Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-18 / 167. szám
KÖRKÉP 1991. július 18., csütörtök Plakátok (k)úton, útfélen Plakát egy szobor talSpzatán? Európában? Valahol Békéscsabán. Vagy a Miss Hungary felirat a szobor címétjelölné? Hát ...ha kissé feljebb kúszik a tekintetünk, be kell látnunk: Magyarország szépét még rözsehordó öreganyónak maszkírozva sem lehetne ösz- szetéveszteni a mi buzogányosunkkal. Jó Jó egykor a Veszély Csárda kétes dicsőségre szert tett leányzói láttán is szapora hideglelést kaptunk. De őket legalább begyűjtötték, mint a Lenin-szobrokat. Mondhatná valaki, hogy e plakátosdi a pártállami vezetés dilettáns akarnokságával kierőszakolt sétáló utca látványát illetően már se nem oszt, se nem szoroz. De ne legyünk kishitűek! Az új önkormányzati vezetés azóta végre leszámolt a sétafikálásra és kerékpáros akadályversenyre kárhoztatott Tanácsköztársaság díjával. Átkeresztelte Andrássyra. Érdeklődéssel várjuk, hogy az elmúlt rendszer vége felé elburjánzott plakátragasztási szabadossággal szemben a polgármesteri hivatal milyen — hasonlóan hatékony — intézkedést talál ki. K. A. J. „...A MEGFELELŐ MÓDON IRÁNYÍTOTT KÉZI MUNKA A GAZDASÁGOS ÉS NEMZETI JÓLÉT FORRÁSA” (Owen) Fafelmérők A szép emberi környezet mindenkinek természetes igénye. Fokozottan szükség van rá a városokban, ahol a kipufogógáz, a dohány- és kéményfüst szennyezi a levegőt. Ezenkívül egy-egy fa, fasor látványnak is szép. Fát ültetni nemes dolog, azonban nem elég a szándék, az egyszeri tett. Gondolni kell arra, milyen fát, hová és miért ültet az ember, s azt később is gondozni, ápolni kell. Békéscsabán három fiatalember, Herczeg Tamás önkormányzati képviselő, Bol- dogh Gusztáv, a békéscsabai természetvédő kör elnöke és Tirják László, a kör titkára fogott össze ennek érdekében. Tirják László az egész országban létező 9 agroökológus egyike, tehát nem pusztán jó szándékról lehet beszélni, hanem ehhez szükséges szaktudásról is. Dy mi is a célja a három fiatalembernek? Egyelőre a belvárosban, Herczeg Tamás választókerületében térképezik fel a viszonyokat. Felmérik hol, milyen fa van, hol betegek, satnyák a fák. Hol van szükség más fajta telepítésére, ritkításra, sűrűbb ültetésre. Hova lehetne újabb csemetéket ültetni, fokozatosan felváltani az öregedő példányokat fiatalabbakra. Mindezt úgy, hogy esztétikailag, élettanilag is illeszkedjenek környezetükbe. (M) Helyreigazítás A Békés Megyei Népújság 1991. március 23-án megjelent számában „Pofánlapátoló” címmel közölt cikkében dr. Dányi Lászlót sértő, valótlan tényállításokat tartalmaz, illetve fejez ki: 1. Valótlanul utalt arra, fcogy dr. Dányi László az egykori MSZMP-s főszerkesztő segítésével D. L. jelzésű cikkeivel — tehát valójában névtelenül — a Dél-Kelet című hetilap majd minden oldalán támadta a Békés Megyei Népújságot. 2. A cikk valótlanul állította, hogy a felperes az MSZMP KB aspiránsa volt. A valóság ezzel szemben az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként folytatott kutató munkát. Nincs munkanélküliség a battonyai ATEV üzemben A battonyai ÁTEV üzem a budapesti központú Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalathoz tartozik. A helybeliek hivatalosan ÁTEV-nek mondják, bár kevesen ismerik e tulajdon- névi mozaikszó jelentését. Magánbeszélgetés során azonban még ez is csak ritkán hangzik el: a többség „digesztor”-ként, becézve pedig „digi”-ként említi. A többféle megnevezés utal az üzem ellentétes megítélésére is. Aki csak annyit tud róla, hogy időnként alig elviselhető bűzzel árasztja el a várost, az fintorogva beszél róla. Akinek viszont biztos munkahelyet, jó kereseti lehetőséget, szakmai önbecsülést nyújt, az érzelmileg is kötődik hozzá, szereti. Ha belépünk a magas betonkerítéssel körülvett telepre, magunk is érzékeljük az ellentmondásokat: szakszerűen parkosított gyárudvaron vagyunk, de nincs kedvünk gyönyörködni az ÁTEV-esek kertművészetében, mert dongó nagyságú döglegyek rajai keringenek előttünk, mellettünk, fölöttünk. Igyekezzünk hát befelé Szűcs Ferenc üzemvezető egyszerűen berendezett irodájába! — Üzemünk — mondjá Szűcs úr — 1981 óta kizárólag nyerscsontfeldolgozással foglalkozik. Kiskunfélegyháza, Szeged, Makó, Gyula, Békéscsaba és más helységek húsipari üzemeiből kerül hozzánk a feldolgozandó csont. Az állatállomány drasztikus csökkentése itt konjunktúrát eredményez: a sok vágás miatt a kívánatosnál több nyers csont érkezik üzemünkbe. Néha több napig tároljuk az udvaron, s ez bizony a végterméknek, a csontlisztnek a minőségét kedvezőtlenül befolyásolhatja. Egyébként évente mintegy 3 ezer, 3 ezer 300 tonna csontlisztet gyártunk. A másik termékünk a tápliszt, 30%-os fehérje- és 20%-os zsírtartalommal. Ezt nyolc éve gyártjuk, nagyon keresett termék, a háztáji gazdaságok is kedvelik. De tőlünk vásárol többek között a mezőhegyesi kombinát, a kocsi Aranykalász és a tatai Egyetértés téesz is. Az állattartók jelenlegi nehéz helyzete miatt most egy kissé megcsappant a tápliszt iránti kereslet: az évi 4 ezer tonnás termelésünk visszaesett 3 ezer, 3 ezer 200 tonnára. — Voltak már korábban is nehézségeik? — Tavaly veszteséges volt az üzemünk. Ä piac teljesen bedugult, mintegy 1500 tonna csontliszt állt itt az udvaron. Ezt a mennyiséget az idén januártól folyamatosan átdolgoztuk. Az értékesítésre együttműködési szerződést kötöttünk a budapesti székhelyű CSAB—CÓOP Kft.-vel. Úgy tűnik késztermékeinknek lesz piaca, a jövőben talán nem lesznek a tavalyihoz hasonló értékesítési gonjaink. Ehhez a természetes alapanyagú csontliszt iránti kereslet növekedése is hozzájárul. Igyekszünk versenyképes minőségű terméket produkálni: a csontliszt foszfortartalmát 9—9,5%-ról feljavítjuk 11%-ra, a fehérjetartalmat pedig 20-ra. 1700 Ft/100 kg- os áron tudjuk adni, míg a konkurens terméket 4 ezer forint körüli áron forgalmazzák. Ha máraz áraknál tartunk, mondom a táplisztét is: 11 ezer forint/ tonna. Ha ezt a termelők maguk keverik össze a gazdasági abrakkal, akkor jobban jönnek ki, mintha készen vett drága táppal etetnék a jószágaikat. — Hányán dolgoznak az üzemben? Lajos József: ✓ Általában Tiszta Emberek Vagyunk Itt jön a nyár. Régen esett már. Poros az út, az udvar, a határ. Poros a szemünk, poros a szánk. Poros a könny, az izzadság; Poros a lelkünk is már. Istenem, de jó lenne, Ha nem porolna már! A szerző a battonyai ATEV üzem dolgozója, szakmunkás. — Korábban 130—135 fős létszámmal dolgoztunk. Most 113-an vagyunk. A létszám- csökkenés oka az, hogy tavaly —mint mondtam—visszesett a termékeink iránti kereslet. Ma, úgy vélem, ezt a létszámot meg tudjíik tartani. Öt évre szóló értékesítési szerződésünk van a CSAB—COOP-pal, s nagyon remélem, hogy ez hosszú távon biztos piacot jelent számunkra. A kft.-nek hatalmas, kiépített értékesítési hálózata van, így máris szállítunk termékeinkből Győrbe, Sopronba, Karcagra. Tervezünk fejlesztést, termés- szerkezet-módosítást: néhány hónapon belül két új termékkel is kirukkolunk. A kísérleti gyártás már megtörtént, a piacok megvannak, úgyhogy összességében bizakodó vagyok. Remélem, együtt maradhat ez a 113 fős kollektíva, melynek a túlnyomó többsége rendkívül kitartó, becsületes, jól képzett szakember. Tudnivaló, hogy az állatifehérj- feldolgozó nem pipereüzem, van némi illatanyag a levegőben. A munka szeretete, egymás megbecsülése és a biztos kereset azonban itt tartja az embereket. — Még akkor is, ha erre esetleg rámegy az egészségük? — Határozottan ki merem jelenteni, hogy különösebb egészségkárosító hatása nincs az üzemünknek. Bizonyság rá a sok ép és egészséges nyugdíjas dolgozónk. Más kérdés, hogy a környezetvédelemre nagyobb gondot kell fordítanunk. Építettünk egy elő-szennyvíztisztítót, s a levegő szennyezését is szeretnénk megszüntetni. De egy légszűrő filter kb. 40—50 millió forintba kerül. Erre bizony nincs pénz, így a helyi lakosságnak egy ideig még el kell viselnie a „digiszagot”. Nem öröm ez, tudom, de — higgyék el — én leszek a legboldogabb, ha ezt a kérdést is sikerül megoldanunk. Most 110 battonyai családnak ad biztos megélhetést az üzemünk, a tervezett átlagkereset 185 ezer forint. Azt hiszem, ezért a biztonságért nekünk, bat- tonyaiaknak ki kell bírnunk a „kibírhatatlant”. Ménesi György Sírva jövünk e világra, s amikor elbúcsúzunk, gyakran mosolyba merevednek a vonások. Közben pedig van az élet, amely nem más, mint örök hullámzás, öröm és bánat között, remény és kétségbeesés, nekibuzdulás után ernyedtség. Csak az arányok változnak, miből jut kevesebb, és mi az, amit szívesen elhagynánk, de a rossz időket se szabad átkozni, hiszen az is hozzánk tartozik, mi vagyunk. S ha csakfogcsikor- gatva mennek dolgaink, ilyenkor erősödik a remény: ezután jobb világ köszönt ránk. Mostanság éppen a remények korát éljük, lesve görcsösen a csodás jeleket, amelyek azt ígérik, hogy egy szép napon valami jobbra ébredünk. Sajnos, a csodavárásba is bele lehet fáradni, nics is értelme hitegetni magunkat, hiszen sose röpködtek ezen a vidéken nagy rajokban a sült galambok, sokkal gyakoribb, hogy ragadozók csapnak le még az álmainkra is. Mégis bízni kell, konokul, szinte már megátalkodottan, mert hamar elfogy az erő, és akkor mi lesz velünk? Vannak dolgok, amin gondolkodni sem érdemes, úgyse tudjuk megfejteni a titkát, ezért el kell fogadni, ahogy vannak. Számomra ilyen talány a hazaszeretet. „Tudja Isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem." Nem választás kérdése, annál sokkal erősebb tény. Olyasmi érzés, mint a kutyáé, amelyet hiába rugdos a gazdája, bánik vele kutyául, mégis imádja. Nekem ez a föld és ez a nép adatott, ide tartozom, én is ilyen vagyok, mint ez a tízmillió magyar. Lehetnék jobb, mint ahogy mindnyájunkra ráférne egy kis elszántság, de az ember önmagával szemben elnézőbb, a fajtáját már szívesebben szidja. Idős barátom mesélte, hogy a hadifogságban különböző nációkfiai voltak összezárva, és a magyarokat arról lehetett megismerni, hogy örökké marták egymást , míg a többi népek összetartottak. Nem szabad nekünk hadifogságba esni, mert olyankor a rossz arcunkat mutatjuk. S ahogy mostanában vergődünk, az se gyönyörűség. Sok rossz napjaink túléléséhez erőt adhatnak ősi ingerek: gyermekünk mosolya, a kenyér íze, a bor mámora. Számomra kiapadhatatlan forrás a szülőföld látványának gyönyörűsége, az a tudat, hogy itt élek, ahol nemzedékek sokasága járt előttem, és felelősséggel tartozom azért, hogy milyen világot hagyok magam után. Meg kell tapasztalni, milyen lehet a Balaton, amikor 28 fokra melegszik a víz. Az elmúlt hétvégén ez a vágy kerített hatalmába, és az efféle kísértésnek sose tudok ellenállni. Pici ország, hamar vé- gigtrabantozza az ember, még pokoli kánikulában is. Lenn, az Alföld tengersík vidékén! Nincs ennél szebb, kerek e világon. Színe, illata, sugárzása van e tájnak, meséket mond a rónaság, amit csak mi érthetünk. Most arról susogtak az érett gabonatáblák, hogy veszélyben az élet, a búza, mert sok termett belőle, és jövőre ki tudja milyen esztendő köszönt le ránk. És esőre várva furulyáztak a kukoricások, ott meg éppen az a veszély, hogy csökön kis csöveket lökhetnek a gazdák a csodákra váró malackák elé. Csupa veszély, sok sok aggodalom, bárhová is nézünk. Szinte irigylem azokat, akik nem látnak az orruk elé, milyen jó lehet nekik, távoli délibábban gyönyörködni. Éppen csak az a baj, hogy a színes káprázatok hamar elillannak, s marad a szikkadt, megrepedezett föld, amely csak szamárkórót terem. Lesz elég szamár a sok kóróhoz? Balaton. Áldott magyar tenger. Milyen lágy, simogató a vize, sőt langyos, selymes, bársonyos. Persze, jó, ha a parttól messzire úszunk, ahol csak halak és hullámok vannak. Mert ott kinn, az emberszínű hústömegben, zsúfolt, ziháló lihegésben rosszfajta ingerek terjengenek. Kosz, szemét, balkáni indulatok. Kapzsi rablók tanyájára emlékeztet a táj, amely figyelmeztet: ilyenekké válunk rövidesen, ha nem vigyázunk, saját hazánk szemetesládája leszünk. Andódy Tibor Józan mámor A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat felkínálja Békés, Verseny u. 4. sz. alatti közművesített, térburkolattal, hírközlési hálózattal rendelkező 3784 m2 alapterületű telephelyét teljes eszközállománnyal, részben vagy egészben történő hasznosításra. A telephelyen az alábbi építmények találhatók 1. irodaépület 378 m2 2. raktárak 234 m2 3. műhelyek 744 m2 4. porta, öltözők 162 m2 5. gépszín 158 m2. Részletes információ, illetve igénybejelentés a vállalat központjában Debrecen, Széchenyi u. 46 szám alatt Ányos József műszaki igazgatóhelyettesnél vagy Szafián Pál vállalkozási főmérnöknél. Telefon: (52) 19-344.
