Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. május 2., csütörtök e Göncz árpád május elsejei üzenete a munkásokhoz (Folytatás az 1. oldalról) zett mezőgazdasági dolgozó, vasmunkás és az Írók Szak- szervezetének volt elnöke, legalább távolról üzenjek mindannyiuknak — szak- szervezeti tagoknak és szak- szervezeten kívüli munka- vállalóknak. Egy emberélet tapasztala­tai alapján üzenem, hogy épp ma, egy valódi egyenlő­séget ígérő összeomlott gaz­dasági rend romjain, a kí­nok közt születőben lévő ver­senytársadalom kezdeti idő­szakában, mikor a „mun­kás" szó jobbára csak a munkanélküliség vonatkozá­sában hangzik el, az önkén­tes tagság elvét szem előtt tartó, szabadon szerveződő, erős szakszervezetek szere­pe, összefogása, fokozottan fontos. Demokratikus politi­kai rend, jól működő parla­mentáris demokrácia el sem képzelhető hatékony munka- vállalói érdekképviseletek, a tagságuk — s velük együtt valamennyi szaktársuk — érdekét felelősen védeni és érvényesíteni képes, alapve­tő kérdésekben egyet akaró érdekképviseleti :szervezetek nélkül. Hazánknak ma a tár­sadalomépítés szinte vala­mennyi más kívánalmát megelőző létérdeke a szak­szervezetek együttműködése — az eredményes társadalmi érdekegyeztetés munkavál­lalói alapjának megteremté­se. A feladat sürgős: a szak- szervezetek tagságának ér­deke azonos. Meggyőződé­sem, hogy ezt valamennyi szakszervezet fölismeri, s ha fölismerte, azt is föl kell is­mernie, hogy egymás közti vitáik rendezése nem tűr ■ halasztást. S ttbgy a munka- vállalóknak maguknak kell eldönteniük, hogy melyik szakszervezetet választják, vagy támogatják. A munka- vállalók sürgős szükségét ér­zik, elvárják, hogy minden szinten beleszólásuk legyen tulajdon sorsuk irányításá­ba: hogy vállalati szinten egyazon törvényi védelem il­lesse meg valamennyi szak- szervezet helyi képviselőjét, hogy á privatizáció során helyi szervezeteik kimerítő tájékoztatást kapjanak mind a privatizálandó vállalattól, mind a vagyonügynökségtől, ágazati, iparági, szakmai Szervezeteik pedig szót kap­janak az általuk képviseltek jövőjének kialakításában. Jogos követelésük, hogy a sorsukat, szociális helyzetü­ket meghatározó törvények megalkotása során hangju­kat hallathassák és meg­hallgatást nyerjenek. Hogy ez milyen hatásos, az az ere­jüktől függ — erejük pedig a szakszervezetek együttmű­ködésétől. Mindezek megkövetelik a munkavállalók és érdekkép­viseleti szerveik jogait és kötelességeit magába foglaló korszerű, az európai normák­nak megfelelő érdekképvise­leti törvény megalkotását, ami nem történhet meg a szakszervezetek közreműkö­dése és egyetértése nélkül. Meggyőződésem, hogy a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés kulcsa a munkaadók és a munkavállalók érdek- képviseleti szerveinek fele­lős párbeszéde, a világos ér­dekvonalak mentén szaba­don szerveződő társadalom pedig a parlamentáris de­mokrácia, az eredményes kormányzat társadalmi alap­ja és előfeltétele. Magánemberként erkölcsi, a Magyar Köztársaság elnö­keként hivatali kötelessé­gem, hogy erre irányuló tö­rekvéseiket hazánk érdeké­ben minden erőmből támo­gassam. Békéscsabán megteltek a fő utcák Május első napja kétna­posra sikeredett a megye- székhelyen. Nincs tévedés, hiszen már április 30-án, délutántól az ifjúsági házba várta a Demisz és a városi diákszövetség a diákgála tö­megeket megmozgató részt­vevőit. Helyhiány miatt mindössze ennyit írhatunk a rendezvényről: soha rosz- szabb ..bulit”! Május elsején a politika­mentes majális reggel 10 órakor kezdődött a sport- csarnokban és környékén. Sztárok, vendégcsalogató nagy nevek és együttesek mutatkoztak be a színpa­don, sokak nagy-nagy örö­mére. Reméljük, nem ha­ragszanak meg,, akikről ez­úttal nem esik szó. de a monstre rendezvény prog­ramjának, fellépőinek felso­rolása is hosszú sorokat venne igénybe. Több reszt- vevőnek azonban Straub De­zső, Sunyovszky Szilvia tet­szett a legjobban, mások Koltay Róbert, Csata Zsu­zsa, Déri János mellett vok­soltak. Az Exotic együttes a fiatalok körében volt nép­szerű. Lapzártánk után lép fel Demjén Ferenc, a Dolly- roll és az Old Boys együt­tes. A taps szinte garantált. Kaszaperen érdemes volt — Kaszaperen, az elmúlt éveket figyelembe véve, rendhagyó rendezvényre ke­rült most sor — mondja Kun Sándor, a szervezőbi­zottság nevében, aki egyéb­ként a községi sportvezető- ség elnöke is. — Többen összedugtuk a fejünket és döntöttünk: itt a nagy lehe­tőség a' bizonyításra, hogy tudunk olyan független, po­litikamentes rendezvénysoro­zatot szervezni, amelyen a lakosság tényleg jól érezheti magát. Megkértem az ön­kormányzatot, hogy a teljes szervezést bízzák ránk. Mint bebizonyosodott, ér­demes volt. Az egész napos program reggel 6 órakor indult az ezer emberre kalkulált hét bogrács felszerelésével. A kulturális műsor 10 órakor karate és táncbalett bemuta­tójával kezdődött. Délután egy 30 kg-os bárány lett a szerencsés nyertesé. Ezt kö­vetően „bulimeccsen;’ mér­kőztek meg a kövérek a so­ványakkal, a nősök a nőtle­nekkel. este pedig a sza­badtéri diszkóra várták a helyi és más településről ér­kező fiatalokat. Ismét sikerült ... felülmúlni önma­gunkat, magyarságunkat. Soha nem ünnepeltünk Békéscsabán magyarabb majálist, mint 4991. má­jus 1-jén! A szakszerve­zetek székházán kívül mindenütt csak a ma­gyar nemzeti színek lo­bogtak, egyetlen más zászló sem hirdette, hogy május 1-je nemzetközi ünnep. A munka megbe­csülésének ünnepe nem csupán a magyarok ügye, hanem — ahogyan már 101 éve, és az egész vi­lágon szokás — a jobb életért küzdő minden dolgozó emberé. A sarkadi önkéntes tűzoltó-egyesület tegnap, május elsején 100. születésnapja alkalmából egész napos jubileumi ren­dezvényt tartott a varosban Fotó: Kovács Krzsébei Balogh Ferentz „A NÉP, MELYNEK TAGJAI SAJÁT HÁZAIBAN ELSZIGETELVE CSAK ÖNMA­GOKRÓL GONDOLKOZNAK. PARÁNYI CÉLJAIKAT CSAK EGYENKÉNT ŰZIK, MÉG FÉLIG VADNÉP.” KÖLCSEY FERENC A csabai iskolák ■ m wwm w wwm jovoierol Milyen legyen Békéscsaba közoktatása a lövőben? — Erről az izgalmas kérdésről készített tervezetet az ön- kormányzat kulturális bi­zottságának elnöke, dr. Goldman György. A bizott­ság tagjai általában egyetér­tettek a terv célkitűzéseivel, például azzal, hogy a legtel­jesebb tanügyi semlegesség­re kell törekedni, hogy ége­tő szükség van a pedagógu­sok megfelelő erkölcsi-anya­gi elismerésére, hogy nélkü­lözhetetlen a tehetséggondo­zás, csakúgy, mint a speciá­lis képzés. Az intézményekben folyó munka szervezése, irányítá­sa belső ügy — szögezi le a tervezet, s kitér az önálló gazdálkodás lehetőségeire is. A város oktatásügyének kri­tikus kérdése a gimnáziumi képzés, amelyre — feltehe­tőleg — a jövőben nagyobb igény mutatkozik. E téren jelentős változások várha­tók, de mindenképpen több osztályt kell indítani. A szakképzés legfőbb gondja a gyakorlati oktatás, melyet valószínűleg iórészt iskolai keretek között kei! majd megoldani. A legilletékesebbek, a pe­dagógusok véleményét vár­ták azon a fórumon, melyet a napokban szervezett a pol­gármesteri hivatal nagyter­mében a megyei pedagógus- szakszervezet. A megyeszék­hely óvodái, általános és kö­zépfokú iskolái jó előre meg­kapták a tervezetet, s mód­juk nyílt arra, hogy elmond­ják gondjaikat, javaslataikat az önkormányzat illetékesei­nek. Felvetették például, hogy az állami fejkvóta a legtöbb esetben nem elég az iskolák fenntartására. Szól­ták a napközis gondokról, a szakképzés hiányosságairól, a nemzetiségi iskola sajátos helyzetéről. Békéscsaba közoktatási tervezetét — a pedagógusok javaslataival kiegészítve — a közeljövőben vitatja meg a közgyűlés. G. K. Politika Mostanában gyakran gondolok édesapám szavára, aki szerint a politikusok olyanok, mint az utcalányok: egyik pillanatban nyalják-falják egymást, aztán kis kézitáská­jukkal csépelik a másik fejét. Aki egy kicsit is figyeli napjaink „közéletét”, könnyen kitalálhatja, miért jutott eszembe a fenti példa. Legjobb lenne nem is odafigyelni dicső vezéreinkre, hadd játsszák kisded mulatságukat, él­vezzék az ölükbe pottyant hatalmat, és reménykedjenek, hogy sose lehet őket kiakolbolítani a húsosfazék mellől. Jó lenne bölcsen nem figyelni rájuk, de ez képtelenség, hiszen most éppen nem a bohóckodás a feladatuk, hanem értelmes célokra összefogni ezt a szerencsétlen sokaságot. Megutáljuk azt a szót, hogy politika, mert politikai ér­dekből történik az ország lezüllesztése, tönkretétele. Mi­féle politika, és milyen érdek ez? Kinek az érdeke? Rá­gondolni is iszonyat, hogy habzó szájú vezérszónokok és alamuszi despoták „kompromisszumán” dől él a sorsunk. Ehhez is van „kompetenciájuk”? Sok „legitim" hólyag. Csupa undorító szó, hányingert kapok, apró kiütések lesznek a bőrömön, ha csak hallom őket. Félelmetes, hogy nincs az életnek olyan porcikája, amelyet meg ne támadott volna a züllesztő, hatalmi kór. Előpattant sok önjelölt próféta, hozták a maguk kompá­niáját, szép kis társaságot. Nyúlós, ragacsos nyál csorog a bűzös szájakból, és rájuk kell figyelnünk, mert ők di­rigálják a jövőt. Nincs olyan hagymázas lázálom, amely itt be ne következhetne. Megyek egy lakótelepen és arra gondolok, hogy bármely napon ledurhatják az otthono­kat, amelyben emberek laknak. Szinte hallom álszent szövegüket, mondván, ez a betonrengeteg nem esztétikus —• tényleg nem az —, még a pártállam idejében épült, nem felel meg a magyarság ős-szittyavér, nép-nemzeti arculatának, romboljuk le, helyette piaci viszonyoknak megfelelő, európai, piroscserepes tanyákat építsünk, vi­lágbanki hitellel. Aki hajléktalan lesz, kapaszkodjék a szociális hálóba vagy menjen az önkormányzatokhoz, ott úgyis van pénz, segélyekre. Vagy megeshet még az is, hogy nemcsak a leölt szarvasmarhák tulajdonosait ju­talmazzák, de azt is „preferálják”, ha a gazda saját ma­gát is felköti a gerendára. Legalább vele nincs gond, majd importálunk konvertibilis gazdákat. Jaj, ne is ad­jak tippeket, hátha éppen hasonlón törik buksi fejecskéi­ket az urak. Ami ma felháborító, holnapra talán el is felejtjük, mert ki emlékszik a tegnapi kínokra, amikor minden nap újat terem. De nagyon régóta csak abban reménykedhet sok társunk, hogy most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb. Lehet! És azt a biztatást is szörnyű hallani, hogy csak csinálják, sok rossz bolond, legalább hamar „kiborul a bili”. Miért kell nekünk éjjeliedényeket boro­gatni, s ha dől, kit szennyez a serbli? Eszem ágában sincs menteni elmúlt idők kártékony politikusait, de nekik legalább annyi mentségük volt, hogy külső erők szorításához igazodva kellett kártékony- kodni. Ám a mostaniak hol találnak felmentést? Őket csak a véletlenek szerencsétlen játéka ültette a nyakunk­ba. És játszanak, konokul, amíg csak tűrjük. Andódy Tibor Egyházi személyiségek Mindszenty Józsefről Mindszenty Józsefről, a magyar római katolikus egyház neves főpapjá­ról könnyű is. meg nehéz is véleményt mondani, illetve írni. Protestáns oldalról min­denesetre összetettebb és bo­nyolultabb a róla kialakult kép, mint saját egyháza fe­lől nézve. A két világhábo­rú közötti időszak egyházi értelemben vett neobarokk­jából érkezett a főpapi mél­tóságba. Az a türelem és az az ökumenikus lelkűiét, ami megvolt XXIII. János pápá­ban, belőle hiányzott. Ellen­ben a helytállásban nagv volt. Talán paradoxonnak hat, ha erről szólva Moldova Györgyre hivatkozom, aki a '70-es években egv regényt írt a református és evangé­likus gályarabokról csak azért, hogy korának, mely­nek az állhatatosság és a hű­ség nem volt erénye, példát állítson e XVII. századi ma­gyar prédikátorokban. A Negyven prédikátor című re­gény fülszövegében többek között ez áll: „Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfé­lelem, s a kegyetlen bánás­mód behódolásra késztetett: egyesek konvertáltak, mások lemondtak papi hivatásukról vagy önkéntes száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántorítha­tott ... (s) hiába múlja fe­lül az árulók száma a helyt­állókét. mégis a helytállást kell a prédikátorok termé­szetes és rendes magatartá­sának minősítenünk.” A XX. század közepén ilyen volt Mindszenty József bíbo- ros- Nagy László református esperes. Gyula * *• * Gondolataink irányuljanak ma egyrészt Mindszenty bí­boros jellemzésére, másrészt a tanulság keresésére. Nehéz elkerülnünk az összehasonlí­tást Keresztelő Szent János­sal. A Keresztelő és Mind­szenty is az elvek emberei voltak. Mindkettőjüket saját országukban egy időpont­ban mint legnépszerűbb em­bert ünnepelték. A puszták prófétája csakúgy, mint az. akii ma temetnek, elvhüsége miatt szembekerült a hata­lom képviselőivel. Azonos volt lényegében sorsuk is: a félreállítást és börtönt ille­tően. Mindkét esetben le­győzték az embert, de nem voltak képesek megfékezni az eszmét, amelyet hirdet­ték. Közös vonásuk továbbá az alázat. Egyéniségének mondani­valója számunkra országunk mai nehéz helyzetében talán ez: magunkról megfeledkez­ve dolgozzunk a közért úgy. hogy az emberszeretet mele­ge olvassza ki szívünkből a múltban esetleg kapott tüs­kéket. „ - ... Banyai Janos katolikus főesperes. Szarvas * * * 1964-ben kerültem Zala­egerszegre, ahol ő korábban apátplébánosként működött. Amit tudok róla, azt egyko­ri híveitől, és hivatali elő­dömtől hallottam. Megerő­síthetem azt, amit róla egy­kori munkatársai is nyilat­koztak a televízió április 29-ei esti adásában, hogy szigorú ember volt. Ez a szi­gorúság egy bizonyos hatá­ron belül erénynek minősül, de fájdalmat okozhat, ha egy meghatározott szintet meghalad. A római katolikus egyház belső ügyeiben azon­ban olyan szigorúságot al­kalmazhatnak. amilyet az ügy érdekében fontosnak tartanak, és amilyet a hívek elviselnek. Ez belső egyházi ügy. Egykori beosztott lel­kész társai elmondták róla. hogy Zalaegerszeg város és Zala megye vezetésében nagv befolyásra tett szert. Mivel kemény volt a feleke­zeti harcban is a protestán­sok iránt, ma úgv is mond­hatnánk. hogy hiányzott be­lőle az ökumenikus nyitott­ság, ezért a Zalaegerszegen letelepedni szándékozó pro­testánsok felé akadályt gör­dített, városi vagy megyei hivatalokban evangélikus és református emberek nem kaphattak pozíciót az ő za­laegerszegi szolgálati idején. Ezzel a mi evangélikus gyü­lekezetünk kibontakozását is hátráltatta. Reméljük, hogy abban a kényszerű csendben, amit hivatalából eltávolítva kel­lett eltöltenie ' Mindszenty hercegprímásnak, ő is végig­gondolhatta, hogy kit tekint­sen ellenfelének, és kire szá­míthat testvérként. Ezért meggyőződésem az, hogv éle­te végén ezekben a kérdé­sekben is más belátásra ju­tott. Kérjük ezért mindnyá­junk közös Urát és Bíróját, az Ür Jézus Krisztust, hogy adjon testének csendes pi- henést. Pintér János evangélikus esperes, Orosháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom