Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22-23 / 145. szám
MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. június 22—23., szombat—vasárnap Erdély felett Erdély felett eső esett; mindenfelhő úgy sietett, nem várta meg, hogy a szemem száraz legyen, száraz legyen. Úgy elnéztem a hegyeket; hátánfekvő nagy bérceket. Nem vártak még ők engemet, csak a tavaszt, . nem a telet, nem a telet. Erdők ölén sötét köd állt: farkas lesben a nyájra várt. Semmi se volt oly meglepő, mégis zúgott a hegytető, a hegytető. Csíksomlyói búcsú Hideg, vacogó májusi tavaszban: Pünkösd napján a székely- ség, az országos ünnepén ismét felvonult a kéttornyú katolikus templom előtt, hogy hitet tegyen magához és népéhez. Ötszázezres tömeg hömpölygött saját keresztényi zászlója alatt, papjával és az elöljárósággal. Hogy honnét jöttek? Mondják: mindenfelől, a székelység regionális térségéből, de még Moldvából is. Az ünnepségen püspökök — a pápai prelátus — miséztek, ameryet a nép imával követett. Az emberek felszabadultan ünnepeltek. Több helyen magyar zászlót lengetett a szél, egy-egy fiatal székely legény kabáthajtókáján pedig nemzeti kokárda, vagy itt-ott címeres korona ékeskedett. Mise után a tömeg a templom belsejébe ment, ahol az oltár mögött várakoztak a Szűzmária-szobomál, hogy megérinthessék kezeikkel, vagy az erdőben szedett mogyorófaággal. Bámulatos, a szinte vezeklésszerű oda-vissza út, amelyet 50 kilométeres körzetből gyalog tettek meg. A búcsúsok kezükben kereszttel, zászlókkal, énekelve vonultak, s egy-egy templom, temető, vagy útmenti kereszt előtt tiszteletük jeléül meghajoltak. A több mint négy évtizedes román diktatúra, vallás- és egyházelnyomó korszakában erre nem volt lehetősége a székely- ségnek. Erőszakkal gátolták az egyház kulturális missziójának betöltését, könyvek, folyóiratok kiadását. Megfosztották évszázados értékeiktől, kegytárgyaiktól, olyan művészi és történelmi, tárgyi hagyatékától, amelyet az elődök áldozatos munkája teremtett. Ma már ez a múlté. Amerre jártunk mindenfelé kínálták az emlék-, kegytárgyakat, a képes és leíró mellékleteket. A nép szabadon, felélénkülve ünnepelt és bizonygatta székelységét, magyarságát. Hetényi György Mezőkovácsháziak a II. világháborús emlékműért „Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzelmessé fegyvereinket.” Azok, akik felnőttként vagy gyermekként élték át a II. világháború vérzivataros éveit, még emlékezhetnek a fenti idézetre. Ez (és más hasonló idézet) volt előre nyomtatva a tábori levelezőlapokon, amelyet a harctéren levő katonák küldhették az itthon maradottaknak. A II. világháború több mint 46 éve véget ért. Az idő múlásával csökkent a visszatérés reményébe vetett hit. Következett a megnyugvás, beletörődés, a rideg valóság. Beszélgetve e korosztály még életben levő tagjaival felvetődött, hogy sem emlékmű, sem tábla nincs Mezőkovácsházán a hősi halottaknak. Szóba került, hogy sajnos az I. világháborús hősi halottak névsora sem maradt meg az utókornak. Fellelhető írásos dokumentum nincs, ezért a még élők segítségét kell kérni. A felmérés az általános iskolások segítségével az elmúlt évben megtörtént, de feltehető, van még akiről nem tudnak a szervezők. Az összegyűjtött névsor megtekinthető, kiegészíthető a polgármesteri hivatalban Herjeczki Józsefnél. Arra vonatkozóan, hogy emlékmű, emléktábla készüljön-e és azt hol állítsák fel, több megoldás kínálkozik. Javaslataikat, ötleteiket jelezzék, vagy írják meg az említett személynek a polgármesteri hivatal címére. Az elképzelések közül a legjobb megoldás kiválasztását, a feladat befejezését egy önszerveződésű ideiglenes intézőbizottsággal tudják elképzelni a szervezők. ■ . ..............-______________________________ A z év elején 6. osztályos gyerekek kezdeményezésére a Mezőkovácsházi 1. Számú Általános Iskolában megalakult a Zöldszív Egyesület, amely a városra kiteijedő szemételtakarítási és természetvédelmi akciót hirdetett. Az eseményekről és a tervekről beszélgettünk Kindla Zoltán, Jurányi Henrietta, Ka- csala Nóra és Sódar Zsuzsa tanulókkal: — Nóra találta ki, de az osztállyal együtt szerveztük meg. Az irányító magot körülbelül 10-en képviseljük, a többiek év közben alkalmanként csatlakoznak, segítik a munkánkat — mondja Heni, majd Nóra szerényen hozzáteszi: nem az ötlet, hanem a közös munka a lényeg. — Azért nem volt ez olyan egyszerű —- szól közbe Zoli —, mert amikor megalakultunk hamar vita támadt köztünk. Egyik reggel véleménykülönbség miatt kettéoszlott az osztály és Varga Mária tanár néninek kellett igazságot tenni. Mivel őt szeretjük, bízunk benne, megkértük legyen a felnőtt vezetőnk. Több akciónk volt, a városban sokan láthattak bennünket dolgozni. — Húsvét előtt szemétszedéssel kezdtünk, majd a környezetvédelmi világnapon is gyűjtöttük a város utcáin az eldobált hulladékot. Ezt úgy nevezzük: várostisztító akció — folytatja Zsuzsa. — Kéthetente ülésezünk, majd nyáron szünet. Sok-sok tervünk van: nyáron növényeket gyűjtünk, amelyből októberben kiállítást rendezünk. Jelvényt, plakátokat tervezünk, hogy év közben reklámozni tudjuk a munkánkat. Szeptemberben újra szemétszedési akció lesz, sőt tervezzük, hogy megtisztítjuk (a pihenőpark mellett) a Szá- raz-ér vizét és a partszakaszt a moszatoktól és az eldobált szeméttől. Kapcsolatot keresünk a környező települések iskoláival, az országos Zöldszív Egyesülettel és felhívást fogalmazunk a megye összes tanulójának. Üzenjük minden gyereknek, felnőttnek, hogy, aki szeretne bekapcsolódni hasonló kezdeményezésbe, vagy már működik ilyen szervezet, tájékoztasson bennünket. Szeretnénk jó és új ötleteket, módszereket cserélni. Az oldalt írta és szerkesztette Halasi Mária. Fotó: Gál Edit Nem ériem Bözsi néni a piacon: Egyszerű ember vagyok én lelkem, nem értek a politikához, de azért lenne egy-két keresetlen szavam. — Nem értem például, hogy az ördögbe van az, hogy itt falun termeljük a paprikát, a dinnyét, a zöldséget, mégis a pestiek eszik olcsóbban. Nem értem azt sem, hogy a tehenet mi etetjük, itatjuk, a tejfelt meg mások nyalogatják el. No, és azt sem értem, hogy amikor a kormány új rendeletet hoz a fizetnivalóról, minket sose kérdeznek. Egyet viszont a saját bőrömön érzek: az öregek nyakába szakadt az egész ország. _?! — Nekünk kell megélni a koldusnyugdíjból, mi tartjuk el még mindig a gyerekeinket (főként, ha unokát is akarunk), mi húztuk ki annak idején a sz...-ból a lerombolt országot és most megint minket pumpolnak. Hol itt a változás?—és mindehhez lemondóan legyint. — Na, isten áldja, mert ilyen szövegelésből a malacok sem laknak jól otthon! Gabonaszárító Kunágotán A Kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezetben hosszú évekig gond volt a megtermelt gabonamennyiség szárítása és tárolása. A más vállalathoz történő el- és visszaszállítás jelentős többletköltséget jelentett. Az elmúlt év eredményei lehetőséget adtak arra, hogy a téesz saját gabonatárolót és szárítót építhetett, új beruházásként. A szárító átadására az őszi betakarításkor került sor. Elsőként a kukoricaszárítással indult a próbaüzem. A gabonaszárító beruházási költsége a tárolóval együtt 25 millió forint volt. Az építő, valamint a villamossági munkákat a téesz saját kivitelezésben, míg a technológiai szerelést egy tatai magánvállalkozó végezte. A szárító kapacitása a vízszázaléktól függően 20-25 tonna gabona óránként. A szárító a hagyományos technológiai sorrendben függőlegesen áramlik be a szárítótérbe, majd az újra- tisztítás után a tranzittartályba kerül. Innen gépkocsik szállítják át a tárolóhelyre, s történik mindez ugyanazon a telephelyen belül, kevesebb költséggel. Mivel a tavalyi próbaüzem sikeres volt, így ez évben a kunágotai téeszben nyugodtan nézhetnek — legalábbis ezen munkafázisban — a betakarítási időszak elé. Jaj, de hosszú ez az utca! A kerékpárúton biciklivel közlekedve azonban a mezőkovácsháziaknak is sokkal rövidebb Megjelent a Fárasztó (2. rész)! Az energiabőségben szenvedő, olvasni tudó emberekhez (esetleg rendőrökhöz) szól ez az új kunágotai lap. Újság? Könyv? Nyomtatott szóróanyag? Meghatározhatatlan. Ebben minden fárasztó: az egyperces horrorok, az idétlen hirdetések, egy hosszú favicc, a lehetséges válaszok a tesztben és a semmitmondó értékelés, egy érdekes pénzszerzési lehetőség, valamint a kirívó helyesírási hibák. Mire az ember a végére ér, legszívesebben széttépné, de azért megéri! Egy kiragadott példa: „Grmfricsk endolál abafizimis- ka. Telő olela sardinja konzerva, dunakvics felenomális. Kasette bekapta dögőr. En röhögj ok nuku.” A minőséget a szerkesztő garantálja: „A Fárasztó sem mindig fáraszt.” (Néha szórakoztat is.) Ha valakinek valami jó, humoros és fárasztó ötlete van az alábbi címet keresse: Gál Csaba, Kunágota, Árpád u. 3. (ígéret: e szokatlan kiadvány „feltalálóját” a következő városoldalunkon bemutatjuk, kifaggatjuk papírra vetett szándékairól. — a szerk.) Start, vagy...? Nagy érdeklődés kíséri a starthitel igényelhetőségének alakulását Mezőkovácsházán és körzetében is. Legutóbb az IPOSZ helyi szervezete adott tájékoztatást, ahol megtudtuk, hogy az ipartestületi tagoknak 50 százalékos garanciavállalással segítik a hitel felvételét. Az érdeklődők az ipartestületnél igényelhetnek nyomtatványt, tájékoztatót. Részletes ismertető szólt a saját erő, a garancia- vállalás részarányairól, valamint arról, hogy kik és milyen feltételek mellett vehetik igénybe. A tanácskozás végén azt az általános véleményt szűrhettük le, hogy ismét azok járnak jól, akik egyébként is rendelkeznek tőkével, illetve már van valamilyen megkezdett vállalkozásuk. Teljesen kezdők itt sem rúghatnak labdába.
