Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

1991. július 31szerda © i-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT Egy fél évszázada működő sportág margójára Megyénkben Békésen ringatták a kosárlabdázás bölcsőjét A jubileumi évforduló alkalmá­val sok értékelés, elemző írás je­lent meg a kosárlabdázásról. E témakörben a közelmúltban megjelent visszapillantások kiegészítése­ként közreadjuk a megyénkben elsőként Békésen életre hívott, egyre népszerüsödő labdajáték helyi múltját és jelenét ismertető írásunkat. Minden kezdet nehéz Békésen dr. Hepp Ferenc honosította meg a kosárlabdá­zást. Úgy kezdődött, hogy a TF békési származású rektora 1942-ben küldött két kosárlab- dapalánkot barátjának, Kecske­méti Gábor testnevelőnek. Ne­véhez fűződik a palánkok torna­teremben történő felszereltetése és a játékszabályok megismerte­tése. Ettől kezdve a második vi­lágháború végéig iskolák közöt­ti mérőzéseket ritkábban ugyan, deosztálybajnokságot folyama­tosan szervezett a gimnázium testnevelője és a 8. osztályos diákok. Háború után a nagypá­lyás kézilabdázókból alakított női kosarasok gyorsan az élvo­nalba kerültek. A női csapat a Budapesten rendezett különbö­ző tornákon eleinte közepes ké­pességű csapatokkal játszott és jól szerepelt. A gimnázium ud­varán már ekkor sor került az első villanyfényes nemzetközi mérkőzésre is. Ezen a csehszlo­vák NB I-es Hradec Kralove női és férficsapata volt az ellenfél. Mintegy ezer néző előtt a férfi­csapat súlyos, a női minimális vereséget szenvedett. A gárda vezéregyéniségei a sportágat már akkor is jól ismerő Orosz Gitta testnevelő tanár és Kecs­kés Erzsébet gimnáziumi tanuló voltak. Az első és mostanáig egyetlen kosárlabda-mérkőzés volt Bé­késen, amelyen a vezetők ezer nézőre biztosították a mérkő­zést. Amennyiben a kedvezőtlen időjárás miatt a találkozókat tor­nateremben, tehát a nézők kizá­rásával, férőhely hiányában kényszerültek volna lejátszani, úgy az Állami Biztosító kártérí­tést fizetett volna. A fele-fele arányban felnőtt, illetve középiskolás sportolók­ból álló női csapat 1949-ben Sze­geden rendezett osztályozóval feljutott az NB I-be, hazánkban elsőként a községekben működ­tetett kosárlabdacsapatok közül. Ugyanezekben az években a fér­ficsapat az NB II-ben játszott. Az akkor újdonságnak számító sportág női mérkőzéseit átlago­san 5—600 néző figyelte. A csa­patok szép sikereket értek el a középiskolás és ifjúsági verse­nyeken is. A lányok négyszer nyertek országos középiskolás, kétszer pedig országos ifjúsági bajnokságot. A fiúk egy orszá­gos középiskolás 3. helyezést tudtak elérni. A békési kosárlab­dázás eddigi fél évszázados mű­ködéséből két év a MÁV SE fi­nanszírozásában telt el. E kétévi működés egyikére esik, hogy a felnőtt és ifjúsági férficsapat a vasutas kupán egyaránt 2. lett a BVSC mögött, megelőzve há­rom NB I-es és annak ifjúsági csapatait is. A békési együttesek rövid NB I-es és NB Il-es szerep­lését az akkor is divatban lévő átszervezés szüntette meg, ugyanis a csapatok nem estek ki. A feljutás csak a hölgyeknek sikerült Az 1954-ben újjáélesztett Nemzeti Bajnokság I. osztályá­ban 1958-ig a női csapat, a II. osztályban pedig 1962-ig a fér­ficsapat játszott. Ezekben az években több országosan is is­mert női játékos szerepelt a bé­kési csapatban. így a sokszoros válogatott Kocsor Mária, a szin­tén válogatott Hőgye Margit, a válogatott kerettag Cs. Varga Irén. Ok és a tíz legponterősebb játékos közül egy-egy esztendő­ben a 9. helyen nyilvántartott B. Kovács Mária, valamint Ollári Katalin alkották a csapat gerin­cét. A férfiak négy esetben voltak az NB II. második helyezettjei az OSC, a DVTK, az MTK és a TF mögött, feljutni egyszer sem tudtak. Viszont tíz olyan játékos is szerepelt ebben az időben, akik ennek előtte vagy később hosszabb-rövidebb ideig NB I- ben játszottak. Ekkor már az iskolareform után vagyunk, ne­vezetesen nyolcosztályos az ele­mi és négyosztályos a középis­kola. Sportot megismerni, megsze­retni és elsajátítani olyan színvo­nalon négy esztendő alatt nem lehetséges, hogy a produktum országos bajnoki cím legyen. A békési lányok a 2. Számú Általá­nos Iskola dicsőségére Gyön­gyösi Elek testnevelő irányításá­val 1951—54. években zömé­ben pesti csapatokkal szemben, több országos versenyt nyertek. Ha nincs a 2-es iskolában ilyen színvonalon a kosárlabdázás, akkor négy esztendő alatt nem lehetett volna négy esetben or­szágos bajnok középiskolás, ké­sőbb NB I-es felnőtt csapatot produkálni. Márpedig jelenleg az általános iskolákban — tisz­Gyöngyösi Elek telet a kivételnek — nem ilyen színvonalú a sprotág oktatása. Jelenleg a megyében négy tele­pülésen, köztük Békésen a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolá­ban működik mini és gyermek kosárlabdázás. Innen biztosítja a gimnázium az utánpótlást. A színvonal itteni emelése szük­ségszerűen biztosítaná a közép- iskolás és felnőtt csapatok játék­erejének a növekedését is. Keve­sebb rivalizálás és kisebb me­zőnyben ugyan, de a fél évszáza­dos békési kosárlabdázás leg­eredményesebb évei az előzőek­ben vázolt kezdettől 1957 vé­géig tartó időszaknak. Az akkori idők két elismert sportegyénisé­ge Gyöngyösi Elek és Szabó Ödön voltak. Említésük során Gálvölgyi János színész tollából származó, a közelmúltban meg­jelent sporttárgyú újságcikk jut az eszembe. Ebből idézek: »Mi az elmúlt 70 évben hány , .törpé­ről” neveztünk el utcát, teret, középületet nem látván meg a szürke törpék hadától óriásain­kat, akik itt éltek, és itt élnek kö­zöttünk. Sőt! Ha egy-kettő fel­bukkant, láthatóvá vált azonnal, összehajtogatták, elvágták, de­rékba törték, megfúrták, kikezd­ték, elüldözték.« A mesterek Gyöngyösi Elek és Szabó Ödön politikától mentes, sikeres edzői tevékenységét Gálvölgyi úr által felsorolt lehetőségek kö­zül a békésiek 1957 májusában, illetve júniusában az „elüldözöt- tekkel” díjazták. E két szimpati­kus sportember szerencséjére Tatabányán és Szekszárdon ke­vésbé rosszindulatú a mások megítélése, mint Békésen. Gyöngyösi Elek testnevelő és edző Tatabányán hosszú ideig NB-s csapat edzője, jelenleg 75 évesen az NB II. Nyugaticso­portjában 2. helyen végzett tata­bányai női csapatnak a szakta­nácsadója. A Szekszárdra került Szabó Ödön 1981 óta mestered­ző, 1986-ban az év edzője és azóta a Sportérdemérem arany fokozatának tulajdonosa. Szekszárdi lányokkal 1966-ban úttörőolimpián bajnok. A BSE- nél hét magyar bajnokság, hét alkalommal Magyar Kupa győ­zelem, két junior-, három ifjúsá­gi bajnokság a hazai leltár. Nem­Szabó Ödön zetközi szinten: Ronchetti Ku­pában 1978-ban 3., 1984-ben és 1986-ban 2., BEK-ben 1986- ban 2., végül a siker csúcsa 1983. március 17-én a Ronchetti Kupa megnyerése. Szabó Ödön cso­dálatos edzői sikert tudhat ma­gáénak. Nyugdíjasként ez év jú­nius 30-ig az NB I-es szekszárdi női csapat mestere. A KSC Szekszárd nehéz szívvel búcsú­zik tőle. A Tolna Megyei Népúj­ság ugyanis többek között azt írja: »Azt hiszem, régen szeretett és tisztelt úgy edzőt a szekszárdi közönség, mint Szabó Ödönt.« Kosárlabdázásban a Szabó csa­lád biztosítja az utánpótlást is, ugyanis fia, György nemzetközi játékvezető. „Népvándorlás” Ezen időszakot megyénkben is a kosárlabda-szakosztályok számának a szaporodása jellem­zi. Ekkor már Békés mellett to­vábbi hat településen verseny­szerűen is bekapcsolódnak a sportág vérkeringésébe. Az 1956 utáni évek békési kosárlab­dázását legtalálóbb, ha a „nép- vándorlás” jelzővel illetjük, ugyanis a két edző mellett még néhány játékos is eltávozott, né- hányan abbahagyták a játékot, ugyanakkor öt férfijátékos az egyetem, illetve főiskola elvég­zése után visszakerült Békésre. Miután a női csapat 1958-ban kiesett az NB I-ből, a férficsapat 1962-ben az NB II-ből és az 1963 novemberi osztályozón nem jutott vissza, ekkor további hét játékos fejezte be Békésen a kosárlabdázást, köztük az 1957—63 között játékos-edző­ként dolgozó Molnár Miklós, ő Szekszárdra távozott. Sikeres edzői pályafutásának (Szek­szárd, Mezőberény, Diósgyőr, Kazincbarcika) 49 éves korá­ban, 1983 őszén egy tragikus au­tóbaleset vetett véget. Diákok a sportágért Huszonhét esztendő alatt a békési kosárlabdázás zömében NB II. szintű. A lányok 22, a fiúk 20 éven át játszanak ebben az osztályban. A csapatok számá­nak szaporodása következté­ben, a megnövekedett rivali­Békési Mihály zálás ellenére is, a megyében az egyetlen szarvasi női NB I-es csapat mellett, a hat NB 11-esből kettő Békésen van. A csapatokat rapszodikus szereplés, illetve já­ték jellemzi, jó szériákat rossz sorozat követ. A sportkör szakmai irányítása mellett működő középiskolások háromszor vehettek részt az or­szágos középiskolás döntőn, mégpedig 1983-ban a lányok, 1978-ban a fiúk. Több, jó szín­vonalú mérkőzést láthattak a nézők, a középiskolások részére mintegy 20 év óta megrendezett Barátság Kupán. A jó színvonal­hoz kétségkívül hozzájárul, hogy ilyen csapatok is részt vesznek a tornákon, mint a Bu­dapesti Eötvös, Petőfi és I. István Gimnázium, a gyergyószent- miklósi Salamon Endre magyar nyelvű líceum, továbbá a kecs­keméti és nyíregyházi iskolák. A felnőtt csapatok részére megren­dezett Békés Kupa megélte a negyedszázados korát. A bene­vezett, általában 6—6 női és fér­ficsapat játékerejének függvé­nyében más és más csapat nyeri a kupát. Egy-egy esztendőben üde színfoltja a tornának, ha azon olyan játékerőt képviselő csapa­tok is részt vesznek, mint például a BSE, Nagybecskerek, Ganz Mávag, Nagyszalonta, Kecske­mét, Szolnok és sorolhatnánk. Az elmúlt esztendőkben a békési Szegedi Kis István Gim­náziumból, illetve a sportkörtől 12 olyan játékos búcsúzott, akik később NB I-ben szerepeltek, il­letve szerepelnek. Az elmúlt 27 év alatt az egyik edző, az elnök, szakosztályvezető, intéző sze­mélye gyakran változott Csu­pán két sportember volt folya­matosan, hűségesen és fáradha­tatlanul a város kosárlabdázá­sáért, Békési Mihály testnevelő és edző, valamint Csuta György sportköri elnökségi tag, kosár­labda-játékvezető. Szorgalmuk­kal, hozzáértésükkel nagyon sokat tettek azért, hogy a szak­osztály csapatai, jelenleg is az NB II-ben szerepelnek, a lányok például a Keleti csoport 3. he­lyén fejezték be a szezont. Saj­nos Békésen a kosárlabda az egyetlen sportág, amely az NB II-ben szerepel. Nagyon szeret­nénk, ha ehhez a színvonalhoz a szűkös anyagi lehetőségek mel­Csuta György lett is, egy kicsit közelítene a vá­rosban mindig is nagyon népsze­rű ökölvívás, labdarúgás és kézi­labda. A kosárlabdázás vonat­kozásában történelminek tekint­hető fél évszázados visszapil­lantás során szükségszerűen je­lentkezik az összehasonlítási igény, vagyis, hogy a kezdethez képest most mi a jobb, mi az azo­nos és mi a kedvezőtlenebb. Két­ségkívül jobb a létesítmények­kel való ellátottság és jobb a sportág szervezettsége. Azono­san szegényes a sportkör anyagi helyzete. Kedvezőtlenebbé vált a sportolók áldozatvállalása, és az is káros, hogy jelentősen csökkent a kosárlabdázást segí­teni szándékozó felnőttek szá­ma. Lehetőségek A ’40-es évek végén és az ’50- es évek elején a csapatok száma összehasonlíthatatlanul keve­sebb volt, mint jelenleg, így ak­kor több volt a lehetőség a maga­sabb osztályba való jutásra, és a jobb helyezés elérésére. A béké­si NB I-es csapat 1949-ben ak­kor is a legjobb lett volna a me­gyében, ha történetesen NB II- ben szerepel, ugyanis akkor csak Békésnek volt felnőtt női kosár­labdacsapata. Négy évtized óta fáradhatat­lanul és hozzáértően szolgálja a kosárlabdázást dr. Fucker La­jos, hol mint a békési sportkör egyik vezetője, hol pedig mint a megyei szövetség egyik vezető­je. Az ő irányítása mellett — az áfész és Fontex anyagi támoga­tásával — szervezték meg a bé­kési kosárlabdázók 20 és 40 éves találkozóját, ahol mind a két esetben 500 sportember vett részt. A békési kosárlabdasport há­nyatott sorsa 1952-ben odáig ju­tott, hogy anyagi támogatás hí­ján a megszűnés veszélye fenye­gette. Ettől az időponttól mosta­náig a helyi kereskedelmi szö­vetkezet (fmsz, áfész) vette szár­nyai alá és példamutatóan támo­gatja a sportágat. Megszűnéséig segítője volt a Földműves Szö­vetkezetek Járási Központja (FJK), a sportolók munkához való juttatása vonatkozásában, és jelenleg támogatója a Fontex Ipari Szövetkezet is. Pocsai László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom