Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-03 / 102. szám
Erkel Diákünnepek, Gyula '91. 1991. május 3., péntek A polgármester két kérdése A parlamenti pofon szele Az EDU ’91 „aranyosai” Dr. Pocsay Gábor polgár- mester a megnyitóünnepségen köszöntőjében elmondta, decemberben két fiú, Ökrös Gergely és Kiss János felkeresték hivatalában. Csupán két kérdése volt hozzájuk... — Az egyik, hogy hány tagú a baráti kör? — fűzött hozzá magyarázatot dr. Pocsay Gábor. —- Gergely elmondta, 20-an vannak. Ismertem is őket, a nevezetes IV. B. alkotta a magját. Egy-két éve váltak a városban, a legjobb értelemben híressé. Az egyik jeles akciójuk az volt, hogy mikor Romániába segélyszállítmány indult, Szenteste már senki nem jött rakodni. Ezek a fiúk megjelentek az állomáson. Jó szervezőkészséggel megáldott kis csapat volt ez, tagjai nem mindig tanulmányi eredményükkel tűntek ki, de egyéniségükkel annál inkább. Persze nemcsak ebből az osztályból tevődött össze a baráti kör. Gyula közéletében néhányszor már megmutatták magukat diák- és zenei rendezvények szervezésekor. Bár személyesen nem mindenkit ismertem, tudtam, ha valamit elvállalnak, azt meg is csinálják. — A megnyitón elmondta: „keresztkérdése" úgy hangzott, hogy Gion Katalin köztük van-e? — O is a baráti körhöz tartozik, úgy tudom, az Erkel gimnázium IV-es tanulója. Sok mindennel kitűnt már, a gimnázium Szemfüles című újságjának főszerkesztője, kitűnő eszű leányzó, nem hiába olyan jeles személy az édesapja — Gion Nándor, vajdasági író. Egyszóval, Gion Katalin neve újabb garancia volt számomra. — Deutsch Tamás azt hitte az EDÜ-ről, hogy egy sima gimi- buli, amolyan nyitott vagy fordított nap — mondta Szántó Judit, a Fidesz gyulai szervezetének egyik ügyvivője. — Nem tájékozódott, hogy ez több megye rangos, kulturális seregszemléje. Parlamenti felszólalását magam nem hallottam, a megyei lapból értesültem róla. Rögtön telefaxoztunk neki, eléggé kemény hangnemben, hogy mielőtt bármilyen gyulai vonatkozású dologról beszélne, akár a Parlamentben, akár máshol, legyen szíves, vegye a fáradtságot és használja ki a lehetőséget, hogy létezik Gyulán Fidesz-csoport és tájékozódjon az előzményekről. — Szó szerint, mi volt ez a kemény hangnem ? — „Amióta ominózus parlamenti felszólalásod elhangzott, egyfolytában b... bennünket!” Laczkó Vanda ügyvivőtársammal nagy dühünkben kivágtuk az újságból a cikket, idéztük Markó István országgyűlési képviselő reagálását. Kértük Deutsch Tamást, azonnal válaszoljon, ha nem úgy hangzott el, mint Markó István mondta, kérjen helyreigazítást. Aznap nem sikerült beszélnünk vele, később, három hét múlva kereste Vandát, aki akkor épp külföldön volt. Azóta sem tudtunk az ügyről beszélgetni egymással... Meglepődve tapasztaltuk, hogy épp diákügyekben tájékozatlan Deutsch Tamás, aki az alternatív fiatal figuráját testesíti meg a Fiatal Demokraták Szövetségében. A gyulai Fidesz-t ért támadásokat azzal védtük ki, hogy ezt nem mi mondtuk! Tízezer forinttal támogattuk az EDÜ megrendezését. Komolyan örültünk annak, hogy akadtak Ökrös Gergely és barátai között olyan fiatalok, akik magukra vállalták a feladatot. — Szeretnék bemenni...! — Szeretném beengedni... De az ajtót csak az EDÜ-söknek nyitom ki! Felvételünk a Deák „Bill”-koncert előtti pillanatokban készült Fotó: Gál Edit Anita félelme Sík Ferenc: Irigylem... —Tízegynéhány éve, mióta a Várszínháznál dolgozok, jó néhányszor megfordultam Gyulán — mondja Sík Ferenc a Nemzeti Színház főrendezője. — Mindig élveztem a diákünnep hozta nyüzsgést. Közvetlen kapcsolatom most van először a fesztivállal. Elmondhatom, irigylem a szervezettséget: a rendfenntartó gárdát, a felszerelésüket, a rendőri segítséget, amit meg tudtak maguknak szerezni. Irigylem a fiatalságukat, a derűjüket, tisztaságukat, hitüket ebben a cinikus világban! — Két zsűri munkájában is részt vett. Milyennek találta á színvonalat? — Kiváló ízlésük van! A technikai és az úgynevezett szakmai felkészültségük természetesen rengeteg kívánnivalót hagy maga után, de nem is vártuk, hogy professzionista művészekkel találkozunk. Jó volt tapasztalni a diákközönség reagálásai és a versenyzők választásai nyomán, hogy a valós értékeket nemzedékektől függetlenül lehet tudni. Az igazi meglepetést számomra az egyik este hozta: láttam, a közös bulin milyen barátságban vannak a fiatalok. A felnőtt világnak megfogadandó példa lenne, hogy az ízlések, vélemények, világlátások különbözősége megfér egymással. Ezek nem személyes ellentétek, nem jelentik azt, hogy az egyik ember nem számíthat a másik megbecsülésére. Ennek a belügyminiszternek nincsenek titkai Tóth Anita, a debreceni Ady Endre Gimnázium tanulója prózamondásban 1989-ben és, az idén is arany minősítést nyert el. — Vágytam vissza és féltem — mondja —, útban Gyulára, olyan szép emlékeim voltak, nem akartam, hogy lerombolódjanak. Örülök, mert nem így történt, most is jó volt itt lenni. Nem a díj miatt. Nem számítottam rá, hogy újra megkapom. Sok ismerősöm lett... Két év múlva, ha találkozunk a gyulai utcákon, biztos megdobban a szívünk és újra együtt leszünk. Tudom, már nem versenyezhetek, de eljövök megnézni a diákokat... Várták, de nem jött Sokaknak tetszettek az URH- készülékekkel mindenütt jelenlévő szervezők. Dicsérték a diákrendfenntartást. Szőke Tamás, az EDÜ-miniszter: — Még a fesztivál előtt meg kellett találni a jó kondiban lévő, megbízható embereket. Az EDÜ előtt egy héttel volt egy megbeszélés, ahol mindenkinek legépelve odaadtuk, mi lesz a feladata. A szervezésben részt- ve vő 50 ember két csoportra oszlott: az egyik fele pakolt, a másik, a „C” csoport — főként az Atlasz Klub tagjaiból alakult — a rendet biztosította. Ez is több csoportra oszlott, én a vezetőkkel tartottam a kapcsolatot. — Honnan voltak az adóvevő készülékek? — Az Országos Polgári Védelmi Parancsnokságtól kaptuk, nagy segítséget jelentett a 15 készülék. Sajnos, az első napon néhány elromlott... __? — A szakemberek szerint leejtették, amit használói nem ismertek el. Szerencsére sikerült — kettőt kivéve — megjavítani. Állítólag elég régi készülékek voltak... — Sok rendőrt is láttam a rendezvényeken. — Budai Antallal tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen eljött gyűléseinkre. Megbeszéltük, hogyan tudnánk egymásnak segíteni. Mindig volt egymás mellett rendőr és rendező, ugyanis URH-rádióinkat nem sikerült összehangolni, ezért kellett együtt lennünk. — Valamilyen „intézkedésre" szükség volt? — Egyedül a Deák „Bill”- koncerten akadt egy kis gond. A rajongók nem fértek be a művelődési házba. Tudtuk, hogy ez lesz, mert csak az EDÜ- résztvevők voltak 1200-an, a színházterem pedig 500 személyes. Még a WC-ablakon is be akartak mászni, úgy kellett leszednünk a gyerekeket. Egyéb probléma nem volt. A rendfenntartók viszont jól összekovácsolódtak. —Igaz, hogy Görögországba készültök? — Ők mennek, valóban. A polgármester úrtól buszt kaptunk, ez a szervezőbizottság jutalma. Én sajnos Orosházára megyek, behívtak... A fesztiválon elterjedt a hír, meghívták Deutsch Tamást. Igaz ez? — kérdeztük Kiss Jánost, a szervezőbizottság alelnökét. — Hirtelen felindultságunk- ban azt mondtuk, meghívjuk mert ha ő azt mondta a parlamentben, hogy egy ilyen snassz gimi- bulira nem adna pénzt, meg hogy akkor minden gimnázium kaphat na... Csupán azt szerettük volna jj neki megmutatni, hogy ez a buli nem snassz! Küldtünk neki meghívót, tiszteletjegyet, programfü zetet, amiből azt hiszem, kiviláglik, miről van szó. — Visszajelzés érkezett? — Nem... Tulajdonképpen nem is számítottunk rá, hogy el jön. Ha ilyet mondanék, én is meggondolnám. Pedig szívesen láttuk volna bármelyik programunkon. Beszélgethettünk volna... Nem értem: ha valaki nem tájékozott valamiben, én az ősz tályfőnöki órán sem merek fels zólalni, nemhogy a parlamentben! Legjobb tudomásunk szerint a képviselő nem volt Gyulán. Az 1200 versenyző diák több művészeti ágban mérte össze tudását. A szervezők tíz kategóriát állítottak fel, amelyek az első diákünnepek elgondolásait követték. Az 1991-es EDÜ-n arany minősítést nyertek: versmondásban Ignácz Mihály, Petőfi Sándor Gimnázium, Mezőberény; Kun Mária, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, Békéscsaba; Csanády Katalin, Petőfi Sándor Gimnázium, Kiskőrös; prózamondásban Tóth Anita, Ady Endre Gimnázium, Debrecen; irodalmi színpad kategóriában a debreceni Ady Endre Gimnázium csoportja; szóló énekben Kiss Róbert és Szekeres Adrienn, Horváth Mihály Gimnázium, Szentes; Varga Beáta, Bethlen Gábor Ginmázium, Hódmezővásárhely; énekkar kategóriában a békési Szegedi Kiss István Gimnázium, a debreceni Ady Endre Gimnázium, a szegedi Tömörkény István Gimnázium kórusai; hangszeres kamaraegyüttes, szólóhangszer kategóriában a berettyóújfalui Zalka Máté Szakközépiskola fúvósegyüttese; Pál Anikó (zongora), Ságvári Endre Gimnázium, Szeged; Kovács Lóránt (cselló), Katona József Gimnázium, Kecskemét; Marancsik Olga és Flender Anna (fuvolapáros), Tevan Andor Gimnázium, Békéscsaba; néptáncban a kalocsai Szent István Gimnázium tánckara; a békéscsabai Tevan Andor Gimnázium három párosa, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tánccsoportja, a gyomaendrődi Kner Gimnázium négy párosa; modem táncban a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium jazz-balettcsoportja; Hegedűs Zsuzsanna, Ságvári Endre Gyakorló- gimnázium, Szeged; a békéscsabai Széchenyi István Közgazgadási Szakközépiskola jazz-balettcsoportja; a könnyűzenei együttesek közül az Aquarell, Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula; a Jesters, Katona József Gimnázium, Kecskemét; a Daloló Égyüttes, József Attila Gimnázium, Makó; az egyéb kategóriában a debreceni Ady Enijre Gimnázium és a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium paródiacsoportjai lettek a legjobbak. Lehel, Béla és István a gálaműsort figyelik. A képről hiányzik Alíréd es László. Alszanak... Fotó: Kovács Erzsébet —Azt mondták rólatok a többiek, ti érkeztetek meg a legkalandosabb körülmények között. Kollektív válasz: — Hajaj... —Elmondanátok? — Az első kaland az országhatáron belül történt semmiség. Defektet kaptunk a hegyek között. Pótkerék szerencsére volt. Olyan, amilyen, de volt. — Elérkeztetek a határra... — Elérkeztünk... és ott visz- szafordítottak. A hangszerek miatt. Felnyitották a csomagtartót, belenéztek. Csak annyit mondtak, mennyünk vissza! —Milyen hangszerek voltak? — Egy basszusgitár és egy akusztikus gitár, semmi márkás cucc... — Hogyhogy mégis itt vagytok? — Visszavittük a gitárokat az első házhoz és így átjöhettünk. Csak azt nem tudtuk, mivel fogunk zenélni! . Könnyűzenei együttes vagyunk, négy tagú, az ötödik társunk a sofőr és a közönség. — De hát hogy akartatok négyen két gitáron játszani? — Az a helyzet, hogy a basz- szusgitárosunk balkezes, tehát balkezes gitárja van, ezért kellett volna az ő hangszerét áthozni. — Szóval kölcsönhangszerre számítottatok. — Számítottunk... A magyar határőr is kilőtt velünk: 500 forintos autóbiztosítást írt 250 forintos helyett, összesen volt 500 forintunk. —Nincs egy vasatok se? —Nincs... Gyulán mindenki nagyon kedves volt velünk, szállást, étkezést kaptunk, csak az autó lerobbant. Azt is megcsináltatták az EDÜ- sök. — Tehát minden jó volt, csak nem tudtatok szerepelni. — Dehogynem! Nagy utánajárással áthoztuk a basszusgitárt, a szólógitárt és a dobot itt adták. — Kik vagytok? — Csíkszeredaiak, a Márton Áron Gimnázium tanulói. Ki viszi át az EDÜ-t? — Hiszek a diákünnepben — mondta dr. Albel Andor önkormányzati képviselő, az EDÜ egyik védnöke, aki az első perctől az utolsóig mindenütt segített. — Ezután is lesz EDÜ, ezért hoztuk létre az alapítványt.’Kívánom, hogy Gergely, János és a többiek' mind egyetemisták legyenek, mert ilyen értelmiségre szüksége lesz a hazának. Beszéltük, nem tehetjük ki az EDÜ-t annak, megint akad egy-két srác, aki úgy mer felelősséget vállalni 1200 diák idehívásá- ért, hogy nincs rá pénz. Felmerült, a fesztivált intézményesíteni kell, de úgy, hogy mindent meghagyjon a fiatalok kezében. Április 23-án a szervezőbizottság döntött: az ÉDÜ után az alapítvány kuratóriumának szervezői lesznek, az elnöki tisztre engem kértek fel. A mostani szervezők azt szeretnék, hogy továbbra is a diákok rendezzék az EDÜ-t. Az alapítvány létrehozásával megteremtődnek az anyagi alapok, már nem kell a nulláról indulni. —Indulótőke lesz?-— A megmaradt adományokból, illetve az EDÜ alatti bevételekből, gyűjtésekből tevődik össze. —Nyitott az alapítvány? — Igen, még a kuratóriuma is az. Az oldalt írta Szőke Margit
