Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-10 / 108. szám

1991. május 10., péntek «gfflÉS MEGYEI Hiti# SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Anyák napja a kastélyban Ahogy ígértük Ez a címer az a címer... ...melyről ezúttal sem döntött a képviselő-testület. Igaz, mint megtudtuk, a tervezetek elké­szültek már, hogy melyiket fo­gadják el a testület tagjai, lelkűk rajta. Mi mindenesetre úgy dön­töttünk, nem csigázzuk tovább olvasóink kíváncsiságát s mint első városoldalunkon — április 9-én — ígértük, közkinccsé tesszük mindazt, amit a város történelmi címeréről tudni érde­mes. Miklya Jenő, a szeghalmi múzeum nyugalmazott igazga­tója készséggel válaszolt kérdé­seinkre. — Ha jól megnézzük a város címerét, abban két dolog a leg­szembetűnőbb. Az egyik a hal, mely a Varsa nevű nemzetségfő zászlajáról maradt ránk. Az eb­ből a családból származó Nadá- nyiak később címereiken hasz­nálták tovább a halat. —A másik szembeötlő jelkép, gondolom, a sárkány. Miért ép­pen sárkányok a pajzstartók a szeghalmi címeren? Elégedetlenkedünk, igen, elégedetlenkedünk nemegyszer, ha az egészségügyi ellátásról esik szó manapság. Ám legalább ekkora vihart kavar az egyes te­lepüléseken — talán mert egyre nehezebb a megélhetés minden­ki számára — a segélyezés kér­dése. Ha nem kap a rászoruló, miért nem kap? Ha kap, miért ő kap, hiszen van, aki még nyomo- rultabbul él, csaknem áll a szájá­ra a panasz. A legnagyobb felhá­borodást azonban az váltja ki a jóérzésű emberekből, ha a se­gély, még mielőtt eljutna oda, ahová 'Szánták, a kocsmában íolydogál le az igénylők tor­kán... Ezt látva, a vésztői önkor­mányzat képviseló-testülete egy rendelettervezet elkészítését szorgalmazta az egyes szociális segélyek vásárlási utalvány for­májában történő biztosításáról. Hogy a tervezet miért maradt tervezet csupán? Erről beszél­gettünk Vésztő polgármesteré­vel, Komáromi Gáborral. — A képviselő-testület meg­tárgyalta ezt a kérdést s úgy dön­— Ennek is megvan a maga története. A Nadányiak egyik leszármazottja, első Márk, Zsig- mond vitézeként részt vett az olaszországi hadjáratban, s ezért sárkányrendet kapott. Azóta övezi a halas címert sárkány, melyet Szeghalom is megőrzött. — Eddig csak egy halról be­széltünk, pedig Szeghalom címe­tött, tudná támogatni az elképze­lést, mely szerint szociális célú vásárlási utalványokat vezet­nénk be. Itt nem a rendszeres szociális segélyezettekre gon­doltunk, hanem az egyéb, idő­szakosjuttatások igénylőire. Ne higye, hogy új dolog ez, hiszen korábban is előfordult, hogy aki nem volt megbízható, azzal el­mentek vásárolni. — Tehát jogos a felháboro­dás a kívülállók részéről? — Igen, az. Nem véletlen, hogy a választások idején szinte minden rendezvényen felmerült a lakosság részéről, hogy ez a segélyezési forma kifogásolha­tó, hogy az is kap segélyt, aki messze nem arra költi, amire kérte. És valóban. Érdemes kö­rülnézni Vésztőn, mikor se­gélyosztás van, a kocsmák dugig telnek. — Akkor hát munkára fel, tisztelt önkormányzat! Lehet tenni a szomorú gyakorlat el­len... — Csak hittük, hogy lehet, ugyanis a tervezetet elküldtük a Köztársasági Megbízott Hivata­rén már kettő van belőlük. Miért? — Erre a kérdésére sajnos nem tudok válaszolni. Mondják azért, mert két folyónk van. Igen ám, de a Berettyót csak az elmúlt évszázadban vezették ide, a két hal pedig már korábban megje­lent a címeren. — Mi van még a város régi (új) címerén? — Nem egy olyan oromdíszt szedtünk le régi, szeghalmi épü­letekről, melyeken félhold, illet­ve hatágú csillag található. Hogy miként került a címerre, talán a török időkben, nem tudjuk. Ha­gyománytiszteletből minden­esetre felkerül a mi címerünkre is, csak úgy, mint a korona, melynek eredetét nem kell ma­gyaráznom. • — Köszönöm a beszélgetést. Most már bátrabban használjuk a város történelmi címerét a „Szeghalom és környéke" olda­lainkon is. lába. Válaszlevelükben óva in­tettek minket attól, hogy foglal­kozzunk e kérdéssel, mondván, a segélyezésről jelenleg közpon­ti jogszabályok rendelkeznek, melyek nem adnak felhatalma­zást önkormányzati rendelet al­kotására. E felhatalmazás hiá­nyában — folytatódik a levél — törvénysértő a kereskedelmi egységek dolgozóinak köteles­ségévé tenni munkaköri felada­tukba nem tartozó tevékenysé­get... Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a kereskedelmi egy­ségekben, melyeket ez ügyben megkerestünk, örömmel üdvö­zölték elképzeléseinket, hiszen nekik forgalmat jelentett volna e szociális célú vásárlási utalvá­nyok árura váltása. ' —Mit tehet az önkormányzat ebben a helyzetben? — Várakozhat, és elmond­hatja, ahol csak teheti: nem elég hangoztatni, hogy mindent sza­bad, melyet törvény nem tilt, ha a gyakorlatban nem valósítható meg ez az elv. így aztán hiába próbál segíteni ez a nyomorult önkormányzat annak az ezer- ezerszáz családnak, változtatni egyenlőre nem tud a helyzetén. Három évszám, mely sors­döntő fordulatot hozott az oká- nyi kastély életében. 1898-ban épült, 1952 óta szociális otthon és 1981 óta szakosodott szociá­lis otthon. (Napjainkban is sú­lyos értelmi fogyatékosoknak ad otthont.) Hogy miért éppen ezt az in­tézményt mutatjuk be a szeghal­mi oldal olvasóinak egészség' ügyi kőrútunk egyik állomása- ként?.Nos, mert itt két rekordról is beszámolhatunk. Az egyik, hogy az intézmény vezetője volt az országban az első, aki nővér­ből (s nem az addigi gyakorlat­nak megfelelően gazdasági szakemberből) lett igazgató. A másik jóval szomorúbb rekord: az építés óta nem szigetelték az épületet, így talán joggal fogal­mazhatunk eképpen: csoda, hogy még állnak az egyre jobbéi nedvesedő falak. De álljanak is, hiszen az ötven férőhelyes intéz­ményben jelenleg 86(!) gondo­zott él, ráadásul 30 körüli az elő­beutaltak száma... És ha már a gondokról tájé­Történet egy másik kovácsról koztatott az intézmény vezetője, Marton Jánosné... Nem kis fej­fájást okoz számukra, hogy 1470 forintban maximalizálták a gondozási díjat, s ez édeskevés a gondozottak ellátására. Sze­retnék — bár ez egyenlőre csak óhaj szintjén van —, ha a jövő­ben a család jövedelméhez iga­zítanák e díjakat, ezzel is enyhít­ve az anyagi gondokon. Végül megtudtuk, az itt dol­gozók sokat fáradoznak az intéz­mény. nyitottá tételén. Szívesen látnának olyan patronálókat. akik néha ellátogatnának ide, örömet szerezve ezzel a gondo­zottaknak. Jó alkalom erre a má­jus 12-e, hiszen ezen a napon, délelőtt 11 órától anyák napját tartanak, melyre minden érdek­lődőt — s persze a hozzátartozó­kat is—szeretettel várnak. De ez csont... Bármilyen meglepő a válasz­tásunk; úgy éreztük, napjaink egészségügyéhez legalább any- nyira hozzátartoznak a gyógyfü- vek ismerői, a csontkovácsok vagy a talpmasszőrök, mint a kórházak, a bölcsődék, netán a szociális otthonok. Ezért gon­doltuk úgy, hogy e térség egész­ségügyét — a teljesség igénye nélkül — bemutató oldalon, »megfér a körösladányi Kovács mellett ez a másik kovács is... A Szeghalmon élő Székely Sándor. Nevét már nem csak a megye, s nem csak az ország határain be­iül ismerik, hanem Ausztriától • Svédországig sokfelé. Gyerek volt még, mikor rá­jött, gyógyítani tudja a ház körü­li állatokat. Később embereken is segített... Miért nem bánja, hogy éjjel-nappal csengetnek hozzájuk? Nemes egyszerű­séggel csak ennyit válaszol: „Nem tudok elég hálát adni az Istennek, hogy akit úgy hoznak be hozzám, a saját lábán szépen kimegyen...” Tudományát egyik lánya is örökölte, s három éves unokája is próbálkozik. Kovács főorvosnak van a legtöbb munkatársa... Nem kérem, semmi túlzás nincs a címben, valóban a leg­több kollégája dr. Kovács Zol­tán körösladányi körzeti főor­vosnak van a megyében, s talán az országban is: Hogy miért? Nos, mert dr. Kovács Zoltán 1988-ban hadat üzent legádá­zabb ellenségének, a magas vér­nyomásnak. Életre hívta a helyi hipertóniaklubot, melynek mintegy 400 tagja van, s áldá­sos, felvilágosító munkájának köszönhetően immár csaknem ötszázan dolgoznak a vérnyo­másmérővel őrködve családjuk, olykor még a szomszéd, s a jóba­rát egészségén is. Az önkéntes munkatársak, ha embertársuk magas vérnyomás betegségben szenved, időben jelzik azt „fő­nöküknek”, aki így nyilatkozik az eredményekről: ,JJa egész­ségtudatban a lakosságot sike­rül magasabb szintre emelnem. akkor magam is magasabbra emelkedem. Inaszakadtáig dol­gozhat az ember eredménytele­nül, ha nem változtat a lakosság életmódján. Van akinek a vadá­szat, a halászat a kedvenc időtöl­tése, én ha kilépek a rendelőből, a megelőző, felvilágosító mun­kában lelem a legtöbb örömet.” Most ismét harcra buzdítja „katonáit” a főorvos, ezúttal a vér koleszterinszintjének csök­kentése a cél. Hatvanan vállal­koztak arra az önkísérletre, melynek lényege: választ találni arra, miként lehet életmódvál­toztatással a vér összetételét jó irányban befolyásolni. Ha e csa­tát is megnyerték, még egy nagy feladat lesz hátra, a dohányzás elleni küzdelem. De erről majd akkor írunk a Szeghalom és vidé­ke oldalon, ha e küzdelem is be­indult. Egyet azért máris elárul­hatunk: a főorvos nem dohány­zik! Akkor most ki ne álljon szóba kivel? Segélyt csak készpénzben? „Házaltunk, hogy legyen aki kiássa Laborvizsgálat helyben! a sírt..." Akik rendszeresen olvassák a szeghalmi városoldalakat, ta­pasztalhatták: legutóbbi — munkanélküliséggel foglalkozó — oldalunkon is, akadt szívszo­rító történet jócskán. Most — úgy hiszem — az eddigieknél is • szomorúbb történet következik, úgyhogy azoknak a kedves olva­sóknak, akik vidám n(l)apbt sze­retnének (kézbe venni) maguk­nak, ajánlom, lapozzanak to­vább. Akik velünk maradtak, lássák a kertészszigeti Szűcs Fe- rencné szavait! „Szociális gondozó vagyok. Korábban egy idős testvérpárról gondoskodtam, tizenöt eszten­deig. Gábor szegény hamarabb elment, aztán egy év múlva Má­riát kellett temetnünk. Ha hiszi, ha nem, házaltunk, hogy legyen aki kiássa a sírt a szíves uram­Az oldalt írta és szer­kesztette Nagy Ágnes. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. mai. Mindenki azt mondta: nem rokon, nem szomszéd, minek segítsenek? Hát így van ez ké­rem. Aki élni, mozogni nem tud, azt mondják: a fene egye meg. Azóta magam is beteg lettem, de mikor megkerestek, hogy ápol­nom kellene egy mozgássérül­tet, nem tudtam nemet mondani. Kilenc testvére van szegénynek, még sincs aki ellássa. Haragsza­nak rá, mert a szülei ráhagyták a házat. Hát mondja meg! Lehet sajnálni egy ilyen szerencsétlen­től az otthonát? Az irigység te­szi, higye el, hogy ilyenek az emberek... Szóval betegség ide vagy oda, vállaltam a dolgot így, betegen is. Megkaptam érte: elég hülye vagy, hogy elvállal­tad. De hát megsajnáltam sze­gényt, a menyecske lányom meg besegít, ha kérem. Tudja néha elgondolkozom azon, akad-e a három gyerekem közül egy, aki gondomat viseli, ha én leszek olyan gyámoltalan, mint a gondozottjaim...” Nem áprilisi tréfának szánták Füzesgyarmaton az egészség- ügyi központ építését — még ha a munkálatok április 1-jén kez­dődtek is 1989-ben—, hiszen a napokban valóban átadták az új létesítményt. Mintegy 16 millió forintba került, de megérte, hi­szen végre méltó helyen fogad­ják a betegeket Füzesgyarma­ton. Az intézményben három körzeti rendelő, két fogászati rendelő — korszerű berendezé­sükkel bátran büszkélkedhetnek •—, egy tanácsadó-váró és egy gyermekorvosi retidelő áll a be­térők rendelkezésére. A labora­tórium is hamarosan megkezdi munkáját, így nem kell majd Gyulára, Szeghalomra utazni, ha valakinek laboratóriumi vizs­gálatra van szüksége. „— A gondozónők meg van­nak félemlítve, ha szóbaállnak velem, jön a bosszú. —Pont fordítva. Éppen, hogy hozzám nem szólhatnak a gon­dozónők..." Ilyen és ehhez hasonló dis­kurzusnak lehettek tanúi mind­azok, akik a közelmúltban részt vettek azon a tárgyaláson, me­lyet a Szeghalmi Városi Bírósá­gon tartottak Ács Józsefné (az idősek klubja), kontra Kiss Im- réné (a polgármesteri hivatal gondozási központjának veze­tője) ügyében. A vád Kiss Imré- né ellen: rágalmazás vétségére való felbujtás. Lássuk a történte­ket dióhéjban! Néhány hónapja Ács Józsefné .ellen a hivatásos gondozónők levelet írtak a pol­gármesternek —a tárgyalásra őt js megidézték —, melyben Ács­Bölcsi búcsúztató Sokat gondolkoztam azon, hova is kalauzoljam még el önö­ket, kedves szeghalmi és Szegha­lom környéki olvasók. Aztán mi­kor a városi bíróságon jártam (lásd az „Akkor most...” című írást) eszembe jutott, hogy a bu- csai bölcsődében sem lehet valami rózsás a munkahelyi légkör. Igaz, itt a nyugtalanságot nem a beval­lott vagy be nem vallott rivalizálás okozza, hanem az intézmény be­zárásának réme. Mert hamarosan búcsút vehetnek a bölcsitől a bű­nét (ő fogalmazott így) megaláz­ták a sárga föld poráig... E tárgyalás krónikása csak csodálni tudta az eljáró bíró, dr. Benedek Tibor nyugalmát, az olykor enyhén szólva ellentmon­dásos vallomásokat hallgatva. Hogy végül is milyen körülmé­nyek között íródott a rágalmazó levél, nem derült ki — ezért is javasolta dr. Kincses Sándor ügyvéd újabb tanúk beidézését, s így a tárgyalás elnapolását —, de hogy a két intézmény között ki­alakult áldatlan állapotnak a jú­nius 20-ai újabb tárgyalás után sem lesz vége, ez sajnos nagyon is valószínű. Azt pedig már nem nehéz kitalálni, hogy mindennek kik isszák meg a levét? Termé­szetesen az idős, elesett, szere- ,tétre éhes gondozottak... csaiak. És ha még egy „b”-betűs szót szeretnék ideírni, hozzáten­ném: bánatos búcsút. Ám borúra derű... Az itt gondozott tíz gyere­ket — a tervek szerint — az óvoda induló minicsoportjában helyezik el, a bölcsőde épületében pedig öregek napközijét szeretnének nyitni. Mint a bölcsőde vezetőjétől, Gonda Józsefnétól megtudtuk, ad­dig is készülnek arra a megbeszé­lésre, melyen a további feladato­kat egyeztetik az óvodával, mert szeretnének mielőbb túljutni e bi­zonytalan helyzeten™

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom