Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 19., szerda o Borsi, báza 1 . * / . Jó, de nincs hová tenni, átveszik, de nem fizetnek A kárpótlási vitában Jézust is idézték Két perc Pásztor Gyulával A részletes vita folytatásában kértük Pásztor Gyula kisgaz­dapárti frakcióvezető véleményét a kárpótlásról szóló törvény- javaslatról. A párt vezetőségéből vasárnap délután mentek el azok a ki­jelölt személyek — mondta —, akik Ismételten tárgyalnak a kárpótlási törvény megszületéséről, miután egyes részeivel egyetértett a független kisgazdapárt, másként alakult azonban a vita során, a vélemény, néhány számukra nem kielégítő kér­désben. — A vélemény azonban máíad a régi — hangsúlyozta Pász­tor Gyula. — Az elnökség állást foglalt az ezer aranykorona- érték mellett, amelyben korábban is megegyezés született. Eb­ből nem kíván engedni a párt. Nagyon fontos a törvény megszületése, hiszen lényeges költ­ségvetési kérdésben is szerepet játszik — folytatta a képvise­lő. — A kisgazdák, a szövetkezeti dolgozók a fejük felett lezaj­ló politikai viták ellenére is szorgalmasan és felelősségteljesen dolgoznak, végzik munkájukat. A természet segítségével jó ter­més ígérkezik, mégis fontosnak tartják a kárpótlási törvény létrejöttét, mert a folytatásban óriási szerepe van. Pásztor Gyula frakcióvezető reméli, hogy a törvény létrejötte után rö­vidül a lebonyolításhoz szükséges idő és a jövő évi termelést, annak megalapozását már az őszi időszakban lényegesen nyu- godtabb körülmények között folytathatják a gazdák. Pásztor Gyula befejezésül a következőket mondta: — Nagyon sajnálnám, ha a Parlament a nyári szabadságolá­si időszak előtt ezt a törvényjavaslatot nem hagyná jóvá, mert az elhúzódó idő a kárpótlási eljárás végrehajtását késleltetné. Ma az a legfontosabb, hogy a kárpótlási hivatalok legyenek felkészülve a gyors lebonyolításra. Zelman Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) rumibúzát, s csekély őszi ár­pát is. összesen 1411 hektár a kalászosuk, amelyet két új Claas dominátoiral és nyolc régebbi keletnémet kombájnnal takarítanak be, ha eljön az ideje. Még nem lehet megítélni, mikor vág­hatják az első rendeket, de annyi bizonyos, Péter-Pálra nem érik kasza alá a gabo­na. — Ami a termést illeti — mondta az ágazatvezető —, nagyon bizakodunk, hogy a Békéscsabáin a megyei jo­gú város önkormányzatának ülésén furcsa közjáték kí­sérte a beadott két pályázat elbírálását, pontosabban csak az egyikét (informá­cióink szerint a másikat el­vetették, mivel nem felelt meg a feltételeknek). Készí­tője dr. Ábrahám Béla, a gyulai kapitányság közrend- védelmi és közlekedési osz­tályvezetője. A testületi ülé­sen váratlan kérdést inté­zett hozzá dr. Kerekes Atti­la MDF-es képviselő, vá­laszt kérve arra: milyen kapcsolat fűzi a pályázót dr. Ábrahám Béla volt békés­csabai városi párttitkárhoz. A megszólított ennyit vála­szolt: — Az édesapám. Az ülés után néhány — közvetlen és közvetett — érintettet kérdeztünk meg az üggyel kapcsolatban. Mindenekelőtt Kerekes Atti­lát, aki elmondta: — Puszta érdeklődés volt a kérdésem, mivel nem is­mertem a pályamű készítő­jét. — Fontosnak tartja Ábra­hám Béla édesapjának poli­tikai múltját egy ilyen kér­dés megítélésében? — Nem. Egyébként nem politikai célzattal érdeklőd­tem. A testületben melles­leg nem frakciózunk, szigo­rúan a magunk értékítélete szerint szavazunk. — Véleménye szerint mi­lyen szempontok alapján ítélendő meg egy ilyen pá­lyázat? — A szakmaiakat tartom döntőnek. Végül is a szavazásnál Ábrahám Béla • pályázata nem kapta meg a minősített többséget, ami azt jelenti, a város nem támogatja azt. De szemezgessünk tovább a vélemények közt! Nagy Sándor (Fidesz) bé­késcsabai képviselő-testüle­ti tag: — Ábrahám Béla pályá­zatáról szakmai bíráló bi­zottság véleményt adott. Jó­nak találták. Fiatal, előtte a jövő. Miért keresnénk ebben az esetben politikai hátte­ret? .Mi aggályunk lehet amiatt, mert valaha az édesapja párttitkár volt? Tá­mogattam Ábrahám Béla megválasztását. A gyulai rendőrkapitány, Zlebvszky Mátyás nagyon egyértelműen fogalmaz: — Amikor Ábrahám Béla nálunk megszokott, 6 tonna körüli mennyiséget tudjuk betakarítaná. A magas sikér­tartalmú és a durumbúza természetesen alacsonyabb hozamú. A teljes terület ter­mése le van fedezve, hiszen nagy sertéstelepe van a gaz­daságnak, így belső felhasz­nálásra kerülhet, közvetve hasznosul a termés. Bár gon­dokkal küzd a sertéspiac is, szerencsére mi valahogy bol­dogulunk, ugyanis a nálunk nevelt húshibrid fajtának jó a vágási minősége, így vi­1984. július 1-jén, a főiskola nappali tagozatának elvégzé­se után az igazgatásrendé­szeti osztályra került előadó­nak, voltak fenntartásaim, hiszen az édesapja magas politikai tisztséget töltött be akkoriban. Ez az előítélet szinte napok alatt foszlott szét, és rájöttem, hogy érté­kes, intelligens ember ke­rült a beosztásomba. Egye­nes gerincű és jellemű, ezt bizonyítja az is, hogy ami­kor 1979-ben a rendőrségi állományba került Békéscsa­bán, járőrként kezdte, mint legtöbben, és nem élt azzal a lehetőséggel, hogy próba­idős nyomozóként foglalkoz­tassák. Köztudott, hogy a rendőr­ségen mindenki maga gépeli a jegyzőkönyveket, feljelen­téseket. Ábrahám Béla vet­te a fáradságot és beiratko­zott egy gépírótanfolyamra, hogy munkáját megkönnyít­ve, precízen dolgozzon. Mi­után az osztályvezető még abban az évben rokkantsági nyugdíjba vonult, az osztály irányítását Ábrahám Béla vette át 1984-ben. 1990-ben bíztuk meg a közrendvédel­mi és közlekedési osztály vezetésével. Közben a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem Állam- és Jogtudomá­nyi Karán végzett és ez év­ben doktorált. A kép akkor lesz teljes, ha az ügyben érdekeltet, dr. Ábrahám Bélát is megkér­dezzük : — Milyen megfontolásból pályázta meg a békéscsabai városi rendőrkapitányi posz­tot? — Tizenkét éve vagyok rendőr. Életem legnagyobb kihívásának tartom, hogy pályázat útján megmérettes­sek. — Nem gondolt-e arra, ami végül is bekövetkezett, hogy az édesápja miatt ,.megbélyegzik”? — Nem mondanék igazat, ha nem fordult volna meg a fejemben. De igazán nem hittem, hogy valaki az apámra hivatkozik majd. Azt gondoltam, egy képvise­lő-testület tagjai arra lesz­nek kíváncsiak, hogy mi­lyen szákmai elképzeléseim, terveim vannak. — Gondolom, kérdezték is erről. — Ott és akkor senki sem volt kíváncsi rá ... B. V.—L. E. szonylag keresett, Pest, Vác környékére szállítjuk a hí­zott sertést. Egyébként mal­mi minőségű búzát haszná­lunk takarmányozásra, kese­rű is a szánk íze: nagy ter­més várható épp akkor, ami­kor nincs hová eladni. De mint említettem, belső fel- használással ez még megol­dódik, nagyobb a gond a zöldborsóval. A Szegedi Konzervgyárnak szállítjuk, ők átveszik, legyártják, de fizetni nem tudnak ... Erkel­emléktáblát avattak Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) let szervezetei, tisztelgő pol­gárai. Erkel Ferenc halálának 98. évfordulóján Varga Imre szobrászművész dombormű­emléktábláját avatta az utó­kor. A Vasas Művészegyüt­tes Szimfonikus Zenekara Vass Lajos vezényletével el­játszotta a Himnuszt, me­lyet a jelenlévők egy ember­ként énekeltek. A gyulai ön- kormányzat nevében dr. Po- csay Gábor polgármester mondott beszédet. Dr. Marschall Miklós, Bu­dapest főpolgármester-he­lyettese avatóbeszédében hangsúlyozta, a főváros a szervezett zenei élet megte­remtését köszönheti Erkel­nek. Ö hozta létre a Nem­zeti Színház operatársulatát, az. ország első szimfonikus zenekarát, a jelenleg is mű­ködő Budapesti Filharmó­niai Társaságot, a Zeneaka­démia első igazgatója volt, amellett, hogy zeneszerző­ként alkotott és zongoramű­vészként részt vett a zenei közéletben. Budapest intéz­mények, utcák, terek nevei­vel, köztéri szobrokkal em­lékezik. Dr. Bónis Ferenc zenetörténész, az Erkel Tár­saság elnöke kiemelte, hogy Erkel, aki megalkotta a ma­gyar nép legszentebb szim-' bólumát, maga is „hol fel­magasztalt, hol megtűrt jel­képpé vált”. A társaság egyik célja, hogy felkutassa és megjelölje azokat a he­lyeket, amelyek elkerülték a pusztulást, a pusztítást. Er­kel múlhatatlan érdeme, hogy a‘ nemzet színpadára emelte a verbunkos zenét, a korabeli olasz és német ope­rához közelítéssel eredeti egységet teremtett a magyar és az európai zenei hagyo­mányokban. Varga Imre al­kotásának leleplezése után a ház falán koszorúkat he­lyeztek el a gyulai, a fővá­rosi önkormányzatok, az Er­kel Ferenc Társaság, a Liszt Ferenc Zenei Társaság, a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Zenei Tanács, a Ma­gyar Zeneművészeti Társa­ság vezetői, a kerület szer­vezetei, zeneművészek, Er­kel életművének tisztelői. A felemelő ünnepség méltó befejezéseként a szimfonikus zenekar a Hunyadi László című operához írt Nyitányt szólaltatta meg. Az Erkel Társaság elnök-, sége ezután rövid ülést tar­tott, amelyen dr. Bónis Fe­renc díszoklevelet adott át Varga Imrének. Krén László, a Diana úti ház lakója meg­lepetéssel szolgált. Renová­láskor megmentette azokat a kilincseket, melyeket Erkel keze fogott. Ezentúl a gyulai múzeum gyűjteményét gaz­(Folytatás az 1. oldalról) zsef hozzászólásában helyte­lenítette a törvényben sze­replő licitálásos, árveréses tulajdonhoz jutási módszert. A kisgazda szónok fel­szólalása nyomán egyébként kisebb szócsata alakult ki a kisgazdák és a szabadde­mokraták között. A hosszú­ra nyúlt, személyeskedő, csipkelődő hangú vitának — amelybe egyre több képvise­lő bekapcsolódott — végül az elnöklő Szűrös Mátyás vetett véget. Valamennyiü- ket felkérte, tekintsenek pia személyeskedéstől. Torgyán József rövid fel­szólalását a következő, Jé­zus könyvéből vett idézettel zárta: „Csak akkor szólítsd meg ellenfeledet, ha több eszed van annál.” Mire az elnöklő Szűrös Mátyás is­mételten figyelmeztette a kisgazda honatyát, óvakod­jon a hasonló megjegyzések­től, még ha idézetről van is szó. Meglehetősen furcsának ítélte a kialakult helyzetet Orbán Viktor, a fiatal de­mokraták frakcióvezetője is: „Folyik egy vita, nem egé­szen tudni, miről, ráadásul anélkül, hogy megvitatásra A címben szereplő kilá­tást fogalmazta meg szá­munkra — igaz, feltételes módban — Szokolay Zoltán képviselő tegnap a Parla­mentben. Ügy véljük, szó­noki fogásról lehet csupán szó, amikor kilakoltatást emleget, mert véletlenül sem tételezzük fel, hogy a köz ügyét képviselő honatya komolyan gondolná szer­kesztőségünk kiakolbólítását a Munkácsy utca 4-ből. A földnyilvántartó tulajdoni lap — melyről nem töröl­ték még az MSZMP kezelői jogát — lobogtatását sem tekintjük többnek hatásva­dász megnyilatkozásnál. Mint ahogy szónoki fogás­nak tűnt az MSZMP szel­lemiségének és gazdálkodá­sának emlegetése is lapunk­kal kapcsolatban. De azért sem tételezünk fel többet Szokolay Zoltán­ról, mert interpellációjából kiérződik: székházunk tör­ténetéből csak egy neki tetsző időszakot ragadott ki. Különben el kellett volna mondania azt is, hogy szer­kesztőségünk és kiadó vál­lalata 1974. április 26-án költözött jelenlegi helyére. Azt követően, hogy a ki­adó korábbi székházát kisa­játították. Beköltözésünkkor az épületek közötti érték­különbözetet szabályszerűen kifizettük. Ezért az akkori városi tanácstól megkaptuk az épület kezelői jogát. Mint ismeretes, vállala­tunk önállóan gazdálkodott, s bár pártvállalat volt, az MSZMP-től nem kért és nem kapott pénzt, ellenben nyereségének egy részét kö­teles volt a pártkasszába befizetni. A haszon másik érdemes törvénytervezet lett volna időben a törvényhozók asztalán”. Néhány újabb személyes­kedő hozzászólás után Szű­rös Mátyás a 'kárpótlási tör­vény vitáját a jövő hétre el­napolta, s a Ház megkezdte részét az épület felújítására és karbantartására fordítot­tuk, 1974 óta összesen több mint 20 milliót! Időközben egy máig nyil­vánosságra nem hozott 1977-es mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri — MSZMP KB sugallatra szü­letett — titkos utasítással elvették vállalatunktól a ke­zelői jogot és átadták az MSZMP KB-nak. Ezt a ke­zelői jogot szüntette meg az Országgyűlés az 1990. évi LXX. törvénnyel. Így lett — pontosabban: így tekint­hető — a vállalat Szokolay Zoltán szerint jogcím nél­küli használónak, amelyet újságíróstól, számítógépestől, akár ki is ebrudalhatnának székházából, hogy úgymond „megszűnjön az esélyegyen­lőtlenség a lapok között”. Csakhogy elég nehéz len­ne ráfogni a Békés Megyei Hírlapra, hogy mély hallga­tásba burkolózva élvezzük az ingyenes épülethasználat előnyeit. Mert nem sokkal a képviselő által is megsza­vazott törvény után kére­lemmel fordultunk a helyi önkormányzathoz: nyilat­kozzon, lát-e lehetőséget ar­ra, hogy ismét megkapjuk a székház feletti használati jogot. Dr. Simon Mihály jegyző, 1991. január 21-én kelt válaszlevelében többek között ezt írja: „A társadalmi szervezetek kezelői jogát megszüntető 1990. évi LXX. törvény az MSZMP kezelésében lévő ingatlanokat a Zárolt Álla­mi Vagyont Kezelő és Hasz­nosító Intézmény kezelésébe adta. A tulajdonjog rende­zését és a külön törvény­ben szabályozott egységes az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat, vala­mint az Országgyűlés Szám­vevőszéki Bizottságáról szó­ló országgyűlési határozati javaslat közös általános vi­táját. Ezt követően határozatho­zatalra került sor: a 'képvi­selőik elfogadták az 1991. évi költségvetési folyamatok ala­kulásáról szóló országgyűlési határozatot. Ugyancsak elfogadták — a módosító indítványok feletti mintegy másfél órás szava­zás után — az ügyvédségről szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot. A képviselőik végül meg­szavazták, hogy Berecziki Vilmos helyét a jövőben Horváth László töltse be a Nemzetbiztonsági Bizottság­ban. hasznosítási koncepció ki­dolgozását követően tudunk nyilatkozni az ingatlan használatáról.” Azóta nem nyilatkoztak. Ezt nem tudta Szokolay Zoltán? Ha nem, hát vajon miért nem? Ha megkérdez bennünket, szívesen és tény­szerűen tájékoztattuk volna a történtekről. Ha viszont Szokolay Zol­tán tudta, hogy már hóna­pokkal ezelőtt kértük a ke­zelői jog kérdésének rende­zését, akkor miért hallgatta el? S miért hallgatott arról, hogy egy kétségtelenül tör­vénytelen rendelkezéssel — nevetségesen szomorú: egy minisztériumi utasítással — vették el tőlünk és adták át az MSZMP-nek a törvénye­sen megvásárolt kezelői jo­got. Végül, miért hallgatott arról, hogy az épületre sa­ját, vállalati — és nem MSZMP-s — pénzből fordí­tottunk milliókat. Szokolay Zoltán interpel­lációjának — kifogásolható stílusa és szerkesztőségünk­nek szánt üzenetei ellenére is — egy haszna minden­képp van: segíti a^szerkesz- tőségünk — és általában a megyei lapok szerkesztősé­gei — körül újra és újra felkorbácsolt indulatok nyugvó pontra jutását. Ezt megköszönjük Szokolay Zoltánnak, mert valljuk (re­méljük, ebben egyetért ve­lünk), a múltat végre le kellene zárni. Politikailag is, gazdaságilag is, emberileg is. Kupa Mihály megfontolt reagálása Szokolay Zoltán interpellációjára minden­esetre ebben erősít bennün­ket. Mi rejtőzik a csabai rendörkapitányi pályázat mögött? U múlt a felmenőkön is vizsgálandó? Nemrégiben számoltunk be tarról, a városi rendőrkapi­tányságok élére kiírt pályázatok elbírálása, illetve a kapi­tányi kinevezések (megyénkben majdnem mindenhol meg­történtek. Orosházán és Békéscsabán azonban még mindig tart az „interregnum”, az első forduló sikertelensége után újabb pályázatokat írtak ki. Fegyveres testület lévén, bizo­nyosan «nem szabad elengednünk iá fülünk mellett a me­gyei rendőrkapitány intelmét, miszerint a hosszan tartó ve­zetőválság e szervezetekben meglehetősen veszélyes. Szokolay Zoltán a vidéki lapokról Szokolay Zoltán, „Az MSZMP megyei napilapjai, avagy egyes jogcím nélküli irodahasználók” címmel interpellált Kupa Mi­hály pénzügyminiszterhez. Az általa elmondottak a végkövet­keztetés kivételével egyetlen újság, a Békés Megyei Hírlap kö­rül forogtak. Mint záró mondataiban elmondta, feltételezhető, hogy a vidéki szerkesztőségek és kiadók helyzete országosan azonosan rendezett. Ügy értékelte, hogy megoldatlan kezelői, használói viszonyokról van szó, amelyek bevételtől fosztják meg a költségvetést. Kupa Mihály mindössze annyit válaszolt a képviselőnek, hogy ez ügyben vizsgálat indult, s 30 napon belül ennek eredményé­ről írásban - számol be. k. a. j. II parlamenti felszólalás margójára Jogcím nélküli használat és kilakoltatás?

Next

/
Oldalképek
Tartalom