Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

1991. május 6., hétfő 0 A sertés kérdés Hunyán is sürgető — sikeresen vizsgázott a demokrácia is — Sem a többször módosított időpont, sem a fűtetlen terem nem tartotta vissza a hunyai la­kosokat. Több mint százan gyűl­tek össze a minap, hogy meghallgassák Szmola Illés pol­gármester és Deme Zoltán or­szággyűlési képviselő beszámo­lóját. Először a polgármester össze­gezte a választások óta eltelt időt, az ez idő alatt hozott rende­leteket, terveiket, feladataikat, a képviselő-testület munkáját. Megemlítette, hogy az ülések pártcsatározásoktól mentesek, a létszám majdnem mindig teljes. Mint mondotta, a lakosság vi­szont nem nagyon vesz részt a nyilvános üléseken... A polgármester beszédét Deme Zoltán felszólalása követ­te. 'Beszámolt a kárpótlási tör­vény eredményéről, részleteiről, az általa benyújtott indítványok sorsáról. A gyűlés folyamán többször is hangsúlyozta, hogy a község előrehaladásához szükséges le­hetőségek kiaknázása a helyi vállalkozó kedven múlik. Meg­említette, hogy a nyár folyamán Hunyára is ellátogatnak olasz üzletemberek... Természetesen a lakosság kérdései, észrevételei sem ma­radtak el. Sőt! Többen aggályu­kat fejezték ki a tervezett déli autópálya nyújtotta lehetőség­gel kapcsolatban. (Tizenhárom kilométerre esik Hunyától.) Az sem nyugtatta meg a helybéli állattartókat, hogy a kisgazda- pártnak van egy elképzelése a sertésexporttal kapcsolatban. Az est folyamán kiderült, ez a hunyaiak egyik központi kérdé­se. Deme Zoltán — mint mon­dotta — ez ügyben az egyetlen lehetőséget ismertette hallgató­ságával. Hozzátette még, hiába vetik fel többen a szovjet vagy a jugoszláv piac felvevőkészsé­gét, a külföldre történő élelmi­szer-szállítás nemcsak gazdasá­gi, hanem politikai kérdés is. Egy másik hozzászólással kapcsolatban kifejtette, hogy a kormány is kezdő, de ott van vele kapcsolatban a számonké­rés lehetősége. Cáfolta, hogy ők annak idején csupa szépet és jót ígértek volna... Azt is megígérte — szóvátették többen —, hogy igyekszik rendszeresen, leg­alább két-háromhavonta elláto­gatni Hunyára. De hozzátette, hogy a község képviselő-testü­leti ülésre például még nem hív­ta meg... Végül pedig egy kis intermez­zo tette színessé ezt az együttlé- tet, amit a demokrácia sikeres vizsgájának is nevezhetnénk. Az egyik helybéli polgár — némi nehézség árán — felolva­sott egy rágalomnak is beillő le­velet a jegyző ellen... A polgár- mester figyelmeztette, hogy vádjainak — bizonyítékok híján semmi alapja nincs; az ország- gyűlési képviselő — mivel a je­lenlétében hangzott el a véle­mény, megígérte, hogy a másik felet is meghallgatja; a művelő­dési ház vezetője kérte, ne vá- daskodjanank egymás ellen... a résztvevők egy része pedig már a felolvasás kezdetekor— bizo­nyára azt gondolva, hogy az ér­demi rész befejeződött — ki­ment a teremből... Átalakul a hivatal Döntött a gyomaendrődi testület Gyomaendrőd város képvise­lő-testületének nem volt könnyű dolga a legutóbbi ülésen. A me­legfront érezhetően kedvezőtle­nül hatott az egybegyűltek han­gulatára, s emellett sok és lénye­ges feladat, felelősségteljes dön­tés állt előttük. Ezek közül leglé­nyegesebbnek — és legnagyobb falatnak — az az előterjesztés mutatkozott, melyben a jegyző a hivatal belső átszervezésére, munka- és ügyfélfogadási rend­jének megváltoztatására tett ja­vaslatot. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Míg ez az előterjesz­tés megszületett több más lépés is történt ebben az ügyben. Első­ként említendő az, amikor né­hány hete a hivatal dolgozói és a testület leült egymással meg­beszélni, mit is várnak a másik­tól. Az elképzelések, elvárások, a párbeszéd is körejátszott a két alternatíva megszületésében, ami végül is a testület elé került. Mindkettő öt osztály létrehozá­sát irányozta elő, azzal a különb­séggel, hogy a B alternatíva ese­tében a feladatok átcsoportosítá­sa révén külön intézményirányí­tási osztályt is létrehoztak volna. Természetesen vita kereke­dett, különösen azután, hogy a polgármester név szerint szólí­tott véleménynyilvánításra egyes képviselőket. A „frontvonalak” az alábbi elképzelések körül rajzolódtak ki: Az utca embere, az egyszerű gyomaendrődi — és más város­béli — polgár a rendszerválto­zástól söprést vár el, különösen a régi hivatalban... Elvárja azonban azt is, hogy ügyeit, amellyel bejön a város­házára, gyorsan, szakszerűen intézzék. Ezt pedig a régi, hoz­záértő gárda eltávolításával alig­ha lehet majd megoldani. Olyan hangokat is lehet halla­ni — ilyesmire is hivatkoztak az ülésen — ,hogy sokan vannak a dolgozók, a munkát kevesebben is el tudnák végezni, csökkente­ni kell az apparátust. Ahogy a polgármestertől megtudtuk, a gyomaendrődi hivatalban negy- venketten dolgoznak, s ez a vá­ros lakosságához viszonyítva megyeszerte az egyik legkisebb létszám... Felvetődött, megmaradjon-e az oszály, az osztályvezető sze­mélye, vagy inkább a kisebb egységeket összefogó csoport- vezetőkön keresztül tartson kapcsolatot a dolgozókkal a kép­viselő-testület... Végül hosszú vita, számtalan vélemény meghallgatása után azt a javaslatot fogadták el, ame­lyet maguk között módosított B alternatívának neveztek. Esze­rint lesz igazgatási; pénzügyi és gazdálkodási; műszaki és város­üzemeltetési osztály, valamint egy titkárság... Az osztályveze­tői állásokra pályázatot írnak ki. Állást foglaltak a munkáltatói jogok és a munkarend kérdésé­ben is. Még néhány említésre méltó döntés, esemény: A testület ál­lást foglalt, hogy helytelenítik a városi főorvosi intézmény megszüntetését Gyomaendrő- dön. A tisztiorvosi rendszer be­vezetésével a település a köjál vezető orvosának felügyelete alá tartozik, aki Szarvason mű­ködik. Ezt az intézkedést mind­annyian visszalépésként értéke­lik a város életében. Intézkedtek, hogy iskolaidő­ben ingyen mehessenek be az iskolai csoportok a fürdőbe úsz­ni tanulni... GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE Rendszerváltás „Itt most a túzokrezervátumban így kell segíteni!” A fatojás és a fészekőr hatásosabb... Kevesen vannak, akik nem tudják, hogy a Kiskunsági Nem­zeti Park Igazgatósága Dévavá- nyai Tájvédelmi Körzet hosszú és bonyolult név a közismert tú­zokrezervátumot rejti... A rezer­vátum meg madarakat... meg védett növényeket... Kurpé István a tájvédelmi körzet vezetője tájékoztatott bennünket a minap, mi újság tú- zokéknál. A bemutatóterem még nemigen fogadott látogatókat az idén, az öt közszemlére befogott madár is a megszokott bizalmat­lansággal bújik le a fűbe meg­hallva lépteinket. Csönd van és békességes nyugalom mindenütt. Máskor sem lehet több mada­rat látni — válaszolta kérdésem­re a telepvezető, mikor az egyik irodában leültünk beszélgetni. — Általában a beteg állatokat fogjuk be kiállítási célra. Nagy türelem kell hozzájuk, mert bi­zalmatlanok. Sokáig kell figyel­ni, míg meglátják őket... — Mennyi madár van itt sza­badon? — Az itteni húsz-harminc ki­lométeres körzetben található állomány a legjelentősebb. Egész pontos adatot tudok mon­dani, mert nemrég végeztünk >egy számlálást: kétszáznegy­venkét madarunk van. — Miből álla rezervátum fel­adata? — A világon huszonkét tú­zokfaj található. A létszámuk a leggondosabb védelem mellett is fogy. A költés ideje egyrészt nagyon hosszú, másrészt a ta­vaszi, nyári kaszálások idejére esik. Ha nem avatkoznánk be, rövidesen kipusztulnának... — Hogy történik ez a beavat­kozás? — Annak idején, a hetvenes évek végén ezért jött létre a te­lep. Földerítettük a fészkeket és begyűjtöttük a tojásokat. A kel­tetőben kikelt madarakat aztán egy idő múlva visszaengedtük a természetbe... De azt kell mond­jam, ez a módszer nem vált be. Az a madár ugyanis, amelyiket az anyja költ ki, teljes értékű, míg az, amelyiket a gép, nem lesz ilyen. Kimutatásunk van róla — hiszen a kiengedett álla­tokat meggyűrűztük —, hogy nem elég életrevalóak, elpusz­tulnak. Nem érzékelik úgy a ve­szélyt, mint az anyamadár által nevelt fiókák. A telep csibéje sokszor csak maga kárán tanul­hatná meg, hogy a kutya és a róka a legfőbb ellenség. Azt meg nem lehet megcsinálni, hogy esténként behajtjuk őket... — Hogyan változott akkor a mentés? — Két éve kezdtük, kísérleti jelleggel... Már nem törekszünk arra, hogy minden tojás nálunk keljen ki. Inkább a fészek körül alakítunk ki egy védőzónát, s ott biztosítjuk a zavartalan kotlás feltételeit. Van egy szórólapunk, amelyen erre kérjük a területen dolgozókat. El kell mondjam, nagyon jó a kapcsolat velük... — Hogy lehet biztosítani a zavartalan feltételeket! — Azért ez nem olyen egy­szerű. A kotlás nagyon hosszú ideig tart a túzoknál. Rengeteg veszély fenyegeti közben. Az a szerencsés, ha a kotlás elején behozzuk a tojást. Amikor pedig már csak kis idő van hátra a kike­lésig, visszavisszük, hogy az anyamadár költse ki. Hogy ne vegye észre, addig a fészekbe fatojást teszünk... Tovább fo­kozza a hatékonyságot, amikor az igazi tojás visszakerül, a fé­szek köré őrzést szervezünk. Most kezdődik és nyár közepéig tart a tojásrakás ideje... Heti vál­tásban vártunk és néhány idő­pontra még most is várunk fiata­lokat, akik fészekőrzést vállal­nának. Néhány napra kiköltöz­nek a védőzóna közelébe, sátor­ba. Más feladatuk nincs, mint­hogy vigyázzanák arra, nehogy valaki vagy valami megzavarja a madarat... Ritkán esik meg ilyesmi A véletlen vezetett nyomra... Jókedvűen utaztak el, mint mindig. Vártuk a képeslapot, amely tudósít, hogy szerencsésen megérkeztek, jól ér­zik magukat, már csokibarnák, nagyo­kat kirándulnak... Ehelyett egy telefon jött: kirabolták a vityillót, mindent el­vittek... Döbbenten kérdeztük, hogyan, mikor történt. Nem tudták megmonda­ni. Alig néhány hete utazott oda a csa­ládfő nyaralásra előkészíteni a terepet. Akkor még nem előzték meg őket... Sok betörés történik télen, tavasz­előn a víkendházakba. Ilyenkor persze nehéz a rendőrség dolga, hiszen előfordul, hogy hetek múlva látogat csak ki a tulajdonos, és akkor veszi észre, hogy hívatlan láto­gatói voltak. Demeter László bűnügyi osztályvezető és Hruska György nyo­mozó mondották ezeket. A szarvasi körzetben azonban igen jó — ötvenöt százalékos — a felderítési arány... Ha pedig egy sikeres elfogás történik, könynyen előfordulhat, hogy — az utó­lagos felderítés eredményeképpen — olyan károsultak is viszontláthatják el­tűnt értékeiket, akik már letettek erről. Nemrég hasonló eset történt Gyo- maendrödön: A szerencsés véletlen nyomra vezetett. Egy víkendház-tulaj- donos ugyanis a Körös-parton sétálgat­va különös dologra lett figyelmes. Az egyik ház udvarán kiterítve egy ponto­san ugyanolyan szőnyeget látott, ami­lyet tőle loptak el. Amint jobban körül­nézett, az ablakon lévő függöny is isme­rősnek tűnt neki. Feljelentést tett a rendőrségen. A házkutatás során C. M. lakásában öt betörésből származó, jó néhány holmit találtak. Ahogy a rendőrségen megtudtuk, C. M. nem ismeri el a teljes bűnösségét. Azt állítja, hogy abba a házba, ame­lyiknek tulajdonosa felismerte öt, a már felfeszített ajtón keresztül ment be, s ott már „dolgozott” valaki. O csak segített neki, s amit megtartott magá­nak, annak nagy részét is a Körösbe dobta. Ennek csak az mond ellent, hogy a bejelentett eltűnt tárgyak döntő há­nyadát nála, a lakásán találták meg. Nem volt válogatós, annyi biztos, ugyanis ezek között ágynemű, műszaki cikk, élelmiszer is szerepel... Kölcsönök az önkormányzat zsebéből Ha az ecsegfalvi illetőségű Szoboszlai Árpád most csinál­tatna névjegykártyát magának, két foglalkozást kellene ráírat­nia: állatorvos és polgármester. Amikor arról kérdezem, hogy lehet a két hivatást együtt mű­velni, azt válaszolja, több a fela­dat, mintha csak a szakmájában dolgozna, s hogy van, amikor egy kicsit kimerítő. De ő — bár az alakuló ülésükön ez is fölme­rült—nem szeretné föladni régi foglalkozását sem... Erről nem is esett több szó, mert a következő pillanatban ál­talánosabb formában közelítjük meg a kérdést: — Hiába mondanám, hogy minden zökkenőmentesen megy — folytatja. — Most töltjük a tanulóidőt. Az első négy hónap alatt szó szerint mindent tanulni kellett. Mostanra kezdenek ki­kristályosodni a dolgok: a módszer, a hivatal helye és sze­repe... De nagyon hiányoznak a kardinális, eligazító törvények. A lakosság túlnyomó többségé­nek élvezzük a bizalmát. De ha nem születnek meg mielőbb a munkánkhoz nélkülözhetetlen rendeletek, az önkormányzati­ság beszűkül, a hatalom névle­ges lesz... Ahogy a polgármestertől megtudtuk, Ecsegfalván is igye­keznek a nehéz körülmények között is dolgozni az emberek. Május másodika óta van körzeti orvosuk...-Az intézmények mű­ködnek, az idén nincs helyi adó, mert a lakosságnak elég anyagi megterhelést jelent a víz-gázve­zeték költség és az úttársulás... A helyi önkormányzat igyekszik a korábbi kölcsönök okozta ne­hézségeken is enyhíteni... Mert ez is tetemes összeg. Egy koráb­bi beszélgetés során tudtam meg, körülbelül tízmillió forintra len­ne igény a helybéliek között. A lakosság létszáma 1662 fő... — Több hullámban próbá­lunk enyhíteni a kamatterheken — mondja a polgármester. Azoknak, akik a megfelezett OTP hátralékukat szeretnék tör­leszteni — s akiktől nagyobb bevétel miatt várható a gyors visszafizetés —, egyszeri húsz százalékos kamattal terhelt köl­csönt adtak. Június második fe­lében újabb igénylők részesül­nek kölcsönben. (Van természetesen segély­alapjuk is. A központi fejkvóta — az a bizonyos mindenki által ismert lakosonkénti 200 forint — a lélekszámot figyelembe véve nem sok, alig haladja meg a háromszázharminc ezret... A népjóléti bizottság határozata alapján, anyagi helyzettől füg­gően hat-tizenkétezer forint egyszeri, rendkívüli segélyt kap­nak a rászorulók.) Végül azt is megtudom még, hogy az önkormányzat korábbi kamatmentes lakásépítési támo­gatást is — összesen ötszázezer forint — egyösszegben visszafi­zet, így az mentesül a pillanat­nyilag érvényben lévő harminc- nyolc százalékos új kamat alól... Beszélgetésünk a következő rövid, de jellemző párbeszéddel zárul: — Miből van pénz a kölcsön­re. Erre nincs központi támoga­tás... —A két és félmilliós tartalék- alap terhére... — Nem kockázatos ezt így felhasználni? — Ismerve a lakosság anyagi helyzetét, itt most az a legfonto­sabb, hogy ilyenformában segít­sünk... Vasútállomásból vendéglő Ecsegfalván Talán a múló időt kijátszó örökös megújulásra is hozhat­tuk volna példaként a képen lát­ható épületet. A helybélieknek bizonyára nem kell bemutatni: ez az ecsegfalvi Berettyó ven­déglő. De aki először látja, az is észreveszi, hogy erősen emlé­keztet valami másra. Régebben — a hetvenes évek elejéig — vasútállomásként szolgálta a közjavát. Ez még ma is meglátszik a külsején. Árui­kor megszűnt Ecsegfalván a vas­út, természetesen az épület is új feladatott kapott: otthont adott a csecsemőgondozónak, nyugdí­jasklubnak, volt itt szolgálati la­kás, hogy csak néhányat említ­sünk... Körülbelül két éve a dévavá- nyai áfész üzemelteti vendéglő­ként... Történetét Réz Zoltán üz­letvezető-helyettestől tudtuk meg, aki a konyhai munkát hagy­ta félbe a kedvünkért... Az oldalt írta és összeállította Kiss Katalin. A képeket Gál Edit és Kovács Erzsébet készítette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom