Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-26 / 148. szám
iRÉKÉS megyei hírlap 1991. június 26., szerda Nélkülözés, kilátástalanság és mérhetetlen keserűség Szegénységünk bizonyítványa Szegények vagyunk. Ha a jelző nem is illeszthető valamennyi, Békés megyei családra, tendenciájában sajnos a legtöbb felmérés, kimutatás az egyre szélesedő, mélyülő elszegényedést igazolja. A legutóbbi, június 1-jén életbe lépett energiaár-emelések hatásáról ugyan még nem született elemzés, de nélküle is könnyen megállapítható: a megyénkben élő szegény rétegeket a katasztrófa szélére sodorta. Összeállításunkkal — amelyhez a Békés Megyei Statisztikai Hivatal szolgált adatokkal, információkkal — a munka- nélküliség, a többletmunkavállalás, az elszegényedés és a korai elhalálozás között próbálunk összefüggést keresni. Olcsó munkaerő — létminimum Egy 1987-es kimutatás szerint az Alföldön élők több mint egynegyedének a jövedelmi színvonala nem érte el a társadalmi minimumot, sőt, e réteg jelentős része a létminimum szintjén él. (A létminimum a társadalomban elfogadható szükségletkielégítési szinthez minimálisan szükséges javak és szolgáltatások összességét számszerűsíti a mindenkori fogyasztói árakon. Jellemzői: igen szerény fogyasztás, csak alapvető szükségletek kielégítésére nyújt lehetőséget, csupán a hónapról hónapra éléshez elég, kisebb rendkívüli kiadás vagy jövedelemkiesés is akadályozza a szükségletek kielégítését.) A különböző termelési ágazatokban az átlagkeresetek alakulása jól mutatja Békés megye elmaradottságát. Az idei esztendő első negyedében az iparban 10, az építőiparban több mint 20(1), a közlekedésben 16, a víz- gazdálkodásban 11 százalékkal maradnak el a Békés megyei átlagkeresetek az országos átlagtól. A keresetek kisebbek az országban mért vidéki átlaghoz képest is, amelyet a mezőgazda- sági jelleggel, illetve iparon belül a könnyűipar, magas, aránya eredményez.' Mindenesetre, ebből már egyszerű a következtetés: a térségben feltűnően nagy - az olcsó munkaerő aránya. Száz munkanélkülire három üres állás Az alacsony keresetűek bizonyosan keserű szájízzel számolgatják forintjaikat, állandóan félve a hóvégéktől, a számláktól. Nehéz lenne ektöateni. ők., vagy i^ViunkanélklíMbk vannak-e rosszabb helyzetben. A munkanélküliség alakulásának vizsgálata pedig nem maradhat ki a szegénység okainak, gyökeiéinek kutatásakor. Az állástalanok tekintetében köztudottan előkelő helyet foglalunk el a megyék között; a felmérések szerint a 2-3. helyen állunk. Az ide vezető út sajnos rendkívül rövid és „meredek” volt. 1990 januárjától 1991 márciusáig Békés megyében 23-szorosára emelkedett a munkanélküliek száma, míg országosan „csak” hatszorosára! A bejelentett üres álláshely ezzel szemben 39, országos átlagban 36. Ugyancsak elkeserítő, hogy 100 állást kereső munkanélkülire mindössze 3 (egyes vizsgálatok szerint azóta még kevesebb) üres álláshely (országosan 10) jut! Az olcsó munkaerő és a meg- fékezhetetlenül emelkedő munkanélküliségnek természetes következménye, hogy az emberek igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy megszokott életszínvonalukat megőrizzék, illetve elviselhető szinten tartsák. Mi kell ehhez? Mérhetetlen szorgalom, ügyesség, ötletek és hihetetlen munkabíKisegít a háztáji Tavaly a KSH szakemberei felmérést végeztek a lakosság körében az életszínvonalról. A válaszokból kiderült, a háztartások nagy részének jelenlegi színvonala biztosításához nem elég a főfoglalkozásban kapott jövedelem. A többletmunka vállalása a nagyobb fokú elszegényedés elkerülésének egyre fontosabb tényezője a lakosság túlnyomó többségénél. Négy alföldi megye — Bács, Békés, Csongrád, Szolnok—közül Békésben" a legalacsonyabb, 20 százalék azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek semmilyen külön jövedelemmel nem rendelkeznek (a többi megyében 30-35 százalék). Szűkebb hazánkban a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelme a háztartások közel háromnegyedének (a másik három megyében 50-55 százaléka) van. A megkérdezettek közül a legtöbben (átlagosan 79 százalék) maguk végzik a befőzést, a gyümölcs-, zöldségtartósítást. Még a jómódúak, az átlagosnál kissé jobban élők is, csupán a szegények között voltak kevesebben (54 százalék), feltehetően azért, mert ezek az élelmiszerek náluk már az „elérhetetlen luxus” kategóriáját képezik. Ugyancsak sokan vállalnak „alkotó részt” a ruházkodásban; varrnak, ruhát javítanak, kötnek (57 százalék). Nem ritka a „magánerős” lakásfestés, mázolás, kisebb karbantartás (47 százalék) és a saját szükségletek kielégítését szolgáló élelmiszer- termelés (62 százalék). Szomorú, hogy a főmunkahelyen kapott jövedelmek és egyéb juttatások, kiegészítve a külön jövedelmekkel, bevételekkel, illetve a különféle drága szolgáltatásokat kiváltó otthoni munka a családok jelentős részénél még a szűkén értelmezett napi megélhetést sem biztosítják. A megkérdezettek 68 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ösz- szes jövedelme nem elég, illetve csak a szűkén értelmezett napi megélhetésre telik belőle. „Hogy ha kezedben pénz van, biztos szél viszi bárkád” (Petronius) A bajok pedig jönnek esőstől A magnót csak a beszélgetésünk legvégén kapcsolom be, akkor is azért, hogy a kiscsoportos Tímea és a harmadik osztályos Annamari hangját visszahallgassuk. Tímea rögtön sírni kezd, így a nagyobbik kislányhoz fordulok: — Az előbb azt mondtad, ha jönne a jótündér, egy külön szobát, tévét, videót meg egy gyönyörű szekrénysort kéméi tőle. Játékot nem szeretnél? — Fúúú, mindent! Főleg... egy hogyishívjákot... — Barbie-t! — súgja az édesanyja. — Mindig arra vágytál. — Neeem! Vennék egy ducibabát.-— Ducibabát? — csodálkozom. — Az a kedvencem—mondja nagyon komolyan, mintha nem is feltételes módban beszélgetnénk. — Felöltöztetném, fürdetném, mint egy igazi kisbabát. — Hány gyereket szeretnél, ha majd nagy leszel? — szakítom félbe ábrándozását. — Egyet — hangja ismét komoly, határozott. Annamariék ncg\ on vannak testvérek. Mariann és Emese már nagylányok. Ok alszanak a külső szobábán. Az egyikük egy matracon, a másikuk alig magasabban. Más bútor nemigen akad ezeken kívül. Any ameg a két kisebb lány a belső szobában élnek. Itt már a két ágyortlcívül égy dohányzóasztal, két fotel és egy használatos szekrénysor is látható. A legnagyobb kincsük azonban a netnrég^n vásárolt szípes ty.^Aít mindenei.nagyon szereti. — Amikor négy es fél évvel ezelőtt meg tudtam vermi ezt á házat, olyan érzés volt, mintha palotába jöttünk volna—meséli a sarkadi édesanya, Szlup Ilona. — Azelőtt a szüleimnél laktunk egy melléképületben, ott is egyetlen helyiségben. Aztán, hogy idejöttünk, kerítést csináltunk, járdát, melléképületet. Amit futotta pénzünk és az> erőnk. Sajnos, szép bútorokban és ruhákban nem nagyon gondolkodhatunk. Ami tízezer forinton felül van, azt nekünk már el kell felejtenünk... Nyolcezret keresek, és pont ennyi az átutalási számlánk fs. Tulajdonképpeni a családi pótlékból és a rendszeres nevelési segélyből élünk. A két nagyobbik lány édesapja 680 forintot fizet gyerektartásra. Ezt még 1976-ban állapították meg, amikor elváltunk. Van egy élettársam, akitől Timcsi született, de tőle anyagilag teljesen független vagyok, hiszen nem várhatom el, hogy a másik három gyereket is ő tartsa. Ár az én felelősségem. A bajok pedig jönnek esőstől, ahogy az édesanya mondja. Elromlott a hűtőszekrény, leégett axentrifuga, Timi sokat beteg, * szmtéallandóan táppénzre kell jönnie. Jő lenne egy új varrógépet is venni, az öreg, kopott Lucznik helyett, hogy könnyebben , -menjen az itthoni yan^tM$rjbao&i^^ a kereskedelmi szakmunkásképzőből, s egyelőre csak nyári munkája van". Nagyot sóhajt ezután az édesanya, mint aki nem tudja, mondja-e tovább. Aztán mégis csak elszánja magát: — Azt hiszem, a kis Timi nagyon tehetséges, már az óvodában is mondták, érdemes lenne foglalkozni vele, annyira hajlékony. Hidat csinál, spárgát, egyszóval, jó volna Békéscsabán is megmutatni valakinek. Ki tudja? Talán ő lenne Ónodi Heni utódja. De hát honnan lesz nekünk erre pénzünk? Igaz, Timi nem volt hajlandó tornászni előttem, ám egy másféle tehetségéről sikerült meggyőződnöm. A család, ahol a legnagyobb kincs a színes tv. Több luxust nem engedhetnek meg maguknak fotó: Gál Edit — Anya!; Beleteszed? — mondja, és kis. kezével tűt meg cérnát nyújt az édesanyja felé. — Kicsi szívem, most a nénivel beszélgetek, mondd Ancsának — utasítja el szelíden Ilona. Ancsa segít, és a négyéves csöppség máris öltögetni kezdi a babaruhát. — A nagylányok már maguknak varrnak — folytatódik a párbeszédünk. — Ez a szerencsénk. Csak anyagokat veszünk. A varrást meg a készruha árát megspóroljuk. A cipőn úgy se takarékoskodhatunk. Az, ha kétezer, akkor kétezer. Meg kell fizetnünk. És négyen vannak/.- <•<"— Terveznek még gyereket? — Talán, ha biztosan tudnám, hogy fiú lesz... — És ti? — fordulok a kicsikhez. — Szeretnétek még egy kistestvért? Timi beleméi "-— Éh nerri! I tari válaszok . ‘ -. ... A mama nem sértődik meg, mosolyog: — Ők csak azt látják, hogy nekik kevesebb, jut, mint ahol. nincsenek ennyien. A nagy család örömeit még nem tudják értékelni... ^ Ilona a sok gond ellenére is életvidám. A gyerekek miatt? — kérdezem. — Igen. Négy szép lányom van, egészségesek, segítenek, hnádom őket. Es «z élettársammalis jól megvegyünk... Magyar Mária Lassan a csirkeapróiék is lekerül az asztalról Eddig csak az aktív kordákról esett szó, ám — mint köztudott — térségünkben több okból is említésre érdemes az időskorúak helyzete, életkörülményei. Többek között azért, mert míg 1960-ban az ország lakosságának csak 5,5 százaléka volt 70 éves, vagy idősebb, addig napjainkra ez az arány 8 százalék fölé emelkedett. A Dél-Aiföl- dön pedig az országos átlagnál is magasabb ez az arány, 1989. elején Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyében 8,8 százalék. Az idős emberek gyakran kerülnek életük során olyan helyzetbe, amikor mások segítségére szorulnak ügyeik elintézésében, önmaguk, illetve háztartásuk ellátásában, vagy anyagi problémáik megoldásában. A 70 éven felüliek leggyakrabban gyermekeik segítségére számíthatnak. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy míg 37 százalékuk kap valamilyen anyagi segítséget, ugyanilyen arányban a 70 éven felüliek is támogatják leszárma- zottaikat. Az időskorúak fogyasztására jellemző, hogy az visszaesett a korábbi időszakokhoz képest, másrészt főleg az alapvető termékekre irányul. Három évvel ezelőtt legtöbbjük (90 százalékuk) igényeinek megfelelően jutott húshoz, tojáshoz, tejhez, zöldséghez és gyümölcshöz. Tavaly viszont már csak 76-86 százalékuk tudott vásárolni tojást, tejet, zöldséget, gyümölcsöt, és mindössze 59 százalékuk húst. Ezek az adatok idén gyaníthatóan drasztikusan csökkennek. A kiadások között az időseket sajnos leginkább az alapvető szolgáltatások drágulása sújtotta nagymértékben; a víz-, az áramdíjak, a tüzelője árának emelése. Elöregedés, korai halál Végül néhány, az eddigieknél is megdöbbentőbb adat. Megyénket nemcsak az elöregedés veszélye fenyegeti (az 50 éven felüliek aránya 33,2. országosan 30.4 százalék; a 60 évesek és idősebbek 21,2, országosan 18,7 százalékot képviselnek), hanem a halandóság terén is elszomorító eredmények születtek. A 30—39 évesek körébena népesség aránya 1989-ben az 1960-ashoz képest ,93,8, míg ugyanebben á koSrosziátyban és időszakban a halálozás 150(!) tében 97,6 százalék, a halálozás 130.4 . r--,''Elszomorító ádafcrk; csökkenő népesség, növekvő halandóság, atopsony k erese tek,i*apo- rodó munkanélküliség, spórolás, nélkülözés, létbizonytalantetlen keserűség és kiíátastalan- sébet
