Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
1991. július 22., hétfő KÜLFÖLDRŐL - ITTHONRÓL Jeszenszky Géza washingtoni tárgyalásairól A Szovjetuniótól függetlenül továbbra is nagy figyelem irányul Közép-Európára és Magyarország támogatását változatlanul elsőrendű feladatának látja az amerikai kormányzat — összegezte washingtoni tapasztalatait az MTI-nek Jeszenszky Géza. A külügyminiszternek kétnapos, nemhivatalos washingtoni látogatásán sokrétű, magas szintű eszmecserére nyílt lehetősége: fogadta Dán Quayle alelnök, tárgyalt Lawrence Eagleburger ügyvezető külügyminiszterrel és Richard Cheney védelmi miniszterrel, s más vezető személyiségekkel. „A Hetek Londonban kinyilvánították: a Nyugat továbbra is előnyben részesíti azoknak a közép-kelet-európai országoknak a támogatását, amelyek már jelentősen előrehaladtak a demokratikus, a piacgazdaságon alapuló államuk felépítésében. A szerb- horvát harc elkerülhetetlen? A hetek londoni csúcstalálkozójukon arra a megállapításra jutottak, hogy a jugoszláv hadsereg és a horvát nemzeti gárda közötti összecsapás elkerülhetetlen. A hetek egyetértettek abban is, hogy ENSZ békefenntartó erők alkalmazása (ami a legjobb lehetőség lenne a háború megakadályozására) lehetetlen: a Szovjetunió világosan jelezte, hogy megvétózna az ENSZ-ben minden kísérletet a belső jugoszláv viszály nemzetközi rendezésére. Német források szerint nyilván arról van szó, hogy a szovjetek nem engednek precedenst olyan nacionalista konfliktusok nemzetközi kezelésre, amelyek Mihail Gorbacsov kormányát veszélyeztetik . Ugyanakkor a magyar kormány is egyetért azzal, hogy a Szovjetunió segítséget kapjon a felzárkózáshoz, gazdasága átalakításához. Ez annál is inkább érdekünk, hiszen ez teheti lehetővé a gazdasági kapcsolatok felélesztését s azt, hogy a Szovjetunió törlessze a kétmilliárd dollárt megközelítő adósságait” — mondta a külügyminiszter. A kérdésre, hogyan látja az amerikai kormányzat a jugoszláviai helyzetet, Jeszenszky Géza hangsúlyozta: örvendetes, hogy Washingtonban — amint Lawrence Eagleburger kinyilvánította — jónak tartják a kérdésben tanúsított magyar álláspontot és nem értették félre Antall József miniszterelnök Vajdasággal kapcsolatos nyilatkozatát. A nemzetiségi kérdésekről szólva — érintőlegesen — Románia is szóba került EagleburGöncz Árpád köztársasági elnök — miután részt vett az észak-olaszországi Cividale városkában az öt ország művészeit felvonultató közép-európai színházi fesztivál megnyitásán, s megtekintette saját színműve (Magyar Medeia) ötnyelvű előadását — találkozott és rövid megbeszélést folytatott Francesco Cossiga, olasz köztársasági elnökkel. Az olasz államfő rövid nyaralásból érkezett egyenesen Civi- daléba, hogy megtekinthesse az előadást. Ebben még Cossiga elnök budapesti látogatásakor és ottani találkozójukon állapodtak meg. A most először megrendezett színházi fesztivál a Pentagonale együttműködés Leomlott a barssói Fekete Torony, amely része volt 1494- ben a város védelmére épített várnak. A 11 méter magas torony restaurálását még a '70-es években megkezdték, ám az arra szánt pézösszeg hamar elfogyott, így a munkálatok leálltak. géméi. Amerikai részről hangsúlyozták, hogy politikájuk elvi: a Bukarestnek nyújtandó segítség előfeltétele az emberi jogok biztosítása, az EBEÉ-folyamat- ban vállalt kötelezettségek teljesítése. Mint Jeszenszky a tárgyaláson rámutatott, Magyar- ország természetesen nem ellenzi Románia nyugati támogatását, hiszen közös érdekről van szó: a szegénység a nacionalizmus, a türelmetlenség táptalaja. Dán Quayle alelnök (aki Bush elnök távollétében a kormány élén áll) nagy érdeklődéssel tudakozódott a magyar álláspont iránt egy sor nemzetközi kérdésben. Minden jel szerint igen jó benyomásokat szerzett közelmúltbeli budapesti látogatásán és nagy rokonszenvvel figyeli a fejleményeket. keretébe illeszkedik: magyar, olasz, osztrák, csehszlovák és jugoszláv együttesek, társulatok, zenakarok tartanak tíz napon át zenés és prózai előadásokat, táncjátékokat, bábelőadásokat. Göncz Árpád és Cossiga rövid megbeszélésén, majd az ezt követő, késő éjszakába nyúló vacsorán is a pentagonále együttműködés jelentette a fő témát. Mindketten hangsúlyozták, hogy ez az ötös, de rövidesen (Lengyelország csatlakozásával) hatosra bővülő együttműködés fontos szerepet játszik abban, hogy a közép-európai térség új demokráciái csatlakozhassanak Európához, vagy mielőbb visszatérhessenek oda. A párt és az állam „értékmegőrző” politikájának köszönhetően a műemlék védelmében azóta sem tett senki egyetlen lépést sem. A brassói Fekete Torony 497 évet élt. R. P. E. Rábukkantak a cári család maradványaira? Elképzelhető, hogy Szibériában sikerült megtalálni az utolsó orosz cár és családja földi maradványait. Az orosz televízió ugyanis csütörtökön a szverdlovszki hatóságokra hivatkozva bejelentette: a napokban feltárták azt a területet, ahol az 1918-ban kivégzett uralkodói család temetőjét sejtették, s ott kilenc csontvázra bukkantak. Azonosításukban nemzetközi szakértők segítenek majd, de a sírban megtalálták a cár ruhájának maradványait is, igy maga a TASZSZ szovjet hírügynökség is „nagyon valószínűnek" mondja, hogy valóban a cári család tagjairól van szó. II. Miklós cár 1917 márciusában mondott le a trónról. Az egykori uralkodót később családjával együtt Szibériába szállították, ahol Jekatyerin- burgban — a mostani Szverd- lovszkban — tartották őket fogva. 1918 júliusában a helyi bolsev ikok — ellenséges támadástól tartva — az egész családot kivégezték. Droghalál Szomorú rekord Berlinben: az év eleje óta 104 káhítószerélvező halt meg a városban — közölte pénteken a rendőrség. Ez 27-tel több droghalai, mint amennyit 1090 első felében nyilvántartottak. Tavaly egész évben I4ó-an haltak meg a városban kábítószer fogyasztás következtében. A rendőrség által közölt adatok szerint a kábítószer idei áldozatai csaknem kivétel nélkül Berlin nyugati részében éltek. Csak egyikük tartózkodott hosszabb ideig a város keleti felében. Az idei droghalálok több mint felét (ötvenhármat) heroinmérgezés okozta. Göncz-Cossiga találkozó Leomlott a Fekete Torony Pentagon - szovjet célpontok Az amerikai katonai vezetés csökkentette a Szovjetunióval esetleg megvívandó nukleáris háborúban megsemmisítésre kijelölt célpontok számát — közölte vasárnapi számában a The Washington Post című lap. A tekintélyes amerikai újság washingtoni illetékesekre hivatkozva közli, hogy a Pentagon legújabb listája szerint egy nukleáris háború idején a korábbi 10 ezer helyett hétezer szovjet célpontot próbálnának megsemmisíteni. A Richard Cheney védelmi miniszter által a közelmúltban jóváhagyott lista azért lehet szőkébb mint a korábbi, mert a szovjet csapatok kivonulása miatt megszűntek a kelet-európai célpontok, a tavalyi szerződés érteimében csökkent a Szovjetunió hagyományos fegyveres erőinek és fegyverzetének ereje, javult az amerikai atomrakéták találati pontossága és Washington a korábbinál megbízhatóbb adatokkal rendelkezik a szovjet erők sebezhetőségéről. ✓ Hőség az Egyesült Államokban Az USA keleti partvidékén és középső részén élők napok óta a rendkívüli hőségtől szenvednek. Számos városban a hőmérő higanyszála negyedik napja eléri a negyven Celsius-fokot. A hőség miatt nagymértékben megemelkedett a levegő ózonszintje, s ezért Maine, Massachusetts, New York és New Jersey államokban felhívták az idősebbeket, valamint a szív- és légúti betegségekben szenvedőket, hogy maradjanak otthon. A rendkívüli időjárásnak vannak haszonélvezői is - az óriási forgalmat lebonyolító strandok, valamint a légkondicionáló berendezések és a ventillátorok forgalmazói, akik alig tudják kielégíteni az igényeket. A légkondicionálók hirtelen megnövekedett használata miatt Chicagóban (38 fok) és Detroitban (36 fok) rendkívül leterheltté vált az elektromos hálózat, a vízkészletek gyors apadása miatt pedig több vidéken megtiltották a kertek locsolását. Fogadtatás a Heteknél- Európaiasodunk, Euró- paiasodunk! A jugoszláv fegyverembargó teljes mértékben egybeesik a magyar kormány politikai gyakorlatával — jelentette ki Jeszenszky Géza. Amúgy sincs már mit eladnunk nekik... A Komszomolszkaja Pravda írja Jelcin zuhanása 3500 méter magasból A repülőgép körülbelül 3500 méteres magasságban zuhanni kezdett. Ez 1990. április 25-én történt, 25 perccel azután, hogy felszállt a spanyolországi Cordoba egyik kisebb repülőteréről. Váratlanul felmondta a szolgálatot a hatszemélyes gép villamosrendszere. A fedélzeten B. N. Jelcin, Lev Szuhanov, Jelcin tanácsadója, G. Gonzalez tolmács tartózkodott és én. A navigátor valamit mondott spanyolul, de mivel a spanyol és francia nyelvnek közös gyökerei vannak és az utóbbi nyelvet jól ismerem, megértettem, hogy a „gazemberek” szót ejtette ki. Ez a kifejezés minden bizonnyal a gépészeknek szólt, akik vagy valamilyen fölösleges dolgot hagytak a repülőgép szerkezetében vagy valami fontosat eltávolítottak onnan. A gép zuhant. Kitekintve az ablakon máris elképzeltem, milyen a bombázógépek zuhanórepülése. Úgy látszik, az elektromos rendszer meghibásodása következtében már nem működött a mechanikai és hidraulikus vezérlés sem. A szikláktól egy bizonyos távolságra a pilótának sikerült egyensúlyba hozni a gépet, felénk fordulva mondta, hogy kénytelen megszakítani a repülést, és megpróbál kényszerleszállást hajtani végre. — Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket. Hátrafordultam, mert Jelcin és Szuhanov a gép farokrészében ült. —Nem kapcsolom be — mondotta kategorikusan —, akit akasztásra ítéltek, az nem fullad a vízbe. A gép szinte irányíthatatlanná vált; az oldalszél és a rádiókapcsolat hiánya megtette a magáét — nem találtuk a repülőteret és egy völgybe kerültünk. A pilóta meglátott egy talpalatnyi felszántott területet, s elhatározta, hogy ott száll le. Azt javasolta, hogy amikor földet érünk, verődjünk csoportba. Az utolsó pillanatban azonban kiderült, hogy nemcak a villamos berendezések és műszerek mondták fel a szolgálatot, hanem a hidraulika is, mert nem sikerült kiengedni a kerekeket. Hirtelen változtatva a magasságon, többször is megpróbálkozott vele. Az egyik ilyen manőver után a Jelcinnel szemben levő szék kiszakadt. A kerekek azonban a helyükön maradtak, rajtunk pedig tengeribetegség lett úrrá. A pilóta tett még egy utolsó kísérletet a leszállásra. De miután tanácskozott a navigátorral, és látta, milyen állapotban vagyunk, elhagyta a völgyet és ismét a repülőtér keresésébe kezdett. A műszerek nem működtek, így tehát nem tudhatta, mennyi üzemanyag maradt még. Szerencsénk volt, eléggé hamar találtunk egy repülőteret Córdobától nem messze, amelyet lezártak a rendszeres légijáratok előtt, csak megrendelésre szálltak fel a légitaxik és a magánrepülőgépek. Néhány leszállópálya volt itt. Az első leszállási kísérlet majdnem balesethez vezetett. Amikor néhány méter maradt a földet érésig, egy hirtelen oldalszél a repülőgépet bal szárnyára fektette, és majdnem beleakadtunk a pálya burkolatába. Még ma is alig tudom megérteni, tulajdonképpen mi is történt ezután. Most minden szinte terv szerint ment — jó leszállópályát Egy évvel a katasztrófa után — Jelcint, Oroszország elnökét megáldja II. Alekszij pátriárka választottunk, és az erős széllel szemben haladtunk. A pilótafülke ezen a gépen nincs elválasztva az utastértől, így a szélvédő üvegen keresztül ugyanazt láttuk, amit a pilóta is: a hegyeket, a kis repülőteret, és azt, hogy a földig már csak néhány méter van hátra. A repülőgép hirtelen felemelte orrát és már csak az égbolt volt előttünk. Csak feltételezhetjük, hogy a pilóta, mivel nem tudta, milyen erős a szél, és nem volt rádióösz- szeköttetése a földdel, átugrott a leszállópályán vagy ismét megpróbált hirtelen a magasba emelkedni, vagy növelni a fékezést siklórepülésben. A gép azonban már elvesztette sebességét és a manőver nem sikerült. A szó szoros értelmében a felszállópályára zuhantunk -— nagy ütődést éreztünk a gép farokrészében, ott, ahol Jelcin és Szuhanov ült. Jelcin feljajdult, de valahogyan nem fordítottunk rá különösebb figyelmet, mert nagyon örültünk, hogy a szörnyűségnek vége lett. A repülőtér épületében leültünk egy kávéra, és Jelcin hátfájásra panaszkodott. Egy idő múlva Katalónia elnöke elküldte utánunk lökhajtásos gépét. Csak késő este érkeztünk meg Barcelonába. Reggel a rádióba mentünk, de Borisz Nyikolajevics a nagy fájdalomtól időnként elvesztette eszméletét. Ebéd előtt kihívtuk az orvost, aki kikérdezett a balesetről. Csigolyatörésre gyanakodott. Jelcint azonnal kórházba kellett szállítani. Konzílium gyűlt össze. Borisz Nyikolajevics állapota egyre romlott. Este hét óra körül egy kórház igazgatója és a sebész főorvos magához hívatott. A sebész elmondta, hogy Jelcin állapota kritikus, az egyik csigolya az erős ütés következtében szétzúzódott. Nincs kizárva, mondotta, hogy ez a csigolya már egyszer megsérült, és ezért nem visel el újabb megpróbáltatást. Az éles csontszilánkok járáskor és minden mozdulatra egyre jobban kikezdték az ideget. Amikor a mit sem sejtő Borisz Nyikolajevicset elaltatták, és a műtőbe vitték, a publikációkból ítélve egész Spanyolország feszülten figyelte a baleset következményeit. Nem nehéz elképzeni a helyzet drámaiságát, hiszen az első oroszországi kongresszusig, amelyen Borisz Nyikolajevicset megválasztották az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökévé, mindössze három hét maradt hátra. Jelcin számára egy speciális fűzőt varrtak, és az egészségügyi személyzet legnagyobb meglepetésére harmadnap ismét lábra állt (életében ki tudja hányadszor) az újabb sorscsapást követően. V. Jarosenko, a Szov jetunió népképviselője
