Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27-28 / 175. szám

1991. július 27-28., szombat-vasárnap 0 KÖRKÉP Hogy ne a vadászösztön hajtsa az embereket Beszélgetés dr. Horváth Attilával az AIDS terjedéséről Négy betű, amely egymás mel­lé írva riadalmat okoz: AIDS. Szerzett immunhiányos beteg­ség. Korunk pestise, az emberiség réme. Néha riasztó híradások je­lennek meg róla, máskor elcsen­desedik a vészharangok kongása, de a kór csak teljed, mindeddig megállíthatatlanul. Dr. Horváth Attilát, az Országos Bőr- és Ne- mikórtani Intézet egyetemi taná­rát beszélgetésünk alkalmával arról kérdeztem, mikor hallott először e betegségről? — Éppen tíz évvel ezelőtt. 1981 nyarán jeleni meg egy ame­rikai kutatócsoport közleménye, amely, mint érdekességet emlí­tette a fiatal, homoszexuális fér­fiak gyorsan lezajló daganatos betegségét—mondta dr. Horváth Attila. — Nyári szabadságomról hazaérve került kezembe ez a közlemény. Akkoriban világszer­te különös jelenség volt, hogy a friss szifiliszes fertőzések döntő hányada a homoszexuális férfiak között teijedt. A két dolgot én összekapcsoltam, és már 1981 novemberében, a nálunk kezelt szifilisszel fertőzött homoszexu­álisok és partnereik között immu­nológiai vizsgálatot végeztünk. Utólag derült ki, hogy munkacso­portommal az első három között voltunk Európában, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. — Hazánkban mikor találtak először AIDS-fertőzött embert? — 1985 augusztusában. Ez az időpont számunkra már történe­lem. Igaz, ma a világon mindenütt úgy gondolják, hogy az .AIDS előtti korszakban”, az 1950-es években is voltak elszórtan meg­betegedések. Fagyasztott savók vizsgálata, kórbonctani jegyző­könyvek. valamint kórtörténetek utalnak erre. — Negyven év alatt fertőzőbb lelt a vírus? — Egyik lehetőség valóban ez. A másik ok lehet, hogy az elmúlt évtizedekben felgyorsult a közle­kedés, Amerikából Afrikába va­lóságos szex-turizmus szervező­dött. Arról nincsenek adataink, hogy Afrikában mióta van fertő­zés, és hányán betegedtek meg. — Nálunk hány fertőzött em­berről tudunk? —Kétszázötven körüli a felde­rített esetek száma. Ezekkel az emberekkel állandó kapcsolatot tartunk, segítjük őket. hogy úgy rendezzék a dolgaikat, hogy mi­nél tovább éljenek. Igénylik is az orvosi segítséget, mert bizonyo­sak abban, hogy teljes a titoktar­tás. és együttérzőn, a javukra fá­radozunk. — Volt már példa arra, hogy egy fertőzött ember vírusmentes­sé lett? — Néhány ilyen esetről már beszámoltak, de én ebben nem nagyon hiszek. Meg nem erősített közlések voltak. — Mi. az „utca emberei". mennyire vagyunk veszélyeztet­ve? — Ha elfogadjuk az egészsé­gügyi világszervezet, a WHO ér­tékelését. mely szerint hazánk az alacsonyan fertőzött régiókhoz tartozik, akkor normális életvitel mellett a fertőzés valószínűsége nagyon kicsi. Persze, akármilyen töredékszázalék az esély, aki fer­tőződik, annak ez száz százalék. Gondozásunk alatt is van olyan szerencsétlen fiatal lány. aki 18 éves korában, élete első partner- kapcsolatában „kifogott" egy biszexuális férfit, aki megfertőz­te. — Néha felröppennek olyan hírek, hogy péládul a szúnyogok is terjesztik a kórt. — Ezek butaságok, meg a nyállal, a strand vizével való fer­tőzés híre is butaság. Nagyon szo­ros, intenzív kapcsolat során jut át a fertőzött sejt a másik szervbe. — Nagy. középkori járványok módjára vajon az AIDS is végig­söpör majd a földrészeken. és utá­na elcsendesedik? — Ma ez nehezen ítélhető meg. Személy szerint szkeptikus vagyok, mert itt a terjedés módja az ember ösztönéletével mélyen összefügg. Rettenetesen nehéz „megváltoztatni” magát az em­bert. a kulturális szintjét, morális állapotát. Hogy nemi életünkben ne a vadászösztön hajtsa a férfia­kat. és ma már a nőket is. A tartós párkapcsolat lenne a megelőzés legbiztosabb módja. — Úgy tűnik, komoly változá­sok elé néz a magyar egészség- ügyi ellátás. Vajon mennyiben változik az AIDS elleni küzdelem? — Mint minden fontos jár­ványügyi kérdés, az AIDS elleni küzdelem is állami feladat kell. hogy maradjon. Úgy tudom, a népegészségügyről szóló új tör­vény a most szerveződő tisztior­vosi hálózat feladatául jelöli meg az AIDS elleni tevékenységet. Fontosnak érzem a lankadatlan odafigyelést, a szűrővizsgálatok következetes elvégzését, hiszen az idén. az első félévben, éppen annyi friss fertőzöttet találtunk, mint tavaly egész évben. Jó a hí­rünk. a WHO a kelet-európai or­szágok közül elsőként velünk kö­tött együttműködést, de hogy a kedvező pozíciókat megtartsuk, ahhoz az államnak, az orvosi tár­sadalomnak és a polgároknak is nagyon komolyan kell venni ezt a veszélyt. Andődy Tibor Pályázat helytörténeti munkákra A Honismereti Szövetség és a Békés Megyei Múzeumok Igaz­gatósága helytörténeti pályázatot hirdetett. Olyan új- és legújabb- kori, valamint helytörténeti té­mákat feldolgozó pályamunkával lehet pályázni, amely nyomtatás­ban még nem jelent meg és pályá­zaton még nem szerepelt. A pá­lyázaton kiemelt témaként ajánl­ják feldolgozásra a II. világhábo­rú harcai, a hadifogság és a világ­háború következményei (málen- kij robot, gulág, áttelepítések) el­beszélések, visszaemlékezések és dokumentumok tükrében: a személyi kultusz hatása egy adott helység vagy személy életének tükrében (internálás, kitelepíté­sek, börtönbüntetések, belső vagy külföldi emigráció, ünnepek és hétköznapok városon, falun, egy közösségben); 1956 helyi eseményei elbeszélések, visz- szaemlékezések és dokumentu­mok tükrében. Pályázni lehet továbbá bár­mely más, szabadon választott té­mával, mely az új- és legújabbko- ri ipar-, gazdaság-, művelődés-, politika- és helytörténetet dol­gosa fel. Nem pályázhatnak múzeu­mok, illetve tudományos intéze­tek történész munkatársai és olyan kutatók, akik hivatássze­rűen foglalkoznak a történettudo­mány kutatásával. Apályázatot 1991. október 31- ig vátják két példányban a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósá­gán (5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9., pf. 46.). A beküldött kézira­tokat a történeti adattárban meg­őrzik. A pályázaton a felnőtt és az ifjúsági kategóriában egyéni és csoportos munkákat is elfogad­nak. Az arra érdemes pályázato­kat a múzeum a Legújabbkori Történeti Múzeumnak is megkül­di, ahol azok országos döntőn vesznek részt. Megyei pályadíjak felnőtt és ifjúsági kategóriában: I. díj 3500,— Ft, II. díj 2500 — Ft, III. díj 1500 —Ft. Országos pályadíjak felnőtt és ifjúsági kategóriában: I. díj 10 000 — Ft, II. díj 6 000 — Ft, III. díj 4 000,— Ft. Eredményhirdetés: 1991 de­cemberében (az országos 1992 júliusában). A legidősebb magyar Zsuzsa néni 107 éves Az ország legidősebb ál­lampolgára Ládi István­ná, aki 1884. március 21- én született, a Szolnok megyei Jászkiséren él. A 107 éves Zsuzsa nénit a 85 éves lánya gondozza. Az idős matróna jó egészség­nek örvend, csupán az aggasztja, hogy az olva­sáshoz már szemüveget kell használnia MTI-fotó: H. Szabó Ferenc Aki szelet vet... „Kötelességünk tenni valamit” „Egy lelkésznek megbékélést kellene hirdetnie” A képen balról jobbra: Tóth Imre. dr. Lengyel Albert. Giricz Pál és Misik Lajos Fotó: Fazekas Ferenc (Folytatás az. I. oldalról.) polgármester arról kezdett be­szélni. hogy mi van az Öntözési Kutató Intézetben, a SZÁT-nál. a Haltenyésztési Kutató Intézet­ben. Hozzátette: a kisgazdák is aláírták e beadványt. Akkor de­rült ki, hogy az aláírók között volt Deme Zoltán, dr. Fulaki Géza, dr. Pelcsinszki Boleszláv Juhász Pál országgyűlési képvi­selő. Mondtam a miniszternek: jól ismerem az ÖKl-t, onnan mentem nyugdíjba. Politikai döntést hoztak? — Ügy tudom, helyszíni vizs­gálatiéi került sor. T. I.: — Annak befejeztével a Parlamentben a miniszter úr, majd Szőke Károly helyettes ál­lamtitkár is megerősítette: nem találtak olyan hiányosságot az ÖKI-bcn. amely a vezetők levál­tását, elmozdítását indokolná. A miniszter az igazgatót és helyet­tesét is megerősítette beosztásá­ban. Arról, hogy utána mi tör­tént. Deme Zoltántól értesülhet­tünk: új személyek léptek szín­re, s a helyszíni vizsgálatot vég­zők kizárásával saját beosztott­jaik felülbírálták a minisztert. Dr. Gyürk József főosztályveze­tő azt mondta: őt nem érdekli a miniszter döntése. Amikor meg­tudtuk. hogy megváltoztatták azt. mondtam Gyürk úrnak: „Úgy látszik, gazdasági helyett politikai döntéseket hoznak.” Deme Zoltán az interjúban azt állította, hogy félretájékoztat­tam a minisztert. Holott, én azt mondtam, hogy e kérdésben nem érdekel, ki melyik pártnak volt tagja. Ami fontos: a vezető beosztásban lévőnek ne legyen bűne. ugyanakkor nézzük meg. mit tett a nemzet asztalára. Visz- szautasítom igen tisztelt képvi­selőtársamnak azt az állítását, hogy félrevezettem a minisztert. Ó viszont megtette, amikor a kutató intézet 10 éven át leghan­gosabb párttitkárát neveztette ki igazgatóvá. Ha pedig a második döntést hozó államtitkár tudott erről, akkor ő olyan „rendszer- váltó”, aki kifelé valamit mond, de nem azt teszi, amit mindany- nyian hirdettünk a választások idején. Örülök annak, hogy va­sárnap Szarvason a miniszterel­nök úr azt mondta, hogy függet­lenül attól, kik, hol dolgoztak, milyen párt tagjai voltak: ha tu­dásuk, rátermettségük és ered­ményeik feljogosítják őket, ak­kor maradjanak a helyükön. Til­takozom képviselőtársam eljá­rása ellen. Elégtételért a minisz­terelnök úrhoz kívánok fordulni: egy küldöttséggel tervezzük fel­keresni őt. Egy lelkésznek meg­békélést kellene hirdetnie, s nem „kitekernie” a nyakát mindenki­nek. Legyen vége ennek Szarva­son. Az emberek felháborodva jönnek: ez már tűrhetetlen. Olyan jelzőket mondanak, ame­lyek nem viselik el a nyomdafe­stéket. Most már kötelességünk tenni valamit. —Lehet-e tudni, hogy ki kez­deményezte a SZAT-nál folyta­tott vizsgálatot? Giricz Pál: — A levél, amely­ben tájékoztatták a miniszter urat, megjelent a szarvasi lapban is. A polgármester úr írta alá. Ha nem ő fogalmazta, akkor sajná­lom, hogy nevét adta ilyen férc­munkához. Azt állította e levél, hogy a SZÁT vezetői elherdál­ják az állam vagyonát, ezért nincs helyük ott. A gazdaság eredményeit a hatóságok több­ször átvilágították, s rendben ta­lálták. Ez az átvilágítás és nem az, hogy én tetszem-e valakinek vagy sem. Ha ez utóbbi ma le­hetséges: megkérdőjelezem, hogy a demokrácia irányába bontakozunk-e ki. Egyébként személy szerint engem nem vá­doltak. Egy bocsánatkérés Dr. Lengyel Albert:—Tudo- másom szerint a három SZDSZ- es képviselő által is aláírt feljelentést dr. Csanádi László fogalmazta meg. Elhívtuk őket. győződjenek meg a tényekről a gazdaságban. Juhász Pálékat tá­jékoztattuk: a gazdaság vagyo­na nemhogy csökkent volna, az előző évihez képest 80 millióval nőtt. Végül azt mondta Juhász Pál: szégyellj, hogy aláírta a fel­jelentést. bocsánatot kér. s haj­landó ezt nyilvánosan is meg­tenni. Nem igényeltük. —Igaz-e. hogy SZAT-ügyben Deme Zoltán ismét megkereste a minisztériumot, nevezetesen dr. Sárossy László államtitkán? Dr. L. A.: — Kapott a SZÁT egy kérdéssort a minisztérium­tól. melyre — bizonylatokkal ellátva — már elment a válasz. Ezzel egyidőben az örménykúti kerületi igazgatót is feljelentet­ték hűtlen kezelés miatt. Az ügyészség bűncselekmény hiá­nyában megtagadta a nyomo­zást. Fellebbezés után a megyei főügyészség helyben hagyta a megtagadó határozatot. A kerü­leti igazgató rágalmazás miatt eljárást kezdeményezett a felje­lentők ellen. G. P.: — Ha valaki nem a megértést, a békességet hirdeti, annak