Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

KÖRKÉP

1991. július 11., csütörtök

4>

Pályázat vagy szemfényvesztés?

(Folytatás az 1. oldalról) ban szükségessé tette, hogy megszólaljunk. Térjünkki előbb az őszi választásokra és a kisgazdapárttal való helyi kapcsolatunkra. Az őszi választáson a pártokra leadott szavazatok alapján az MDF az első, a kisgazdapárt a harmadik helyen végzett, de az SZDSZ—Fidesz- szel szemben nem tudott a választások előtt szövetségre lépni.

így az egyéni választókerületek többségében — ha minimális mértékben is — vereséget szenvedett, és az önkormányzatban kisebbségbe került. Ez annak következménye is volt, hogy a választások előtt nem alakult ki kellő együttműködés a két párt között. Az elmúlt időszakban a városban jelentősen javult kapcsolatunk, főleg a vezetők között. Ezt elősegítette a közgyűlésben eltöltött időszak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a fontosabb személyi és politikai kihatású döntéseknél jól együtt tudtunk működni, mivel az alapvető kérdésekben hasonlóan gondolkodunk.

— Erre mondják, hogy eső után köpönyeg. Bírálatukat most a „Pályázat vagy szemfényvesztés?” szlogenben foglalták össze. Miért?

—Az alpolgármester-választásnál sokáig gondolkodtunk, hogy az SZDSZ-es polgármester és a Fidesz által támogatott alpolgármester mellett vállalhatjuk-e a másik alpolgármes- terséget. Yégül úgy gondoltuk: mivel a választók bizalmat szavaztak nekünk, a felelősséget is vállalnunk kell a város vezetésében. Sajnos ez az irodavezetők kinevezése kapcsán szintén megkérdőjeleződött kissé, mert ezúttal is bebizonyosodott, hogy az SZDSZ-es polgármester csak a választási szórólapokon mutatkozott liberális gondolkodásúnak. Egyetértettünk azzal, hogy a polgármesteri hivatal szakmai vezetői beosztásait pályázat útján töltsék be. Az viszont rövid idő alatt kiderült, hogy—véleményünk szerint— nem a szakmai szempontok érvényesültek.

A pályázatokat az illetékes bizottságok megkérdezése, vagy külön bíráló bizottság felállítása nélkül a polgármester egy szál maga döntötte el. Amikor ennek okáról kérdeztük, nem adott rá érdemi választ. Lehetősége volt a törvény szerint önhatalmúlag dönteni, azonban elfelejtkezett a demokrácia íratlan szabályairól. Tudomásunk szerint csak szűk SZDSZ-es körben döntöttek az irodavezetők személyéről. Az MDF-es alpolgármester még azt a gesztust sem kapta meg a polgármestertől, amit a fideszes alpolgármester, azaz, hogy megválaszthassa az egyik általa irányított iroda vezetőjét.

— Talán ehhez is megvolt a joga.

— Hangsúlyozzuk, hogy mi

csak a bolsevista stílust bíráljuk. Annál is inkább, mert éppen az SZDSZ az, amely legélesebben reagál, ha úgy véli, hogy az MDF a saját hatáskörébe tartozó kinevezéseknél esetleg pártszempontokat is érvényesít a szakmai mellett. Ide kívánkozik a bibliai mondás: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!” Reméljük, hogy a kinevezett vezetők jól megállják a helyüket. Az viszont feltűnő, hogy a pályázatoknál a régi apparátus emberei az új arcokkal szemben előnyben részesültek.

— Miért utólag teszik szóvá mindezt?

— Az MDF-frakció többször is kért napirend előtti felszólalást, de ennek ténye és tartalma soha nem jelent meg a sajtóban. Legutóbb azért emeltük fel szavunkat, mert méltatlanul rendezte meg a polgármesteri hivatal a függetlenség napját. A polgármester és hivatala még egy nemzeti színű zászlót sem tűzetett ki a főtérre. Azt hisszük, hogy régen, a pártállamban a tanácselnök a hasonló, de ellenkező előjelű ünnepeket is sokkal jobban megszervezte. Természetesen a polgármester és a közgyűlés tevékenységét elsősorban a város lakosságának kell értékelnie, de a pártatlan tájékoztatás érdekében az azonos, vagy a hasonló feltételeket hasonlóan, vagy azonosan kell megítélni. S ennek a sajtóban is így kellene megjelennie.

K.A.J.

Mi lesz itt...?

Péntektől Gyulán elszabadul a vidámság

Végvári Esték ’91 a neve annak a három napot átölelő programnak, amely július 12—13— 14-én (péntektől vasárnapig) minden bizonnyal lázba hozza majd a Gyulára látogatókat és a helybelieket.

— Mire szövetkeztek? — kérdeztük Juhász Jánostól, az ízig- vérig nyáresti programfüzér szervezésére vállalkozók egyikétől.

— Gyula idegenforgalmi központ — válaszolta. — A várszínházi programok korántsem töltik ki az üdülési főszezont. Kellett már ide valami, ami a köztes időkben szórakoztat, mégpedig színvonalasan. A gyulaiak, az ide látogatók számára szeretnénk élményt nyújtani, de azt sem bánnánk, ha olyanoknak is kedvet teremtenénk a Gyulára látogatáshoz, akik eddig még nem jártak itt. Természetesen sok hasonló rendezvényre lenne szükség, hiszen hosszú a gyulai nyár.

— Gondolom, üzletnek sem rossz ez a vállalkozás.

— Meggazdagodni nem lehet rajta. Persze ez vállalkozás, tehát nyereségesnek kell lennie. A kockázatról pedig jobb nem is beszélni. A jövő dönti majd el létjogosultságát. Ha sikere lesz, minden évben megrendezzük a Végvári Estéket.

— Az események helyszíne a vár előtti tér lesz. Mit kínálnak az odalátogatóknak?

— Pénteken, szombaton és vasárnap este 5-től: szív küldi szívnek, szívesen... Ezt a programot talán magyarázni sem kell. Utána lovas akrobaták tartanak bemutatót, majd utcazenész-ta- lálkozó pezsdíti fel az akkorra már amúgy is „feldobott” hangulatot. Mestersége elefántsúlyú kellékeivel bemutatót tart Fekete László, a világ 5. legerősebb embere. Pénteken, de a másik két napon is a sörsátor védőernyője alatt megállás nélkül sramlimu- zsika szól majd. S ne lepődjenek meg, ha a városban a Kikindai betyárokba botlanak.

—S mi lesz szombaton?

— Reggel 9-től „Fut a tej”- futás, 10 ótárói nagyszabású kerékpárverseny lesz minden korosztálynak. Este újra 5-től indul a várkömyéki élet: dzsesszbalett és az Atlasz klub erőbemutatója váltogatja egymást. Ejtőernyősök szállják meg a vár környékét, este 8-kor pedig újra fellépnek dalaikkal a Hevesi „Nővérek”. 21 órakor — talán nem túlzás — sosem látott méretű és remek hangulatúnak ígérkező utcabálat tartunk a nagyszerű Lépcsőház együttes közreműködésével, a hídtól a Lovardáig — s ha kell kivilágos ki- virradtig.

— Maradt az ötletekből a zárónapra is?

— Hézagpótló esemény kezdődik reggel 9-kor: korcskutya- szépségverseny lesz. S megint este 5-től: színházi program a gyerekeknek. Este 8-tól a várszínpadon belépődíjas tombolasorsolást tartunk. Ennek keretében fellép a Holló Színház és Sándor György humorai ista.

— S mi lesz, ha jön egy nyári zápor?

— Bevonulunk a művelődési központba és a Jókai kultúrházba.

— Sokan kérdezik, hogy új vagy használt a fódíjnak szánt Renault Clio?

— Vadonatúj és tűzpiros. A hongkongi utazás nyertesének — ha már úgyis arra jár — befizettünk egy macaói kiruccanásra is.

—Az ilyen rendezvények mágnesként vonzzák a bóvli- és giccs- árusokat.

— A mienket kivéve. Csak az általunk meghívott népi iparművészek árusíthatnak negyvenva- lahány sátor alatt. Ami pedig a test örömeit illeti: a gyulai húskombinát árusítja majd a garantáltan finom falatokat. Tömény szeszen kívül pedig mindenféle ital a szomjazok rendelkezésére áll.

Vidám muzsikától hangos ki- kapcsolódást ígérnek a Végvári Esték. Éppen ezért egy Végvárival viszont nem számolnak: a zenei elhárítóval... K.A.J.

Marad a kötelező

Az Alkotmánybíróság nem tartja alkotmányellenesnek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló jogszabályt, megállapította, hogy a szerződéskötés kötelező előírása sem alaki okból — tudniillik a jogi szabályozás kormányrendeleti szintje miatt —, sem pedig tartalmi okokból nem alkotmányellenes. A gépjármű üzemben tartásával járó fokozott károkozási veszély miatt az államnak kötelessége a károsultak védelme. Ennek egyik, az alkotmányt nem sértő jogi megoldása a biztosítási jogviszony létesítésére vonatkozó szerződéskötési kötelezettség.

„E FÖLDI ÁLDÁSAINK KÖZÖTT ELSŐ A FÜGGETLENSÉG”

(Gibbon)

Törvény az egyházi tulajdonról

(Folytatás az 1. oldalról) nem alkotmányellenes, mivel a magyar, társadalom nagyobb része kötődik a valláshoz.

Balsai István expozéját követően a törvényhozás megkezdte a határozathozatalt a benyújtott módosító indítványok ügyében. A Ház csaknem hatórás szavazási procedúra során pontról pontra haladva „fésülte át” a több mint 200 pontban összefoglalt módosító javaslatokat. A törvényt övező rendkívüli figyelem egyik megnyilvánulása volt, hogy két ízben is a név szerinti szavazás intézményéhez folyamodtak a honatyák. Az emberi jogi bizottság módosító indítványa — amelyet az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportja is támogatott — azt tartalmazta: „nem adható egyházi tulajdonba az alapfokú oktatási intézmény elhelyezésére szolgáló ingatlan, ha az átadás folytán nem marad lehetőség a lelkiismereti és vallásszabadság jogán alapuló iskolaválasztásra”. A módosítványt végül 150 szavazattal, 130 ellenében, 39 tartózkodás mellett elvetette a Ház.

Másodízben a törvény egésze felett határozott név szerinti szavazással az Országgyűlés. A törvényjavaslatot támogató szavazatok túlsúlya azonnal érezhető volt. A rövid szünet után ismertetett jegyzőkönyvi összesítés eredménye: 194 igen, 95 nem, 23 tartózkodás. Ezzel a már megszavazott módosításokkal egyetemben az Ország- gyűlés törvényerőre emelte a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló jogszabályt. A név szerinti

szavazás során a Fidesz tagjai „testületileg" tartózkodó álláspontra helyezkedtek. A függetlenek közül G. Nagyné Maczó Ágnes és Dénes János is igennel voksolt. Sokan távolmaradtak a szavazástól, köztük Torgyán József, Deutsch Tamás, Mécs Imre és Palotás János.

Az Országgyűlés utolsó napirendi pontként folytatta, s egyben befejezte az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A törvényjavaslat ügyében pénteken tartja meg a határozathozatalt az Országgyűlés.

Ezzel befejeződött a Parlament nyári rendkívüli ülésszakának szerdai munkanapja. A törvényhozás — bizottsági üléseket követően—csütörtök délután folytatja plenáris ülését.

Miért hallgat Pozsgay?

(Folytatás az 1. oldalról) galom zászlóbontásakor jeleztük, hogy minden szélsőségtől és hangoskodó megnyilvánulástól elhatároljuk magunkat, s szívós szakértői munkára, valamint a közvéleményre építő programelőkészítést szeretnénk folytatni. Ennek megfelelően a tagtoborzás se a látványosságok világában zajlik, hanem szolid, kimért módszerekkel, főleg önkéntes jelentkezés alapján. Nagyobb lendületet akkor'tudunk majd adni a tagtoborzásnak, ha a program elkészül, és ha az alapszabályt és a programot jóváhagyó közgyűlést szeptember végén meg tudjuk szervezni. Ugyanakkor különösebb zaj nélkül, mintegy ötven szakértő dolgozik a program kidolgozásán. A belső szakmai viták már lezajlottak, július végén szeretnénk egy újabbat tartani a szerkesztés megkezdése előtt.

— Mindemellett egy mozgalom tömegek nélkül nem lehet igazán jelentőségteljes. A szervezés folyik, de lassan. Hány tagja lehet most az NDSZ-nek?

— Utolsó regisztrált adatunk hetekkel ezelőtt ezer volt. Most ezer és kétezer közötti tartományban lehetünk, de biztató és a növekvő lendületre utal, hogy szaporodik a levelek és jelentkezések száma. Az új belépők maguk is a toborzók sorába állnak. Míg az alapító tagság elsősorban a magyar szellemi életet

reprezentálta, jelenlegi tagságunk már .minden szociális csoportból jelzi az érkezőket.

— Vannak-e a mozgalomnak vidéki szervezetei, milyen területeken erős az NDSZ?

— Azt mondhatom, hogy az erős területek azok, amelyekre a mozgalom szervezői és elindítói személyesen is eljutottak. Elsők között jeleztük annak idején a csongrádi, a szegedi, a tiszadobi szervezetek megalakítását. Azóta jelezték Kaposvárról, Győrből, hogy önálló szervezet létrehozására készülnek. A következő célunk az, hogy a megyeszékhelyeken önálló szervezeteink legyenek.

— Kik azok az emberek, akik az NDSZ programján dolgoznak?

— A jogi, a közjogi és törvényelőkészítő programcsoport munkáját Kukorelli István államjogász és alkotmányjogász irányítja, *a szociálpolitikai programot Gidai Erzsébet, a környezetvédelmi ügyeket Gán- ti Tibor akadémikus készíti elő. Az egészségüggyel kapcsolatos elképzeléseink kidolgozásában jó néhány orvos is részt vesz. Emellett igénybe akarjuk venni különféle működő intézetek és intézmények szolgáltatásait is. Profi társadalom-, gazdaság- és közvéleménykutató szervezetek ezek, amelyek segítségével a mozgalom profizmusát legalább olyan szintre kívánjuk

emelni, mint társadalmi aktivitását.

— Külpolitikai koncepciójukat kik készítik?

—Különféle szakértőket kértünk fel erre a munkára, köztük olyan közíróként is dolgozó személyeket, mint Zala Tamás.

— Állást foglalna a mozgalom a jugoszláv kérdésben, ha túl lennének az alakuló kongresszuson?

— Kötelessége lenne. Ezek olyan nagy horderejű problémái Közép-Európának, amelyekben még egy olyan politikai mozgalomnak is nyilatkoznia kellene, mely nem érzi magát teljesen felkészültnek minden kérdésben. Egyelőre erre nincs felhatalmazásom, de a személyes véleményemet elmondhatom. Mindenekelőtt azt, hogy mesz- szemenően érdekeltek vagyunk abban, hogy déli szomszédaink stabilizálódjanak és békés feltételek mellett tervezzék meg az átalakulást. Az átalakulást elkerülhetetlennek tartom, és ebben egyetlen emberi jogi és nemzetközi jogi normát tartok elfogadhatónak, a népek önrendelkezési jogát. Ebbe beleértem tehát a szlovénok és a horvátok önrendelkezésijogát is, és támogatom az ott élő magyarságnak azt a törekvését, hogy ebben a for- gandó és átalakuló világban kollektív jogokkal is alátámasszák biztonságukat.

B. P.

Leltár

Akkor se bosszankodott már, ha némelyik nővér heteskének nevezte. Varázslatos szám a hét, hátha szerencsét hoz, gondolta, bár nem sokat bízott a szerencsében. Túl volt már minden reményen, és ez megnyugtatta.

Amikor először került kórházba, még Tímár úr volt, meg kisbeteg, aranyoskám, és csak elvétve négyeske. Kisebb kórterembe fektették, valahogy jobb volt a kiszolgálás. Talán jobban reménykedtek az orvosok is a gyógyulásban, több fantáziát láttak benne. Megtették hatásukat a fehér köpenyek zsebébe csúsztatott borítékok is, utána nyájasabb mosollyal szurkába a nővér. Kezdetben fel se fogta, hogy mindenkinek kiszolgáltatottan fekszik, nyüzsögnek körülötte, pátyolgatjáL Ott, az intenzív osztályon olyan idegennek tunt minden, akár ha fűmen nézne egy hideg történetet.

Legelső kórházi perceiben mindössze arra emlékezett, hogy otthon, vacsora után se akart elmúlni a szokásos nyomás', amely egyre gyakrabban húzta görcsbe a mellkasát. Lepihent, rágyújtott egy cigarettára, s azt hitte, minden kisimul körülötte, amikor hirtelen, mintha belülről érné egy erős lórugás, megrázkódott. Annyit se mondott, mukk, csak elsötétült a világ. Minden más csak később hallott történet volt, hogy megrémült a család, pofozgatták, mellét dörzsölték, orvosért rohantak. Injekció, mentőautó szirénázása, vágta az életért. Talán nem is vele történt mindez. Rossz kaland csupán, ilyesmi-úgyse lehet igaz.

Ha az első infarktus után megfogadja az orvosi utasításokat, talán nem lett volna késő. Élni nyugodtabban, beosztással, bölcsebben. Nézze derűsen ezt a világot. Könnyű mondani. Derű. Amikor egész életét átitatta a rohanás, a hajsza. így se tudott soha kikecmeregni a gondokból. Egyetlen nyugodt éve nem volt, úgy

vágtatott el fölötte negyvenhét esztendő, hogy a gyerekkort leszámítva nem volt megállása. Nem is tudta, hogyan kell pihenni, csak abban bízott, hogy a szervezete mindent kibír. Tévedett.

Rendben van, ha nagyon kell, lemondott a cigarettáról. Más szenvedélye sose volt. De hogy ússzon meg kocogjon? Eleget futkározhat egész nap, ezt képtelenség abbahagyni. A gyerekek is csak félig felnőttek, a lánya egyetemista, a fiú most tanulta ki az asztalos szakmát. Jaj, de soká lesznek még ők készek, elkél most az apai segítség. Pont úszásra van ilyenkor ideje! Vigyázni kell a munkahelyére, a vasútnál is elbocsátások vannak, s ami szabadidő marad, ott a kert, meg mindenféle munka, amiért pénzt adnak. Riasztó emlék csupán a kórház, talán igaz se volt, bolondság.

Nem volt bolondság. A második roham, úgy tűnt, végleg ledönti a lábáról. Orvos se volt a közelben, később jött a segítség. ■ Elszaladt alóla a világ, és amikor feléledt, csak kábán, homályosanemlékezett egy-két dologra. Feküdt az ágyon, könnyes szemű heteske, és naphosszat csak a mennyezetet bámulta.

Megremegett a szája, ha arra gondolt, hogy egész életében csak a holnapokban reménykedett, de a talpa alatt csak a ma, a keserves jelenidő recsegett. Majd holnap, csak holnap, akkor lesz jó, azt kell kiböjtölni. Csupa böjt volt ez a cudar élet, csupa várakozás. Félig se megvalósuló álmok. Gürcölt, futkározott, csak hogy annyit tömhessen a hasába, hogy legyen erő a holnapi szaladgáláshoz. Még arra se nagyon gondolt, hogy van-e értelme. Most kezd gondolkodni, amikor már tudja, hogy semmi értelme nem volt. Itt hagy maga mögött két gyereket, csinálják ők, hátha több szerencséjük lesz. És itt marad az asszony, akivel annyit marták egymást, mintha nem huszonöt, de kétszáz év óta marakodnának.

Jól is van így, ha vége már, sose lett volna jobb.

Andódy Tibor