Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

1991. augusztus 22., csütörtök KÖRKÉP Ütl?KF.S MF.GVEI HÍRLAP Kriminális dolgok a hűtőládában A gyors(fagyasztott) tolvaj tört, zúzott, majd cipőt cserélt Vasárnapra virradóra a Csillag Áruház tetején K. János orosházi lakos betörte az üvegablakot és bemászott az épületbe. Az emeleti részeken összetört három pénztárgépet, majd a cipőosztályon felhúzott vérző lábára egy vadonatúj olasz bőrto­pánt. A második szinten is volt miben és miből válogatnia a korai keresgélőnek. Ahogy a mondás tartja, „aki keres, az talál”. Hősünk egy Gold Star márkájú videót tüntetett ki figyelmével, majd hóna alá kapva a technikát távozni készült. Arra viszont nem számított, hogy a szomszédház álmatlanságban szenvedő lakója a hajnali portya minden mozzanatáról tájékoztatja a rendőrséget! Képek és versek egy különös kötetben Történetünk további részét azonban mondják el a legilleté­kesebbek, az intézkedő rendőrök, Tóth Mihály járőrve­zető főtörzsőrmester és Németh József szakaszvezető. — Gádoroson egy családi botránynál intézkedtünk, majd indultunk Orosházára. Ekkor kaptuk a hírt, hogy valaki betört a Csillagba. Kék lámpával, „padlógázzal” értünk a hely­színre. A hátsó tűzlétrán jutot­tunk fel a tetőre — elevenítik fel a vasárnapi tolvajfogás körül­ményeit a rendőrök. — Az áru­ház első és második emeletét átvizsgáltuk, de nem találtuk a tettest. Közben felszólítottuk többször is a betörőt, hogy jöjjön elő! Az eredménytelen keresgé­lés után mocorgást hallottunk a műszaki osztályról. Elindultunk a lépcsőn felfelé, amikor meg­pillantottuk emberünket, kezé­ben a videóval. K. János beval­lása szerint egy hűtőládában ke­resett magának menedéket és várta a mi távozásunkat. Elkép­zelése nem vált valóra. Beszélgetésünk végén a két járőr legfrissebb tapasztalatairól is beszámolt. — Szerdán egy közlekedési szabálysértésnek induló ügy kapcsán valaki szitkozódni kez­dett/ trágár szavakkal illette munkánkat. Sértő kifejezéseket használt nemcsak velünk, de a testületünkkel szemben is. Emiatt eljárást kezdeményez­tünk. Szintén ezen az estén kap­tuk a hírt, hogy a belváros egyik lakóházába betörtek. Az ott lakó idős, nagyothalló nénitől nem tudtak elvinni semmit, mert megzavarták a tolvajokat. Saj­nos ezen az éjszakán nem tudtuk megfogni az elkövetőket. Csete Ilona Egyesületi címtár készül Kevés olyan látványosan fej­lődő területe van a magyar gaz­daságnak, mint a nonprofit szek­tor. Az egyesületek, szövetsé­gek, kamarák, klubok, baráti körök, alapítványok beépültek mindennapjainkba. Alapítóként vagy adományozóként, pályá­zóként vagy a szolgáltatások igénybevételének szándékával, tagként vagy támogatóként egy­re többen kerültünk kapcsolatba velük. A Nonprofit Kutatócsoport, amely 1990 elején, kutatók sza­bad társulásaként alakult meg, néhány hónappal ezelőtt jelen­tetett meg egy kiadványt „Har­madik szektor” címmel, a nem nyereségorientált vállalkozások helyzetéről, működési körülmé­nyeiről, a nemzetközi szakiro­dalomból vett szemelvényekkel érzékeltetve az új típusú szerve­zetek létének szükségességét. A kutatócsoport ezután egyesületi címtár összeállítására vállalko­zott. A kötet összeállításával egy­részt az érdeklődők megtalál­hatják azokat a létező szerveze­teket, amelyek a szűkebb vagy tágabb környezetükben működ­nek. Másrészt az azonos vagy hasonló célú közösségek is egy­másra találhatnak, kapcsolatot létesíthetnek. Nem véletlen, hogy a címben ezt a sorrendet követtük, tudniil­lik az Eső áztatta évek-ben — kissé szokatlanul — elsődleges szerepet a rajzok és festmények játsszák, a versek, illetve a lírai hangvételű prózai írások sza­vakkal kívánják illusztrálni Kalcsá József képbe foglalt gon­dolatait, érzéseit. Nem könnyű feladat elé állítja ez az írogató embert, annál inkább, mivel a szerzők egyéb, polgári foglalko­zásuk mellett űzik a színvonalat tekintve jóval több, mint hobbi­nak nevezhető irodalmárkodást. Külső megjelenését és belső tar­talmát illetően sem mindennapi kiadványról van szó; a kötetre leginkább az igényes jelző illik, mindenféle szempontból. Iroda­lom és képzőművészet alkot harmonikus egységet Dóró Já­nos, Juhász Gyula, Bereczky Zsolt, Faragó József, Réthy Zsigmond alkotómunkája nyo­mán. A kiválasztott festmények szinte kívánják a szavakat, hisz az alkotó embert ugyanazok a kérdések gyötrik, csupán eltérő eszközt használ az élet olyan nagy élményeinek kifejezésére, mint a szerelem, harc az életért, vagy az elmúlástól való féle­lem. „Körülüljük a festőt: az or­vosadjunktus, az ornitológus, a mérnök-üzletember, a cigány tanár és jómagam. Megmerítke- zünk a tisztító tinktúrában. Mert hiszünk a szó és a festészet köl­csönhatásában, s mert újfajta ti­vornyára vágyunk...” —- írja bevezetőjében Dóró János, aki Juhász Gyulával együtt szer­kesztette a könyvet, s mind­amellett az egyik szponzor, a D. P. Kontakt Szervezési és Külke­reskedelmi Társaság cégvezető­je. Nem mindennapi történet, miként látott napvilágot ez a mindössze két és fél ezer pél­dányszámú, német és magyar nyelvű kötet. Kalcsó József ge- rolzhofeni kiállításra készült. Barátaival együtt azon törte a fejét, hogyan készítsék megfele­lően elő első németországi be­mutatkozását. így született az ötlet, hogy munkáit a képek han­gulatát tükröző írásokkal illuszt­rálva láttassák. Hamarosan el is készült a könyv három cég szponzorálásával: a Kontakt mellett a szegedi Print Agent Nyomdai Kivitelező és Szerve­ző Kisszövetkezet, valamint a Szegedi Nyomda is segített a megjelentetésben. Bár az Eső áztatta évek-et el­sősorban a bemutatkozás, a fi­gyelemfelkeltés, a reklám szán­déka hívta életre, színvonalát tekintve bármelyik művészi kö­tettel felveheti a versenyt. Kár, hogy a megye képzőművészet- és irodalomkedvelő közönsége nem veheti kezébe a könyvet, hisz’ minden bizonnyal gazda­godna általa. —gubucz— Önkényes kilakoltatás a Csíkos utcában - avagy: a törvény helyett törvénykezni Horoszkóp Augusztus 22. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Oko­sabb, ha nem lázad a körülményei ellen, mert a semminél az utált munka­hely is jobb. Ha megkérdezik, határozott igennel válaszoljon az ott maradásra. A fellendülés már nem várat soká magára. Ezen a napon született 1918-ban Benkő Gyula Jászai-díjas színművész lyok. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). Végre rendeződ­nek a családot oly rég­óta megosztó viszá- Magánélete boldog, ki­egyensúlyozott. A Szűz rendkí­vül családcentrikus. MÉRLEG (IX. 24— mbq) X. 23.). Előrehaladott tárgyalásai nemsokára v befejeződnek. A pilla­nat alkalmasnak látszik egyéb teendői számbavételére. Ha le­het, ne szalassza él az előnyös utazási lehetőséget. SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Most számot kell vetnie azzal, hogy mi tartozik a valóság, s mi a vágyálmok birodalmába. El kell döntenie, hogy a vágyak közül melyek azok, amelyek megvalósíthatók, s melyek nem. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Termékeny nap azoknak a Nyila­soknak, akik az alko­tásban lelik örömüket. Tanulsá­gos azoknak, akik túl biztonsá­gosak voltak partnerükben. Aki menni akar, azt hagyni kell, de az utolsó esélyt mindenkinek meg kell adni. BAK (XII. 22—1. 20.). Vállalkozása nem kockázatmentes, mégis mindenképpen vágjon bele, ha kell, többször is. Magánéletében a közönyösség csak képmutatás, valójában gát­lásos, s emiatt érzelmeit nem tudja őszintén kimutatni. VÍZÖNTŐ (L 21—H. 20.). Kedvező napja van. Vigyázzon a pén- zére, és arra, hogy mennyit költ. Kölcsön ne adjon, mert az véget vet a jóbarátság­nak. Szerelmével boldog, Ön­nek még akkor is ragyog a nap, ha felhő takarja. HALAK (II. 21—III. 20.). Bizonytalanná vált az eddig szilárd­nak érzett családi kör­nyezet. Legjobb volna, ha visz- szavonulhatna egy hűvös szobá­ba, tévézni, olvasni, zenét hall­gatni. Mindenesetre keressen magának elfoglaltságot, alkotni valót. KOS (III. 21—IV. 20.). Kedvező, jó nap- - . ja folytatódik. Nagy \jjty dolgokat vihet véghez, mindenben előbbre jut. Diétáz­zon és szeszes italok helyett gyümölcsleveket fogyasszon egészsége érdekében. Szere­lemben temperamentumos. BIKA (IV. 21—V. 20.). Ma szenved, ke­serves órákat kell átél­nie. Ez lelki és szívbeli gond. Munkáját a legnagyobb rendben, odaadással végzi. Pi­hennie kellene, és mások gond­ját ne vegye a vállára. ^ IKREK (V. 21—VI. 21. ). Kedvező jelensé­gek mutatkoznak az eddigi felhők után. Sokoldalú érdeklődése van, lel­kesen fogadja az új dolgokat. Ér­demes művészettel, szépséggel, szerelemmel foglalkoznia, mert a bolygók kedvezően hatnak magánéletére. RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Lehet, hogy juta­lom, dicséret vagy fi­zetésemelés várja. El­sősorban a szakmájában, hivatá­sában, vállalkozásában sikeres most. A csillagok jótékony hatá­sa kedvez ma a Rákoknak. — Összetörtek mindenünket. Oda a márkás étkészlet, dara­bokban a vitrinünk. A ruháink szétszabdalva, a hűtőgépünk ledobálva. Gazemberség. Mindez csak azért, mert az örö­kösöknek nem tetszik, hogy a há­zukban lakunk... Szekeres Imréné Békésen ugyancsak elkeseredett. Zúdítja panaszát Nagy Andreára, aki iám, így elbánt velük. Ezek után felkészültem rá, hogy találkoz­zam a gonosz örökösökkel, akik ilyen módszerrel akarnak meg­szabadulni a lakóktól. A „gonosz örökös” egy bá­jos, szőke fiatalasszony szemé­lyében nyit ajtót Békésen, a Rákóczi úton lévő ház harmadik emeletén. Mondom mi járatban vagyok. — Jaj, de jó, hogy jön — fogad lelkendezve Nagy And­rea, mintha ő lenne a sértett fél. — Csupa víz vagyok. Ne hara­gudjon, most jöttühk a házunk­tól. Végre kipakoltuk a lakókat. — A lakó éppen emiatt hívta szerkesztőségünket. Mondja, milyen alapon rakta őket önké­nyesen az utcára? — Szó sincs utcáról — bi­zonygatja Andrea, miközben dossziékat vesz elő és adja ke­zembe a bizonyítékokat. — Sze­keresének és barátjának, Sas Gábornak már az édesapám életében el kellett volna hagynia a lakást. Apám szerződéssel kö­rülbelül három évvel ezelőtt fo­gadta be őket Csíkos utcai házá­ba. A szerződés régen lejárt. A lakást régen el kellett volna hagyniuk, erre bírói ítélet is kö­telezi őket, ami még 1990. július 30-án jogerőre emelkedett. El­múlt már 1991 júliusa is. Mégis a házban laknak. — Mit tett a bíróság? Hiszen amit Önök tettek, az önbírásko­dás! —Jól tudom. Bánt is a lelkiis­meretem, meg lázong a tisztes­ségérzetem. De hát mit tegyek, ha Magyarországon a jog olyan, amilyen? Már háromszor megbírságolták őket, persze nem fizettek egy fillért sem, rö­högnek a markukba. Eszük ágá­ban sem volt költözni. Én meg nyomorgok a két gyerekemmel Szekeresné iratokat mutat... ebben a 45 négyzetméteres la­kásban, tele adósággal, amíg más élvezi a saját tulajdonú, kertes házamat, amit édesapám rám és a húgomra hagyott. — Nem tudták szépen, bé­kességgel rávenni Szekeresé­ket, hogy hagyják el végre a la­kást? — Azt tetszik hinni nem pró­báltam? De akárhogy csűröm- csavarom mindketten alkoho­listák. Abban reménykednek, hogy majd az államtól lakást kapnak. Nem látom be, hogy miért kell, hogy kapjanak? Ha kevesebbet engednének le a tor­kukon, valószínűleg már talál­tak volna valamilyen lakásmeg­oldást... Szekeresnével és Sas Gábor­ral egy békési irodában találko­zom, ahol az asszony takarít. Mindkettőjük alkoholszintje elég magas lehet, ha méterekre is érzem. — Ön enyhén szólva is becsa­pott a gonosz örökösről leadott meséjével... — fordulok a pa­naszt tevő Szekeresnéhez, aki cigarettáját, szemüvegét és ira­tait tartogatja a kezében. —Ne mondjon ilyet—szólal meg Sas Gábor — itt vannak az iratok — nyújtja felém a bíróság végzését, amelyben elu­tasítják fellebbezését a 4000 fo­rint bírság megfizetése ügyé­ben. Érvelni nem tudnak, csak hajtogatják, hogy bizony nekik lakni kell valahol és, hogy a pol­gármester átrázta őket, mert la­kást ígért... —Már meg ne haragudjanak, miért kellene maguknak lakást kapni? Két, három gyerekkel várnak lakásra sokan. Szavahi­hető emberek azt mondják sokat költenek a kocsmában italra. Ennyi idős korban általában la­kása van az emberek többségé­nek. — Én kocsmában? — hábo­rodik fel Szekeresné, akinek akadozik a nyelve is beszélgeté­sünk közben... — Nézze, mindkettőnknek volt lakása. Én állambiztonsági tiszt voltam, nem öltem, nem raboltam, csak elváltam. A fele­ségem maradt a lakásban. Élet­társam meg odaadta a fiának. Hát ez bűn? — Nem bűn. De akkor ne akarjanak a más házában lakni, és ne csodálkozzanak, hogy a bérlő kénytelen önkényesen hozzájutni a tulajdonához... — Már azon gondolkodom, hogy nézek valahol egy sátrat és leverjük valahol, hogy le tud­junk feküdni — dramatizálja helyzetét Szekeresné. Sehogy sem jutunk egyről a kettőre. Szekeresné és Sas fújják a magukét, érvek és tények nél­kül. Reménytelen esetek... Béla Vali Nagy Andreáék mindent zárt helyre pakoltak, ami a Szekereséké a szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom