Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04-05 / 103. szám
OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. május 4-5., szombat-vasárnap Új igazgató új ötletekkel Az iskola levegője is „megváltozik” Hallottad? — szólít meg pedagógus ismerősöm. — Margitkát egyhangúlag választotta a testület igazgatóvá. Bíznak benne a kollégák. Remek ötletei vannak, állandóan töri a fejét valamin. A beszélgetés óta hónapok teltek el, kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugodni. Vajon fél év múltán még mindig ötletgazdag az új igazgatónő? Tervei, elképzelései találkoznak a többség véleményével? Felvillanyozza-e kollégáit akkor, amikor az oktatásról csak siránkozó cikkek jelennek meg; amikor ott a gond, lesz-e pénz 1991 végére; lesz-e szeptembertől nyelvtanár; lesz-e állása a kezdő pedagógusnak?... * Igazgatói kinevezésemmel egy időben az iskola vezetése is megújult. Csizmadia Istvánné- val és Kády Antalnéval közösen láttunk munkához, azóta is nagyon szoros a kapcsolat. A tantestületről is csak jót mondhatok, a csapat egységes, a kollégák fogékonyak az új irányt, igényesség jellemzi őket — kezdi beszélgetésünket Pusztainé SzaOrosháza Az orosháziak szeretnének a romániai Nagykároly várossal testvérkapcsolatot kiépíteni. A gondolat már jó két éve megfogalmazódott a városban, s aki előterjesztette, Fülöp Béla, a Táncsis Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola igazgatója. —- Miért éppen Nagykárollyal szeretnének szorosabb együttműködést kiépíteni? — Még á régi tanácsi rendszer idejében tettünk arra kísérletet, hogy megismerjük Nagykároly történelmét. S ezen keresztül egy kicsit közelebb jussunk az egyetemes magyar történelemhez is. Nagykároly jelentős kisváros, a Károlyi család rezidenciája volt. írásos dokumentumokban először 1333-ban fordul elő a neve. A Károlyi család oklevéltárából kiderül, előbb Karul néven volt ismeretes, mint a szaniszlói puszta része. A Nagykároly nevet Károlyi Sibó Margit, az Orosházi József Attila Általános Iskola igazgatónője. — Éppen erre alapozva az első és legfontosabb, hogy iskolánkban megtartsuk az oktatás színvonalát, de emelett éljünk a változtatás igényével is. Az új oktatási törvény tervezete elkészült és ez lehetőséget biztosít a .tartalmi mellett a szerkezeti átalakulásra is. Iskolánk egyéni arculatát, a Zsolnay Nyelvi-Iromon családjáról kapta a mezőségi település. De mondhatnék más kötődést is. Itt született Ká- roli Gáspár a Biblia fordítója, aki 1592-ben halt meg, s talán itt is van eltemetve. — Hogyan fogadják Romániában a magyar közeledést? — Magam, aki Nagykárolyban végeztem középiskolai tanulmányaimat, rokonaim, ismerőseim, barátaim révén erősen kötődöm a városhoz. Kint voltam tavaly, a forradalom idején, beszélgettem a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének több vezetőjével, tárgyaltam a Nemzeti Megmentési Front jó néhány tagjával, és mindannyian a támogatásukról biztosítottak. — Milyen érvek szólnak még Nagykároly mellett? — Tőlünk 250 kilométerre fekszik Nagykároly. Közel van a határhoz, viszonylag egyszerűen oda lehet jutni. Ezért arra gondalmi Kommunikációs Program adja és ennek felhasználásával szeretnénk továbblépni. Az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (ÉKP) bevezetésével az iskola levegője is „megváltozik”. —Nem vagyok híve első osztályban a felvételiztetésnek, ez a program éppen ezért tűnik ideálisnak, mert a tanulók képességei sokfélék, valamilyen területen megtalálják az érvényesülés útját. Az ÉKP segítségével a gyerekek egyéni haladási tempóját követjük, differenciálunk, formáljuk magatartás- és környezetkultúrájukat. A nyelvek mellett tánctanulás és zenei képzés is része a programnak. Mint mindenhez, természetesen az új forma bevezetéséhez is sok-sok pénz kell. Pusztainé Szabó Margit ígéretet kapott a polgármestertől, hogy a tárgyi feltételek mellett az anyagi támogatás sem marad el. Az iskola — a kezdeményezés megvalósítására — alapítványt hozott létre. A támogatók a következő számlaszámon fizethetik be adományaikat: 623-3463140653. dőltünk, hogy árucsere kapcsolatot építünk ki egymással. Mi első fordulóban elektronikai berendezéseket kínálnánk eladásra, s ők lakberendezési tárgyakkal, elsősorban bútorokkal fizetnének érte. Természetesen ez még csak álom, de reméljük, hogy konkrét egyezségre is sor kerül majd. — Kulturális téren milyen együttműködést tud elképzelni? — Tavaly júniusban Újreneszánsz olvasótábor keretén belül fogadtunk hét erdélyi vendéget, három tanárt és négy diákot, közöttük egy tanár és egy diák volt nagykárolyi. Tíz napig voltak a vendégeink, a teljes költségüket mi álltuk, és 40 Békés megyei pedagógussal és diákkal kerültek szoros barátságba. Úgy érzem, az ilyen kapcsolatnak meg lehet az alapjait teremteni. Lehet, hogy ez a testvérvárosi kapcsolat ma anyagi terhet jelent, de később egy virágzó együttműködés válhat belőle. Példát szeretnénk mutatni, hogy két európai város a távolság és az anyanyelv ellenére megtalálja egymásban a közöset. Nagykároly a testvérváros Halló! Nagyszénáson kétszáz telefon- volnalat kötöttek be a napokban. Tóth Pálné is a szerencsések közé tartozik. —Mióta várt telefonra? — Tavaly márciusban adtam be az igényemet azzal az indokkal, hogy a féljem súlyos beteg, és én is nehezen tudok kimozdulni itthonról, hiszen gerincműtétem volt, ízületi gyulladással kezelnek. Akkor azzal bíztattak, hogy két hónap múlva bekötik a telefont. Szeptemberben türelmetlenkedni kezdtem, de megnyugtattak, hogy 1991. március 31. az újabb határidő. Időközben a férjem meghalt, én pedig vártam. A szerelő április végén kopogtatott be hozzám, azóta mondhatom magamról, hogy telefontulajdonos vagyok. Érdemes volt várni. —Kit hívott fel legelőször? — Az unokahúgomat, aki egy boltban dolgozik. Utána az egri barátnőmnek, és a Szegeden élő nővéremnek újságoltam el az örömhírt. —Emlékszik az első hívóra is? — Igen, a bekötés után néhány perccel már csörgött is a készülék. A szomszédaim az ablakból látták a munkálatokat, és ők tárcsázták elsőként a számomat. A mozgópostás Józsi bácsi 80 esztendős. Napjai nem olyan mozgalmasak, mint hajdanán, amikor vonatra szállt, hogy a postai küldeményeket eljuttassa Orosházáról a környező falvakba. A mozgópostás 25 évi szolgálat után vonult nyugdíjba. Az orosházi Kovács József így emlékezik vissza a zakatoló vonatokon eltöltött két évtizedre: — A fővárosban csomagrakodóként kezdtem a munkát 1929-ben. Néhány év múlva hazajöttem, és mozgópostás lett belőlem. Állomástól állomásig válogattam a leveleket, a csomagokat, települések szerint. A vagonban a magam ura voltam, én voltam egysze- mélyben a főnök és a beosztott is. Lazításra nem sok idő jutott, mert a masiniszták „szalajtották” a vonatokat. A beosztásnak megfelelően négy napi ingázás után az orosházi postahivatalban rovatoló- ként dolgoztam. így nem volt unalmas az élet. Bezzeg most! — sóhajt fel a sínek postása: — Most már nyugdíjas évei nehezen telnek a napok, fájnak a lábaim, az ízületeim. Amikor még jobban bírtam magam, behívtak dolgozni a postára, hogy segítsek a karácsonyi csúcsforgalomban. Tudja, mit mondtak a fiatalok? — Né, a vénember akar dirigálni! — Akkor megfogadtam, nem megyek többé, inkább itthon teszek-veszek. Elvégre megszolgáltam a nyugdíjamat. Harminckét éve alakult a gádorosi takarékszövetkezet A Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet 1959-ben jött létre. Később a működési területét fokozatosan bővítették. 1976-ban Gerendáson, 1981- ben Telekgerendáson, 1985-ben Orosházán, 1988-ban Nagyszénáson és 1989-ben Csorváson nyitottak egy-egy egységet. Jelenleg a takarékszövetkezet taglétszáma meghaladja a 11 ezret, a részjegy és a célrészjegy összege 8800 millió forint. Ä betétállomány 237,2 millió, a kölcsönállomány 110 és a kisvállalkozói kölcsön 24 millió forintot tesz ki. Valószínűleg a város sokrétűsége miatt különösen Orosházán nagy az igény hitel iránt, még a magas 35— 36%-os kamat ellenére is. — Melyek a legkeresettebb betétformák? — kérdeztük Sebest Sándornétól, a szövetkezet elnökétől. — Egyértelműen a magasabb nettókamatot ígérő betéteket keresik, ilyen a takaréklevél 33,75%-os nettókamattal, de kedvelik a letéti jegyet (33%), az értékjegyet (33,5%), amelyre negyedévente kamatos kamatot fizetünk. A szövetkezetünk első negyedévi bevétele 20 860 millió, kiadásaink 20 009 millió, az eredmény 651 millió forint. A betétállomány növelése érdekében rendszeres betétgyűjtési akciókat szervezünk. Úgy érzem, a kamatpolitikánk verseny- képes más pénzintézetekével. Jelenleg részjegykiegészítési akciót indítottunk. Aki ezer forintra egészíti ki a részjegyét, azok között a Takarékossági Világnapion három tárgyjutalmat sorsolunk ki. Az első díj egy Robi rotációs kertikapa, a második 15 ezer forint, a harmadik piedig egy felnőtt kerékpár lesz. — Milyen a technikai felszereltségük és hányán dolgoznak összesen a szövetkezetnél? — Technikai felszereltségünk jó, már két éve számító- géppiel dolgozunk, 13 korszerű gépünk van, hozzá telex, telefax. A legkisebb egységünkben is meg tudjuk mutatni ezeket a technikákat. Összesen 30-an dolgoznak szövetkezetünknél és e kis csapatnak egyetlen jelszava van: a tagság és a lakosság érdekeinek szolgálata a kölcsönös bizalom jegyében. — Milyen szolgáltatásaik vannak még a betétgyűjtésen és a hitelezésen kívül? — Több mindennel foglalkozunk. A gádorosi önkormányzat és a GAMESZ számláját vezetjük, segélyeket fizetünk, adót szedünk. Kezeljük továbbá a kisvállalkozók számláját, egyéb biztosításokat kötünk, nyugdíjakat fizetünk, gázdíjakat szedünk. Egységeink némelyikénél .patyolat-felvevőhellyel is rendelkezünk. Ugyanakkor forgalmazunk szerencsesorsjegyeket, de Nagyszénáson, Gádoroson és Orosházán szőnyegtisztító gép kölcsönzést is végzünk. — Milyen a kapcsolat a tagsággal? — Mindent megpróbálunk annak érdekében, hogy a kapcsolatunk a tagsággal a jövőben is kedvező legyen. Igénylik a szolgáltatásinkat. Erőnkhöz ké- p>cst anyagilag is hozzájárulunk az idősek otthonának fenntartásához, hozzájárultunk az idősekért alapítványhoz, iskolák, művelődési házak építéséhez, tatarozásához legyen ez Telekgerendáson, Nagyszénáson, Gádoroson vagy Csorváson. Tavaly közel fél millió forintot fizettünk ilyen célokra. Nyugdíjas tagjaink részére 1991-ben 200 ezer forint segélyt, alapító tagjaink részére 50 ezer forint támogatást nyújtunk. Immár hagyománynak számít a 70 év feletti tagok és betétesek karácsonyi ajándékozása. Az idén e célra 100 ezer forintot fordítunk. A postás egyszer csengetett, és hozta a munkakönyvét Azt beszélik, hogy... ...a lakodalmas zenekarok szórakoztató műsorral mutatkoznak be az orosházi művelődési központ színháztermében május 9-én, 19 órai kezdettel. * ...Békés megye összes lakosa (1990,január 1 -jei állpotok) 412 ezer. Ebből Orosházán 34 530- an élnek. Tíz év alatt a város lakosainak száma 1725 fővel csökkent. Ez abból adódik, hogy 770 fővel többen költöztek el, mint ahányon a városba jöttek, és a tíz év alatt 955főve! többen haltak meg, mint születtek. * ...a Vöröskeresztes Világnap előestéjén, május 7-én, 19 órakor a szervezet orosházi vezetősége demonstrációt rendez az Ady Endre utcai székház előtt. A „Gyújts fényt a sötétségben!" jelszóhoz híven gyertyagyújtással emlékeznek meg a résztvevők a háború áldozatairól. * ...a Kosstuh Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában 1957 óta folyik levelező oktatás és tanfolyamos továbbképzés. 1987-ig növénytermesztő és állattenyésztő, 1989-től mezőgazdasági, áruforgalmi szakon tanulhatnak a jelentkezők Tótkomlósi utcanevek Hétfőn falugyűlés lesz Tótkomlóson, ahol többek között szóba kerül majd az új utcanevek megvitatása is. A döntés az ott élőkre és a falugyűlésre tartozik. Ismertetjük a megváltoztatásra javasolt régi és az új utcaneveket: Dimitrov-Görgei, Engels-Walaszky Pál, Fürst Sándor Munkás, Kun Béla-Bartók Béla, Lenin-Fő utca, Marx-Liszt Ferenc, Malinovszkij-Mezőhegye- si, Rózsa Ferenc-Rózsa, Schön- hertz-Domanovszky, Sallai-Rud- nyánszky, Tanácsköztársaság-Köztársaság. Húsvétot követő első munka- n aprón csengetett a pxrstás. A fiatalasszony gyanútlanul vette át a levelet, amelyben — mint később kiderült — férje munkakönyvé lapult. A fiatalembert kilenc társával együtt bocsátották el az üzemből. Az indoklás szűkszavú és kimért: „Az ön által betöltött munkakör megszűnt.” — Becsületes gyerek voltam, nem balhéztam, a munkámat elláttam, tanultam. Igaz, ez utóbbi sem számított nagy erénynek, hiszen a másoddiploma megszerzésekor a főnököm őszinte elismerésének adott hangot — a budiban, miközben dolgát végezte.—Nem olyan fából faragtak, mint aki vérig sértődik, de megmondom őszintén, rosszul esett. Ennél csak ez a mostani érzés rosszabb, munkanélkülinek lenni. Úgy érzem, padlót fogtam. Itt a család, a feleségem gyeden van, nyakig ülünk az adósságban. Nagyot lépni nem tudok, tehát várok. De a tehetetlenség, a semmittevés rossz tanácsadó. Monjda meg, mit tegyek?! Vagy arra válaszoljon, hol rontottam el?! Mert a volt munkahelyemen senki nem tudja megmondani. Én bezzeg mindig kinyilvánítottam a magamét. A kávézgatásokból kimaradtam, a talpnyalókat messze elkerültem. Lehet, hogy hiba volt??? A valaha jó kedélyű, mókás fickó magába roskad esténként a fotelban, és próbálja megfejteni a lehetetlent. Nincs egyedül. A munkanélküliek száma napról napra nő. És senkitől sem kérdezik meg: akarsz-e menni? Egyszerűen mennie kell... Csorváson már szeptemberben megkezdődhet a tanítás az új, hat tantermes általános iskolában. Átalakításra kerül a régi művelődési ház és mozi épülete is, amelyben helyet kap az új községi könyvtár. A tervek szerint az építési munkák teljes befejezése 1993 közepére várható Az oldalt készítették: Csete Ilona és Papp János. Fotó: Fazekas Ferenc, Kovács Erzsébet, Szűcs László