meg kell buknia. Nincs nagyobb baj a társadalomban, mint a békétlenség. S a múltját senki ne tagadja meg. Amikor a kisgazdák meghívtak előadást tartani, azzal kezdtem: én az MSZMP tagja voltam. Nem én léptem ki, az lépett ki belőlem: világosan látni, hogy az az elmé­let és gyakorlat összeomlott. Persze ehhez hozzásegítettem imitt-amott, ahol nekem sem tetszett. De most egyes emberek azt hiszik, hogy azt mondhat­nak, tehetnek, amit akarnak. Például a Szarvasi Krónikában azt olvasom, hogy az egyik tes­tületi tag — nem akarom bánta­ni, endrődi, földim — állítja: korábban pártonkívüli volt. Pe­dig az egyik intézmény párttit­káraként tevékenykedett. A tes­tület egy nőtagja pedig megke­rülte a kérdést, mondván, most pártonkívüli. Melyik a tisztessé­gesebb? Én beismertem a múl­tat, ezzel együtt a Fidesz mező- gazdasági szakértőjének kértek fel Orbán Viktorék: —Jó ideje érzékelhető, hogy a békétlenség a város hitéletére is átterjedt. T. I.:—Induljunk el a válasz­tási kampánytól. A lelkész úr­nak képviselőjelöltként tudatá­ban kellett lennie annak, hogy a mélyen áron alul árusított bur­gonya, narancs, banán és más csak arra volt való, hogy megve­gyék a választókat. Mi ez, ha nem a társadalom becsapása? S mint lelkész, magára vette ezt. Lelkipásztorként nem gondol­kodik el azon, hogy a békétlen­ség helyett más tennivalóink lennének? —1 Deme Zoltán a Szarvas Varos Baráti Társaság létreho­zását azzal indokolta, hogy a Szarvasiak Baráti Köre vezető- választásával nem én egyet. Kéne. hogy a kör tagjai .Jíímél- jék meg" a társaságot a belépé­süktől. Nem érzik ezt kiközösí­tésnek? Misík Lajos: — A baráti kört 1982-ben hozták létre, mégpe­dig a városi pártbizottság akara­ta ellenére. A másként gondol­kodás nem Deme Zoltánnal kez­dődött Szarvason, hanem a kör megalakulásával. Amikor Feke­le Jánost állították a szarvasiak a képviselőségre, két hivatalos páitjelölitel szemben: 1985-ben ez fegyvertény, lázadás volt. A körben most tisztújításra került sor. Fekete János lemondott, s engem választottak meg helyet­te. Hogy ez Deme Zoltánnak tetszik vagy sem. az a baráti kört nem érdekli: képviselőként sincs kompetenciája beleszólni a politikamentes kör dolgaiba. Egyetlen célunk van: a szarva­siak és az innen elszármazottak tegyenek meg mindent a váro­sért- Deme Zoltán negyedik éve él itt. Ósem mindig így nyilatko­zott Fekete Jánosról, s rólam. Akkoriban, amikor Fekete Já­nos 1 millió 880 ezer forintot szerzett a két szarvasi templom tatarozásához. Nem azért vol­tam Fekete barátja, mert MSZMP-tag volt, hanem mert elismert bankszakember, s 55 éve ismerjük egymást, innen származott el. Soha nem érde­kelt senki pártállása, ez magán­ügy. Kétféle embert ismerek: a rendest és a becstelent. A lé­nyeg: mit teszünk országunkért és városunkért. — Mién alakult ki ellentét a város két evangélikus gyüleke­zete között? Hát nem demokrácia van? M. L.: — Még 1952-ben osz­tották meg a gyülekezetét. Deme Zoltán szeretné egyesíte­ni. Én is remélem ezt az egyesü­lést, de nem az ő vezérlete alatt. Ennek dolga a két gyülekezetre tartozik. A presbiterek alkal­masságát egyházunk most vizs­gálja: csak odavalók kerülhes­senek be. Rám azért is harag­szik, mert a Parlamentben a Roszik Gáborral együtt tartott, — a püspökök leváltását indít­ványozó — sajtótájékoztatójuk kapcsán elküldtem egy írást a rá­diónak. Azt mondtam, semmi helye annak, hogy az Ország­házban belső egyházi ügyeket tárgyaljanak. Az országos pres­bitérium elfogadta azt a javasla­tot, hogy a gyülekezeti lelkész fizetését képviselősége idejére fel kell függeszteni. Deme Zol­tán jól kezdte munkáját, de fejé­be szállt a dicsőség. — Amit elmondtak, s aho­gyan, félelem nélkül tették. Jól éreztem? M. L.: — Hát nem demokrá­cia van? Kiss A. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom