Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
Á HAZA MINDEN ELŐTT! 1991. JÚLIUS 2., KEDD Ára: 8,30 forint xlvi. évfolyam' 153. szám A hét végén a gyulai határátkelőhelyet is elérte a szabadságolt török vendégmunkások hazájukba tartó inváziója. Dávid Károly őrnagy, az orosházi határőrkerület törzsfőnök-helyet- tese elmondta, hogy tegnap a közel 1 kilométeres sorban veszteglő kamionoknak 7, a személygépkocsiknak 1 órát kellett várniuk az ország elhagyására. (A hét végén magánautósok is 6- 7 órát ácsorogtak Gyulánál.) E határátkelőhelyen nyugalom van, s pusztán azért lassult le a kiléptetés, mert a román oldalon adminisztrációs okokból csak ilyen ütemben tudják fogadni a járműveket. A magyar határőrök a rendőrség segítségével megszervezték a személy- gépkocsik soron kívüli továbbhaladását. (Romániából várakozás nélkül léphető át a határ.) A várakozók ellátására három élelmes büfés is boltot nyitott a kocsisoron. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy a határátkelőhelyekre nehezedő nyomás mikorra csitul el. Fotó: Kovács Erzsébet Miközben lubickoltunk, szétesett Jugoszlávia Edes-savanyú adriai turistaparadicsom I. A vicc szerint a skót ember oldja meg legolcsóbban a tengerparti nyaralást. Bemegy a fürdőszobába, teleengedi a kádat, kitesz egy női aktfotót a falra és teljes lendülettel, fejjel nekimegy a csempének. A kádba zuhanván aztán megszólal: — Ó mily csodálatos élet; tengerpart, lányok, kábítószer! Amikor újságíró kollégáimmal a szegedi Tisza Volán és a Délvilág Rt. szervezésében a jugoszláv tengerpart felé igyekszünk, még jót derülünk az ilyen és hasonló poénokon. Bár szóba kerül a feszült jugoszláv politikai helyzet is, azért a buszban aszalódva inkább a tenger hűsítő vizére és egy kellemes esti sétára gondolunk a parton. A szlovén és horvát függetlenség kikiáltásának előestéjén (Folytatás a 2. oldalon) A tengerparton hallgatnak a fegyverek, de a vendégeket hiába várják Az eltévedt Futár Kötve hiszem, hogy a gyulai polgármester különösebben büszke lenne a hivatala művelődési osztályvezetői tisztének betöltése körüli hercehurcára. Akkoriban bele is izzadt szegény annak bizonygatásá- ba, hogy miért nem az illetékes bizottság által javasolt, szakmailag, s talán más tekintetben is hitelesebb jelölt, s miért éppen a lelkes pártaktíva vitte el a pálmát. A közvélemény egy darabig csak várta, várta a döntés nyitjaként emlegetett, 17 titokzatos tanácsadó kilétének felfedését. Aztán beletörődött: amilyenek ma a kultúra lehetőségei, semmi jelentősége annak, hogy ki tartja kezében a lovatlan fogat gyeplőjét. A kereskedelmi hírlapként jegyzett gyulai Heti Futár ezúttal azt veti a polgármester szemére, hogy a Gyulai Hírlap főszerkesztői állását egyik pártbeli eszmetársa kezére játszotta. A két eset párhuzamba állítására csak azt mondhatjuk, amit az egyszeri zsidó fiú. (A felserdült, s hozzá tanácsokért folyamodó ifjoncnak kölcsönadott szent könyv első lapjára a csavaros eszű rabbi a következőket írta: „Paráználkodni annyi, mint sabesszal fejünkön a templomba lépni.” Néhány hét múlva a fiú visszaadta a könyvet. Ekkorra a rabbi írása mellett már ott virított a fiú széljegyzete is: „Mindkettőt kipróbáltam. Mecsoda különbség!”) A Gyulai Hírlap főszerkesztői tisztére annak rendje és módja szerint nyílt pályázatot hirdettek. A későbbi győztes hatodmagával nyújtotta be pályaművét. Ha volt mögötte pártos szándék, ha nem, ez a pályázat toronymagasan felülmúlta a konkurens dolgozatokat. Azt is mondhatnánk, egyedül e munka elképzelései voltak alkalmasak a megjelölt célok elérésére, a megvalósításra. Aki összevetette a pályázatokat, s hajlandó elfogulatlanul tanúskodni, állíthatja: tartalmi, formai, szervezeti és pénzügyi szempontból ígéretes lap körvonalait rajzolta meg Elek Tibor. Annak megítélése pedig már etikai kategória, hogy van-e, lehet-e bárkinek is felhatalmazása előzetesen és bizonyítékok nélkül feltételezni: a pártatlan lap készítésére vállalkozó szerkesztő politikailag elfogult lesz. A pályázat minőségét — úgy tudjuk — senki sem vitatta. A politikai gyanú felvetésén, a sandaságon túl más személyi, szakmai kifogás nem fogalmazódott meg. Talán nem túlzás azt indítványozni, hogy annyi bizalmat és méltányosságot adjunk meg mindenkinek, amennyire magunk is számítanánk. S ha a jövőben mégis pártérdekek homályosítanák el a Gyulai Hírlap tisztánlátását, úgy a kereskedelmi hetilap (is) játszi könnyedséggel utolérheti a főszerkesztőt, ballépésével együtt. Egy jó Futárnak ez később sem okozhat gondot... , , Várszínházi ősbemutató a gyulai Ladics-házban Siposhegyi: Trianoni emberek Ma: A képviselők mérlege „A helyi szlovákok helyzete meglehetősen összetett dolog. Náluk az identitástudat tisztázását alapvetőnek tartom” — mondja Deine Zoltán. (3. oldal) Tarhosi táborozok Budapesti és Békés megyei gyerekek évente egyszer közös muzsikálásra jönnek össze Békés-Tarho- son. (4. oldal) Etlapozó A gyulai Fehér Hollóban az előételek között megtalálható a jércesaláta, a tatár bifsztek épp úgy, mint a hortobágyi palacsinta és a rántott karfiol... (5. oldal) Holnap: Jól tanul, jól sportol Petrucz. Diána nyurga, barna hajú, mosolygós, kicsit szófukar kamaszlány. (Mezőhegyes, 5. oldal) 99-es a SZÁZAS-ban 1991. július 1 -jétől 31 -ig, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken az ÉLÉSKER100-AS ÉLELMISZER ÁRUHÁZÁBAN MINDEN SZÁZADIK VEVŐ VISSZAKAPJA VÁSÁRLÁSA ÖSSZEGÉT! Ha a pénztárblokk sorszáma 99-re végződik, akkor NYERT! Határcsúcs •: Jól nézek ki. Csömöröm van a politikától—bravó, dicső „politikusok” —, erősen megfogadtam, hogy óvom magam ettől a műfajtól, s a vele járó gutaütéstől, és most úgy hozta a sors, hogy politikai tárgyú színházi előadásról írok. Félrehallásra hajlamos műbírálóink figyelmét felhívom, hogy az alábbiakban színházi élményeimet közlöm. S ha helyenként nehéz különbséget tenni a teátristák produkciója és a bennünket naponta szórakoztató mutatványosok magánszámai között, ez csak a színház javára írható: hiteles tükröt tartanak elénk. Elborzadhatunk. A Gyulai Várszínház idei második prózai bemutatója Siposhegyi Péter Trianoni emberek című darabja, amelyet a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei keltettek életre, a Ladies-ház udvarán. Finom, friss pogácsával, és egy kupica itókával várták a vendégeket a ház kapujában, érezze otthon magát, szeretettel látják. Az ötletekben kifogyhatatlan gyulai színházésinálók új felfedezése a Ladics-ház, amely íme otthonul szolgálhat színházi előadásoknak. Gyarmathy Agnes jó érzékkel építette be a teret, díszletei együtt élnek a ház- (Folytatás a 3. oldalon) releki Pálról, a tragikus sorsú magyar miniszterelnökről szól ez 1 darab Fotó: Gál Edit
