Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

1991. június 24.,hétfő e „Még mindig bolsevikok ülnek a bársonyszékekben” (Folytatás az 1. oldalról) helyi gondjait, majd a politikai foglyok és üldözöttek általános problémáiról szólt. Kifejtette, hogy az országban rendszervál­tásról nincs szó, a parlamenti pártok a politikai foglyok hátán másztak fel a hatalom székeibe. Továbbra is a kommunisták uralkodnak, a gazdagabb gazda­gabb lett, a szegény még szegé­nyebb —1 jelentette ki a Pofosz elnöke, majd hangsúlyozta, hogy amennyiben a helyzet ér­demben nem változik, azaz az ’56-ban elkezdett forradalmat a kormány nem fejezi be, akkor a népnek joga van ahhoz, hogy a saját sorsát ismét a kezébe ve­gye. Az amerikai függetlenségi nyilatkozatot idézve utalt arra, hogy ha a népnek nem tetszik a kormány, akkor annak joga van másikat választania. Rácz Sándor az első szabad vasárnap emlékét idézte, ki­emelve a szovjet csapatok kivo­nulásának fontosságát. A kor­mány munkáját erősen kritizál­ta, nem kímélve Antall József miniszterelnök személyét sem. — Ez a kormány nem a mi kormányunk, ezt bizonyította akkor, amikor a magyar paraszt földjét a hatalomra jutásakor nem adta vissza azonnal. A nemzetet csak a magyar paraszt­sággal lehet újra felépíteni. Amikor a kormány hatalomra került, Antall József olyan pak­tumot kötött a Szabad Demokra­ták Szövetségével, amely előtt senkinek a beleegyezését nem kérte. A miniszterelnök ekkor ^t mondta, hogy e nélkül lehe­tetlen lenne az országot kormá­nyozni. Hát szégyellje magát Antall József, ha lebecsüli a magyar népet — mondotta Rácz Sándor. Rácz Sándor beszéde után Torgyán József lépett a szónoki emelvényre. — Történt-e rendszerváltás? Ha Önök a bolsevikok palotájá­ban laknak, akkor történt, ha nem, akkor minden változatlan maradt. Csak a hatalom átmen­téséről beszélhetünk. 465 év után független lett Magyaror­szág, akkor mi magyarok itthon nem várhatunk tovább a rend­szerváltással. Valamennyiünket átkozni fog az utókor, ha tétle­nek maradunk. A kommunisták változatlanul ott ülnek a bár­sonyszékeikben. S amíg a kor­mány a hatalom- és a tulajdon- viszonyokat nem tisztázza, ad­dig itt nem lesz rendszerváltás. Nem hiba, hanem bűntett, hogy a választások után nem adták vissza a tulajdont egy az egyben a volt jogos tulajdonosoknak.' Reprivatizáció nélkül újra a ki­fosztottak járnak póml és a ki­fosztok jutnak nagy vagyonhoz. Új bolsevik osztály jön létre. Magyarországon ma nincs el­lenzék. Egyedül a független kis­gazdapárt az, amelyiket ellen­zéknek lehet mondani. Nem en­gedhetjük, hogy legfőbb érté­künket, a függetlenséget át­csúsztassuk a Magyar Demo­krata Fórum kezébe. PappJános A magyar színpadok koronázatlan királya: Herczeg Ferenc A Gyurkovics lányok Gyulán (Folytatás az 1. oldalról) nyári esti szórakozás kellemes darabja. Aki kikapcsolódni, ka­cagni akar, nem csalódik az előadásban. Megkap mindent, ami a színpadi sikerhez, a kö­zönség lelkének kell: szellemes poénokat, rengeteg helyzetko­mikumot, mulatságos jelleme­ket és nem utolsósorban nagy neveket. A Léner Péter rendezte előadásban Gyurkovicsné (Pé­csi Ildikó) és négy lánya (Katinka Fehér Anna, Sári He­gyi Barbara, Ella Ivancsics Ilo­na és Mici Kocsis Judit) uralta egyéniségével, női bájjal és fon­dorlattal a mezőnyt. A férficsa­pat kimagasló alakítása Radvá- nyi ezredes szerepében Kozák András és Radványi Gidaként Mátrai Tamás volt, míg a töb­biek komikus jelenségeket vil­lantottak fel játékukkal. A vár tövében felépített, korabeli han­gulatot árasztó „úri ház” — vi­rágos kárpit és drapéria, falióra, kredenc és tálaló — és a váloga­tott, szép kosztümök Kemenes Fanny jelmez- és Csányi Árpád díszlettervező munkáját dicsé­rik. Valóban ilyen idillikusnak, rózsaszínűnek, felhőtlennek, békésnek látta Herczeg Ferenc környezetét, korának társadal­mát, amilyennek műveiben, A Gyurkovics lányokban is ábrá­zolta? Vagy azt festette meg, amilyennek látni szerette volna a világot? Nem vette észre, hogy amíg a gazdag középosztály a színházban ül és szórakozik, odakinn roppant indulatok fe­szülnek, a gazdasági világvál­ság és a terjedő nacionalizmus következtében „a történelem igazi és véres drámát írt”? Nem zavarták volna az írót a fenyege­tő előjelek, a vészharangok, a háború felé sodródás jelei, a nemzet fenyegetettsége? Vagy éppen ezektől menekült a ciniz­musba, az édeskés bájolgásba, az üres fecsegésbe? A bánsági német ajkú család­ból induló Herczeg patikus, majd polgármester édesapja jó érzékkel tapintott rá, hogy fiát magyar nyelvre, magyar életfor­mára taníttassa, így hozzásegít­hette ahhoz, hogy beilleszked­jen a városi polgárságba, hogy sikeres lehessen. Nem lehetett könnyű élete, de fáradozásai nem is maradtak eredmény nél­kül. Azt tartják róla, hogy köny- nyen írt. S amit megtanult élete során, azt költői igazságszolgál­tatásként hirdette műveiben: az erkölcsi világrend meghatározó érték, és egy nép erkölcsét, ha­gyományait nem rombolhatják le korrupt társadalmi rendsze­rek. Az erkölcsi tartás egyben hozzásegíti az embert ahhoz, hogy meglelje hazáját, hogy ki­alakuljon nemzeti öntudata. Akkor mi volt a baj Herczeg álláspontjával, hovatartozásá­val? Sikerült-e egyáltalán a két világháború között tisztának maradni, olyan szerzőnek, aki nem vonult elefántcsonttorony­ba, nem némult el, hanem hallat­ta szavát és ráadásul kedvelte a közönség? Herczeg nem sodró­dott a szélsőjobboldalhoz, sőt, aggodalmait fejezte ki az erősö­dő náci törekvésekkel szemben. De az úri középosztály kedven­ce voll, annak életmódját ábrá- zolla eszményiként, „a dzsentri íróját" tisztelték benne, és ez már elégnek bizonyult a megbé­lyegzéshez. „Magyarország egyedüli vé­delme ősi kultúrája és ezeréves méltósága” — vallotta a német emberből lett magyar író 1923- ban. S az utókor nem vetheti szemére, hogy a hamis nemzeti illúziók miatt a tragikus végki­fejlet felé rohanó jelen helyett a dicsőséges múltba menekült példaképekért, eszményekért. Ennél még kicsit többet is tett: kereste a boldogság, az ember­hez méltó élet titkát, és úgy látta, hogy azt egyedül a nő teremtheti meg. „Az okos, józan, erős aka­ratú leány és asszony, aki az élet forgatagában nyílt szemmel s a maga lábán jár, ki meg tudja magát védeni, s tud lelke függet­lenségével másokat is boldogí­tani.” Nagyjából ilyennek is­mertük meg Gyurkovicsnét, és a négy lány akkor volt a legmulat­ságosabb, amikor e nemes szán­dék ellen tett vagy szólt valamit. Niedzielsky Katalin (Balról jobbra) Mici, Ella, Sári, Katinka és édesanyjuk Fotó: Kovács Erzsébet Gyermekszépségverseny Ki a legszebb? Kádár Eszter! (Folytatás az 1. oldalról) S most következzenek a nyerte­sek, helyezési sorrendben, az elért szavazatok számát is feltüntetve: I. Kádár Eszter (Sarkad) 6 éves 360; 2. Forrai Kata (Békéscsaba) 5 éves 244; 3. Mázán Vivien (Bcs.) 8 hóna­pos 178; 4. Racsák Julianna (Bcs.) 2 éves 174; 5. Polgári Péter (Békés) 2 és fél éves 147; 6. Deth Rozália (Battonya) 8 éves 147; 7. Majoros Diána (Orosháza) 3 éves 145; 8. Héja’Nikolett (Medgyesegyháza)’4 éves 138; 9. Plavecz Janka (Bcs.) 5 éves 137; 10. Gurzó Ottilia (Bcs.) 5 éves 137; 11. Burda Bernadett (Gyula) 10 éves 137; 12. Bróda Kitti (Békés) 2 éves 134; 13. Bróda Tí­mea (Békés) 7 és fél éves 131; 14. Rácz Péter (Gyula) 2 éves 127; 15. Madarasi Zsuzsika (Bcs.) 3 éves 123; 16. Herédi Tamás (Nagykama­rás) 17 hónapos 122; 17. Hodosi Enikő (Sarkad) 9 éves 121; 18. Samu Anita (Bcs.) 5 éves 121; 19. Kereszti Zoltán (Orosháza) 6 éves 120; 20. Árgyelán Sanyika (Bcs.) 3 éves 118; 21. Bak Katalin (Újkí­gyós) 5 éves 114; 22. Budavári Ven­del (Oh.) 2 és fél éves 111; 23. Tyu- kodi Nóra (Bcs.) 4 és fél éves 108; 24. Negye Anett (Kétegyh.) 18 hó­napos 107; 25. Krisán Andrea (Bcs.) 3 éves 104; 26. Krisán Éva (Bcs.) 6 és fél éves 104; 27. Szuda Márió (Oh.) 8 éves 103; 28. Herczeg Bian­ka (Oh.) 2 éves 102; 29. Gulyás Dá­vid (Mezőber.) 9 hónapos 101; 30. Vági Zsolt (Gádoros) 6 éves 100; 31. Farkas Ferenc (Bcs.) 3 éves 99; 32. Gábor László, Norbert (Oh.) 4 éves 95; 33. Herczeg Kristóf (Bcs.) 8 hónapos 94; 34. Kovács Zoltán (Bcs.) 4 és fél éves 91; 35. Szakálos Mónika. Ernő és Zsuzsa (Gyo- maendrőd) 18 hónapos hármasikrek 88, valamint ajándékot kapott Sze­keres Olimpia (Bcs.) 2 éves 165 (szavazat). A beérkezett 84—50 közötti sza­vazatok alapján ajándékban része­sülnek: Ijjas Barbara (Bcs.); Strik- ker Nóra (Oh.); Vidovenyecz Anett (Bcs.); Vidovenyecz Tímea (Bcs.); Kardos Gergő (Szegh.); Kálmán Tünde (Végegyh.); Csordás László (Mkháza); Kovács Zoltán (Oh.); Balogh Nóra (Újkígyós); Sidi Ya- coub Ameur (Bcs.); Nagy Nikolett (Bcs.); Polacsik Renáta (Csorvás); Kónya Krisztián (Csárdasz.); Kin­cses Ágnes (Gyula); Griecs Mónika (Bcs.); Gulyás Éva (Mezőberény); Novák Zsolt (Bcs.); Czombos Zita (Orosháza); Frankó Ágnes (Bcs.); Fülöp Ernő (Gy.endrőd): Kormá­nyos Attila_ (Mk.háza); Kovács Jancsika (Bcs.); Kovács Erika (Bcs.); Kovács Katalin (Köröstar- csa); Berta Dániel (Orosháza); Kó­nya Antal (Csárdaszállás); Katona Kitti (Bcs.); Bagyinka Tímea (Bcs.); Bálint Renáta (Nagyszénás); Balog Julianna (Békés); Fehér Zsanett Anikó (Oh.); Kozma Attila (Békés); Szokol István (Mezőhegyes); Józsa ' Márta (Bcs.); Kozma Anita (Békés); Szilágyi Zsanett (Bcs.); Nagy Péter (Békés); Ribár Viktória (Bcs.); Szappanos Gábor (Bcs.); Lenti Vi­vien (Újkígyós); Winter Zsolt (Csárdaszállás); Lánczi Anikó (Bcs.); Gyebrovszki Attila (Bcs.); Csapiár Edit (Békés); Tóth Titanilla (Mezőhegyes); Baji Márk Miklós (Békés); Kasza Hajnalka (Nagyszé­nás); Kasza Orsolya (Nagyszénás); Kovács Ildikó (Bcs.); Mikite Dóra (Mk.háza); Mikoly Zsanett (Bcs.); Tóth Gergő Gábor (Békés); Berta Anita (Orosháza); Majláth Máté (Bcs.); Dér Tamás (Orosháza); Har­sány i Nóra (Mezőberény); Nagy Erika (Körösladány); Sutyinszki Dávid (Szarvas); Gál Csanád (Oros­háza); Kvasz Annamária (Bcs.); Rá­bai László (Vésztő); Sutyinszki Adrienn (Szarvas). Az ajándékokat, illetve az ér­tesítést postán küldjük ki. Min­denkinek köszönjük a részvé­telt, a játékot! (A díjkiosztásról a napokban képösszeállítást közlünk.) Elméleti szakemberek a rendszerváltásról Percemberkék a politika színpadán (Folytatás az 1 .oldalról) lépése, a politikai kabaré és a demagógok párviadala hármas egységében telik el. Ezt éljük át ma. De nyugodjanak meg, a dar- vini folyamat, a természetes szelekció itt is érvényesül majd. Az átmenet figurái mindig el­tűnnek a politikai süllyesztőben. Görögországban például a 380 parlamenti képviselőből a kö­vetkező választáskor mindössze egy tizedük kapott újra mandátu­mot. A tisztulást követi majd a konszolidáció időszaka a har­madik szakaszban. A politiku­sok leteszik a felvett maszkokat, kikristályosodik a jobbközép és a balközép szociáldemokrácia típusú struktúrája. S e két irány­zat pártjaiból összeáll a parla­mentáris rendszer. Ágh Attila után négy MSZP-s országgyűlési képviselő tartott előadást. Dr. Vastagh Pál, a kor­mány közjogi, közigazgatási tevékenységéről, Tabajdi Csa­ba a rendszerváltás nemzetiségi kérdéseiről, Jánosi György a baloldali gondolkodás helyéről és szerepéről, Pál Lászó idősze­rű gazdasági problémákról, Csurdi Sándor, a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt képvi­selője pedig a szociáldemokra­ták és a szocialisták együttmű­ködéséről szólt. A fórum olasz résztvevői a polgári társadalom és a szocia­lista pártok közötti összefüggést ecsetelték. — Az olasz szocialista párt 18 százalék mandátum birtoká­ban az olasz parlament szerves része. Nagyra becsüljük magyar testvérpártunk parlamenti tag­ságát és bízunk benne, hogy egyszer majd kormányzópárt­ként köszönthetjük egymást — mondotta dr. Carlo Paolella professzor, egyetemi tanár, az olasz szocialista párt casertai referense. A késő estig tartó, színvona­las elméleti konferencia után az olasz delegáció ellátogatott Tót­komlósra, ahol Juhász Pál pol­gármester és a helyi szocialisták vendégeként kötetlen beszélge­tés keretében ismerkedtek a te­lepülés életével. PappJános „NEM TEHETJÜK AZT, A MIT MINDENKI AKAR; ÁMDE MINDIG MEGTEHETJÜK, A MIT MI AKA­RUNK.” Luther Márton A képviselők mérlege „Rajtam számon kérhetik a rendszerváltást!” Sorozatunkban a Bé­kés megyei országgyűlési képviselők nyilatkoznak arról, hogyan értékelik az elmúlt egy esztendőt. Egy év telt el azóta, hogy a | lakosság demokratikus szava-! zással megválaszolta parlamen­ti képviselőit. Az elkövetkezen­dő hetekben megyénk vala­mennyi képviselőjét megszólal­tatjuk. Elsőként dr. Zsíros Gézát kérdeztük arról, mit sikerült elérnie az eltelt időszak alatt, s mi az, amit a jövőben legfonto­sabbnak tart parlamenti munká­jában? — Inkább arról szólnék, mi az, amit nem sikerült elérni. Nem sikerült a földkérdést, a tu­lajdonviszonyokat megnyugta­tóan rendezni, késik a szövetke­zeti törvény, nincs átfogó föld­törvény. Ezenkívül nem sikerült igazából a vájlakozásélénkítés sem, továbbá az állampolgárt olyan terhek érik és érhetik a jövőben is, ami miatt joggal elé­gedetlenkedik a lakosság. — Ha a képviselők munkáját aszerint rangsoroljuk, hogy hány törvényjavaslatot, módosí­tó indítványt, határozati javasla­tot nyújt be valaki, azt hiszem, nincs szégyenkeznivalóm. A szakmai-politikai sikeresség, az ismertség tekintetében sincs okom panaszra. Úgy gondolom, sikerült képviselnem a megyét, nyilvánosság elé tárnom az itt élők gondjait. Munkatársaim­mal elkészítettünk egy olyan mezőgazdaságfejlesztési és inf­rastrukturális programot, mely hosszú távon e régió javát szol­gálja majd. Ha a tervek megva­lósulnak, öt-nyolc év alatt a megye mezőgazdasága és ipara nagyon komoly fejlődésen me­het keresztül. — Csupán néhány szavaza­ton múlt, hogy nem lettem a földművelésügyi tárca vezetője. Más politikus talán elkeseredett volna emiatt, esetemben szó sincs ilyesmiről, sőt! Akad bő­ven teendő; itt van például még mindig nyakunkon a sertésügy. Sikerült kicsikarnunk, hogy jú­nius 30-ig elszállítsák a túlsú­lyos állatokat a megyéből. Ha ez nem történik meg, az nagyon súlyos következményekkel jár­hat. — A parlamentben bizottsági munkát nem vállaltam, azért, hogy maradéktalanul el tudjam látni megyei pártelnöki felada­taimat. A kisgazdapárt a megyé­ben százszázalékos szervezett­ségű, s ezt nagyon kevés politi­kai erő mondhatja el magáról ezen a tájon. Itt nem sok érezhe­tő az országos acsarkodásokból. Békésben — a párt szülőhelyé­hez méltóan — van tartásuk, politikai stratégiájuk és taktiká­juk a kisgazdáknak. — Úgy érzem, sikeres évet hagytam magam mögött. Ám ha belegondolok, hogy az állam­polgár milyen kevsset érez a változásokból, akkor el vagyok keseredve. De az elkeseredés az én esetemben kevés, kutyaköte­lességem tenni! Ha valakin, hát rajtam számon kérhetik a rend­szerváltást. Megígérhetem, hogy Békés megyében — a la­kosság segítségével — ezt kö­vetkezetesen végig fogjuk vin­ni. Máskülönben a következő választáson nem tudnék az ál­lampolgárok szemébe nézni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom