Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

KÖRKÉP Éljen a nép az Isten és az állam törvénye szerint Szent István-napi ünnepségek Budapesten és megyénkben Állami ünnepünk kaposvári rendezvénysorozata a Szent István domborműnél tartott ökumenikus áhítattal vette kezdetét kedden délelőtt. Az ünnepség díszvendége Szabad György, az Országgyűlés elnöke volt, aki beszédében méltatta a Szent István-i örökséget, amely napjaink számára is figyelmeztető üzenetet hordoz. Mint mondta: István király olyan alapokat épített, amelyek időtállóan biztosították ennek az államnak, ennek a nemzetnek a fennmaradá­sát. M indezzel talán azt kívánta érvényre juttatni, hogy éljen ez a nép a törvények, az isteni és az állam alkotta törvények szerint. Ezzel számunkra a legfontosabbat nyújtotta abból, ami megtarthat egy államot, idők végezetéig egy nemzetet. Sárréti piknik Mágoron „...Legyen a soproni piknik folytatása itt, Sárréten. Sopron­ban azért gyűltek össze, hogy a vasfüggönyt bontsák le, itt ma egy másik függönyt kezdünk lebontani, a nacionalizmust, az előítéleteket. A megbékélést szeretnénk elősegíteni.” E gon­dolat — Komáromi Gábor vész­tői polgármester megnyitó sza­vaiból idéztünk — jegyében nyitották meg augusztus 18-án Vésztő-Mágoron a Sárréti Pik­niket. A kétnapos, nonstop szu­perbuli szervezői nem tűztek más célt maguk elé, „csupán” annyit, érezze jól magát, aki el­jön. És valóban: öreg, fiatal, gyermek és felnőtt megtalálta itt az érdeklődési körének valót, s mellé, mi szem, szájnak ingere. Nem is drágán. A programok két színpadon peregtek. S hogy vonzó volt a választék, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy estére — Bródy János műsorára — már közel húszezer ember gyűlt össze szerte az országból. Sőt... Voltak itt Jugoszláviából, Romániából, Ausztriából, Svájcból, de még Amerikából is. Ennyit a piknikről, s talán még annyit, hogy a szervezők méltó „szponzort” találtak az időjárásban is. Bár 19-ére virra­dóan hullott némi eső, másnap ismét jó időben, igazi piknik­hangulatban folytatódhatott a rendezvény. Végül hadd idéz­zük ismét Komáromi Gábor sza­vait: „Nem titkoljuk, ha rendez­vényünk sikerrel zárni, ezt sze­retnénk évenként megünnepelni addig, amíg nem lesznek telje­sen szabadok a határok, amíg a közép-keleti népek nem jutnak be az Európa Házba.” Nos, úgy hisszük, méltán tarthatják sike­resnek így utólag a szervezők a pikniket, úgyhogy — talán so­kak nevében is -— mondhatjuk: várjuk a folytatást. (naev) Volt Ott mi szem, szájnak ingere... Fotó: Fazekas Ferenc Bőd Péter Ákos Szeghalmon Szentmisével, majd — a Sza­badság téren — kcnyérsZente- léssel kezdődött az ünnepi prog­ram Szeghalmon. A részt­vevőket Erdei István alpolgár­mester, református lelkész kö­szöntötte. Ezt követően átadta a szót Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek. Az ünnepi szónok Szent István in­telmeiből idézett azzal, hogy ma, állami ünnepünkön idősze­rű megszívlelni e szavakat. Ün­nepiünk — folytatta —, bár az öröm hangjai olykor gyengék, mert hiába az elmúlt két év ered­ményei, ha talán több a formai változás, mint kellene, s ha még most is sok „a lejáratott szemé­ly, aki immár a demokrácia kö­pönyegében tetszeleg”. Bőd Péter Ákos beszédét az­zal folytatta, azok is felelősek az öröm gyengülő hangjaiért, akik azzal térnek ki a rájuk váró fel­adatok elől: „nem politizálok”. Mert — zárta szavait — ezek az emberek „ezen a vonaton kíván­nak eljutni Európába, de nem váltanak jegyet”. Az ünnepsé­get követően fórumon válaszolt a helyi vállalkozók és vállalat- vezetők kérdéseire. N.Á. hónapok óta munkálkodott „a kardosi tombola 1991.” című program előkészítésén. Reggel 7 órától egymást váltották a fú­vószenekarok, menettáncegyüt­tesek, karatecsoportok. Lehetett sétakocsikázni, később feltűn­tek a sárkányrepülők, majd au­tós ügyességi versenyek és egyéb sportvetélkedők követ­keztek. Ä legkisebbeket bohó­cok és Dévényi Tibor népszerű Három kívánság című műsora szórakoztatta, Eszményi Viktó­ria közreműködésével. A nap háziasszonya, Csongrádi Kata színművésznő déli 12-kor kon­ferálta be a szabadtéri színpad előtti több ezres hallgatóságnak Király Zoltán országgyűlési képviselőt. — Végre valahára szabad országban ünnepelhetünk — mondta egyebek között Király Zoltán. Beszédében kitért az elmúlt másfél nap szovjetunió­beli súlyos eseményeire is. Ki­emelte Gorbacsov elnöknek a szovjet külpolitikában játszott pozitív szerepét. Kemény sza­vakkal illette az Antall-kormány bel- és külpolitikáját. Összessé­gében egy felelős nemzeti egy­ségkormányt sürgetett, hogy megvalósuljon hazánkban is a teljes körű demokrácia. Lapzár­tára az izgalmak a tetőfokra hág­tak, ekkor kezdődött a tombola­sorsolás, összesen 177 ötezer forintnál értékesebb nyere­mény, köztük két Daihatsu sze­mélygépkocsi várt boldog tulaj­donosára. A részletekről csütör­töki lapszámunkban tájékoztat­juk olvasóinkat. Szenes János Csongrádi Kata hódolói körében Fotó: Fazekas Ferenc Gyula: az első vásár jót ígér Közel 100 kiállító és árus ér­kezett Gyulára az augusztus 18- tól 20-ig tartó I. Idegenforgalmi Kiállításra és Vásárra. Dr. Po- csay Gábor polgármester a zömmel Békés megyei kiállítók mellett a testvérvárosok, Csík­szereda és Ditzingen küldöttsé­geit is köszönthette. Megnyitó, beszédében elmondta, Gyulát egykor vásárai is avatták orszá­gos hírűvé. Kézművesek soka­sága fordult itt meg, amellett, hogy jelentős volt az állatkeres­kedelem, a mezőgazdasági ter­mékek vására. A régi piacok hangulatának felidézése azzal a szándékkal párosult, hogy Gyu­A Népkert-beli és környéki vásári forgatag alapján az első lépés sikeresnek tűnik. A csor- vási népi iparművész házaspár, Hudák József és felesége szerint a kezdeményezés jó, a kereslet egy erős piaci napénak felel meg. De nemcsak az ő kedvező árú szőnyegeik fogytak. Mindig volt a pavilonok előtt érdeklődő, vásárló. A számítógépektől a vagyonvédelmi berendezése­kig, a sarkadi cukortól a papu­csig, az utazási irodák ajánlatá­tól a szállodák kínálatáig széles áruskálából lehetett válogatni. És olcsóbban, mint máskor. A vásár szervezői különböző „BÍZZUNK MAGUNKBAN, BÍZZUNK ERŐNK­BEN, KÉSZÜLETLEN AZONBAN SOHA NE LÉP­JÜNK SÍKRA, S ERŐNKKEL JOBBAN GAZDÁL­KODJUNK, MINT EDDIGELÉ..(Széchenyi István) Ián a térség gazdasági felemel­kedését keressék. Erdős Gyula, Csíkszereda alpolgármestere és Thomas Wolf, a ditzingeni kül­döttség vezetője egyaránt a gaz­dasági, kereskedelmi kapcsola­tok kialakítása mellett szóltak. díjakkal is emlékezetessé tették az eseményt. Arra, hogy kik nyerték el a szakmailag legjobb, a szemle legszebb kiállításdí­jait, a Gyula sorsjeggyel hová szegődött a szerencse, még visz- szatérünk. Sz. M. Kádár Péter: Kardosra költözött »E* kell élnünk...” a Három kívánság A csöppnyi, alig ezernél na­gyobb lélekszámú, szlovákok lakta kisközség, Kardos közel másfél évtizede élen jár az au­gusztus 20-ai programok szín­vonalas rendezésében. Az idei ünnepség viszont minden eddi­ginél kirobbanóbb sikert aratott. Nem véletlenül, mivel a megye 117 településén 150 ügynök Sarkad Város Ünnepélyren­dező Bizottsága egész napos programmal várta augusztus 20- án a lakosságot. A rendezvény- sorozat egyik kiemelkedő ese­ménye volt a Bartók Béla Műve­lődési Központban tartott kora délutáni nyilvános képviselő- testületi ülés, ahol Kádár Péter országgyűlési képviselő mon­dott ünnepi köszöntőt. Beszédé­ben mindenekelőtt hazánk Eu­rópában elfoglalt helyéről szólt: — Különleges helyen tele­pült ez az ország. A művelt Nyu­gat kapujában és Kelet előszo­bájában. Nekünk itt kell élnünk, és meghalnunk... 1991. augusztus 21., szerda Együttérzés, megértés, türelem Ez a nap ünnepeink sorában számunkra talán a legmélyebb és a legtöbb értelmű ünnep. Mindig is jeles nap volt: több, mint ezer esztendeje őrzi államalapító Szent István kirá­lyunk emlékezetét, aki vállalva az embert próbáló feladatot, átvezette hazánkat kora ke­resztény Európájába, de az ünnep jelentéstartalma az idők során magába olvasztotta a megújhodást, az életet jelentő, a folyamatosságot jelképező új kenyér megbecsülését, s vele együtt mindazokét a kétkezi és szellemi munkásokét, akik az új kenyeret az ország asztalára teszik. Utóbb, négy évtizeden át, a pártállam alkotmányát idézte emlékezetünkbe. Ma: törvénybe iktatott nemzeti ünnepünk, mely Szent István nevét idéző régisé­gével két győztes, de győzelme teljében letaposott polgári forra­dalmunk emléknapját is megelőzi. E három ünnep—együtt—a nemzet életképességének, nyitottságának, múltját híven őrző, de a kor szavát mindig értő és áldozatra kész megújűló-készségé- nek igazi jelképe. Ma, jövőépítő törekvésünkben, figyelmünket mindenekelőtt arra fordítjuk, hogy mi az, amit Szent István örökéből élet- és alkotóerőként hasznosíthatunk. Hogy mi az, ami ma, a viharos rendszerváltás idején segít múltunkat és jelenünket, mai ünne­pünket a maga teljességében megélnünk. Hiszem, hogy Szent István magyarjainak lelkitusáját senki úgy meg nem érti, mint mi, a legutóbbi fél évszázad magyarjai. A sztálini alkotmány negyven éve megtanított rá mindannyi­unkat, hogy a jó alkotmánynak nemcsak a mindennapi kenyér­hez való jogot kell biztosítania, de a mindennapi szabadság kenyerének kell lennie önmagának is. Nem a kivételezettek, hanem mindannyiunk számára. Akiknek nemcsak szabad védel­mezniük, de bárkitől, aki veszélyezteti, kötelesek is megvédeni az igazi alkotmány szellemét. Annak kifejezőjét, hogy újra megnyílt előttünk a lehetőség, hogy európai értelemben vett szabad polgárok, és ne alattvalók legyünk az újra szabad és független hazában, amelynek szabadságjogaiból csak annyit áldozhatunk fel—azt is csak önként—, amennyit a nemzetközi együttműködésből fakadó önérdekünk diktál. A régmúlt föltámaszthatatlan, bármilyen szépnek mutatko­zik. Ezért sem önmagunkat, sem a parlamentet, sem a kormányt, sem az ügyes szomszédot ne okoljuk. De az, ami ezután, ami most történik — velünk és az országgal — az immár mirajtunk áll. A mi bátorságunkon, a mi emberismeretünkön múlik, hogy kit tűrünk meg vezetőnkül, akár a munkahelyünkön is, s hogy kit, s hogyan védelmezünk. Elindultunk a magunk választotta úton, és mára megtanultuk: ez az út igencsak rögös, rögösebb, mint hittük. De végig kell mennünk rajta, mert visszaút nincs. S az út végén ott a cél, amire négy évtizeden át annyira áhítoztunk. Hogy mikor érjük el, az javarészt rajtunk múlik, az ország polgárain. Párt, kormány, parlament, külföldi segítség lassít­hatja, gyorsíthatja az utunkat, de végső soron — közvetve, de jórészt közvetlenül is—magunk felelünk érte, hogy elérjük-e? Ne csaljuk önmagunkat: egy összeomlott rendszer romjain és romjaiból láttunk neki felépíteni az új ország épületét—a rom éppúgy valóságos, mint az építés kényszere —, egyiktől sem szabadulunk varázsütésre. A piacgazdaság felé már megtettük az első tétova lépéseket, a társadalmi igazság szempontjait figyelembe vevő, a gyöngébbet is védelmező piacgazdaság egyelőre csak becsületes szándék — a versenytársadalom már létrejött, a jóléti még nem. A magunk bőrén érezzük, hogy a verseny — ha szabálya nincsen, csak vesztesei és győztesei — kegyetlen. De jó, ha tudjuk: a győzteseknek, ha azt kívánják, hogy élvezzék is győzelmüket, meg kell osztaniuk a vesztesekkel is győzelmük gyümölcseit. Különben az egészet elveszíthetik. Társadalmi együttérzés, kölcsönös megértés, türelem, és belá­tás nélkül nem az egyénnek, a hazának nincsen jövője. (Göncz Árpád köztársasági elnök alkotmányünnepi köszöntőjének rövid változata.) Ezzel kapcsolatban Kádár Péter emlékeztetett első megko­ronázott királyunk, István böl­csességére: „Hogy békességben megmaradjunk, hangot kell ta­lálnunk Rómával és Bizánccal egyaránt!" — Magyarok vagyunk, de ez ne jelentsen makacs elkülönü­lést — folytatta a képviselő. — Történelmünk legjobbjai épp at­tól váltak a legnagyobb magya­rokká, hogy ami külhonban be­vált, azt hazahozták. Az elmúlt évtizedek elzárták tőlünk azt az utat, ami a tőlünk nyugatabbra fekvő országokat a jóléthez ve­zette. De sajnos ma is sokan emelik magasra a nemzeti jel­vényt, akik a magyarságot épp ellenkezőleg értik, mint István értette azt. Ezek az emberek mit sem tanultak népünk történel­méből. Nem értik, hogy jó ma­gyarnak lenni annyit tesz, mint hazahozni Európát. Kádár Péter véleménye sze­rint még ma is túl sok a „Ki honnan származik?" vagy a „Ki a magyarabb?" típusú valóság­idegen kérdés, holott ennél sok­kal súlyosabb kérdések várnak mielőbbi megválaszolásra. Ilye­nek mint „Hol lehet piacot talál­ni a disznóknak?", „Hol mennyiért jegyzik a márka árfo­lyamát?" és így tovább. Beszédének végén az ország- gyűlési képviselő megfogal­mazta a célt, amelynek minden­kit vezetnie kellene. Ez pedig nem más, mint közös törekvés a tartós jólétre, biztonságra. Az ünnepi testületi ülés az új kenyér megszegésével ért véget, amelyre Tóth Imre polgármester kérte fel a vendéget. —ria

Next

/
Oldalképek
Tartalom