Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18-20 / 194. szám
KÖRKÉP 1991. augusztus 18-20., vasárnap-kedd Miért fontos? Szőcs Géza a romániai magyarok ügyéről Ami a „Mónus-jelenség” mögött van Némelyek számára talán még nem nyilvánvaló, miért fontos egy alig kétezer példányban terjesztett és már nem is kapható ál- vagy valódi dokumentumkönyv Ugye. Pedig az senkinek nem lehet közömbös, miképp fordulhatott elő, hogy 1991 - ben Magyarországon olyan mű jelenjen meg, amelyben hosszú oldalakat idéznek a Mein Kamft-ból. Talán még azt is indokolni kell, miért követel fokozott figyelmet és körültekintést a még oly ifjú magyar sajtószabadság, és benne az inkriminált könyv ügye, amelynek példányait immár lefoglalta az ügyészség. A „Mónus-üggyel” kapcsolatos cikksorozatunkat azzal a szándékkal indítottuk, hogy a történtek és a várható események tényeit és összefüggéseit bemutatva elsősorban azzal a problémakezelő kultúrával és eszköztárral foglalkozzunk, amely- lyel a magyar társadalom és nyilvánossága a népiurbánus ellentét következményeit, valamint a filoszemita-antiszemita szembenállások mai megjelenési formáit kezeli. Mert a Mónus-könyv most mintegy kívülről csapott be hozzánk, s „mondanivalójának” csak egyik mellékes szála az, amely a magyarországi szabadkőműves szerveződésre vonatkozik. Ugyanis ez az írás a szabadkőművességet a többségükben „nagy zsidók” világhatalomra törő szerveződéseként mutatja be, és azt állítja, hogy a holokauszt ezen „nagy zsidók” árulása volt a „kis zsidók” többmilliós kelet-európai tömegeivel szemben. Állítólag azért kellett e könyvben oly bőven idézni Hitlert, mert csak így bizonyítható, miképp vált a fasiszta diktátor fokozatosan bábbá és eszközzé ezen ördögi tervben. Mónus azt sugallja, hogy a holokauszt miatti kollektív és világméretű szorongás és bűntudat az, ami leginkább előkészíti a leendő szabadkőműves Szent Birodalmat, amelynek eljövetele állítólag közel sincs távol. Ezek a sajátos tanok egyébként nem új ideák. Régóta léteznek és ismertek az európai kultúrkörben, s legfeljebb felbukkanásuk lehet meglepő és váratlan, mivel a régi mese mindig aktualizált és új alakot ölt. Ám éppen ez az örök élet, a mindig konkrét érdekeket is szolgáló mítosz érdemel figyelmet, és főleg az, hogy az események végül is bekövetkeznek. A most fennálló helyzet azért is példanélküli, mert a könyv szerzője ellen vizsgálatot és eljárást követelő újságírók már éppúgy a bíróság elé kényszerülnek, hogy olyan dologban döntsenek, melyben maga a társadalmi közfelfogás is tisztázatlan és ellentmondásos. Ráadásul a sajtó útján elkövetett rágalmazások miatt elindított eljárások lefolytatásának határideje szűkebb, mint azé a már régebben beindított vizsgálaté, amely a könyvben foglaltak miatti esetleges vádemelést megalapozhatja. Összefoglalva: a szabadkőművesekről szóló régi mese nem izgalmas. De ahogy a miatta kialakult helyzetet a mai magyar társadalom és a mai igazságszolgáltatás feldolgozza, az már igen. Mert az új mese majd rólunk szól. HT PRESS Nem „feküdtem le” Antalinak! -mondja Nagy Ferenc József Nagy Ferenc József a Péter- napi pálfordulás óta már csak egyszerű tagja, nem elnöke az FKGP-nek. A tárca nélküli minisztert és parlamenti képviselőt a közelmúltban kedvezőtlen változásairól, „párt-állásáról” kérdeztük. — Az utóbbi időben sok támadás érte, saját pártjában vetették a szemére sokan—főleg a mostani vezetés tagjai közül —, hogy az MDF és a kormány „kiszolgálója” lett és „elárulta” pártját... — Teljesen megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartom az olyan nyilatkozatokat, amelyekkel dr. Torgyán József próbálja lejáratni a személyemet, ez nagyon tisztességtelen, jellemtelen dolog. Vannak korrekt és tisztességes személycserék — ez nem az volt. Torgyán doktor csak úgy tudott az élre kerülni, hogy a meglévő elnököt le kellett váltani. Erre három hónapot használt fel, járta a vidéket és engem járatott le mindenütt. Alaptalan vádakkal mocskolt, hogy én hiúsítottam meg a földtörvény megvalósítását, földművelési miniszterként megszavaztattam a mezőgazda- sági exporttámogatások megvonását, „lefeküdtem” Antall Józsefnek, „vazallusa” voltam az MDF-nek. A rágalomkampány sajnos, eredményes volt: az áprilisi nagy választmány küldötteinek nagyven(l) százalékát kicseréltette két hónap alatt! Teljesen új emberek kerültek be, akiknek a kisgazdapárt régi hagyományaihoz semmi közük. — A „megújuló” párt programját milyennek tartja? — Ez olyan irányvonal, amelyik kifelé hangzatosán demagóg. A párt nevében alkotott véleményen úrrá lesznek a szélsőségesjegyek. Teljesen baloldali emberek alakítják szaktanács- adóként a programot. — Az ilyen politikai formációban milyen szerepe lehet Önnek? — Az elégedetlen társadalmat megtévesztő „programú” pártvezetésben nem vállalok semmilyen funkciót, igaz, nem is kértek erre. Egyszerű tag maradok, visszatérek az ötvennégy évvel ezelőtti állapotomhoz. — Mit kínál a kisgazdapárt új vezetésének koncepciója? — Légvárakat. A vidék csalódott, nem találta meg az An- tall-kabinetben a választási ígéretek megvalósulását. Erre nagyon könnyen rá lehet játszani, de veszélyes dolog a realitásokat figyelmen kívül hagyni, mert a legszebb szólam is szembe kerül önmagával. Én ilyen emberekkel nem is tudnék azonosulni. A jövő igazolni fogja, hogy ki blöffölt... — Gyűjtőpárt munkásnak, gyárosnak, parsztnak, értelmiséginek — nem sok ez egy kicsit? — Ez káosz. Nem lehet ösz- szekevemi mindenkit, az érdekek ennyire nem egyeztethetők. A magyar társadalom sokkal heterogénebb, mint hogy elviselje és elfogadja ezt a fajta ösz- szemosást. Szomorú, hogy sokan lesznek jóhiszeműségük áldozatai, s érzik majd becsapottnak magukat. Kőhalmi Endre TV-jegyzet. Kicsomagolt mítosz Amikor csend borul az albérleti kis szobára, s csak néhány éjjeli bagollyal várjuk, hogy a Napzárta cseverésző szakértői végre eltűnjenek a képernyőről, akkor már fűzik a tekercseket a vetítőbe a technikusok. „Betiltott filmek”—hirdeti a sorozatcím sokat sejtetőn, s emeli értékké a dobozban porosodást, misztifikálja a bemutat- lanságot. A néhai „Béketábor” lakói közül — valljuk be — mi vagyunk többen, akik nem ismerjük a román, lengyel, bolgár filmművészetet teljes kereszt- metszetében. Műveltségünkből csak a legjelentősebb alkotásokra, a jegyzett rendezőkre, a legendás színészekre futja. Most pótolhatjuk évtizedes hiányosságainkat, s láthatjuk, hogy a föld Kelet-Európa más szegleteiben is hasonlóképpen forgott vagy állt. Hiábavaló és pusztulásra ítélt jószándék, végtelenített vesztes harc emberi értékekért, félbetört, csírájában holt karrierek, pártos pogromok eszmékkel és szándékokkal szemben — ez volt az utóbbi négy évtized, sugallják a fekete-fehérben pergő képek. Az akkor és ott lényeges történések, a drámai hűséggel tükrözött problémák mostanra a véresen komoly valóságból, csak dicstelen történelmünk egyre inkább feledésbe merülő mementóivá lesznek. Fontosak és megfontolan- dóak azok a kollektív kínok között született konzekvenciák, amelyek nemzedékek és milliók életét kárhoztatták olykor vegetálássá. Ám a történelem — Ladányi igazsága szerint—egybesöpri a költők és vigécek csontjait, s jönnek egyre-másra az új poéták, szpartakuszok, népbutító nemzetgazdák, s * minekünk, a mindennapi mókuskerékből éjszakára kiszédülteknek, nem marad más, mint hogy lecsukódó pilláink között még egyszer rátekintsünk a távoli. idegenül is ismerős léthelyzetekben küszködő embertársainkra. Ám elmúltak azok az idők, amikor torkunk és öklünk összeszorult. K.E. A veszély az, ha az erdélyiek kivándorolnak és nem lesznek többé erdélyiek „Magyarország olyan tekintélyre tegyen szert, amely kisugárzik a környező orsazágok magyar kisebbségeire is” Július 31. és augusztus 5. között a Székelyudvarhelyen megrendezett II. Erdélyi Diáktalálkozón beszélgettünk Szőcs Gézával, az RMDSZ politikai alel- nökévél Erdélyről és a magyarságról: — Milyen veszélyek fenyegetik az erdélyi, magyarság identitását? — Szerintem a mai mozgás- szabadságot, állandó információcserét figyelembe véve a nyelv és az identitás megőrzésének rengeteg lehetősége van. Az a veszély nem fenyegeti az erdélyi magyarságot, hogy identitását elveszíthetné. Azok az intézmények és lehetőségek, melyek ezt konzerválják és hordozzák, az erdélyi magyarság számára teszik. Ha valamilyen veszély fenyeget, akkor az esetleg a kivándorlással való távozás és föloldódás egy másik, nagyobb magyar közösségben. Az erdé- lyiség elvesztésének talán az a legfenyegetőbb veszélye, hogy az erdélyiek kivándorolnak, és nem lesznek többé erdélyiek. — Lehetséges az, hogy a magyarság Romániában, mint állam az államban létezzék? — Az államot, ha megfosztjuk bizonyos olyan attribútumától, mint például az önálló külpolitika, pénzpolitika, hadipolitika, akkor lényegében arra redukálódik, hogy biztosítsa a közösség olyan alapvető lét- funkcióit, mint az oktatás, a megélhetés, munkahelyteremtés, és -biztosítás. Ezeket a funkciókat ha az állam nem képes megfelelő színvonalon gyakorolni és néhány alapvető igényt kielégíteni, akkor az a közösség, melyet megfosztanak ilyen lehetőségektől, természetszerűleg maga próbálja meg pótolni ezeket a funkciókat anélkül, hogy állam akarna lenni az államban. — Erdély autonómiájának van valamilyen lehetősége Ön szerint—bármilyen távlatokban gondolkodva ? — Nagyon sokáig az a dilemma állt a figyelem homlokterében, hogy Erdély tartozzon Magyarországhoz, vagy Romániához, vagy legyen független. Én azt hiszem, hogy ez a hármas dilemma hovatovább az új európai helyzet következtében értelmét veszti. Hiszen a régiók föderatív Európájában, melyben az állam szerepe redukálódik, de megnő a régiók szerepe. — A jugoszláviai események milyen hatással vannak az erdélyi magyarságra és Erdélyre? — Az erdélyi magyarság — az RMDSZ-en keresztül — állást foglalt ebben a kérdésben, és világosan megfogalmazta azt a véleményt, hogy a jugoszláviai népeknek joga van ahhoz, hogy saját akaratuknak megfelelően rendezzék sorsukat. Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az Erdélyben élő magyarok, akik egy más helyzetben élnek, más történeti és más demográfiai helyzetben, ezt a maguk számára kívánnák, és lehetségesnek tartanák. Románián belül a magyarságnak mintegy fele él tömbhelyzetben. Lehet aztán olyan határvonalakat húzni, amely a magyar vidékeket elkülöníti a nem magyar vidékektől. Tehát ez eleve megkérdőjelez minden olyanfajta elképzelést, amely Romániából, vagy Erdélyből a magyarlakta vidékeket elkülönítené. — Ön többször említette, hogy az erdélyi magyarság tudatának, identitásának kialakításában az eddigi külső vezérlés helyett egy belső, spontán vezérlés szükséges. Mi lesz ebben Magyarország szerepe, s mit várnak az anyaországtól? — Lehet, hogy válaszom utópisztikus lesz. Az én megítélésem szerint Magyarország azzal és azáltal segíthet a kisebbségi helyzetben lévő magyarokon, ha a térségnek olyan tekintélye, stabil demokráciája lesz, amely a helybeli kelet-európai viszonyokat figyelembe véve egyenértékű lesz egy nagyhatalmi helyzettel, tehát a kishatalmak között olyan kishatalomnak lenni, amely gazdasági potenciáljával, a demokrácia következetes megvalósításával olyan tekintélyre tegyen szert, amely kisugárzik a környező országok magyar kisebbségeire is. Ennél nagyobb szolgálatot nem tehet Magyarország. —Az RMDSZ 41 képviselőjével küzd a parlamentben az ország fellendüléséért egy szavazó gépezettel szemben. Nem sziszifuszi munka ez? Miben reménykednek? — Kétségtelenül sziszifuszi, de nem távlatok nélküli, mert ez egy iskola, amely bennünket állandó edzésben és készenlétben tart. Másfelől ha nem is a jelenkornak — megvan bennünk a bizonyosság —, az utókornak, a jövőnek dolgozunk. — Sokan úgy vélik, hogy Tőkés László túl sokat vállal és szerepel. Ón hogyan látja az erdélyi református püspök helyzetét? — Biztos, hogy Tőkés püspökben nincs szerepvágy. O udvarias és jóindulatú ember, és talán abban marasztalható el, hogy olyanoknak és olyan helyzetben is nyilatkozik, akik ezt nem érdemelték meg, akik hátsó szándékkal tették föl a kérdéseiket, és így manipulált módon közvetítették Tőkés László véleményét. Ismétlem, a magyar- országi médiák részéről volt és van egy határozott kategorikus igény arra nézve, hogy szerepeltessék, nyilatkoztassák, megszólaltassák. Hogy ennek megpróbált Tőkés megfelelni, az utólag minősíthető hibának, de azt hiszem, hogy ha ő visszautasította volna a nyilvánosság által igényelt, sőt kikövetelt alkalmakat, hogy megszólaljon, véleményt mondjon bizonyoskérdésekben, akkor talán az lenne a vád ellene, hogy tekintélyével nem állt a jó ügy mellé akkor, amikor kötelessége lett volna. I I — Tehát a püspök egy ör- I dögi kör részese? — Nyilvánvalóan ez egy olyan helyzet, melyből nagyon nehéz sérületlenül kikerülni úgy, hogy azok, akik konszenzusfigurát látnak benne, nyilván azt várják el tőle, hogy a partikuláris szempontjaikat is ossza az a személyiség, akiben ők felismertek egy jelentős embert. S természetesen csalódás éri azokat, akik rájönnek, hogy Tőkés László csak bizonyos vonatkozásban tekinthető az ő emberüknek, nevezetesen abban a vonatkozásban, hogy szembe kell fordulnia a diktatúrával , de bezzeg más kérdésben más véleménye van. Arató László
