Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20-21 / 169. szám
1991. július 20-21., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Szorító A stílus változik - a lélek marad De jó lenne tudni: miképpen élnek a békésiek a lehetőséggel, élnek-e vele, hogy állandóan a magyar festészet remekműveinek a társaságát élvezhetik?! Merthogy, azt hiszem, nincs még egy ilyen nagyságrendű kisváros az országban, ahol efféle hagyomány kialakult volna, mint a Jantyik Mátyás Múzeum Galériájában, s ahol a nagy képtárakból és gyűjteményekből válogatott bemutató kiállítások oly rendszeres művészettörténeti szemléltető oktatást nyújtanának a város lakosságának, mint Békésen. Legelőbb a Nemzeti Galéria letéti anyaga székelt itt évekig, majd a Jantyik Mátyás emlékkiállítást a legexpresszí- vebb alföldi, Kohán György festményei követték (a gyulai Kohán Képtár javából), most, június végén pedig Hódemzővá- sárhely festői címmel az alföldi iskola képes monográfiáját nyitotta meg Dömötör János művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatójaként, e művészettörténeti tájegység első számú őre. Nem is a vándorkiállítások, hanem „vándorképtárak” ezek az 1—2 éves időtartamú békési vendégszereplések, s gondolom, remélem, hiszem, hogy a város és a környék hivatástudatból dolgozó rajztanárai, népművelői, s mindazok, akiket illet, legalább a gyerekek, a tanulóifjúság művészi nevelésében pótolhatatlan alkalmaknak tekintik, amikor az ÉRTÉK fogalmi körét kívánják érzékeltetni, tágítani. Sokszor „leírták”, eltemették már a 20. századi megyar művészetnek ezt a fejezetét, s most, amikor a hódmezővásárhelyi központú alföldi festészet minden régiójában immár valóban nem a stílus, hanem a mühely- jelleg a lényeges, most döbbentünk rá: tulajdonképpen menynyire modem, olykor monumentális hatású tudott lenni például Tornyai János (a Jégfelhőben vagy a Magányos fában majdnem a síkkonstruktivistákig jut el az egyszerűsítésben: mindkét kép felülete valójában két, egymásra helyezett, egyöntetű színnégyzet); milyen kár, hogy Németh József lírái dekorativizmu- sának nem jutott mindeddig több falikép-megbízatás; s hogy a „fiatalok” (például Kéri László, Fülöp Erzsébet, Fejér Csaba stb.) Várakozásaiban (gyakran ismétlődő cím) mennyire ott lappang a rendszerváltást megelőző, előreérző feszültség, vágy, rejtett politikai célzat mellett annak a művészi-formai megújulásnak az izgalma is, amely éppen az alföldi festészet hagyományainak a szelleméből az egész vajúdó magyar társadalom jövője iránt érzett felelősség képi jeleinek a megteremtése felé kíván elmozdulni. Az alföldi festészet — minden ellenkező híresztelés, látszat vagy a tájba temetkező könnyebb ellenállás vonala ellenére — elsősorban emberfestészet volt; s a tanyai világ, a régi falusi életforma s annak éltetője, a klasszikus magyar paraszt eltűnésével szerepét, funkcióját veszti az a művészet is, amely egy Régi temetőben (Fodor József), a Disznóvásárban (Ku- rucz D. István), vagy egy egyszerű Parasztszobában (Endre Béla) az egész Bús magyarsors (Tornyai) összes tudati és hangulati elemeit egyszerre bírta szólásra. A stílus, az alföldiek szép, meleg, drámaiságában is felemelő emberi-táji krónikája tehát kétségtelenül a művészettörténeté, múzeumi érték; de a habitus: az elmélyülő és igazságkereső szeretet vagy éppen szenvedély továbbra is a magyar alkotóösztön, alkotószellem alap- tulajdonsága kell maradjon, minden körülmények között, ha csak nem akarunk még magányosabbakká válni a nivellálódó európai művészetben — Tornyai fájánál is magányosabbá... Banner Zoltán Németh József: Mezei Vénusz Könyvrevü Petri György versei A Szépirodalmi Könyvkiadó vállalkozott Petri György összegyűjtött verseinek kiadására az ünnepi könyvhét alkalmából. 1969-ben Vas István mutatta be Petri Györgyöt a Költők egymás közt című antológiában. Vas István már akkor megkérdezte azt, amit ma is megkérdeznek az idősebb pályatársak a fiataloktól: „Miért olyan rosszkedvűek a fiatalok? Honnan szedték azt a bizakodást, amelynek kudarca ezt a feneketlen bizalmatlanságot indokolná?” Az idősebbek nehezen adják meg a jogosítványt a pesszimizmushoz, mintha az csak az ő előjoguk lenne. A Kádár-korszak aztán megadta a választ. Petri betiltott költő lett. A nyolcvanas évek végén tűrt, most meg támogatott. Az érdekes az (és szerencse), hogy nem változott meg. A mellbevágó őszinteség, nyers kritikája a viszonyoknak ma is ott lüktet a versekben. „Amiben hittem, többé nem hiszek. / De hogy hittem volt, / arra naponta emlékeztetem magam. // És nem bo- csájtok meg senkinek.” (Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből.) Ajánlható a kötet diákoknak, nyugdíjasoknak egyaránt. Képtelenség csalódni Pet- riben, izgalmas, belátható, megérthető világszemléletű, keserű, de emelkedettségével bizakodást gerjesztő lírikus. Hernádi Gyula: Isten a konyhában vérzik A címlapon lóbogarak mászkálnak a végtelenített rácsozaton. Meghökkentés, ötlet-gála és fantázia-bravúrok: ezek a jellemzői röviden ennek a vaga- bund intellektusnak. Nem költészet ez, nem versek, amelyek a könyvben sorjáznak, mégis annak tüntetik fel magukat. Nem átallják a művek azt mondani, hogy mi versek vagyunk. Pedig tudják ők is, csupán versenyszövegek ők egy óriási panoptikumban. „Bőröm alá biciklipumpát szúrtam, dolgoztam nagyon, s akkor lettem, mint egy léghajó, / ne nevessetek rajtam, / már Jeremiás megmondta, / jókedvetek nem igazán mérvadó.” (Skizofrénia.) Ámulattal állunk a képgazdag szemantikai átrium előtt, szinte félünk belépni. „Boldog angyal ül a széken, / kabátjára gondolok, / billentyűzött aranyházban / végjátszmákat kódolok.” (Esemény-horizont.) Direkt elrontott mondatok, szándékolt képzavarok próbálják elvenni kedvünket a költészettől, de nem sikerül. Üdítően friss, magvas „lázbeszéd” ez, nem vesz figyelembe semmit és senkit, csak önmagát. A kötet a Pátria Könyvek sorozatban jelent meg, Konrád György ráhangoló utószavával. Levendel Júlia: Időzés „A természetbe merülő ember nagy élménye, hogy ő maga él. Voltaképpen ez a vigasz és a biztatás is, hiszen élvezni, de akár érezni azt, hogy élünk, csak kapcsolatokban lehetséges. Bokrokkal és rovarokkal, folyóval és madarakkal, az egész élő és élettelen környezettel pedig legalább annyira változatos — sokszintű és sokszínű — az ember kapcsolata, mint a fajtájabe- liekkel.” Levendel Júlia esszékötete etikai és esztétikai alapkérdéseket feszeget rokonszenves, derűs komolysággal. A rút és szép, a rossz és a jó alapellentétei minden kor gondolkodóit izgatták, de kevesen tudtak ezekről a kézenfekvő fogalompárokról maradandóan mélyet mondani. Levendel Júliának sikerül elkerülnie minden közhelyet, s letisztítania az eddig használt szavakról a megszokott mázt. A ninivei bűnös világ részletei foglalkoztatják, de úgy, hogy a részleteken át egy érvényesebb egészbe látunk. A saját szenvedő életünkbe, ahol minden gesztus megragadható érték, ha emberien közelítünk hozzá, „...ez a sok kultúr-gyönyörűség — dai- món és imperativus — mind a megnevezhetetlent kerülgeti, s persze bármelyik, mihelyt konkrétabb, testesebb, receptszerűbb változatban jelenik meg, nyomban élvezhetetlen badarsággá silányul.” (Élet-mű.) A szép kötet a Liget könyvek új darabja. Kántor Zsolt Már a Kodály-módszer sem a régi? Villáminterjú Jürgen Jürgensszel — Ismerősként tért vissza Magyarországra, hiszen tavaly is vezetett mesterkurzust Békés- Tar hoson a karvezetők részére. Mi vonzotta vissza hozzánk? — Gulyás Györggyel való barátságom hosszú évek óta tart, az ő meghívására jöttem el ismét az idén, s hoztam magammal a hamburgi Monteverdi Kórust. — Honnan az ismeretség Gulyás karnagy úrral? — 1959-ben Olaszországban, Arezzóban találkoztunk először a kórusok világversenyén, akkor még mint versenytársak. Érdekes módon mindketten első helyezést értünk el, különböző kategóriában. Azóta igazi barátság köt minket össze. 1961 -ben voltam először Debrecenben, a Kodály Kórusnál, ami akkor politikailag is érdekes volt, hiszen akkor még nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között, így Bécsben kellett megkérni a vízumot. Azóta többször jártunk már egymásnál, vezényeltük egymás kórusát. — Milyenek a magyar körvezetők az Ón tapasztalatai alap- ján? __ — Úgy gondolom, hogy 20 évvel ezelőtt sokkal jobb volt a helyzet Magyarországon, mint ma. Mára valahogy már mást jelent a Kodály-módszer, mint annak idején. Hangsúlyozom, nem a módszerrel van baj, hiszen az egy jól bevált, kitűnő iskola. A mostani hallgatóknak meg kellene ismerniük sok más technikát is, nem szabadna megállni a fejlődésben. Magyarországon sajnos ez történt. — A békési fellépések után mire készül a kórus? —- Budapesten a Mátyástemplomban adunk koncertet. Többek között a Magyarországon ritkán hallható Sík Sándor Tedeumát énekeljük, melyet Kodály Zoltán írt. Szokolay, Scarlatti és Monteverdi szerepel még az előadáson. — Hogy érzi magát Magyar- országon? — Ha süt a nap, remekül. — Viszontlátjuk-e jövőre is? — Tervek már vannak, valószínű, hogy egy hetes karvezető kurzust elvállalok. M. K. Mi újság a szomszédban? Nincs többé közös könyvkiadás A Madách Könyvkiadó olyan helyzetben van, mint a szlovák kultúra, a szlovák könyvkiadás. Vagyis nagyon rosszban — mondja Fazekas József, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője, akivel Pozsonyban beszélgettünk. Tavaly 47 könyvet jelentetett meg a kiadó, ebből 28 volt az eredeti kiadványok száma. Az idei évre is elkészítették a tervet, eredetileg 41 művel számoltak. Mégis nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi jelenik meg. — Tönkrement a könyvterjesztés, a könyvterjesztő vállalat gyakorlatilag fizetésképtelen-— vallja Fazekas. — Az államtól további hiteleket nem kap. A hazai piacon félmillió magyarral számolhatunk. Ismerjük társadalmi összetételét, tudjuk, hogy az a középréteg, amelyre a kiadónak támaszkodni kellene, gyakorlatilag nincs. Van egy vékony értelmiségi réteg, amely a mi könyveinket olvassa. A hazai piacra általában néhány száz példányt küldünk, de sajnos az sem fogy el. —Es a magyarországin? — Az is hasonló gondokkal küszködik. Rengeteg a kiadó, sok a könyv. És erre a piacra a Madách könyveivel betörni nagyon nehéz. Évek hosszú során az igazi bevételt az jelentette, hogy magas pédlányszámban adtunk ki egy-egy gyerekkönyvet, szakácskönyvet, s ezt átvették Magyarországon. De ez is megszűnt. És a szépirodalmat minimális példányban, vagy egyáltalán nem veszik át. — Magyarországon drágábbak a könyvek. Az olcsóbb Ma- dách-kiadványok sem kelendőek? — Mi hiába adjuk Magyar- országnak olcsóbban a könyveket, ez a könyvpiacon nem jelentkezik. Abba, hogy ott milyen áron kínálják a portékánkat, semmi beleszólásunk nincsen. De a csehszlovákiai magyar könyvpiacon is kétféle árral találkozhatott az olvasó. Az olcsóbb könyv közös kiadásban jelent meg, a Madách és valamelyik magyarországi partnerkiadó gondozásában, a drágábbik nem közösben. A közös kiadásnak mindig az volt a lényege, hogy mindkét térfélen támogatta a könyvet az állam. Ez mára megszűnt. És a közös kiadás, úgy ahogy van, nem létezik többé. Most már csak Madách- könyvként adjuk ki kiadványainkat, és egyenesen a terjesztővel tárgyalunk átvételükről. De itt is gondok vannak, mert mi csak könyvvel kívánunk kereskedni. Vannak olyan kiadók, akik behoznak könyvet, és kivisznek helyette történetesen cementet. Nekünk elementáris érdekünk, hogy a csehszlovákiai magyar írók könyvei eljussanak Magyarországra. Közben ott tartunk, hogy kiadni is csak a haszonból tudjuk őket, mert ilyen körülmények között eleve veszteséges megjelentetésük. —Hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? — Legelső lépésként meg kell oldani a kiadónak saját könyvei terjesztését. — Szólni kellene az idei tervekről is. Melyek azok a kiadványok, amelyek nagy valószínűséggel megjelennek? — Most még lehetséges közreadni azokat a régi tiltott írásokat, amelyek addig a nagyközönség számára hozzáférhetetlenek voltak. Ezeket ki kell adni, mert elképzelhető, hogy egy év múlva újra nem lesz szabad. És ha most megjelentetjük őket, már nem lehet később elhazudni létüket. Biztosan kiadjuk Fábry Zoltán A vádlott megszólal című munkáját. Fábry a háború után terjedelmes levélben fordult a szlovák értelmiséghez, hogy ők is tiltakozzanak a szlovákiai magyar lakosság meghurcolása ellen. Az írás csak 1968-ban kapott nyomdafestéket, elengedhetetlen hát megjelentetése. Janics Kálmán A hontalanság évei című könyve is a száműzött művek közé tartozott. Most végre megjelenik. Kiadjuk Václav Havel 1969 és 1989 között keletkezett publicisztikai írásait is. Új regénye jelenik meg Grendel Lajosnak. Ez a napokban várható. A Thészeusz és a fekete özvegy a Szakítások folytatása. Márai Sándor Breviárium című könyvét a Magyarok Világszövetségével jelentetjük meg közösen, de ezt a munkát támogatja a Soros Alapítvány is. Hadd említsem meg végül Peter Karvas, a hosszú évekig hallgatásra ítélt jeles szlovák szerző Erkölcsök és erkölcstelenségek című művét. Kiadónk ugyanis feladatának tartja, hogy jeles szlovák és cseh műveket is közreadjon magyarul. Böröndi Lajos
