Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01-02 / 127. szám

1991. június 1-2., szombat-vasárnap Új rovat indul Kertészkedjünk Aki a sorozatot gondozza: dr. Beliczai Géza Szombatonként új rovatot indítunk Kertészkedjünk cím­mel. A sorozat gondozására dr. Beliczai Gézát kérte fel szerkesztőségünk, aki önma­gáról a következő, bemutatko­zó sorokat írta: — Kertész dinasztiából szár­mazom, apám, nagyapám virág­kertészek voltak. Jómagam a gyulai kertészeti technikum el­végzése után az agrártudományi egyetemen és a kertészeti egye­temen szereztem agrármérnöki diplomát, növényvédelmi, talaj­tani és agrokémiai szakmérnöki oklevelet. Növényvédelemből és kertészetből egyetemi doktori címem van. Több mint tíz éve magánkertészként dolgozom Gyulán, elsősorban zöldséghaj- tatással. Nem akarom a Kertész­kedjünk rovatot kisajátítani, és nem vállalkozom egy Békés me­gyei „mindent tudó Bálint gaz­da” szerepére. Néhány kollé­gámmal, kertész barátommal ellenben szeretnénk közérthető, gyakorlatias szaktanácsokkal segíteni a lap olvasóinak. Azt sem titkoljuk, hogy adandó alka­lommal a szakkönyvekben, szak- folyóiratokban nem mindig megtalálható ismereteket is igyekszünk közreadni. Megle­het, hogy ezek az írások a hivatá­sos kertészek érdeklődésére is számot tarthatnak. A rendelkezésünkre álló ter­jedelem miatt természetes, hogy minden témára kiterjedő, apró­lékos kertészeti naptár elkészíté­sét sem tűzhetjük célul magunk elé. Inkább kiragadjuk a sok fon­tos dolog közül a legaktuálisab­bakat, avagy a legérdekesebbe-' két. Ezt a munkát abban a remény­ben kezdhetjük csak el, hogy se­gítünk a kertészkedőknek és ker­tészeknek szőkébb hazánkban. A Kertészkedjünk rovatot csak addig folytatjuk, amíg olvasóink igényt tartanak rá, amíg nem válik unalmassá és rutinszerű­vé. Egy hét múlva találkozunk! Régi és mai urak betegsége: a teniszkönyök Lényege: könyökfájdalom, pontosabban a könyökízületben részt vevő felkarcsont kiálló, kül­ső bütykös részénél jelentkező fájdalom, mely egy sor olyan mozgásnál lép fel, melyek legjel­legzetesebben teniszezés közben fordulnak elő. A fájdalmat kivált­hatja, ha megnyomjuk könyökün­ket, vagy ha valamihez hozzáér könyökünk, esetleg ha például le­felé fordított tenyérrel emelünk mondjuk egy széket, de kiválthat­ja egy kávéscsésze megfogása- felemelése is. Arról van szó, hogy a fent emlí­tett bütykön egy seregnyi izom eredési-tapadási helye van, s ami­kor az ember a kezét-karját tartó­san és egyoldalúan terheli, lokális csonthártya-izgalom lép fel ezen a helyen. Minden mozdulat, melyben az említett izmok szere­pelnek, fájdalmat vált ki. Ezen az úton izomgörcsök, feszülések alakulnak ki, s már mozgástól függetlenül is fenntartják a fájdal­mat. , Ez a fájdalom sokkal több em­bert érinthet, mint régen. Megvál­tozott az életünk, olyan munkákra kényszerülünk, amit régebben mesteremberrel végeztettünk el. Sokat barkácsolunk, magunk pró­báljuk lakásunkat festeni, tapé­tázni, kertet művelünk, autót mo­sunk, szerelünk. Az ügyesebbje asztalos-lakatos-kőműves mun­kára is vállalkozik, vagy építésnél kalákában segédkezik. Csupa olyan alkalom, ami „nem szokta a cigány a szántást” alapon, a meg­szokott napi tevékenységétől me­rőben eltérő mozgásokkal, terhe­lésekkel jár. De a rendszeresen mesterségü­ket végzők sem kivételek e beteg­ség alól. Munkában is hasznos a jó beosztás, a fokozatos szoktatás. Ha mégis fájni kezd a könyökünk, akkor ne várjunk sokáig, „majd csak elmúlik” jelszóval, hanem mielőbb forduljunk orvoshoz. Dr. Marties Anna család - otthon------------------------------------------------------íl&|jÉKÉ$ MEGYEI HÍRLAP Autóso knak Tetűk és nagymenők Nap mint nap tanúi vagyunk autósok üldözőversenyeinek. Gépkocsik cikáznak a gyalogo­sok között, s gyalogosok rohan- gásznak gépkocsik között. Kerüljük most a vélemény- nyilvánítást arról, hogy ki és miért éppen ezt a lehetőséget ragadja meg egyéniségének, másságának látványos bizony- gatására. Beszéljünk arról a leg­főbb mozgató rugóról, ami ezek mögött áll: az időről, illetve az időnyereségről. Ugyanis majd minden tülekedő arra hivatko­zik, hogy siet, hogy késésben van, hogy nem ér rá, hogy neki drága az ideje. Nézzük meg, hogy hol, mely körülmények között milyen nyereségeket le­het így elkönyvelni. Előzni mindenáron! Sok-sok évvel ezelőtt (még autópálya sem volt) külföldi pél­da nyomán kísérletet végeztek. Budapestről két autót indítottak a Balatonra. Az egyiknek a sza­bályokat betartva kellett meg­tennie az utat. A másik—a bale­setek elkerülésének kötelezett­sége mellett — valamennyi sza­bályt, így természetesen az előírt sebességkorlátozásokat is fi­gyelmen kívül hagyhatta. A ta­pasztalat megegyezett a külföl­diekkel: a két kocsi között, ilyen szakaszon minimális, mindösz- sze tízperces eltérés mutatko­zott. Az egyik vezető viszont (a lassúbb) kipihenten és félig fo­gyasztott tankkal ért céljához. A másik, sok-sok autóstársának bosszúságot okozva, számos veszélyes kockázatot vállalva, durva előzések és sebességtúllé­pések árán, holtfáradtan és üres tankkal ért ugyanoda. Tíz perc­cel korábban. Ugyanilyen tapasztalatokat ki-ki maga is szerezhetett. Hányszor érünk utol vasúti átjá­róban egy korábban melegebb éghajlatra kívánt, bennünket bosszantó, kockázatos előzés során fékezésre, lehúzódásra kényszerítő esztelen útitársat? Persze az sem árt, ha néha mi is hátranézünk. Ilyenkor keserű csalódások is érhetnek, például az, hogy a nagy fáradtság árán megelőzött jármű a következő konvojnál utolér, vagy valame­lyik Stop-táblánál ott van a nya­kunkon. Fel kell tennünk a kér­dést: vajon érdemes volt-e min­denáron eléje kerülnünk? Tudni kell, hogy ezek a tüle­kedések igen nagy összpontosí­tást igényelnek, s bizony sok energiát szednek ki belőlünk. Egy közlekedési Szakember, ta­lálóan az akkumulátorhoz ha­sonlította az autóst. Azzal a kü­lönbséggel, hogy az ember min­den reggel bizonyos feltöltöttsé- gi állapottal indul, de napközben az energiát anélkül fogyasztja, hogy pótolná azt. Ha túl nagy a fogyasztás, az akku idő előtt kimerülhet. Akkor pedig nagy baj van! Ha mindenki alkalmazkodna Az előbb elmondottak más­képp érvényesek a helyi forga­lomban. Az „akkumulátor” ott még hamarabb kimerül, tehát méginkább csínján kell bánni az igénybevételével. Rövid távo­kon valóban lehet időt nyerni. Két óra utazási időhöz képest azonban tíz perc alig valami. Tíz perc utazási időhöz képest há­rom perc nyereség aránylag sok. Főleg, ha gyalogosként ezen múlhat egy vasúti csatlakozás vagy egy buszjárat elérése. Az autósnak is jól jöhetne ez az időnyereség — ha a tülekedé- si taktikát csak egyedül alkal­mazná. Amennyiben azonban többen is ezt teszik, akkor a de- zertálási-kooperálási stratégiá­val állunk szemben. Ha ugyanis mindenki kooperál, tehát alkal­mazkodik: az utak áteresztő ké­pessége jóval nagyobb, mintha egyes izgágák, azaz dezertálok egyéni előnyszerzés érdekében a többséget folyton lassításra kényszerítik. Az egyik dezertáló (a tülekedő, a szabályoknak fity- tyet hányó) a közelben lassítja a másik hasonló viselkedésű társa közlekedését is, az pedig az övét. Emiatt a jobb autóval ren­delkező, bizonyos felsőbbren- dűségi érzésekkel megáldott nagymenő nemcsak a lenézett, gyámoltalanoknak, nyusziknak tartott többségen áll bosszút, hanem saját „kaszt-társain” is. Azok pedig őrajta. Hasonló fel­fogású, ismeretlen, soha nem lá­tott társa teszi meg neki ugyan­azt a szívességet, amivel ő kínál­ja a többséget. Vajha belátnák, hogy együtt­működve mennyivel gyorsab­ban és nyugodtabban jutnának ők is — és mi is, a többség — célhoz! A dezertálás — a közle­kedésben — mindenkinek kárt okoz. Itt ugyanis csak vélt ellen­ségek vannak. Irk Ferenc Díjazott diákok írásai A messzelátó Egy hétfő reggel történt, ami­kor mindenki a házi feladatot másolta, hogy egyik osztálytár­sam csörtetve beesett az ajtón. Alig kapott levegőt, olyan futva érkezett az iskolába. Mindenki izgatottan, türelmetlenül faggat­ta az osztályban. — Mondd már, mi történt? Anti, miután kifújta magát, elkezdett mesélni. — Képzeljétek el, vasárnap este, amikor a barátaimtól elbú­csúztam és indultam hazafelé, megbotlottam egy messzelátó- ban. Igaz, van nekem már otthon messzelátóm, de ilyen kismére­tű, kissé kopottas szerkentyűm még nincs. így zsebre raktam és vittem magammal. Ahogy ha­zaértem, otthon nem találtam senkit, üres volt a ház. Átmen­tem a szomszédba megkérdezni, nem tudják-e, hova mentek a szüleim. — Antikám, nagyon kerestek téged, mielőtt elmentek vendég­ségbe, s mivel nem találtak, nél­küled távoztak — mondta a szomszéd néni. Csöppet sem bántam, hisz nem nagyon szere­tek vendégségbe menni. Be­mentem a szobámba, bekapcsol­tam a tévét, és leültem nézni. Akkor eszembe jutott az új messzelátóm. Elővettem és azon keresztül néztem a reklámot. Éppen a baromfifelvágottakat reklámozták, és nekem egyből eszembe jutott, hogy milyen éhes vagyok, hiszen még nem is vacsoráztam. Abban a pillanat­ban, amint erre gondoltam, ott termett egy nagy tál felvágott az asztalon, sült hús körítéssel. — Szervusz, Anti! Ajánlom neked vacsorára a felvágottakat, libasülttel együtt — szólalt meg mellettem egy tetőtől talpig sza­kácsruhában lévő férfi. Először nyelni se tudtam, majd így felel­tem. —Jó estét kívánok, főszakács mester! Nagyon örülök a sze­rencsének, meg persze ennek a sok finom falatnak. De megval­lom őszintén, nem sokat értek a történtekből. — Egyél nyugodtan! Én ad­dig elmesélem neked, hogy ke­rültem ide, s akkor megértesz mindent. Figyelj kisfiú! Az a messzelátó, amit még most is a kezedben szorongatsz, csodákra képes. Ha belenézel, életre kel minden, amit a tévében látsz. így került ide velem együtt ez a ren­geteg finomság — és csak me­sélt tovább a szakács, csak me­sélt, mesélt. Észre se vette, hogy közben én elaludtam. Reggel anyukám keltett és így szólt hozzám: ! — Igaz, hogy nem értél haza mikor a vendégségbe indultunk, mégis megdicsérlek, amiért le­fekvés előtt kikapcsoltad a tévét, megvacsoráztál és elmosogat­tál. Én izgatottan pattantam ki az ágyból és csodáltam a nagy ren­det az egész lakásban. Kutatva kerestem a messzelátót, amit sajnos nem találtam sehol. Fé­lek, hogy nem is lesz meg. Krizsán Anikó 8. o. Békéscsaba, 3. Sz. Általános Iskola Military, a tinik divatja! Feltehetően csak a rendszeres mozilátogatók tudják, hogy a bé­késcsabai Phaedra Filmszínház­ban május 1-je óta nemcsak a mozijegyek eladók. Szombaton és vasárnap az esti előadások között és alatt divatos ruhákat, kiegészítőket vásárolhat az erre járó, ugyanis tinibolt nyílt a földszinti előcsarnokban. Mint Békésiné Boldizsár Ella, a mozi igazgatója elmondta, itt nem­csak az áru, de az árak is a fiata­lokhoz méretezettek. S lám csak, mire volt jó az Öbölháború!? A képeinken lát­ható manökenek a közel-keleti hadszíntérről begyűrűzött, egy­re nagyobb teret hódító terepszí­nű, katonai jellegű együtteseket próbálták fel a tinibolt kínálatá­ból. A fotók önmagukért beszél­nek. Divat a vászon terepszínből, kekiből és barnából. A fazonok pedig szinte a végtelenségig va­riálhatók. Egyet azonban ne feledjünk! A military csak megfelelő övék­kel és lábbelivel érvényesül. Ajánljuk az edzőcipőt, a nyári csizmát vagy a bakancsszerű vi­seletét. Ma-ria Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom