Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25-25 / 121. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. május 25—26., szombat—vasárnap Békésen, a Csatárkert. ben 1984-ben készült el ma- gánvállalko- zásban a szeszfőzde, melyben tavaly 150 ezer liter különféle pálinkát főztek. Ez évtől pedig már megkezdték a féldecis üvegek palackozását. Egy-egy nyolcórás műszakban 10-12 ezer kisüveget töltenek meg szilva-, barack-, körtevagy vegyes' pálinkával. Fotó: Kovács Erzsébet Mi lesz a tavakkal? (Folytatás az 1. oldalról) A képviselők először Jász Józsefet, a megyei gyermekéi ifjúságvédelmi intézet igazgatóját hallgatták meg, aki — az írásos beszámolót kiegészítve — többek között elmondta, az intézmények működtetésére rendelkezésre álló 69 millió forint várhatóan nem lesz elegendő az év végéig. Ezt erősítette meg Rajki Tóth László a szociális és egészségügyi bizottság nevében; szerinte legalább 10-15 millió forintra lenne még szükség a működéshez. Dr. Biri István főjegyző a közigazgatási szervezet rendszerének átalakulásáról, illetve a megyei önkormányzati hivatal átszervezésének’ jelenlegi állapotáról szólt. Felhívta a figyelmet, hogy a jövőben — a köztársasági megbízotti hivatal, a centrális alárendelt szervek megalakulásával — a széttagolt szervezetrendszer jelenti majd a legnagyobb gondot. Békés megyéből Nyugat- Európába minden bizonnyal a déli autópálya a legrövidebb út — hangzott a továbbiakban a mamutberuházás előkészületeiről szóló tájékoztatóban. Sziklai Zoltán, a gazdasági és területfejlesztési osztály vezetője elmondta: — Békés megyében sikerült egy olyan nyomvonalat kiválasztanunk, amely a lehető legkisebb káros környezeti hatás mellett, kímélve a megye természeti, táji értékeit, termőföldjeit, a legnagyobb gazdasági hasznot eredményezheti, és szakmai szempontokból is megfelelő. Hangsúlyozta, a déli autópálya számunkra több, mint nagy volumenű műszaki feladat, tulajdonképpen egy vidékfejlesztési program alapját jeleníti. A pályázatok elbírálása során a megyegyűlés egyhangúlag megszavazta, hogy a gyulai Pulmonológiai és Rehabilitációs Szakkórház ápolási igazgatója Fáskerti Jánosné Veres Eszter legyen. A testület — három pályázó közül — dr. Gyebnár Lászlót választotta a jogtanácsosi iroda élére. A megyei oktatási és továbbképző intézet — melyet tegnap „Békés Megye Képviselő- testületének Konzultációs Irodája” névre 'keresztelte á. a megyegyűlés — igazgat tói állására beküldött pályázatok közül dr. Szigeti Zoltánét találták a legjobbnak, így végül ő nyerte el a szavazatok többségét és az igazgatói széket. Éles ellentétek ütköztek — elsősorban a gazdasági és a pénzügyi ellenőrző bizottság között —, amikor a téglagyári gödrök és a kígyÓ6i pihenőpank sorsáról vitatkoztak a képviselők. Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a testület a belépésről szóló döntés végrehajtásának a felfüggesztését határozta el, ám most sem jutottak el sokkal messzebb. Változatlanul érvényben hagyták a felfüggesztést azzal, hogy szakemberek bevonásával alaposabban meg kell ismerni a Thermál Invest koncepcióját, helyzetét, új vagyonértékelést kell végezni, s végül a tulajdonostáreak- kai egyeztetve döntenek majd a több mint 300 hektárnyi terület sorsáról, hasznosításáról. l. e. Törvényjavaslat az átalakulásra II kormányszóvivő tájékoztatója Elkészült az a törvényjavaslat, amely szabályozza a mintegy 7000 magyar szövetkezet átalakulását új típusú szövetkezetté, jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján László Balázs kormányszóvivő. Az átmenet — a tervezet szerint — nyár közepén kezdődne, és 1992. március 31-ig tartana, az át nem alakult szövetkezetek esetében a cégbíróság a határidő lejárta után kimondja a megszűnést, a szövetkezet vagyonát ezután fel kell osztani. Az átmenet első és legfontosabb lépése a vagyonnevesítés, tehát a szövetkezeti tulajdont vissza kell vezetni a korábbi tulajdonosokra, tagokra. Ennek eredményéképpen a szövetkezeti tag absztrakt értelemben vett üzletrészt kap. Erre értékpapírt állítanak ki, ezt a tag kilépéskor magával viheti, készpénzt azonban nem vihet ki a szövetkezetből. A szövetkezetek földjére az üzletrész-konstrukció nem vonatkozik, mert a termőföld kívánságra visszakerülhet az eredeti tulajdonosok birtokába. Az ún. manad- ványföldék a szövetkezetek közös tulajdonába kerülnek, és így' nevesítendők. „TÖREKEDJÉL ISMERETEKRE! DE ISMERETEKRE, MELYEK ÍTÉLET S ÍZLÉS ÁLTÁL VEZÉRELTETNEK.” (KÖLCSEY FERENC A jó tündér botra támaszkodik és nem ismer lehetetlent „A pódiumon bevetek egy kis cselt...” Játék közben senki sem veszi észre, hogy a kellékesszék a műsorvezető számára alkalmi támasz (Folytatás az 1. oldalról) lemezlovasból lett mágus, hogy elkápráztasson mind- annyiunkat. A visszatérés első nyilvános megmérettetése után az öltözőben faggattuk a gyerekék kedvencét, Dévényi Tibort. — Mikor született meg az ötlet, hogy a kicsik, a picik számára kívánságműsort szerkessz? — Öt évvel ezelőtt. A televízió gyermekosztályán kértek meg, hogy az önök kérték mintájára találjak ki valamit. Ügy gondoltam, hogy ebből a műsorból a lurkókat nem hagyhatom ki, így született meg a Három kívánság. Az első adás után, a harmadik után 50 ezer levelet kaptam. Mint ahogy a gyerekek nem ismernek lehetetlent, így én sem ismerem a teljesíthetetlen kívánság fogalmát. A legfuirfangosabb, teljesíthe- teüennék vélt óhajokat is valóra váltom. — Milyen áron? — A nézők azt gondolják, hogy a mi műsorunk felemészti a tévé pénzét. Tévedés. Szponzorok segítségével — mindez csak szervezés kérdése —, jószándékú magyar és külföldi üzletemberek, magánszemélyek, vállalatok közreműködésével jön létre például egy-egy találkozás. Ha hiszitek, ha nem, a televíziónak egy fillérjébe sem került, mikor az egyik kisfiú azt kérte, hogy Párizsban Pierre Cardin öltöztesse fel a legdivatosabb ruhákba. — Hogyan teremtesz kapcsolatot a világsztárokkal? Szóba állnak egyáltalán a magyar tévével? — Minden ember — még a felnőtt is — szeret játszani. Én pedig éppen ezt kérem tőlük: játszanak velünk! Eddig 37 világsztár szerepelt műsorunkban. — A látványos produkciók mellett melyik az a kívánság, melynek szívesen tettél eleget? — Bonyhád mellett egy kis faluból kaptam levelet. A fiú még soha nem evett banánt... Egy teherautóval mentünk el hozzá, a településen aznap szinte mindenki déligyümölcsöt majszolt. — Műsorvezetőként mi az, ami felejthetetlen a számodra? — A karácsonyi műsort Betlehemből konferálhattam. — Nagy pillanatok? — A vak kislány találkozása Cserhalmi Györggyel. Akkor, ott szem nem maradt szárazon. — Kudarc? — A gyerekek kedvence Hókuszpók. A rajzfilmfigurát Haumann Péter kelti életre. Felkértem a művészt, szerepieljen a Három kívánságban. Elutasítását azzal indokolta, hogy nem szeret gyerekekkel színpiadra lépni. — Számodra viszont ez jelent gyógyulást... — így igaz. A baleset után az orvosok azt mondták, többé nem állok lábra. Én viszont járni akartam! És nékem lett igazam, mert lépkedek, nem is akárhogyan! A pódiumon bevetek egy kis cselt, de csak azért, hogy színpadképles legyek. (Az a szék, amely a kellékek tárolására szolgál, a fájdalmat és a fáradtságot is enyhíti a műsorvezető számára — a szerk.) — Aki ilyen könnyen szót ért mások csemetéivel, annak jelent-e gondot az otthoni gyereknevelés? — Van egy három és fél éves fiiam, Dani. Mivel későn nősültem — negyvenévesen —, ezért sokan és sokáig azzal cukkoltak, hogy munkaköri kötelességem végre családot alapítani. így 44 évesen sem érzem magam nagyapa korú apának. — Mikor találkozunk veled a képernyőn? — Ha minden igaz, május 26-án a televízió 2-es programján. Történt ugyanis egy csoda: Bányai Gábor, az 1-es csatorna intendánsa nem tartott igényt a Három kívánságra, mondván, a műsor „elfáradt”, én pedig nem értek a gyerekek nyelvén. Szerencsére Vitray Tamásnak más erről a véleménye. Tehát találkozunk május 26- án! Szevasztok! Megjegyzés: Vitray Tamás lemondását a Magyar Televízió elnöke elfogadta, és a TV2 intendánsi teendőit Gyulai Szabolcsra bízta. Reméljük, ő sem feledkezik meg a gyerekek kedvenc műsoráról, a Három kívánságról, és a népszerű műsorvezetőről, Dévényi Tiborról, aki felajánlotta közreműködését lapunk Tini rovatában is. Csete Ilona Vendégkommentár A kockázat embere Antall József magyar miniszterelnökiről igaizán nem mondható, hogy olyan könnyen hagyná magát céljától eltéríteni. Bizonyítékot erre legutóbb azzal a döntéssel szolgáltatott, mely szerint Magyarország — a bécsi nem, a budapesti önkormányzati testület ellenállása és a pénzügyi rizikók ellenére — 1996-ban mégis megrendezi a világkiállítást. Már életpályája is makacsságról árulkodik. Ahogy azt egyik munkatársa még az 1990-es választások előtt mondta, a filológus, jogász és levéltáros egész életében ar- \ ra készült, hogy miniszterelnök legyen, akkor is, ami- I kor erre semmi esélye nem volt. Vérében volt a politika. Antall 1932-ben született, apja ■ belügyminisztériumi államtitkár volt, majd menekült- i ügyi kormánybiztos, 1944-től 1946-ig pedig újjáépítési mi- jj miszter. Az ifjabb Antall Budapesten tanult, és először 1956-ban vett részt aktívan a politikában, a Nagy Imre- kormány több miniszterével dolgozott együtt. A felkelés után rövid ideig börtönbe zárták, majd eltiltották a tanítástól1 és a publikálástól is. A rendőrség még 1981-ben is — a nemzetközi hadbíráskodás lengyelországi kiszabása idején — érdeklődött a katolikus tudós iránt. Antall eközben csendes ikarriert futott be, munkatársból igazgatóvá lépett élő a kis orvostörténeti múzeumban, és 1973-tól több mint 350 könyvet, tanulmányt és cikket publikált. Politikai pályafutásának második szakasza 1988,'89-ben kezdődött, először apja nyomdokain haladva a kisgazdapártban, később a Magyar Demokrata Fórum alapító tagjaként. Az MDF nem utolsósorban Antall személyiségének köszönhette, hogy a legerősebb pártként szerepelt az 1990-es választásokon. Ügyesen megtalálta a módját, hogyan hozhatja létre a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal közös koalíciót, ami természetesen áldozatokkal is járt. Itt van például a kárpótlási törvény, amely részben reprivatizálja a nagybirtokot, vagy a másik, a korábbi egyházi birtokok visszaadása az eredeti tulajdonosnak. Antall bírálói a koalíció egy be tartásáért vállalt áldozatok egyikeként éppen azt a furcsa tényt említik, hogy a miniszterelnök — akinek édesapja a háború alatt zsidók százait mentette meg, és ezért magas izraeli kitüntetésben résizesült — pártjában megtűri a populista antiszemita hangokat. A világkiállítás megrendezését is, mint pártpolitikai döntést bírálják az expo ellenzői. S ha a világkiállítás — amely egyedüli vállalkozásban sóikkal több rizikóval jár mégis meghozza a várit gazdasági fellendülést, akkor a Demokrata Fórum esélyei az 1994-es választásokon támad hatatlanok. Csakhogy a dolog kétféleképpen is értelmezhető. Az expo éppen úgy jelenthet a pártnak ahhoz hasonló katasztrófát, amilyet a bős—nagymarosi vízerőmű jelentett Magyarország utolsó kommunista kormányának. Julia Stein, a bécsi Der Standard munkatársa (Fordította: Niedzielsky Katalin) Gyermeknapra Drága kisfiam! Ügy érzem minden reggel — amikor iskolába menet egyre távolodsz tőlem —, hogy elragad valami ismeretlen, félelmetes erő. Nem tudom, mi történik veled egész nap, hisz este — vacsorakészítés, mosogatás és egyéb sürgős házimunkák szorításában — csak félszavakkal mesélsz, s ilyenkor megrémít a felismerés, hogy sorsod lassan kicsúszik a kezemből. Valódi ünnep, ha veled és a testvéreddel leülhetek játszani, beszélgetni. Pedig te — úgymond —, kiegyensúlyozott családban élsz. Vannak szüleid, akik — ha néha kapkodva, türelmetlenül is —, azért rajtad tartják a szemüket. Van hová hazavinned örömeidet és csalódásaidat, van hol kipihenned kis életed gyötrelmeit. Akad ebben a világban egy apró zug. néhány könyv, játék, ami csak és kizárólag a tiéd. De hány és hány kis társad él a világon. akinek semmilyesincs! Aki mindhiába áhítozik egy pohár tejre, egy karéj kenyérre. meleg ruhára. si- mogatásra. Civilizáltnak tartott országunkban — nem megbízható statisztikák szerint — a gyerekek több mint húsz százaléka éhezik!Százezerszám élnek labilis, csonka családokban, s talán épp ez az oka. hogy katasztrofálisan nő a kiskorú csavargók, bűnözők száma. Te el sem tudod képzelni, hogyan élnek, hányódnak a szüleiket nem ismerő, vagy csak néha látó gyerekek. Mennyire vágyódnak arra a kis melegségre, amit az állam gondoskodása semmiképpen nem tud pótolni. De vajon igazából odafigyel kicsi állampolgáraira ez az ország? Vajon gondolnak-e rátok a Parlamentben üldögélők, amikor számotokra érthetetlen törvényeiket meghozzák ? Azt mondják, a jövőnek terveznek: úgy tűnik, igazából mégsem a ti érdekeitek a legfontosabbak számukra. Mert akkor gondoskodnának korszerű oktatásotokról, egészségügyi ellátásotokról, olcsóbb, színvonalasabb étkeztetésetekről. praktikus ruházkodásotokról. Főképpen pedig arról, hogy szüléitek ne csak akkor tudjanak tisztességesen eltartani benneteket, ha mindketten reggeltől késő estig dolgoznak. És emiatt igazából már arra sem jut idejük, hogy gyönyörködjenek bennetek. Pedig szépek vagytok, okosak és életrevalóak. Mindazon tulajdonságokkal rendelkeztek, melyek alkalmassá tesznek arra. hogy egykor bölcsen éljetek, virágzó országot hagyva utódaitokra. Csak el ne rontsunk benneteket! Gubucz Katalin
