Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-26 / 148. szám
1991. június 26., szerda © 25 éve történt Felejthetetlen Nem nehéz visszaemlékezni erre, ami amúgy is felejthetetlen. 1966júliusában bámulatra méltó labdarúgórevü zajlott le a liverpooli Goodison Park gyepén. Mértékadó műítészek szerint minden világbajnokságok legszebb mérkőzése, amelynek során Magyarország válogatottja 3—1-re verte Brazília kétszeres világbajnok csapatát. Jólesik visszaemlékezni arra, amit amúgysem szabad elfelejteni. A riporter így látta — Pesten... Éjfél felé jár, lélek sincs az utcán. Nyitott ablakból hangszóró harsog, hogy belerezdül- nek a falevelek: —Góóól...góóól...góóól... Az ember megtorpan, nem érti. Hiszen mindez már elmúlt, régóta berekedtünk, megborzongtunk a mérkőzés és az egyenes adás — izgalmától. Hogyan hát? Mi ez? Most megint: — Góóól...góóól...góóól... Aztán újra, ismét és megint elölről: —Góóól...góóól...góóól... Hát magnóra vették és hallgatják százszor is. Igazuk van, nem lehet betelni ezzel. Az ember ujjong, ámul és elgondolkozik. Éz a sorrend. Az utolsó elem a legtartósabb. Van min. Például, hogy miként került ez a csapat a portugálok elleni vereség — sőt, a portugálok elleni irreális vereség—idegi hullámvölgyéből negyvennyolc óra leforgása alatt erre a fizikai és szellemi csúcspontra? Láttuk a vereséget, amely különbözött minden más vereségtől, mert nem volt lehangoló, nem volt elkeserítő. A játék jó volt, néhány villanás lenyűgöző. Aligha akadt valaki, aki egészen belül és nagyon csendesen ne reménykedett volna. Látnivaló volt, hogy előbb-utóbb szükségszerűen kiegyenesedik minden. sínre kerül a gárda és akkor... lehet majd csodálkozni, nagyvilág! De vajon ők tudták-e? Negyvennyolc órával az érdemtelen vereség után a kétszeres világbajnok, a pihent brazil válogatott ellen bizonyítani... mázsás súly. Kisebb felelősség is vezetett már látványos ösz- szeomlásra. A magyar sportolókról ugyanis az a hír járja, hogy mindent tudnak, csak küzdeni nem. Ilyen pszichikai alapról indulva verte válogatott csapatunk Liverpool szurkolóinak lelkes és hálás üdvrivalgása közepette 3—1 -re Brazília válogatónját. A világ legjobbját. Technikai k. o. volt ez. Belliniéknek egyszerűen nem volt győzelmi momentumuk. Honnétjött hát ez a hirtelen minőségi változás, mi indí- lotta ilyen zümmögésre a rejtett dinamókat? Ilyenfajta kérdésekre szerény fantáziával is számtalan választ lehet adni. E válaszok közön azonban csak egy állja meg a helyét A munka Igen. a káprázatos indításokban. sokszorosan összetett villámgyors akciókban, zúgó lövésekben. becsüszásokban, s abban az egész kékesen szikrázó atmoszférában, amely csapatunk minden mozdulatát körülvette, egységbe foglalta — a mázsák, a kilométerek, a veríté- kes órák öltőnek testet. Tapsolt a világ. Nyugati újságírók keresgéltek új jelzők után s kesereglek, hogy' szegényes a felsőfok. Technika? 3. perc: Bene mutat be különleges szlalomfutást a brazil védők között. Jobbra-balra dőlnek a sárgamezesek, s az ember szívdobbanásainak ütemében mondogatja a képernyő előtt: lőj, lőj, lőj már... A nyolcadik csel után nincs már ellenfél a talpán, s a gól természetes, könnyed, mint a sorok végén összecsendülő rím. Vajon az évek és hónapok során mennyit idomíthatták a labdát, amíg ezt a halálosan precíz táncot megtanulták? Taktika? Mátrai söpröget. A csodálatos élete nagy játékát nyújtja. Rohan és ütközik, fejel és ollózik, becsúszásai láttán az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy nincs ennél egyszerűbb dolog a világon. És megállítják a földkerekség legboszorkányosabb csatársorát. Sanyi hónapok óta problematikus figura. Ötödik hátvéd, egyesek szerint: ötödik kerék. Aki — mondják — csökkenti a csapat ütőképességét, aki miatt üres a középső harmad, akinek a puszta jelenléte védekezővé teszi a csapat játékát. Ezzel a „védekező” játékkal teremtenek hat halálbiztos gólhelyzetet már a portugálok kapuja előtt, ezzel lőttek három fantasztikus gólt Gilmar hálójába. A látszat hosszú-hosszú időn át valóban ellene szólt. Chor- zowban. Zágrábban. Bukarestben. Európa igen sok pontján csak vergődött a csapat^ Kitartottak mellette. Érdemes volt. Állóképeség? Van szellemi és fizikai formája. A szellemi: zavaros helyzet a magyar tizenhatoson, üres a kapu, a labda a hálóba tart. Az ember feljajdul a képernyő előtt. Aztán hosszú, néma összené- zés: mi történt? Sipos Feri az utolsó pillanat legvégén testet öltött a semmiből, berobbant és hátrafelé kihúzta a labdát. Arccal a háló felé fordulva, a gól irányába rohanva. Hány tucat világklasszist láttunk már hasonló helyzetijén kétségbeesetten beszáguldani! Kivétel nélkül saját hálójukba nyomták a labdát. Mert adott helyzetben az volt a természetes, a törvényszerű. Az következett a fizika tételeiből. Feri kiollózta. Honnan tért vissza ez a többszörösen leíit makacs öreg harcos? Hogyan volt képes olyan szintre kapaszkodni. hogy<a döntő jelentőségű mérkőzés fordulópontján még a fizika törvényeit is legyőzte? A válasz megint: csakis a munka... Vágj7 Szepesi Gusztáv. Tessék csak elképzelni: valaki élete első világhajnoki mérkőzését szokatlan poszton, a brazil válogatott ellen játssza. Feladata egyszerű: csak Garin- cháí kell lefognia. Szepesi Gusztáv nem csak lefogja. A mérkőzés hajrájában arra is marad ereje, hogy bomba- lq^ést zúdítson Gilmar kapujára. Garrincha a mérkőzés során alig találkozik a labdával, ő a brazil csatársor leggyengébb embere. Nyilván nem azért, mert hirtelen elfelejtett futballozni. És Farkas... és Mészöly... és Rákosi... és Bene... akik 17—18 éves fejjel egy nagy korszak letűnte után szinte kényszerűségből kerültek a válogatottba és akiknek mindig összehasonlít- gatásokkal, bezzegekkel kellett küzdeniük, mert soha semmit nem csinálhattak olyan jól, amit az aranyidőszak klasszisai — néha a megszépítő messzeség fátyla mögött — ne művelték volna még százszorta jobban. Péntek este 21 óra 30 perckor nagy, súlyos pszichológiai tehertől szabadulhatott meg ez a gárda. Fizikai állóképesség? 87. perc. Albert a saját tizenhatosáról indul el a labdával. A kamera premier plánba hozza, végig követi mozgását. Csodá-' latos „fahrt” ez. A középcsatár útját kottázni lehetne, töretlen lendületű futás közben apró keresztlépésekkel. sasszékkal száguld át az egész pályán, centi- méteres irányváltásokkal választja le magáról egyenként a brazil védelmet. A labda végig ott van a lábán, szinte magától gurul Albert súlypontja alatt, rá sem kell most néznie, oda sem kell figyelnie... előre, csak előre... Ugyanezen a képernyőn láttuk Bob Hayes tokiói futását. Az volt talán ehhez a produkcióhoz foghatóan lenyűgöző sportteljesítmény. A Flóri Aki éveken át beállt az ellenfél ötösére, egy kicsit unott hatást keltve rugdosta visszafelé a labdákat és olykor csípőre tette a kezét Most kilencven percig rohan, küzd. megállás nélkül, kaputól kapuig bejátssza a pályát. Amikor a szünet után újra kijön a gyepre, köröskörül tapsolni kezd az Everton pálya közönsége. ütemesen kiáltozzák: — Albert.. Albert... Albert... Miért? Hogy an? Mi hozta ezt a változást? A refrén természetesen in is visszatér, teljesen világos, érthető. A tanulság nem kevésbé. Bízni kell azokban, akik csak a munkában bíznak. Hoffer József, az MTI munkatársa a következőket fűzte mindehhez, a helyszínről: Nem mi találtuk ki. az angol lapok írják: Albert játéka tüneményes volt Pedig — eléggé nehezen melegeden bele. Az első 15 percben még nem érezte úgy a játékot, utána azonban mindjobban belelendült, s aztán — elkezdett villogni. Feltűnt a pálya teljes mélységében, harcolt, szerelt, rohamra indult. Légiesen, könnyedén törte fel a brazil védelmet, a legváratlanabb cselekkel rázta le őrzőit, úgy ment kapura, hogy a gólveszély mindig ott rezgeti a levegőben. Nem lőtt gólt, de társait pillanatonként küldte rohamra, összefogta a szárnyakat kapocs volt a sorok között Irányított, buzdított és a kilencven perc alatt — egyszer sem tette csípőre a kezét. Amikor hosszú lépteivel. kiismerhetetlen mozgásával a védők gyűrűjén átvágott, felbolydult a stadion, egyre erősebb lett a zenei aláfestés, mind dübörgőbb a tapsvihar s aztán felzúgott az ütemes kiáltás: — Albert... Albert.. Albert... Még a legöregebb liverpooliak sem emlékeznek ehhez hasonló szimpátiatüntetésre, forróbb hangularú ünneplésre. A mérkőzés végén izzadtam csap- zottan állt a reflektorok izzó füzében. a tévé kamerái előtt és nagyon fáradtan mondta: — Életem legboldogabb napja De hogyan festett mindez belülről. az izzó aréna legforróbb pontjáról? Azt is elmondta maga az est hőse, Albert Flórián. A következőképpen. Volt egy keserves éjszakánk a portugál mérkőzés után. Jól játszottunk, mégis kikaptunk. Nem érdemeltük meg ezt a vereséget lidércnyomásos dolog volt. Elkísért ez a kilencven perc, álmodtunk is róla. Ott álltam szemtől szembe Carvalho- val, körülöttünk égen-földön senki, a kapu bal sarka teljesen üres és én egyszerűen nem tudom mozdítani a lábam. Nyomasztó, fárasztó álom volt. Csütörtökön reggel fürdőbe mentünk, aztán könnyű átmozgató edzést tartottunk. Gim- nasztikáztunk, lazítottunk, és ahogy húzogatom ott a gumikötelet, hirtelen feltűnik valami: nézd csak, nem vagyok fáradt. Pénteken egész nap esett az eső. Lejöttek a felhők, ráültek az ember kedélyére. Most minden azon múlik, hogyan játszunk a világbajnok ellen. Éppen Brazília ellen kell bizonyítanunk, hogy nem kikapni jöttünk Angliába. Kínos. Ahogy kimentünk a pályára, valami kétségbeesett dac ömlött el az egész társaságon: megpróbáljuk. a brazilok is ugyanazzal a labdával játsszák a mérkőzést. Egy-két húzás sikerült, s aztán fel kellett figyelnünk valamire. A brazilok is szurkoltak. Lassítani próbálták a játékot, oldalt passzolgattak. hátráltak. Bene Feri gólja zseniális volt. Kapott egy hosszú labdát, megpörgette a hátvédet, bevetett egy iövőcselt. erre rádőlt az egész védelem. Feri ekkor behúzta középre a labdát és amíg Belli- niék az egyensúlyukat keresték, halálos nyugalommal bepofozta a hálóba. Amíg ott ölelgettük egymást, hallottuk, hogy' tombol a lelátó, kórusban biztatnak bennünket. Hun-ga-ry... Hun-ga-ry... pedig ezek a liv erpooliak értenek a futballhoz. Valami csodálatos, jó érzésünk támadt. Gurult a labda, élveztük a játékot. Erre kaptunk egy gólt. Szabadrúgás, lepattan a sorfalról. berúgják. Átkozott véletlen. Ezer közül egy esetben, ha bemegy. De akkor már egy szerűen nem tudtunk kétségbeesni. Valaki előrekiáltott a védelemből: —Nyugi... ezek csak szabadrúgásból tudnak gólt rúgni! A közönség a teljes második félidőt végigtombolta. Bennünket bíztattak az aranyos liverpooli szurkolók. Hogy mivel érdemeltük meg ezt a rokon- szenvet.. Talán a második gólunkkal. Szép gól volt s nagy érzés, hogy részese lehettem. Semmihez nem hasonlítható boldogság egy ilyen akciót kitervezni és sikeresen befejezni. Előzőleg kétszer ollóba fogtak, ügyes taktikai danccsal térítettek le a „röppályáról”, most elhúztam közöttük a labdát, ki- pörgettem Ferinek. Bene elszáguldott, a tizenhatos magasságában középre ívelt. A labda elszállt Bellini feje fölött. Farkas Jancsi fantasztikus ütemben érkezett, kapásból akkora gólt rúgott. hogy majd szétszakadt a háló. Gilmar meg sem mozdult a lövésre. — Na, gyerekek — mondtam őrzőimnek —, most már lökdös- hettek. Nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy megértették. A portugálságom még hagy kívánnivalót maga után. A negyedik gólt is szépen összehoztuk... istenem, a játékvezető nem adta meg. Este megnéztük a mérkőzés filmjét a tévében, szó sem lehetett lesről, két védő állt a kapuvonalon. Szerencse, hogy nem ezen múlt. Rohantunk, hajtottunk, a percek múltak és mi egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy1 ezt a mérkőzést tulajdonképpen már meg is nyertük. Ez valahogyan teljesen kiesen a gondolataink közül, csak az lüktetett belül, hogy előre, előre, még, még. még... Aztán görcsöt kaptam. Ültem a fii vön. a kapu vonal mögött. Irtózatosan fájt a lábam és mégis azon vettem észre magam. hogy mosolyognom kell. Akkor jutott először eszembe, hogy jóságos ég, 3—I -re vezetünk és már nem sok perc lehel hátra. De, hogy mennyi, azt még mindig nem mertem megkérdezni. Somos István A MÉRKŐZÉS JEGYZŐKÖNYVE: MAGYARORSZÁG—BRAZÍLIA 3—1 (1—1). Magyarország: Géléi — Mátrai. Káposzta. Mészöly, Sipos, Szepesi. Mathesz. Rákosi. Bene. Albert, Farkas. Brazília: Gilmar — Djalma Santos. Bellini. Altair, Paulo Henrique. Gerson. Lima, Garrincha. Alcindo. Tostao. Jair- zinho. Gólszezők: Bene. Farkas, Mészöly, ill. Tostao.
