Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE 1991. augusztus 17., szombat * o Feri bácsi Kitüntetések, jutalmak az ünnep alkalmából A rendszerváltozás követ­keztében fényüket vesztették egyes korábbi díjak és kitünteté­sek. Összeomlott a régi adomá­nyozási gyakorlat is. A „fitye- gők” megszállott gyűjtögetőit nem kell sajnálnunk emiatt, de azokat talán igen, akik — füg­getlenül a politikai széljárástól — elsősorban a munkájuknak éltek és élnek. Valamennyien ismerünk ilyen embereket, ne­künk esne jól, ha őket kitüntet­Dr. Papp Tibor: „Igenis van­nak olyanok, akik rászolgál­tak az elismerésre.” Dr. Papp Tibort, a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombi­nát megbízott vezérigazgatóját arról kérdeztem, hogy augusz­tus 20-a alkalmából módjuk van-e az egyéni teljesítmények elismerésére. — Igen. Az évből eltelt nyolc hónap, és igenis vannak olyan Kamarás pusztán, a 21-es ma­jorban a kombinát bérbe adta az ottani üzemi konyhát Gál istvánnénak. Augusztus 13-ától innen szállítják az ebédet az igazgatóság dolgozóinak is. Egy adag 60 forintba kerül. Mezőhe­gyesen jelenleg ez a legolcsóbb étkezési lehetőség. Van mód az étel elvitelére is, bárki igénybe veheti a szolgáltatást. Az innen étkezők elégedettek az ételek dolgozók, akik az átlagot meg­haladó teljesítményükkel rá­szolgáltak az elismerésre. Sze­rintem a mindenkori vállalati vezetőségnek kell, hogy legyen lehetősége a kiválóan végzett munka elismerésére. Nem a múltbéli gyakorlat felélesztését akarjuk, nem a kitüntetések „létszámarányos” osztogatásá­nak időszakát sírjuk vissza, de a teljesítmény az teljesítmény, függetlenül az agrárszféra jelen­legi gondjaitól. — Kérem, beszéljen a kitün­tetési rendszerükről. — Három fokozata van a kitüntetéseinknek. A Mezőhe- gyesi Kombinátért kitüntető címmel 15 ezer forint jár, ennek adományozását központilag is jóvá kell hagyatni. Most az új kenyér ünnepén 11 dolgozónak fogjuk megfelelő külsőségek között átadni. Kitüntetési rend­szerünk második fokozataként megtartottuk a Kiváló Munkáért kitüntető oklevelet. Ezzel 10 ezer forint pénzjutalom jár, most kb. 40-en fogják megkapni. Az elmondottakon túl arra is van lehetőség, hogy vezérigazgatói dicséretben részesüljenek azok, akik egy adott gazdasági évben kiemelkedő teljesítményt értek el. Ok a dicsérő oklevéllel együtt 5 ezer forint pénzjutalmat vehet­nek át. Értesüléseim szerint mintegy 20 fő jutalmazására tet­tek javaslatot a közvetlen mun­kahelyi vezetők. Összességé­ben tehát augusztus 20. alkalmá­ból a Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát kb. 70 dolgozóját részesíti kitüntetésben, illetve pénzjutalomban. mennyiségével, minőségével és a választékkal is. Peregpusztán is bérbe adták az üzemi konyhát. A bérlő. Né­veri né Siemensei Edit „kivette” a kocsmát és a vegyesboltot is, bízva abban, hogy a három egy­ség összességében nyeresé­gesen üzemeltethető. Korábban ugyanis a kombinátban az üzemi étkeztetés veszteséges volt. Augusztus 10-én, szomba­ton délután Nagy Feri bácsit, a kocsimúzeum őrét kerestem. A város szívében lakik, belül a diadalíveken. „Feri bácsi? Régi bútordarab az öreg. Elő múzeum maga is”—ilyeneket mondtak róla őszinte tisztelet­tel azok, akiktől a Centrálban érdeklődtem felőle. Már a központban járok, itt biztosan megmondják, melyik az ő lakása. Hát tévedtem! Akiket megszólítok, egy se tudja, hol lakik a legendás fo­gathajtó. Honnan is tudnák, hiszen Bécsből jöttek, Mün­chenből, a harmadik pedig egyenesen a nagy víz másik partjáról. A Nóniusz hotel és a lovarda környéke ilyenkor tele van külföldiekkel. Lovagolni jön­nek Mezőhegyesre vagy va­dászni, sokan családostul. Láthatóan jól érzik magukat. Én se bánkódok túlságosan, majd csak meglelem Feri bá­csit- A külföldiek meg vigyék el a város jó hírét szerte a vi­lágba, s hagyják itt... a valutá­jukat! Ilyesmiket gondolok ma­gamban, amikor elhalad mel­lettem egy német család. A papának és a két gyermeknek fényképezőgép lóg a nyaká­ban. A fiú éppen arra mutogat, amerről én jöttem. „Ha ezek lefotózzák a vásárteret!” Szerencsére nem tették, a diadalívtől visszafordultak. Ott ért véget számukra a szombat délutáni séta, és_. Európa. A bokáig érő szeme-* tét pedig csak én láttam a vá­sártéren, s egy-két ezer mező­hegyest. Végül is találkoztam Feri bácsival. Azt mondja, hogy az ő idejében a kocsis méltóság­gal ült a bakon, és biztos kézzel tartotta a gyeplőt. „Akkor egyébként minden másképpen volt”—ez nála a dolgok végső summázata. Étkeztetésre vállalkoztak „Nem engedhetjük meg a javak széthúzását” Lopni is nehezebb lesz ezután 1991. július 1-jén a Mezőhe­gyesi Mezőgazdasági Kombi­nát vezetősége polgári és va­gyonvédelmi csoport felállítását határozta el. A csoport megszervezésével Csomós Zsuzsannát, az ellenőrzési és rendészeti osztály vezetőjét bíz­ták meg. — Az utóbbi időben jelentő­sen romlott a közbiztonság, el­szaporodtak a mezei lopások a kombinát területén — mondja Csomós Zsuzsanna. — A tolva­jok most elsősorban a szénát vi­szik, legutóbb tíz körbálát tulaj­donítottak el, ennek 18-20 ezer forint az értéke. De gyakoriak a falopások is az erdészetben, nem megy ritkaságszámba egy- egy IFA-szerclvényre való mennyiség eltűnése sem. Ezen­kívül visznek mindent, ami mozdítható. Nem kímélik a gépi berendezéseket sem. A tulaj­donváltás visszás kísérőjelensé­ge, hogy egyes „Vállalkozók” kombájnjaikhoz az akkumulá­torokat, gépkocsijukhoz a kere­keket tőlünk igyekeznek „be­szerezni”. Lába nő a mezőn lévő gépek fontos alkatrészeinek, műszereinek. Egyre többször éri kár az egyes embereket, a gaz­dálkodókat is: fölszedik és el­viszik a krumplijukat, hagymá­jukat, megdézsmálják a termést. Tudjuk, hogy mindez minek a következménye. Mezőhegyes sem kivétel, ha az országosan ismert gondokról beszélünk. Azért működtetjük augusztus 1 - jétől a vagyonvédelmi csopor­tot, hogy elejét vegyük a helyzet továBbi romlásának, s ha lehet — márpedig lehet! —, csök­kentsük a lopások számát. — Kik közül kerültek ki a vagyonőrök, s milyen rendszer­ben dolgoznak? — Arra törekedtünk, hogy tiszta erkölcsű, feddhetetlen embereket kérjünk fel erre a munkára. Omezőhegyesen, Pe­reg- és Kamaráspusztán tevé­kenykednek, összesen kilencen vannak. E három kisebb cso­portnak az összetétele a követ­kező: mezőőr, társadalmi őr, gépkocsivezető. Időnként csat­lakozik hozzájuk az üzemren- dész és a helyi rendőrség képvi­selője. Főleg hétvégeken és az éjszakai órákban teljesítenek szolgálatot, egy-egy alkalom­mal 500 forintot kapnak. — Értek-e már el konkrét er­edményeket? — Igen. A célunk az volt, hogy a kombinátban is és a vá­rosban is javuljon a vagyonvé­delmi és a közbiztonsági hely­zet. Sok vezetőben most tudato­sult, hogy az ellenőrzés is része a vezetői munkának. Mert a va­gyonvédelmi feladatok elsősor­ban a munkaidő letelte után je­lentkeznek. Tehát meg kell néz­ni. hogy az éjjeliőr ott van-e a munkahelyén, ittas-e, el tudja-e látni a feladatát. Az eltelt rövid időben öt éjjeliőr közül hármat nem. vagy nem megfelelő álla­potban találtunk. Az, hogy bár­mikor ellenőrizhetik a jövőben őket. már önmagában lelkiisme­retesebb őrzésre sarkallja mind­egyiket. A tolvajokat pedig visz- szatarthatja az a tudat, hogy esetleg a vagyonőrök kaijaiba futnak. Dr. Papp Tibor megbízott vezérigazgatót arra kértük, egészítse ki az elhangzottakat. — Valóban az utóbbi időszak legjelentősebb gondjai ezek az egyre nagyobb mértékű és min­den területre kiterjedő eltulajdo­nítások. De szólni kell a jogtalan igénybevételről, a szabálytalan eszközhasználatról is. A lopá­sok megelőzésén kívül törek­szünk arra, hogy a belső szabá­lyzatainkban, utasításainkban foglaltaknak is érvényt szerez­zünk. Itt a szolgáltatások, eszkö­zök (pl. gépek, lófogatok) sza­bálytalan igénybevételére gon­dolok. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy egyre nehezebb a megél­hetés mindenki számára, de a javak széthúzását nem enged­hetjük meg, és nem is asszisztál­hatunk hozzá. Körömvirág, fagyöngy, zsurló Üzlet a természetes gyógymódok kedvelőinek Liptai Elekné a mezőhegyesi gyógyszertár szakgyógyszeré­sze. Két hónappal ezelőtt Her- bária gyógynövényszaküzletet nyitott mellékfoglalkozásban. Az új családi ház földszintjén kialakított parányi helyiség pol­cain nemcsak gyógynövényeket találunk, hanem különböző ga­bonaipari termékeket és fűsze­reket is. Sőt! Vannak itt külön­böző gyógyhatású termékek, kenőcsök, tabletták, kapszulák, cseppek. * ;—Mi indította önt arra, hogy éppen Herbária szaküzletet nyisson? — kérdezem Liptai Eleknét. — Gyógyszerészként azt ta­pasztaltam, hogy az emberek érdeklődése megnőtt a termé­szetes gyógymódok iránt. A gyógyszertáriján is keresik a gyógynövényeket, de ezekkkel nem szolgálhatunk. Hát innen a konkrét ötlet. Arra gondoltam, hogy pluszmunkával, mellék- foglalkozásban miért ne szerez­hetném én be a keresett terméke­ket. Felírom a „kívánságlistát", s megyünk a férjemmel egyik pesti raktárból a másikba, még Ausztriából is kerül hozzánk ára. Ezek természetesen kicsit többe kerülnek, de megveszik őket, mert bíznak bennük, hi­szen kevesebb a mellékhatásuk, mint egyes gyógyszereknek. — Úgy gondolom, mindig mindenben vannak divatok, önöknél most mi a sláger? — A legfelkapottabb a csa­lán, a körömvirág, a fagyöngy, a zsurló, a palástfű, a cickafarok. Hogy mire jók mindezek? A leg­elterjedtebb népbetegségek, gyulladások, nőgyógyászati problémák kezelésére valók. Aztán nagy keletje van a külön­böző fogyasztó teakeverékek­nek és tablettáknak. Köztudott, hogy „túlsúlyos” nép vagyunk. — Ez tehát egy humanitárius vállalkozás? — Furcsán fogalmazón, de lényegében helytállóan. Igen, vállalkozás. Fiatalon, részben saját kezűleg felépítettük ezt a nagy házat. A kamatadó miatt újabb kölcsönt vénülik fel, hogy kifizessük a korábbi adóssá­gainkat. Csöbörből vödörbe ju­tottunk. Egyik este aztán leül­tünk a férjemmel, és eldöntöt­tük, hogy vállalkozunk. A pol­gármesteri hivatalban a Herbá- riát ajánlották. Még aznap el­kezdtük intézni az ügyeket. A kezdő vállalkozók kölcsönét nem kaptuk meg, szimpla taka­rékszövetkezeti kölcsönnel indultunk. Úgy tűnik, nem fog­juk megbánni, hogy belevág­tunk. Mezőhegyes és környéke elbír egy ilyen üzletet, a havi for­galmunk egyenletesen növek­szik... *** Elköszönve Líptaíéktói, eszembe jut egy szociológiai szakkifejezés: * kényszervállal­kozó. S magamban hozzáte­szem: bárcsak így sikerülne minden kényszervállalkozás, bárcsak valamennyien megállít­hatnánk családunk hitel- és ka­matterheinek növekedését! Pél­dául egy ilyen icí-pici kis vállal­kozással. A Herbáriát — sajnos —csak keveseknek ajánlhatom: gyógyszerészi végzettség kell hozzá. Gdeke Arthur Boyd énekelt nekik Büszkék a visszatérő vendégekre Már nem ingyen adják A mezőhegyesi önkormány­zat lapjának terjesztését Kere­kes Anita gazdálkodási előadó szervezi. — Az árusításra bizományo­sokat kértünk fel — mondta. — Mimten eladott lapszám után két forint jutalék illeti meg őket. A segítségükkel eljut az újság a kombinát különböző területeire, üzemegységeibe, a boltokba és az intézményekbe. Júniusban összesen 644 példány kelt el az ezerből. Megjegyzem, hogy ko­rábban legalább másfél évtize­den keresztül ingyen jutott hoz­zá a lakosság, most önköltségi áron. 10 forintért adjuk. — Az olvasók elégedettek az újsággal? — Azt hiszem, igen. A bizo­mányosoktól tudom, hogy érik kritikai megjegyzések is a lapot. Egyesek szerint túlzottan terje­delmes, esetenként „száraz” írá­sok jelennek meg benne. Hallot­tam olyan véleményt is, hogy az önkormányzati ügyekkel többet kellene a szerzőknek foglalkoz­niuk. Nekem egyébként tetszik a Mezőhegyes, ezért is foglalko­zom szívesen a terjesztésével. Remélem, hogy a júliusi, au­gusztusi számokból már több példányt sikerül eladnunk. Kiállítás Mezőhegyesen a József Atti­la Általános Művelődési Köz­pontban augusztus 16-ától te­kinthető meg Hegyi Flórián hódmezővásárhelyi fafaragó kiállítása. A hírek szerint a Central étte­rem eddigi vezetője. Duma György kerül hamarosan a Hotel Nonius élére. Az ..interregnum” idejére Franczek Józsefné veze­tőhelyettest bízták meg a szállo­da irányításával. — Ä Noniuszban ötféle szó batípussal dolgozunk — mond­ja. — Minden szobánk két­ágyasnak számít. A legdrágáb­bak a nagy lakosztályok, ezek egy éjszakára 2300 Ft-ba kerül­nek. A kis lakosztályok ára 1610.az ikerszobáké 1725 Ft. A legolcsóbbak a sima. egyszerű szobák, ezekért csak 1150 Ft-ot kell fizetniük a kedves vendé­geknek. — Milyen kihasználtsággal dolgoznak? — Januártól július 31-éig vannak adataim. Számunkra rendkívül jól kezdődött ez az év. Egymásnak adták a kilincset a belga, angol, francia, német, osztrák és olasz vadászok. Be­vétel szempontjából a január, kihasználtság szempontjából pedig a július volt a legjobb hó­napunk. Általában 50—60 szá­zalékban foglaltak a szobáink. A nyári szezonban megnő azok­nak a turistáknak a száma, akik lovagolni jönnek Mezőhegyes­re. Nagyon sok közöttük az év­ről évre visszatérő vendég, s ennél nagyobb öröm nem is ér­het egy szállodást. A Nonius augusztusban lesz hatéves. Nem egy olyan külföldi családról tu­dunk. akik már negyedik-ötödik alkalommal nálunk töltik az évi szabadságukat. Ez azt bizonyít­ja, hogy elégedettek a szolgálta­tásainkkal. elégedettek Mező­hegyessel. — A vendégek közül kire vagy kikre emlékszik vissza a legszívesebben? — Számunkra minden ven­dég egyformán kedves, de azért hadd említsem meg Gdeke Ar­thur Boyd urat. Ő az amerikai PIONEER Hi-Bred cég képvi­selője. Itt volt tavasszal a kuko­ricavetéskor. itt volt most a cí- merezéskor. és majd jön a beta­karításkor. Nos, ez a kedves amerikai bácsi egyfolytában hat hétig a vendégünk volt most a nyáron. Azt mondta, úgy jött ide. mintha haza jönne. És azt kérte tőlünk, hogy búcsúzóul hadd énekelhessen nekünk ame­rikai dalokat... Hát ezek nagyon megható és felemelő pillanatok voltak. Hotel Nonius. Az amerikai úr egyfolytában hat hétig itt vendé­geskedett Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. A fotókat készítette: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom