Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

1991. augusztus 21., szerda lÉKÍlMMELiÉLáP­BEKESCSABA ES KORNYÉKÉ Búcsú Kis Jánostól A Békéscsabai Városvédő és Szépítő Egyesület augusztus 9- én tartott elnökségi ülésén meg­emlékezett a tragikus hirtelen­séggel elhunyt titkáráról, Kis Jánosról. Kis János az egyesület alapítása óta a titkári funkciót töltötte be. Szívvel-lélekkel buzgólkodott városunk védelme és szépítése érdekében, közis­mert volt a város lakói körében. Mint született csabai rendkívül fontosnak tartotta a városi hagyományok ápolását, azoknak különö­sen az ifjúság körében való ismertetését. Az önkormányzat megbí­zásából vezetője volt annak a bizottságnak, amelyik — történész, helytörténész, muzeológus szakemberek részvételével —javaslatot készített elő az idejét múlt, ma már nem elfogadható utcanevek meg­változtatására. Békéscsaba megyei jogú város önkormányzata a ja­vaslatokat elfogadta és a bizottságnak tevékenységéért elismerését és köszönetét fejezte ki. Az egyesület elnöksége emlékét megőrizve, érdemeit jegyző­könyvben elismerőleg megörökítette. ­** Az elnökség a megüresedett titkári tisztségre dr. Cserei Pál elnökségi tagot egyhangúlag megválasztotta. Dr. S. K Nem mindennapi látvány, hogy a henteseket kés helyett ko­rongecsettel, seprűvel, meszes­vödörrel látom. Márpedig ilyen segédeszközö­ket cipeltek az újkígyósi áfész húsboltjának dolgozói Szabadkí­gyóson egy forró augusztusi délu­tán. — Kénytelenek vagyunk ma­gunknak egy régi-régi vágóhidat rendbe hozni — mutogat egy ko­rongecsettel Benkó Pál, amikor arról kérdezem, mi van azzal a vágóhellyel, amit már húsz éve használnak? —Július utolsó napján délelőtt 11 órakor bejött hozzánk a köz­séggazda és arra kért, hogy délu­tán 2-kor pakoljuk ki azt a vágóhi­dat, amit 1970 óta használunk, rrfShdván, hogy többet ott nem vághatunk. Megdöbbentem ezen *a gyorsaságon és bementem az áfészhoz, megkérdezni, mi ez? Ázt felelték, meghirdették, hogy bérbe vehető a vágóhíd, hát az ön- kormányzat kiadta annak, aki megpályázta, Korcsok Pálnak. Kértem az új bérlőt, engedjen leg­alább még két napot, hogy vág­hassunk. Azt felelte, hogy nem engedi. Pedig felajánlottam, hogy annyit fizetek neki a vágásért, Újkígyósi disznó, szabadMmpsávágá Festés, takarítás az új(régi)vágóhídon, amennyit kér, és a munkájában sem gátoljuk. Hajthatatlan ma­radt. Hiába mondtam, hogy itt a lakosságról van szó, nem Benkó Pálról, nem az áfészról és nem Korcsok Pálról. Azt mondta, ve­gyek tőle húst. Én meg azt mond­tam, senki se szabja meg, kitől' szerzem be az árut. Miután a jegy­ző is közölte, jogtalan a reklamá­ciónk, nem volt más, mint körül­nézni, mit lehet tenni, hova men­jünk? Végül találtuk ezt a megol­dást, itt Szabadkígyóson. Helyre­hozzuk, kipofozzuk azt a vágóhi­dat, amit valamikor régen is an­nak használtak. Szerencsénkre segít ebben a szabadkígyósi ön- kormányzat is. Újkígyósról hoz­zuk a disznót, visszük vissza a húst, micsoda többletköltség lesz ez az áfésznak? Korcsok Pálnak nem sok hoz­záfűzni valója van a fentiekhez: — Nézze, mindenkinek lehe­tősége volt megpályázni a vágó­híd bérleti jogát. Az áfésznak ugyanannyi esélye lehetett volna, mint nekem. Igaz, Benkó kért, hogy vághasson még az általam megkapott, és bérelt vágóhídon. Elzárkóztam a már elmondottak miatt. Szeptemberben kezdeni szeretném a feldolgozást és addig fel kell újítanom a helyiséget. Égig érő gaz Tudják hol készült ez a kép? Biztosan nem találják ki, úgy­hogy eláruljuk: Békéscsaba centrumában, a nemrég átadott impozáns, Andrássy—Mun­kácsy utca sarkán álló lakó- és üzletház „hátsó fertályán”. A csillogó kirakató üzletek és mé­regdrága lakások mögé tévedő járókelőt bizony ez a nem éppen lélekemelő látvány fogadja. Az építők elvonultak, a törmeléket eltakarították, ám a gazra nem gondolt senki. Az meg csak szé­pen nőtt, növekedett, akkorára, hogy már-már egy kistermetű felnőtt is bátran elbújhat benne. Lassan az erkélyekig ér a dudva, de senkinek sem jut eszébe, hogy eltüntesse. Sajnos, megyeszékhelyün­kön nem egyedi jelenségről van szó. Aki elsétál a Jókai—Ságvá- ri utcai új, szép tervezésű házak­ból álló, modem lakótömb kör­nyékére, annak hasonló „üdítő” látványban lehet része. Ha már az illetékesek nem tesznek sem­mit, csak abban bízhatunk, hogy egy jóérzésű bácsika arra téved a kaszájával és megküzd a város­képrontó gizgazzal. Mellbe vágó hinta-palinta Délutánra kiürült a bolt hentesrésze, mint minden nap, míg tartott a nagy roham az olcsó húsért. Nyugodtan lehetett a szép kolozsvári szalonnából válogatni, melyik a húsosabb, szebb. Sikerült is. De aztán feltűnt a napok óta hiányzó félkilós, dobozos zsír. Remek! Hisz igencsak megéri a 13 forintot. Ám gyorsan kiderül: nem 13, hanem 21! Ugyan miért? Mert ez a Gyulai Húskombináté és nem Mezőhegyesről való — szól az információ. Furcsa, furcsa... Fölötte, nagy plakát, rajta öles betűkkel és számokkal: egy kilo­gramm libamell százegynéhány forint helyett 69 forint. Nagyszerű. Ez csak megéri. Nézzük. Közelebbről már látszott, hogy szegény melle ugyancsak régen állhat befagyasztva, mert összeszáradt és sötét képet vág, no de mégiscsak olcsóbb. Hát, ahogy azt a szegény­ember elképzelte, ugyanis a 73 deka az eredeti árcédula szerint 65 forint, mellé ceruzával meg 69,50. Sehogy se stimmel, főleg nem a plakáttal, de ott sétál a pénztáros hölgy, aki mint a zsírnál is, megfejti a rejtvényt. Egy mozdulattal lekapja a nagy plakátot, hogy a követke­ző kedves vevő ne higgye, így csütörtök délután, hogy még mindig szerda van. Mert állítólag ez az ár csak a reklámszerdára vonatko­zott. Különben is hol ez és ez a barnevál enged az árból, a mai — ősrégi libamell — meg a másik ettől és ettől való. Hinta, palinta, forog, szédül a feje a kedves vevőnek, akit lám a liba is mellbe vágott.Ugy, hogy a kereskedelembe vetett kevéske bizalma is odalett. Különösen, hogy előző nap a reggeli vásárlás után az utcán jött rá, hogy az a háromféle, amit vett, nem lehet 61 forint. De mivel mint rendszerint most sem kapott pénztári blokkot, mielőtt visszamegy reklamálni, többször fejben számol, s rájön arra is, hogy csak a két zsömle okozhatta a bonyodalmat. Biztos azt az újdivatú „kuszkuszmagost” számolhatták a régifajta közönséges helyett. A délelőttös pénztáros lázasan és hosszan tekeri föl-le a gép ellenőrző szalagját, de nem találja a 61 forintos összeget. Végül megadja magát: visszaadja a különbözetet. De addig már jól összegyűltek a pénztárnál a kuncsaftok. Vajon azoknak már bedobja a kosárba a cédulát? Talán... Végül is ez a blokk: számla, s kötelező mellékelni a kifizetett árukhoz. Kiállítás saját gyűjteményből A Békéscsabai Megyei Könyvtár saját gyűjteményéből rendezi 50. kiállítását azokból a művekből, amelyeket 1985— 1990 között vásárolt. A kiállítást Sümegi György művészettörté­nész nyitja augusztus 30-án 15 órakor. Kétsopronyban a 75 férőhelyes óvodába a korábbi években kevesebb gyermek járt, mint amennyi fért volna. Az idén többen jelentkeztek, mint bármikor. Kilencven kisgyermeket írattak be a korszerű, tágas udvarral rendelkező nemzetiségi oviba Pillantsunk a múltba! Városoldalunkon a jövőben szeretnénk kicsit belepillantani Békéscsaba múltjába, hisz min­den itt lakót érdekel, hogy nézett ki a város mondjuk száz évvel ezelőtt. Szívesen vesszük erre vonatkozó ötleteiket, észrevéte­leiket, esetleg fotózásra kölcsönadott képeslapjaikat, korabeli felvételeiket, egyéb do­kumentumaikat. Kérjük, küld­jék el címünkre (Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, Békés­csaba, Munkácsy u. 4.). Kérjük, a borítékra írják rá: Békéscsaba oldal. A kapott dokumentumo­kat a felhasználás után termé­szetesen köszönettel és hiányta­lanul visszaküldjük! Az oldalt írták: Bede Zsóka, Béla Vali, Gubucz Katalin, Vass Márta Fotó: Béla Vali, Kovács Erzsébet Hagyományőrző tábor Szanazugban Hazánkból és a környező or­szágokból összesen harmincán vesznek részt az augusztus 19- én kezdődött szanazügi hagyo­mányőrző táborban. Ä két hét alatt a 16-20 éves fiatalok meg­ismerkedhetnek a Dél-Alföld tárgyi, szellemi, alkotó népmű­vészetével, a még élő népi szo­kásokkal, a táj speciális ételei­vel. A tábor határ menti orszá­gokból érkezett vendégei ízelí­tőt adnak egymásnak saját hazá­juk népművészetéből. Lesz hímzés, szövés, gyékényezés, gyermekjáték-készítés, fafara­gás, bőrözés, s dalokat, táncokat is tanulnak. A résztvevők meg­ismerkedhetnek Békés megye műemlékeivel, természet- és tájvédelmi ritkaságaival, s lesz lehetőségük pihenésre, szórako­zásra, kirándulásra, strandolás­ra. A megye linómetszeten- Egy ifjúsági képőzőművész- kör, a Szolnoki Metszőkor tagjai kerékpárral bejárták Békés me­gye valamennyi települését és képeslap nagyságú linóleum­metszeteket készítettek, ame­lyekről a települések képeslap­jait lehet nagyon olcsón legyár­tani. Békéscsabáról a 14 eszten­dős Farkas Edina és Demény Román alkotásai sikerültek a legjobban. Illusztrációnkat Demény Román készítette. * Etlapozó Eredetileg a Vörös Sárkányban készültünk „étlapozni", de ezzel az új étteremmel holnapi lapunkban bővebb terjedelemben foglalkozunk. így hát elindultunk, hogy Békéscsabán, a város- központban olyan helyet keressünk, ahol gyorsan és jól meg lehet ebédelni. Nem kellett messzire mennünk, mert a Hunyadi téren megláttuk a Saláta-Mix-et. Igaz, az építőipari munkák miatt kissé nehéz megközelíteni a kis salátabárt, de érdemes átbukdácsolni az építőanyagok, törmelékek között. ízléses, tiszta helyiségbe lép az, aki ebédszünetben gyorsan be akar kapni valamit, minda­mellett nem szeretne plusz kilókat fölszedni. Tízféle salátából válogathat kedve szerint. Mi a rokfortos kukoricát, a dinnyesalátát, a majonézes virslit és a majonézes rebarbarát kóstoltuk meg, de választhattunk volna például balkán babot, argentin, vagy katalán salátát is. Finom volt a majonézes virsli lila hagymával, a rebarbara kissé savanykásnak tűnt, de ízlett az apró kockákra vágott, sárga- és görögdinnyéből, valamint őszibarackból készült saláta, amely desszertnek sem rossz. Nyugati mintára — a mosogatás hálátlan feladatát megspóro­landó — eldobható papírtányéron kaptuk az ételt, hozzá mű­anyag villát. Az ízletes salátaebéd elégnek bizonyult, de aki kiadósabb ételre vágyik, az kérhet még sült krumplit, hatféle hamburgert—többek közt szardíniával, ananásszal—és gofrit a szokásos ízesítés mellett gyümölccsel is. Minderre stílusosan gyümölcslét hörpinthet a vendég. A kiadós, ám nem hizlaló ebéd fejenként körülbelül száz forintba került. Kár, hogy a minden szempontból ízléses és tiszta kis étkezőhelyen mindössze két asztalka árválkodik, amely mel­lett négynél több álló vendég nemigen fér el. Igaz, sokan becso- magoltatják és elviszik ebédjüket, de bizonyára nagyobb forgal­ma lenne a két hónapja üzemelő salátabárnak, ha még elhelyez­nének egy-két asztalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom