, akiket magunkkal viszünk, egy más „haza” világából, csodákat látni, átélni. Testközelből azt, amiről apu, anyu elbeszélései szóltak. Legalább valami — a folytonossághoz. A „honnan jöttem?”, „ki vagyok én?” megismeréséhez. Legalább valami — ami jó érzés. Tdeig-óráig?! Bodnár Gyula, a pozsonyi Új Szó munkatársa Valóban a nosztalgia megfordult a fejemben, bár nem a Nosztalgia bár jut az eszembe, amikor Orosházán a főutcán, talán a legforgalmasabb helyen a képen látható plakátokra tekintek. Úgy tűnik, a parlamenti választások befejezése után sem a fidesze- sek fiatalos lendülete, sem a szkanderbajnokok ereje nem vplt elég ahhoz, hogy a hírverés maradványait eltüntessék. Nem tudjuk, vajon az üzlet tulajdonosa kap-e majd segítséget arra, hogy kirakatüvege ismét átlátsszon. Azt sem tudjuk, az önmagukat hirdetők engedélyt kértek-e arra, hogy hirdetőtáblának használják a butik kirakatát. De hát olyan sok mindent nem tudunk még, miért éppen ezt tudnánk. p j Fotó*: Gál Edit
