Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-21 / 144. szám
KÖRKÉP 1991. június 21., péntek o Feljelentés személyes indítékból? Szokolay Zoltán: három per, három bukás. Pontosabban a peres kedvű honatya egyetlen keresetében három cikkünk miatt jelentett fel bennünket a bíróságon. Elvesztett mindent, ami elveszíthető volt ebben az ügyben, így nem léhaság arra gondolni, hogy e napokra megfizette már az eljárási illetéket és a többi perköltséget. Ám úgy látszik, a tanulópénzt még nem. Megint felbosszantottuk Sz. Z. urat? Vagy csak a választások körül egyszer már megcsócsált és megemésztetlen falat büffent ki belőle? Akárhogyan is, kedden ismét feljelentett bennünket, ezúttal a Parlamentben. De az is lehet, hogy csak a tőle megszokott nemes gesztusok egyikét gyakorolta, azt sugallván, hogy mérkőzzünk meg egyenlő feltételekkel. A kérdés csupán az, hogy nekünk hol kellene bepanaszolnunk őt? S egyáltalán: beleférne ez lapunk stílusába? Költőinek is nevezhetnénk a kérdést, de ne tegyük: az ilyesmi félreértéshez vezethetne Sz. Z.-vel kapcsolatban. Maradjunk meg a realitásoknál. Azon szinten, amely azért felette áll ama hínáros szövevénynek, amelyből a képviselő (úr) Jassan másfél éve képtelen kikecmeregni. Nagy házat vitt Sz. Z. a Parlamentbe, lapunk székházát. Mint a mesékben, igazságot akar oszta(t)ni ország-világ előtt. Meg kell hagyni: legkisebb fiúhoz, képviselőhöz illő cselekedet. Igazán nem az ünneprontás szándékával hozzuk szóba: vajon mivégre ez a Parlamentig repítő bakugrás, hiszen hozzánk hasonlóan egyetlen szervezet, hivatal, tisztviselő, üzletember sem tagadta meg tőle soha, hogy bármit is hivatalos és törvényes úton tisztázzon. Akkor meg mi értelme volt e fene nagy dramati- zálásnak? Legyünk megint megértőek. A képviselő úr talán már nem is örülne a tisztánlátásnak. Remek időtöltéstől, jó kis propagandafogástól esne el. Mi persze nem bánnánk, ha valami kevesebb szereplős szórakozást választana magának... A képviselő úr háziúri ösztönnel kilakoltatásunkra gondol. Kár, hogy ezúttal nem találta meg a vonatkozó passzust a Bibliában. Jól tudjuk, hogy e nélkül is módjában állt égi magasságból lepillantani lapunkra: a taxisblokád idején — megfosztván magát választói gondjaitól — légi stoppal száguldott a fővárosba, önként vagy pártja hívó szavára. Egy biztos, sokan örömmel hallották, hogy repült. Mi még abban is reménykedtünk, hátha megnő rálátása lapunkra. Tudjuk, hogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában ő is a törvényesség megtartása fölött őrködik. Jóleső érzés, hogy ma már illetéktelenek nem hallgathatnak le bennünket, nem bonthatják föl leveleinket. (Mi tagadás, a Mitsubishi- akció és a gyermekszépségverseny borítéközöne időszakában jól jött volna minden segítség.) A kormánypárti képviselő Kupán vágásával kapcsolatos további véleményünket is célszerűbb lesz borítékolni. Most harmincnapi penitenciaként megmegnézzük a honatyáról készült videofelvételt. Az interpelláció feletti örömében bemutatott, kifejező tapsikolást, az elégedetten kamerába néző Sz. Z. szemét. Egy szó, mint száz, Sz. Z.-nek köszönhetően bekerült házunk a Tisztelt Házba. Egyesek szerint — ha már nyugodt erőtől duzzadó vállaira vette ezt a nehéz terhet —jobban tette volna, ha beteszi a parlamenti ruhatárba. Oda a nagymellény, a lötyögős * zakó, a képviselői reklámszatyor, no és a társai többsége által mindig félretett személyes ellenszenv mellé... Kiss A. János Titokzatos megbetegedések (Folytatás az 1. oldalról) zott. Ezt követően a szeghalmi és a gyomaendrődi gondozóban egyaránt szűrést indítottak... Hogy milyen eredménnyel? Erről kérdeztük a két intézmény vezető főorvosát. Először dr. Baráth Miklóst kerestük fel Szeghalmon. — Mielőtt kérdésére válaszolnék, el kell mondjam, hogy az Országos Korányi Intézet nem tartja a vaspor okozta ártalmat veszedelmes dolognak. Ha nem megfelelő a munkavédelem, előfordulhat, hogy például a lakatosok, a köszörűsök tüdejébe vaspor kerül, ám ez jóindulatú dolog, bizonyos idő után kiürülhet a szervezetből. Légzéskárosodást nem okoz. Valószínű, hogy itt is erről lehet szó, bár tudomásom szerint a por analizálása még nem történt meg. — Szeghalmon is találkoztak ilyen esetekkel? — Mintegy kétszáz dolgozót szűrtünk le, ebből egyetlen esetben sem történt bizonyítás vaspor okozta ártalomra. Egy, két dolgozónál apróbb tüneteket találtunk ugyan, de egyik sem okozhat nagy óbb baj t. — Ha jól tudom, több dolgozója van a Csepelnek, mint kétszáz. Tovább miért nem vizsgálódnak? — Az emberek közel kétharmadát szűrtük le, amikor a megyei szakfőorvos az Országos Munkaegészségügyi Intézethez irányított minket. Ott azt mondták, küldjük fel az összes anyagot, mert ebben a témában nem vagyunk illetékesek. Gyomaendrődön már nem ilyen megnyugtató a helyzet. A Tüdőbeteg-gondozó Intézet főorvosa, dr. Bánki Gyula több mint 120 dévaványai dolgozó szűréséről számolhatott be. — Nyolcvanegy esetben készítettünk röntgenfelvételt és végeztünk légzésfunkciós vizsgálatot. —Mindenkit megszűrtek? —Csak a hegesztőket, illetve a velük egy légtérben dolgozókat. —Az eredmény? — Nyolc esetben tapasztaltunk tüdőelváltozást vaslerakódás miatt, ezért ha nem volna olyan helyzetben a Csepel, amilyenben van, javasolnám a jobb technológia bevezetését és olyan csarnok építését, melyben megfelelőek a munkakörülmények. —A betegekkel mi lesz? — A hivatalos álláspont szerint, mivel jóindulatú elváltozással állunk szemben, még kártalanítást sem kérhetnek. Amit tehetek, táppénzre veszem őket. — Ha a körülmények nem változnak, mindig lesz ,,utánpótlás” ...Ez ellen mit tehet? — Semmit. Konstatáljuk a dolgokat. Néhányan emlékeztek... . A száz évvel ezelőtti batto- nyai földmunkászendülésre emlékezve, június 19-én a városháza dísztermében tudományos ülést tartottak. A három előadó — Oltvai Ferenc, Szabó Ferenc, Takács László — mindössze néhány érdeklődő előtt ismertethette a kutatási eredményeket. Az ülésen részt vett Búza Barna szobrászművész is, akinek 10 évvel ezelőtt állították fel azt a kompozícióját, amellyel a város a csendőrsortűz áldozatainak, sebesültjeinek emlékét szándékozott megörökíteni. A tudományos tanácskozás végén az MSZP helyi szervezetének képviselője és dr. Oltvai Ferenc koszorút helyezett el a battonyai áldozatok emlékművénél. M.Gy. Ötmillióan Keletről Nyugatra? (Folytatás az 1. oldalról) Indonéziából és a Fülöp-szige- tekről Tajvanra, Dél-Koreába, Japánba, Malaysiába és Szingapúrba elérheti a 15 milliós tömeget is. Európa sem lesz a nyugalom szigete, ha a szegényebb országok helyzetében nem következik be gyökeres változás. A Szovjetunióból és a többi keleteurópai országokból Európa nyugati felére több mint ötmillió, az Egyesült Államokba és Kanadába 1—5 millió kivándorlóval számol a Világbank. Magyarország lakosságának — elemzésük szerint— 1,9 százaléka máris bevándorolt külföldiből áll. A nemzetközi pénzintézet tanulmányában felhívja a figyelmet a fejlett országok kormányainak és a nemzetközi szervezeteknek a felelősségére. Kettős stratégiát ajánl a súlyos •következményekkel járó szegénység elleni harcra. Egyrészt hatékony, foglalkoztatást bővítő gazdasági növekedést, amely a piaci mechanizmusokon, megfelelő infrastruktúrán és jól működő intézményrendszeren alapul. A stratégia másik, nem kevésbé fontos eleme a szociális ellátás javítása. Ezen belül kiemeli az alapképzés és az egészségvédelem fejlesztését, valamint a családtervezést. Különösen fontosnak jelöli meg az elesettek — öregek, betegek — megsegítését és a biztosítóhálózat kiépítését. Az ezredfordulón 850 millió emberrel többen élnek majd a Földön, mint ma. „Mindnyájunk felelőssége máris, hogy milyen lesz a jövőjük” — vonják le a következtetést a Világbank megbízásából készült tanulmány szerzői. F. E.B. Ismét meglőttek egy rendőrt A budapesti Blaha Lujza téren csütörtökön — pisztolylövés következtében — megsebesült egy rendőr. Suha György, az ORFK szóvivője az MTI-t arról tájékoztatta, hogy két Fiatalt igazoltattak a metróban. A felszínre kísérték őket, ám a tumultusban egyiküknek sikerült megszöknie az őt kísérő rendőr elől. Üldözni kezdték, majd amikor utolérték, dulakodás támadt, eközben elsült egy pisztoly. A lövés következtében az eljáró rendőr megsebesült. Az ügyészség vizsgálja az esetet, s a szóvivő péntek délelőttre ígért bővebb tájékoztatást a történtekről. Nagy Ágnes „MINÉL CIFRÁBB A KOKÁRDA, ANNÁL KEVESEBBET ÉR AZ, AKI VISELI.” Amiéi „Gyűlölöm a szüléimét” Lányok a keresztapánál (Folytatás az 1. oldalról) iratokból nem derült ki ugyanis, hogy a szülők bármiben is veszélyeztették volna gyermekeik fejlődését, vagy sodorták lehetetlen helyzetbe őket. Akkor miért, hogy egy anyának, apának könyörögnie kell gyermekeihez a szeretetért, egy jó szóért? Bönde Lajos mesebeli kis kertes házát könnyen megtalálom Dobozon. Csengetésemre a kisebbik lány, Éva nyit ajtót. Tekintete riadt. Csak akkor kezd oldódni, amikor a nagybátyját, Bönde Lajost maga mellett látja. — Tudod-e, hogy a szüleid szenvednek, mert nem mentek haza? Elég ez az egyetlen mondat ahhoz, hogy eltörjön a mécses. Szipogva fog a történetbe, szavain érződik, sokszor elmondta már azokat máskor, máshol. — Soha sem mígyek haza hozzájuk! Gyűlölöm az apámat! — Súlyosak ezek a szavak! Ha a te gyereked mond hasonlót, hogyan fogadod majd? — Megteremtem a feltételeket, hogy az én gyerekem ne kerüljön hasonló helyzetbe... — És az édesanyád, akit elhagytatok? Azóta is betege annak, hogy nem vagytok mellette! — Mi? Hát ki hagyott el minket? Miért ment vissza ahhoz az emberhez, akivel állandóan veszekedtek, amióta az eszemet tudom? Támadóvá válik hirtelen a koraérett kislány. Zúdítja vádjait a szüleire. Bönde Lajos hall- gat. — Ütöttek, vertek a szüleid, láttad őket részegen fetrengeni? Nem láttak el élelemmel, ruházattal, szeretettel? — Nem erről van szó. De apánk például az ágyból is kihúzott bennünket, hogy kapálni menjünk, akár esett, akár fújt. Anyánk nem vehetett magának egy ruhát, nem mehetett fodrászhoz, mert akkor azonnal azt hallotta „kinek akarsz tetszeni?” — Ezek a legsúlyosabb dol- •gok, amiket az apád elkövetett? — Gyűlölöm őket. Most már az anyámat is, mert ő hagyott itt bennünket. Tetszik tudni, hogy tavaly azért költöztünk ide, mert anyánk válópert indított? Aztán meggondolta magát és hazaköltözött. Ezt pedig nem bocsátjuk meg neki... Időközben megérkezik a nagylány, Mária is. Mosolygós, kedves, kiegyensúlyozottnak látszó mai fiatal. Modem frizurával, pólóban, sortban. Elmondja ugyanazokat, amiket a húga, hogy kapálni kellett, hogy örökké viták, veszekedések voltak szülei között. Csupa olyan dolgokat, amik naponta nem egy családnál előfordulnak. Már azt se bánnánk, ha maradna, csak... — Anyánk tavaly novemberben helyreállította az életközösséget apával, azóta állandóan üldöznek, zaklatnak minket, de már köszönni sem akarunk nekik. Apám még a diszkóba is utánam jött azzal, hogy otthon van a helyünk, menjünk haza. Nem megyünk. — Igaz, hogy édesanyádat, aki öt hétig az idegosztályon volt, meg sem látogattátok? Fojtogatta, verte, pofozta —Igaz. Amióta visszaköltözött apámhoz, gyűlöljük őt is... A lányok elcsendesednek, hagyják, hogy a 49 éves, nőtlen 'nagybátyjuk szője tovább a történetet: — Nem egyszer előfordult, amiről a gyerekek nem beszélnek, hogy öcsém a vita hevében fojtogatta, megverte, megpofozta, sőt meg is „erőszakolta” a feleségét. Égy éve is van már, hogy a sógornőm megszakította férjével a kapcsolatot és 1990. augusztusban hozzám költöztek. Akkor a sógornőm meg is indította a válópert. Hogy miért gondolta meg magát, nem tudom. Talán a vagyon húzta visz- sza. Azóta a lányok szinte meggyűlölték a szüleiket. Próbáltam őket összehozni, nem sikerült. Végül is elég nagyok ahhoz, hogy el tudják dönteni, mit akarnak. Nálam maradhatnak, ameddig akarnak, nem fogom kidobni őket. Bönde Lászlóék úgy várnak rám, mintha mondandómmal bármit is változtathatnék a kialakult rossz helyzeten. Az édesanya alig ejt ki pár mondatot, máris görcsösen sími kezd: — Nem is tudom már mit csináljak — mondja szemeit töröl- getve. — Viszem nekik a psoko- ládét, nem fogadják el. Köszönni sem akarnak. A szívem szakad meg! Soha nem bántottuk őket, mindenük megvolt. Tessék megnézni a szobájukat. Most azért gyűlölnek, mert visz- szajöttem a saját fészkembe, az édesapjukhoz. Már arra is gondoltam, hogy talán hagyom őket, majdcsak észhez térnek, de olyan nehéz. Nem láthatom a saját gyermekeimet, nem simogathatom, nem csókolhatom meg őket. Már azt sem bánnám, ha a nagylány ott maradna a keresztapjánál, csak a kicsi jönne vissza, hogy nekünk is legyen valakink... Kikísémek a szép, kertes házból. Az édesanya ránéz a férjére: — Mit tegyünk? Ne menjünk el Éva ballagására? Látod, meghívót sem küldött... Aztán megint elsírja magát, és lassan bezárják maguk mögött a kapuajtót... Béla Vali Rendel: dr. Shafiqul Islam Bangladesi orvos Örmény kúton Az örménykúti önkormányzat nemrégiben pályázatot írt ki a körzeti orvosi állás betöltésére. A bangladesi származású dr. Shafiqul Islam pályázatát fogadták el, így mostanság ő fogadja a betegeket a rendelőben. — 1979-ben ösztöndíjasként kerültem Budapestre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre — kezdi a doktor úr. — A diploma megszerzése után Kerepestarcsán, a Flór Ferenc Kórház 1-es számú belgyógyászati osztályán dolgoztam. Innen vezetett az utam Örmény- kútra. — A váltásának milyen okai voltak? — Úgy érzem, körzeti orvosként jobban tudok .segíteni. A kórházban általában csupán néhány napig láttam egy beteget, itfviszont közvetlen kapcsolatot alakíthatok ki. Az emberek elérhetőek, és gyógyulásukat állandóan figyelemmel kísérhetem. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a településen szolgálati lakást is biztosítottak számomra. — A magyar nyelvet kitűnően elsajátította. Mi az, amit nehezen szokott meg hazánkban? — Azt, hogy hideg van. A tréfát félretéve, hamar beilleszkedtem, de a család hiányzik. — A Fidesz szervezésében a katasztrófa sújtotta Bangladeshi orvosi delegációt indítanak. Ón tagja a küldöttségnek? —A Népjóléti Minisztériumtól a „kikérőmet” már megkaptam, és az indulás pontos időpontját várom. Úgy néz ki, hogy három hétig tartózkodom majd Bangladesben. (nyemcsok)
