Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29-30 / 151. szám
1991. június 29-30., szombat-vasárnap KORKÉP Az MDF betartja a demokratikus szabályokat A Békés Megyei Hírlap rendszeres olvasójaként érdeklődve és egyben megdöbbenve olvastam a június 22-ei számban megjelent „Akik a szekeret húzzák” című cikket. A szerző többek között azt állítja, hogy a nagyvállalatok, intézmények élén a vezetők felcserélése történik zöld tulipánosokra vagy bort, búzát jelképpé választó párthű elitre minden megmérettetés nélkül. Továbbá állítja, hogy a kontraszelekció a tehetséges fiatal vezetőket távolítja el, és a többit talán idézem: „A politika ismét teljes súlyával rátelepedett a gazdaságra, és bilincsei nemcsak egyéni karriereket törtek ketté, hímem gazdasági ágazatokat állítanak meg fejlődésükben.” A zöld tulipánosok összemosását a „bort, búzát” hirdetőkkel visszautasítom. Az MDF Békés megyei szervezetei az MDF-en belül a demokratikus szabályoknak megfelelően csak a képviseleti jellegű helyek tekintetében indítottak kampányokat. A gazdasági és intézményi vezetők tekintetében mi elsősorban a szakmai és vezetői menedzseri tudásnak adunk helyt, és csak akkor támogatunk valakit, ha mindezekkel rendelkezik. Ha nincs ilyen jelöltünk, akkor nem avatkozunk be. Ez az elv érvényesült a megyei önkormányzat elnökének megválasztásakor (ahol végül is a legrátermettebbet választották meg), a megyei munkaügyi hivatal és a többi hasonló pályázatnál. (Bírálnak is időnként tagjaink mindezekért bennünket, tudniillik az 1990-es tavaszi választásokat az MDF megnyerte még Békés megyében is.) Békés megye jelentősebb gazdasági egységei (állami vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok, egyéb szövetkezetek) élén álló egyszemélyi vezetők között jelenleg nincs MDF- tag, így a cikkben jelzett fejlődés megállítása aligha a kontra- szelekció következménye, annak valószínűleg mélyebb gyökerei vannak. Mi a rendszerváltáson igen is a tulajdonviszonyok rendezését, a piacgazdaságra történő fokozatos átállást, a polgárosodást értjük. Nagyon jól tudjuk, hogy mindezt nem mi találtuk ki valamifajta megvilágosodás során, hanem a társadalmi fejlődés kikerülhetetlen, igaz sok, de békés áldozatot követelő kényszerűsége. Éppen ezért elemi érdekünk, a magyar társadalom egészének elemi érdeke, hogy ebben mindenki tudása legjavával részt vehessen ott és olyan helyen, ahol a benne rejlő képességek a legjobban hasznosulhatnak. így tehát teljesen rendjén valónak tartom, ha a vállalkozói világ felé tendálnak a cikkben féltett fiatal tehetségek, ott majd bizonyíthatják tehetségüket. A félő inkább az, hogy ebben a vállalkozói világba pontosan azok nem tudnak majd bekapcsolódni, akikért az egész történik, a bérből és fizetésből élők, akiket eddig vezettek. Bodzás Lajos az MDF megyei elnöke RAK (VI. 22—VII. 22.). A fiatalabb Rákok számára ma jó esély nyűik a társkeresésre. A középkorúak inkább várjanak vasárnapig, számukra ez a nap kedvezőbb az ismerkedésre. Társalgásnál felejtsék a munkájukat, és a napi politikát. Június 29-én született 1945-ben Horváth Péter Balázs Béla-díjas fotóriporter, a Mai Nap munkatársa Június 30-án született 1930-ban Tüskés Tibor József Attila-díjas író OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Ne engedje el magát teljesen. Legyen az édes semmittevés napja a vasárnap. Szombaton egy kis áttekintéssel hasznos következtetéseket vonhat le. Hosszabb távú befektetései kedvező fordulat előtt állnak. Legyen tehát nyugodt. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). Végre itt a hétvége. Egy jó könyv a kézben, bChűtött üdítő a frizsiderben, fényes napsütés a természetben. Ugye Ön is belátja, hogy nem kell feltétlenül zsúfolt strandra menni ahhoz, hogy jól érezze magát? A nagy társadalmi élet helyett választhatja a csöndes elzárkózást. MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). A termés beta- karításának a napján ------- érdemes Önnek is elkészíteni a mérleget. Fedezik-e a bevételek a kiadásokat, arányban áll-e a nyereség az elvégzett munkával? A következtetéstől fü gg a hétvége programja, információgyűjtés és újabb tervezés vagy édes semmittevés. Semmivel ne siessen. SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Béke köszönt Önre és családjára, ha elvágyik a megszokott környezetből. Keressen egy csöndes, nyugodalmas helyet, ahol nem zavarhatják hétköznapi gondjaival. A strandok, a vízpart vagy az erdő Önre vár. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Ha az időjárás miatt jobbnak látja a lakásban maradni, próbálkozzon meg a nyelvtanulással. Még a strandra is érdemes elvinnie egy nyelvkönyvet. Nagy hasznát veheti a közeljövőben. Ha teheti, töltse együtt szüleivel a hétvégét. BAK (XII. 22—1. 20.). A ténykedés meghozza kedvét, mozgalmas napjai lesznek. Viszonoznia kell egy ismerőse korábbi szívességét. Ne húzódozzék a segítségnyújtástól, de legyen nagyon elővigyázatos és óvatos a munkában. \\W*h VÍZÖNTŐ(1.21—II. jAjMl 20.). Hagyja magát az élettől sodortatni, ne zárkózzon el semmitől, és ne is hátráljon meg. Izgalmas kalandokban lesz része. A kikapcsolódás most különösen jól fog esni. Társasági összejövetelen sikerélményre számíthat. HALAK (II. 21—III. 20.). Kellemes hangulatú, vidám lesz a hétvége. A készülődés és várakozás meghozza gyümölcsét. Könnyen szerelembe eshet. Egy tengeri szigetre menne szíve vágya szerint nyaralni. Álmai szerteágazóak. KOS (III. 21—IV. 20.). A hétköznapok . - hatására most a hétvé- gi teendőkben is mindent irányítani akar. Húzódjon inkább kicsit vissza. Viszont a szerelemben ne ezt tegye, ugyanis ötletekben bővelkedik. BIKA (IV. 21—V. 20. ). Mozgalmas hét- VttJ végéje alakul ki. Sokat dolgozik, vásárol, szórakozik. Nagy vágyat érez, hogy rendet rakjon maga körül. Próbáljon pihenni is, ebéd után lefeküdni, remélhetőleg a kisebb rosszulléte hamar elmúlik. ^ IKREK (V. 21—VI. 21. ). Karrierjével kapcsolatban az intrikák alábbhagytak, de ne legyen túl bizalmas az alattomos érdekekkel szemben. Ha kirándulni vagy strandolni akar, ne tervezze előre programját, bízza a véletlenre az események alakulását, így biztos a kellemes élmény. Egyházi ingatlant adott vissza az Axel Springer Huszonnyolc év után elbúcsúzik régi szerkesztőségétől az Új Dunántúli Napló: régi, pati- náns épületét visszaadja a katolikus egyháznak, amely teológiai főiskolát, illetve szemináriumot létesít falai között. A Hunyadi utcai telek az 1300-as évektől egyházi tulajdonban volt. Az 1934-ben épített palotában előbb papi otthon működött, ezt váltotta fel 1963- ban a szerkesztőség. A közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón Mayer Mihály pécsi megyéspüspök jelenlétében közölték: Az Axel Springer— Magyarország Kft. nem várja meg az egyházi ingatlanok visz- szaadásáról rendelkező törvényt, hanem saját elhatározásából visszaadja az épületet az egyháznak, jogos tulajdonosának. Mayer püspök köszönettel vette a segítséget, mert a teológiai főiskola létesítésének előkészületei már előrehaladott állapotban vannak. A szerkesztőség költözködésének és az új székház telepítésének költségeit, valamint az átmeneti időszak bérleti díját a lap tulajdonosa, az Axel Springer—Magyarország Kft. magára vállalta. Jusztícia és a gyújtogatok Molnár Sándor körösladányi gazdát a statáriális bíróság döntése alapján, gyújtogatás vádjával — a békéscsabai városháza udvarán —1950. július 15-én kivégezték. Rehabilitálására csak 40 év elteltével kerülhetett sor. Nem kétséges, hogy a hatalom megszállottjává lett országos, megyei és helyi kommunista vezetés lelkét terheli a bűn. Azt már talán kevesebben tudják, hogy az ekkora arcátlanságok egymásra épülő, látszólag törvényes rendelkezések sorozatának végtermékeként születnek. A vietnami háború idején ismerkedhettünk meg az eszkaláció fogalmával. Pedig amit takar, a magyar „igazságszolgáltatás” már előtte is vígan alkalmazta. Teleki Pál miniszterelnök még 1939-ben aláírt egy rendeletet a rögtönbíráskodásról. Tildy Zoltán miniszterelnök 1945 decemberében módosította e jogszabályt, majd Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. május 31-én kiterjesztette a rögtönbíráskodást „...a gyújtogatás bűntettére, továbbá a gyújtogatásra szövetkezés bűntettére”. A rögtönbíráskodás kiterjedt a bűncselekmény kísérletére és a tetteseken felül a,részesekre is. A büntetés: általában halál, kivételesen 15 év, illetve életfogytig tartó fegyház. A statáriális bíráskodást 1949-ben „továbbfejlesztették”, 1950- ben pedig végzetes lépésre szánták el magukat az illetékesek: „a társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy felgyújtása vagy felrobbantása, valamint különösen nagy kár okozása esetén az ilyen vagyontárgy elrablása is halálbüntetés alá esik”. Ezt egy nappal Molnár Sándor elítélése és kivégzése előtt hirdették ki. Sípos András és Závoda Pál megrázó dokumentumfilmjéből és szociográfiai művéből jól ismerjük a Molnár Sándor halálához vezető, az igazságszolgáltatást megcsúfoló bírósági színjáték részleteit. Életének és halálának elsősorban azzal állíthatunk emléket, ha olyan körülményekről is szólunk, amelyeket talán csak nagyritkán gondol végig az ember. A válságos időkben könnyen szökken szárba a demagógia. Ha a „kis magyar statárium” néhány éves történetére pillantunk, világosan látszik: jobboldali és baloldali szélsőségek voltak kierőszakolásának felhajtó erői. Ugyan az aláíró formálta a betűket, de kezét másoké vezette. A „rendcsinálók”, a „nép nevében”-t szájukra vevők, a demagógok (populisták?), a véresszájú szónokok — hangoskodásuk üvöltéssé, meggondolatlanságuk hisztériává fokozásával — mindenkor a diktatúránál kötöttek ki. A „törvényesség” látszatát biztosító ügyészek, bírák, ügyvédek és hóhérok pedig, úgy tűnik, minden korban rendelkezésre álltak. Joggal kérdezhetjük: az akkor élők miért nem vették észre idejében az őrület első jeleit? Bizonyára pontosan érzékeltek mindent. A demokrácia szabad légkörében azonban mindig is elillanónak tekintik az efféle bűzöket. Vagy talán nem így vélekedünk ma is? Ha egyes szónokok a legalantasabb ösztönökre, a zabolátlanul hagyott érzelmekre apellálva áldoznak — ma még csak igazságot, holnap talán már életeket is — a politikai karrier oltárán, Molnár Sándor és társai sorsa jusson eszünkbe: lehet, hogy a leggazembe- rebb gyújtogató éppen az, aki tüzet kiált... Kiss A. János Tompapusztáról jelen időben Nyomor, unalom, fásultság A Purgly-birtok egykori központja, Tompapuszta ma közigazgatásilag Battonyához tartozik. Keskeny bekötőút vezet a településre. Ezen megközelítve Tompát, először a vasútállomást érjük el. A váró ajtaja tárva-nyitva, az egyik sarokban hatalmas szemétkupac, a falak telefirkálva. A teremben mindössze egy viharvert lóca árválkodik. Az épület előtt ott a segélykérő telefon; előfordult már, hogy működött. Benn a faluban egy idős asz- szony tart a kútra. —Nem való már magának ez a cipekedés! — Elhiheti, nem jókedvemből teszem. De nem jön nekünk házhoz semmi, csak a villany. Ketten élünk tízezer forintból a beteg urammal. A házunk ránk akar dőlni. Voltam Battonyán a polgármesternél, szükséglakást kértem, de nincs. Orvos sincs, posta sincs, iskola sincs, a buszt is megszüntették. Nincs nekünk csak egy boltunk, de az is inkább kocsma. Ha enni akarunk, ha kell valami, bevonatozunk Mezőhegyesre. Beültetem a nénit (Szabó Lajosáét) az autóba. A szomszédságban folytatjuk a beszélgetést, Szépe Béláéknál. A ruhaszárító kötélen vagy két tucat pelenkát lobogtat a szél, az udvaron nagyobbacska gyerekek is játszanak. — Kicsi is van? — Van egy nyolchónapos — válaszol Szépe Béláné. — De ő már nem fog itt felnőni, innen menni kell. Nézze, a vonat reggel hat után indul Battonyára. Hét előtt a gyerek már ott áll az iskolakapuban, de fél nyolcig be nem engedik. Kuncsoroghat az utcán esőben, fagyban. Mondja, miért nem szervezi meg az ön- kormányzat ennek a néhány csöppségnek a be- és kiszállítását? És miért nincs nekünk iható ivóvizünk? Az egyik vizében apró piros kukacok vannak, a másik rossz, a harmadikból iszunk. Ettől lettek kiütésesek a gyerekeim, tótkomlósi orvoshoz hordjuk őket, ezért vett ki a férjem fizetés nélküli szabadságot. Gondolhatja, mibe kerül! „A kegyelmes úr fája” dacol a múló idővel Fotó: Gál Edit Hát miért nincs Battonyán rendes gyermekszakrendelés? És miért nincs rendszeres nőgyógyászat, mint volt a néger orvos idejében? Szépééktől az egykori falu egykori központja felé indulok. Háromtagú társaság kártyázik egy demizson bor mellett. — Ilyenkor hétvégén ez van — mondja egy jobb sorsra érdemes, nyílt tekintetű fiatalember, Somodi József. — Nincs itt más lehetőség időtöltésre csak a kártya. Tartunk ugyan néhány disznót, de eladni nem tudjuk. Bármelyik házba megy be, mindenütt ez a helyzet: nyomor, unalom, fásultság, reménytelenség. Nézze meg inkább a kegyelmes úr fájánál egyetlen középületünket, a Megyeri-féle boltot. Lehet, hogy nincs nyitva, de maga autóval van, úgyse ihat. Útban a „vegyesbolt” felé találkozom Megyeri úrral. Lehúzza japán autócsodájának ablakát: — Bolt ez kérem, nem kocsma. De mert italra is szüksége van az itt élő 30 családnak, hát árulok azt is. A boltban leülni, dohányozni nem lehet, hát kint isszák meg a sörüket. Egyébként bármit kémek a tompaiak, be- szerzem nekik. „A kegyelmes úr fájánál” elgondolkodhatnék a látottakon, hallottakon. A hatalmas lombsátor alatt együtt várjuk meg Oláh Mihálynéval a hirtelen támadt zivatar elvonulását. Az állomásra tartó vonat-takarítónő egy gyulai tanyáról költözött ide a családjával. — Nem tudtuk azt mi, hogy hova jövünk. Itt csak inni tudnak az emberek. Vedd el a néptől az iskolát, az orvost, az autóbuszt, a boltot, végy el tőle mindent, csak az ivás lehetőségét add meg neki. Mi lesz a végeredmény? Én megmondom magának: a végeredmény Tompapuszta. Ménesi György
