Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. július 16., kedd Nyári divatbemutató Békéscsabán Ismét divatbemutató volt vasárnap a békéscsabai ifjúsági házban. Ez az esemény csupán nyitóakkord­ja egy meghatározatlan ideig tartó sorozatnak, amelyet két békéscsabai manöken, Tőkés Tímea és Such Sándor indított el. Tímea elmondta, hogy terveik szerint egy évben négy alkalommal, tavasszal, nyáron, ősszel és télen fognak bemutatókat szervezni azokból az öltözékekből, amelyeket butikosok vagy áruházak ajánlanak fel reklámozás céljából. így aztán mindenki jól jár. A manökenek dolgoznak, az eladók örülnek, hogy áraikat a közönség megismeri, az érdeklődők pedig megtudhatják, hol mit lehet kapni. A vasárnapi eseményen tíz manöken nyolc békéscsabai butik készletét mutatta be a jelenlévőknek. Képünkön olasz babakocsikat és a Betty bolt kismamaruháit láthatják. —ria Fotó: Fazekas Ferenc „ ...GALADSAGOKAT MEG A HAZA ERDEKEBEN SEM SZABAD ELKÖVETNI" (Grotius) Segítsenek, tolvajt fogtam! Az utca csendes volt, délidő­ben az otthon maradottak is a konyhában ténykedtek. Az eny­ves kezű tolvajnak nem okozott gondot a kertes házba való beju­tás, majd az alapos „körbetekin­tés”. Miután feltúrta a lakás ösz- szes zegzugát, az értékes, moz­dítható tárgyakat táskájába gyűjtötte. Az angolos távozás helyett inkább az akrobatikus elemekkel tarkított „menekülés az ablakon át” elnevezésű módszert választotta. Pechére! A szomszéd házból ugyanis egy fiatalember tolta ki motorját, s megpillantotta a ruganyos, bá­tyus tolvajt. S hogy mi történt ezután Orosházán a Csengeri utcában? A kriminális történetet elmondja Dávid Zoltán család- gondozó, másodállásban tolvaj­fogó, akivel az orosházi rendőr- kapitányságon találkoztunk a főkapitányi elismerés átvétele­kor. — Amikor megláttam az ab­lakon kiugró, táskát cipelő ala­kot, átvillant az agyamon, hogy ez az ember betörő. Rákiáltot­tam, de úgy meglepődött, hogy válasz helyett csak hebegett- habogott. Feltűnt, hogy a kezei­re zoknikat húzott. Ekkor már az ablak előtt álltam én is, és lát­tam, hogy a szobában mindent szétdobált. Futásnak eredtünk mindketten. Ő eldobta a táskát, én pedig kiabáltam, hogy fogják meg, mert betörő. Ekkor szembe fordult velem és egy üveggel akart leütni. Dulakodtunk. A nálam testesebb ember — látva, hogy nem ér célt—hozzám vág­ta az üveget és ismét meg akart lépni. Hátulról elgáncsoltam és ártalmatlanná tettem. Mindent elkövetett, hogy kiszabadítsa magát, de eredménytelenül. Amíg fogtam a betörőt, egyre csak azt hajtogattam: „Segítse­nek, mert tolvajt fogtam! Hívják a rendőrséget!”. Nézők voltak egy páran, de behúzódtak a ka­pukba vagy az ablakok függö­nyei mögül szemlélték a történ­teket. Valaki mégis megszánt és kihívta a rendőröket. Surinás János rendőrkapi­tánytól azt is megtudtuk, hogy a Csengeri utca váratlan látogató­ja 33 ezer forint értékű ingóság­gal próbált kereket oldani. A többszörösen büntetett előéletű tolvaj kifejezetten veszélyes bűnelkövető, ezért is méltányo­landó Dávid Zoltán közreműkö­dése a tettes kézrekerítésében. A tolvajfogó fiatalember fellépése példaértékű, hiszen a mások ja­vaira való odafigyelés—valljuk be őszintén — nem jellemez minden állampolgárt. A rendőr­ség e cselekmény kapcsán is kéri a lakosságot, legyenek kö­rültekintőek, figyelmesek, és segítsék a testület munkáját! Csete Ilona A liga véleménye: A törvény - egyenlőség A liga a szakszervezetekre vonat­kozó most elfogadott törvényekből adódó feladatok megvitatására a jövő hétre egyeztető megbeszélést javasol az egykori szakszervezeti ke- rekasztal-tagoknak. Elvileg tehát hat szakszervezeti szövetség ülhetne le tanácskozni, mert a hetediket, a Szolidaritás Szakszervezeti Mun­kásszövetséget nem hívnák meg — vezetőjének a Nemzeti Ellenzéki Ke­rékasztalban vállalt tisztázatlan sze­replése miatt. Minderről Forgách Pál, a liga elnöke, Öry Csaba alel- nök, Kalmár Béla ügyvivő, valamint Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke tá­jékoztatta hétfőn az újságírókat. Kifejtették: az elfogadott törvé­nyek megteremtik az esélyegyenlő­ség, a szakszervezeti mozgalomba is rendszerváltást hozó szabad válasz­tások feltételeit. Igen, tartózkodott, nem... A nyári szünet előtti „utolsó percekben” döntött a parlament arról, melyek azok a vagyontár­gyak, amelyek állami tulajdon­ból önkormányzatiba kerülnek. A törvényjavaslatról megyénk képviselői a következőképpen szavaztak: Csurka István (MDF) igen Deme Zoltán (MDF) nem szavazott Dr. Futaki Géza (SZDSZ) tartózkodott Kádár tartózkodott Péter (SZDSZ) Markó István (MDF) nem szavazott Dr. Pásztor Gyula (FKgP) nem szavazott Dr. Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ) tartózkodott Dr. Remport Katalin (MDF) nem szavazott Szokolay Zoltán (MDF) nem Varga Zoltán (MDF) nem szavazott Dr. Vastagh Pál (MSZP) tartózkodott Dr. Zsíros Géza (FKgP) igen Földrengés utáni kisgazdaszemlélet Szarvasi bemutató vadgazdaság: Már nem bottal lőnek a hivatásos vadászok Nagy hőségben fácánt látni és meg­szeretni nálam csak egy pillanat müve volt. Igaz, ez Arany névre hallgatott és sörösüvegben árulták. A szarvasi be­mutató vadgazdaságba érkezve aztán tapasztalhattam, hogy a fácán madár­ként is lehet nagyon szép. Jó hangula­tom azonban hamar elszállt, amikor az itt dolgozó két hivatásos vadász beszélni kezdett. — Sajnos a vadgazdaság az előző vezető, Karakas István keze alatt teljesen tönkrement és az elképzelésekből szinte sem­mi nem valósult meg — kezdi Kovács Tibor. — Karakas úr mellett mi is olyan körülmények között dolgoztunk, hogy azt so­kan talán nem is hiszik. Én csak másfél év után kaptam fegyvert, anélkül viszont a szolgálatot nem lehetett ellátni. — Valóban bottal védtük az állományt a rókáktól, varjúktól, szarkáktól és kóbor kutyáktól — veszi át a szót Pápai Lajos. — Persze a botos vadásznak gép­jármű sejárt, saját kocsival, se­gédmotorral, havi 800 forintos üzemanyagtérítés mellett jártuk hajnaltól estig a területet. Ugyanakkor a vadászatok után járó vadhúsrészünket sem kap­tuk meg. Tudtuk, hogy vagy mi megyünk, vagy ő, de együtt dol­gozni nem tudunk. Szerencsére az illetékesek is rájöhettek arra, hogy új „főnökre” van szükség — mondják szinte egyszerre. Az üggyel kapcsolatban Dián János már a jövőről be­szél megkerestük a volt vezetőt, Ka­rakas Istvánt is. Először arról kérdeztük: miért nem kaptak fegyvert a hivatásos vadászok?-— Ennek nagyon egyszerű oka van — válaszolja. — Egyi- kőjüket vadtenyésztő szakmun­kásként vettük fel és neki nem járt szolgálati fegyver. Másikuk pedig azt nem értette meg, hogy a munkába lépéssel együtt nem akasztjuk mindjárt nyakába is a puskát. — Szó esett arról is, hogy gépjárművet nem biztosítottak a vadászoknak és a vadászrészü­ket sem kapták meg. — Egyik információ sem fe­lel meg a valóságnak. A vadgaz­daság terepjáróját használhat­ták, más kérdés, hogy hamar „csökkent értékűvé” tették. Kü­lönben olyan kicsi a vadászterü­letük, hogy ehhez nem volt szükség állandóan személygép­kocsira. A vadászrészről annyit: bizonyítani tudom, hogy meg­kapták a nekik járó részt. A vélemények eltérőek, de igazságot tenni nem a mi felada­tunk. Erre a pályázat útján kine­vezett új vezető, Dián János sem vállalkozik és a múlt helyett inkább már a jövőről beszél: — Munkatársaimmal arra vállalkoztunk, hogy rendbe te­gyük a gazdaságot. A protokoll- vadászatokat megszüntettük, nekünk főképp a szolgáltató te­vékenységeket — a fácánkelte­tést, előnevelést, vadkacsate- nyésztést — kell erősítenünk és feladatunk a technológiák be­mutatása is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a vadászta­tást elhanyagoljuk. Idén május­ban például 33 őzbakot „adtunk el”, ezekből a várható bevétel 2 millió 500 ezer forint. Szeret­nénk, ha a többi munkát is ilyen sikerrel teljesítenénk — búcsú­zik. A nagy melegben hazaindul­va arra gondolunk, hogy erre ta­lán mi is meginnánk egy Arany Fácánt. Nyemcsok László Fácánok — egymás között Fotó: Kovács Erzsébet Ugrin Emese nem adja... „Nem adom vissza a Keresz­ténydemokrata Néppártnak a párt országos listáján szerzett képviselői mandátumomat” — mondotta hétfőn az MTI kérdé­sére Ugrin Emese. Mint ismere­tes a képviselő július 12-én beje­lentette, hogy az Országgyűlés­ben a KDNP padsoraiból átül a ^kisgazdákhoz, s egyben párttag­ként is oda igazol. A KDNP volt illusztris képvi­selője egyebek között azzal in­dokolta mandátumának megtar­tását, hogy 1989-től 1990. má­jus végéig a párt főtitkáraként rendkívül sokat dolgozott man­dátumáért. Mint mondotta: „Számítógépes kimutatással is bizonyítani tudom, hogy egyike voltam azoknak, akik a Keresz­ténydemokrata Néppártnak a legtöbb szavazatot hozták.” Arra a kérdésre, hogy való­ban kap-e, s milyen kulcsszere­pet a kormányzatban vagy a kis­gazdapártban a következőket mondotta: „Posztokról semmi­lyen vonatkozásban nem be­széltünk, kulcsszerepem a ke­reszténydemokrata értékek erő­sítésében lesz. A félreértések nyilván abból adódnak, hogy beszélek franciául, s felajánlot­tam, rendezem az FKgP levele­zését, s vállalom keresztényde­mokrata vonalon a „francia kapcsolat” erősítését. A KDNP alelnöke, Hasznos Miklós a távirati irodának nyári szabadsága megkezdése előtt szombaton elmondta: Ugrin Emese nem a személyére leadott szavazatokkal, hanem a Keresz­ténydemokrata Néppártra adott voksokkal került a parlamentbe. A KDNP a képviselőnőtől nem veheti vissza a mandátumot, aminek az oka — az alelnök megfogalmazása szerint — egy joghézag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom