Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-28 / 123. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. május 28., kedd O Volt is, lesz is? Gimnázium Körösladányban Berki Imre Körösladány polgármestere jól ismeri a katedra túloldalát is, hiszen több, mint három évtizedes pedagógusi tevékenység után határozta el magát a pályamódosításra. Érthető nosztalgiával emlékezik arra az időszakra, amikor gimnázium működött a településen. Hogy is volt csak? 1962-ben indult, közös igazgatásban a Tüköry Lajos Gimnázium és Általános Iskola... — Óriási dolog volt, hogy létrehozhattuk ezt az intézményt, hatása a falakon kívül is érződött. Tartást adott a településnek, a maga módján részt vállalt a kultúra terjesztésében. Huszonöt majdani pedagógus indult el innen, de vannak orvosok, mérnökök, gyógyszerészek is a volt tanítványok között. A szülők észre sem vették, hogy gyermekeik 12 évig itthon voltak. Hogy ennek mekkora előnyei vannak, ezt hadd ne részletezzem. Joggal lehetne babonás Berki Imre, hiszen a tizenhármas szám szerencsétlenséget hozott az intézményre, melynek igazgatásáért felelt akkoriban. Egy tollHihetné a kedves olvasó, .hogy ott, ahol „a polgármester fél szeme mindig az iskolán van” nincs ok panaszra. Igen ám, csakhogy az élet soha nem olyan egyszerű, mint az első pillanatban hinnénk. Elnézést kell kérnünk azoktól a Szeghalom környéki olvasóktól, akikről ezen a városoldalon nem esik szó, de úgy érezzük, ezúttal még egy körösladányi beszélgetésnek helyet kell adnunk ahhoz, hogy a valóságot a maga sokoldalúságában adjuk vissza. A közelmúltban a helyi képviselő-testülethez egy beadvánnyal fordult az iskola, melyben többek között ez olvasható: „...Kérjük, hogy az önkormányzat testületé ne tekintse másodrangú állampolgárnak a helyi pedagógusokat. Ugyanolyan elbírálásban részesítse jogaiban, mint saját hivatalának dolgozóit...” De nézzük, miről van vonás—volt ilyen jó néhány —, és a gimnáziumot 13 sikeres év után megszüntették a településen. Hiába a 60-63 százalékos felvételi arány, hiába az orosz, olasz, német nyelvoktatás, hiába minden eredmény: „ a gimnázium — így szólt az indoklás — teljesítette történelmi hivatását, meg kell szűnnie”. De Berki Imre úgy látszik makacs ember... — Mondják, minden van, ha egészség van. Én ezt úgy értelmezem, hogy nem csak a testi, de a szellemi épség is fontos. szó! A szakszervezeti titkárral, Tóth Bélánéval és az iskola igazgatójával, Petri Jánossal szedtük csokorba, miért érzik magukat másodrangú állampolgároknak a körösladányi pedagógusok. — A vita tárgya a pedagógusok étkezési hozzájárulása volt — mondja az igazgató —. A pénzügyi közlöny szerint a fenntartó szerv, vagyis a polgármesteri hivatal dönt arról, hogy ad-e és mennyit ad erre a célra? Nem is tiltakoznának ez ellen, csakhogy ők az iskolai alapból, mi meg a szociális alapból Szerettük volna adni a térítést. Kezdeményezésünket sajnos nem fogadták el, így kénytelenek voltunk (valahol a gyerekek rovására) úgy dönteni, hogy az iskola költségvetéséből vesszük el ezt a pénzt. — Elégedetlenek vagyunk a Ezért, no meg pedagógusi múltam miatt, azóta, hogy ebben a székben ülök, fél szemem mindig az iskolán van. Hogy sír-e vagy nevet ez a fél Szem? Nos kétségtelen, lenne miért sírnia. Nem csak a személyi és tárgyi feltételek hiányosságai jelentenek gondot, hiszen a képviselő-testület — a polgár- mester véleménye szerint — a körülményekhez képest támogatja az iskolát. A baj inkább ott van, hogy: — Nem látom világítani a pedagógustestületet úgy, ahogyan kellene. A naprakészséget, az előrelátást, a gazdasági szemléletet hiányolom. Tudom, ennek megvan a magyarázata, hiszen leterheltek a végtelenségig, sok a túlóra... Természetesen, ha már a régi gimnáziumról kezdtük a beszélgetést, a tervekről is szó esik. A polgármester bizakodik abban, hogy álma egyszer valósággá válik — miért is ne? —, és újra megnyithatja kapuit a körösladányi fiatalok előtt a gimnázium.-— Hat vagy nyolc osztályosra gondoltam, melynek jelenleg a személyi feltételei hiányoznak. Ha az egyházzal sikerülne ösz- szefognunk, és miért is ne sikerülne, úgy érzem három, négy esztendő múlva reális alapja lesz ennek a (régi) új oktatási intézménynek. fizetések miatt is — veszi át a szót az szb-titkár. — Ha az országos átlagot nézzük, nem éppen rangos a békési pedagógusok helyzete, hiszen a 17. helyen állunk. A városokban dolgozók fizetését nem is érdemes említeni! Jelentős az eltérés, természetesen a mi rovásunkra, mondván, a vidéki pedagógusoknak ott az illetmény- föld. Csakhogy Körösladányban ez sincs. Valamikor régen lemondtak róla a kollégák, mi meg esztendők óta szeretnénk visz- szakapni, de csak halogatják a dolgot. — Tudja azt hiszem, más szellemben kellene az önkormányzatoknak az iskolákhoz hozzáállnia ■— zárja a beszélgetést Petri János.—El kellene jutnunk oda, hogy a pedagógusok ne kényszerüljenek másodállásra azért, hogy meg tudjanak élni... Másodrangú állampolgárok? Ez is Körösladány A vésztői Csicsónénak többre futja? A képviselő-testület tegnap a Garabuczy-féle iskola mellett döntött. Oldalunk, mint látják, ezúttal az oktatásügy jegyében készült. Ha már e témát választottuk, nem maradhattak ki a szárnyaikat bontogató felekezeti iskolák sem. A körzetben, melyben körülnéztünk, egy ilyen iskoláról hallottunk, a vésztőiről. A helyi képviselő-testület már hetekkel ezelőtt áldását adta e kezdeményezésre, most annak jártunk utána, mire jutottak azóta... Az első meglepetés akkor ért minket, amikor a Kis Bálint Református Elemi Iskola igazgatóját kerestük. Mert ha hiszik, ha nem, igazgató nem lesz. Dékán viszont igen. Az első esztendőben Csicsó- né, akinek nemhogy három — mint az ismert népdalban —, hanem annál jóval több lánya, sőt még fia is lesz jócskán, ha az iskola megnyitja kapuit. Az első osztályban ugyanis 19, a másodikban 13 tanuló kezdi meg tanulmányait. Csicsó Lászlóné méltán bízik abban, hogy nem jár úgy, mint dalocskabeii társa. — Ismerik ugye? „Csicsónénak három lánya, három lánynak egy szoknyája...” —, hiszen mint mondja, máris nagyon sok segítőjük akad. De természetesen a nagy kérdés nem az, hogy miből, hanem hogy hogyan, milyen pluszt adva a tanulóknak, próbálják fenntartani az iskolát? Ezt kérdeztük mi is. „Az anyanyelvi oktatásnak azt a formáját választjuk :— mondta —, melyet alkalmazva nem éri kudarcélmény a gyerekeket. Természetesen az érvényben lévő oktatási, nevelési tervnek megfelelően dolgozunk, kiegészítve hitoktatással, játékos német nyelv- és furulyatanítással. Célunk olyan iskolát teremteni, amelybe szeretnek járni a gyerekek s amelyben megismerik a keresztény erkölcsi értékeket, melyekkel az állami iskolák mindegyike adós maradt.” Az oldalt írta és összeállította Nagy Ágnes. A fotókat készítette: Kovács Erzsébet. A randevú jövő szerdán lesz! Bizonyára sokan vannak Szeghalmon, akik kíváncsiak arra, hogyan dolgozott, miként képviselte választókörzetét a Parlamentben Pelcsinszki Boleszláv országgyűlési képviselő. Nos, örömmel tudatjuk: kíváncsiságukat módjukban áll kielégíteni. Nem kell mást tenniök, mint június 5-én, este 7 órakorfelkeresni a Szeghalmi Ifjúsági Házat, ahol ebben az időpontban szeretne találkozni a választópolgárokkal az országgyűlési képviselő. Az elnök felállt és hazament Azóta nincs szociális bizottság Zsadányban Nem tudom hányán vannak a megyében, akik csak úgy tudják eltartani a családjukat, iskolába járatni gyermekeiket, ha nevelési segélyben részesülnek. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem Zsadány az egyetlen település, ahol nagy érzelmi viharokat kavar a segélyezés körül kialakult áldatlan állapot. A pénz kevés, a hatáskörök tisztázatlanok — s ami a legnagyobb baj —, az életkörülmények napról napra rosszabbak... De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük, mi történt valójában? Egy rendkívüli képviselő-testületi ülést tartottak nemrég, ame- lyen — beszélik — az indulatok igencsak magasra szöktek, végül a szociális bizottság elnöke (nevét kérésére nem közöljük) egyszerűen felállt, és hazament. ■Hogy miért? Megkérdeztük tőle. — A történet akkor kezdődött, amikor a bizottság fél évig dolgozott azon, hogy javaslatot tegyen arra, ki kapjon rendszeres nevelési segélyt. Korábban hetvenegynehányan részesültek ilyen támogatásban, s ez úgy véltük tarthatatlan, ismerve anyagi lehetőségeinket. —Az eredmény? — A hetvenből körülbelül húsz maradt.-—Lett is felháborodás! Gondolom... — Tizenegy elutasított — annak ellenére, hogy ők is, a többiek is öt forint térítési kedvezményt kaptak a napköziben — a köztársasági megbízotthoz fellebbezett. Elutasították őket. És ekkor jött a hidegzuhany: egy ismerősöm újságolta, hogy öten mégis, januártól visszamenőleg felvették a segélyt azok közül, akiknek mi nem javasoltunk adni... — A hír tehát nem hivatalosan jutott a szociális bizottság elnökének tudomására? — Bizony nem. Pedig ezt megelőzően volt egy belső megállapodásunk, mely szerint elvárjuk, hogy minden segéllyel kapcsolatos döntést az öttagú szociális és egészségügyi bizottság három tagjának alá kell írnia. Nos, ez nem történt meg, a jegyzőnő ehelyett öt embernek visz- szaadta a segélyt. Hamar hozzáteszem, ismerve az érintetteket, ilyen alapon mind a 11 -nek visz- szaadhatta volna... — Nyilván ő is környezettanulmány után döntött így... — Igen ám, csakhogy a bizottság tagjai jobban ismerik a körülményeket, hiszen ők mindig is itt éltek. 'A jegyző hölgy pedig csak két, három hónapja dolgozik itt. Gyuláról jár át... — Úgy hallottam, rendkívüli testületi ülés is volt. melyen ön lemondott a bizottság vezetéséről. Miért? — Az egyik ok, amiért felálltam, mert megoldhatatlannak látom a konfliktust, mely a testület és a hivatal között kialakult. A gazdálkodás a képviselő-testület feladata, a segélyezés mégis jegyzői jogkör. Hát, hogy lehet ezt összeegyeztetni? Csakis a vélemények kölcsönös figyelembevételével. Itt mégis fél évi munkánkat, a testület véleményét vették semmibe. A lakosság egy részét pedig ellenünk fordították. Már van, aki nem köszön az utcán, pedig a költségvetés megtárgyalásánál éppen én kértem még egymilliót a segélyezésre, s zároltunk is eny- ny i pénzt erre a célra, ha a bizottság úgy látja jónak... —'De nincs bizottság... — Az valóban nincs. Képviselő-testületi tagságomról nem, de a bizottsági munkáról lemondtam. És társaim is követték példámat. —Az öt emberrel mi történt? — Most ismét nem kapják a segélyt. Hogy hogyan tovább? Egyelőre várjuk a köztársasági megbízott válaszát. Egy biztos, a falu hangulatának nem használt ez az egész ügy. Egyébként a rendkívüli testületi ülés vége előtt a jegyzőnő és egy képviselőtársam eljöttek a lakásomra és visszahívtak az ülésre. * * * Természetesen P úgy merné Erdei Ildikót, Zsadány jegyzőjét is felkerestük ez ügyben, aki elmondta, véleménye szerint a döntések a törvényesség betartásával történtek. Ázt, hogy kevéssé ismeri a segélyezetteket inkább előnynek tartja, mint hátránynak, hiszen — mint mondta —, így nem illethetik az elfogultság vádjával. A rendkívüli testületi ülés alapján egyébként a felülvizsgálati kérelmet felterjesztették a köztársasági megbízotthoz. Válasz még nem érkezett. Az elmúlt hét hétfőjén került a szeghalmi képviselő-testület asztalára az a négy címertervezet, melyek közül ezt — az ötödiket — szentesítették a képviselők. íme, Szeghalom város új címere. Ismerjék meg, barátkozzanak vele! A feladvány nem könnyű ...és ki tanít jövőre Körösújfalun? Ne tessék aggódni, azért nincs veszve semmi! Számoljunk csak! Az idén tízen fáradoztak a csöppnyi emberfők mívelésén. Az egyik — Erdélyből áttelepült — tanárházaspár vonzó ajánlatot kapott, más településről. Ráadásul családjukhoz is közelebb kerülnek, úgyhogy tőlük meg kell váljanak a körösújfalui kar- Jársak. Marad nyolc. Új munkahelyre hívtak egy tanítónőt, az ajánlatot elfogadta, az annyi mint hét. A legnagyobb „érvágás” a négy nyugdíjas. Taníthatnának még, ám ez hosszú távra nem lenne megoldás, úgyhogy a kivonás eredménye immár — hétből négyet — három. („Talonban” vannak ketten, gyeden, ők egyenlőre nem „hadra foghatóak”.) Tehát maradt három oszlopos tagja a tantestületnek. Akkor hát: mi lesz az iskolával jövőre? Megkérdeztük. A tanítóképzőben, Békéscsabán három fiatal már azzal a tudattal végez, hogy Körösújfalun kamatoztatja tudását. Az ugyebár hat. Egy fiatallal még tárgyalásban vannak, ha őt sikerül idecsalni, az nem kevesebb, mint hét! A napköziben elképzelhető egy nyugdíjas pedagógus foglalkoztatása, ezzel nyolcra emelkedik a testület száma... Mennyi kell ahhoz — így szól a feladvány —; hogy zökkenőmentesen beinduljon a tanév a körösújfalui iskolában? Igen, kedves olvasóink, két pedagógus kerestetik. Ha olyan tanárházaspárt tudnának odaédesgetni, melynek magyar, történelem, matematika, netán testnevelés szakja van, elérkezett a Kánaán. Addig? Addig szorítsunk a csöppnyi, „megfogyatkozva bár, de törve nem...” dolgozó tantestületnek. Megérdemli! A települések tulajdonában, illetve kezelésében lévő, közcélra hasznosított földbirtokok területe 1935-ben Település KincsKözségi KözbirtoAlapítIskoEgyesületi, Összesen Aranytári városi kossági ványi földbirtok katasztrális lai társulati holdban ha-ban korona Szeghalom 86 1356 1912 1569 71 888 3385 28204 Bihargura 10 170 . 366 — 2 13 323 1480 Füzesgyarmat 40 553 2957 3 — 361 2253 17911 Körösladány 143 805 1255 — ■ " — 305 1443 10712 Körösnagy harsány — 138 1146 — — 29 755 3268 Okány — 215 408 —-— 138 437 1671 Vésztő — 2006 . — 2954 — 4 2854 23084 Zsadány 2853 419 1441 Kertészszigetet és Körösújfalut 1935 után alapították. — 55 2745 27005
