Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-17 / 114. szám
1991. május 17., péntek 0 BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Lesz-e munka a BHG-ban? Ha a rossz hír egyszer szárnyra kel, meglehetősen nehéz az ellenkezőjét bizonyítani. Szóbeszéd járja a városban, hogy a MOM megszűnése után a BHG 8. számú békéscsabai gyárának battonyai telepe lesz a következő. S hogy ez mennyire így van, azt igazolni látszik Márton József\ a békéscsabai gyár igazgatójának esete is, aki szintén rémhíreket hall Battonyán az általa vezetett gyárról. A helyzet közel sem ilyen tragikus a BHG-ban, főleg nem Battonyán, hiszen a közeljövőben vegyes vállalatot hoz létre a 8. számú gyár a Hirschmann német céggel. A közel két évi jegybenjárást mintegy 20 éves kooperációs kapcsolat előzte meg. S a battonyai üzemnek márcsak azért sincs mitől tartania, mivel ők jelentős tételben szállítanak a Hirschmann cég nemzetközi piacaira. Többek között a GB Löwe-OPTA, a Siemens cégnek, a BMW autógyárnak antennaalkatrészeket. Mint Rausz Gyula, a battonyai részleg vezetője elmondta, az előállított termékek minősége kiállja az AUDIT nemzetközi minőségi ellenőrzés próbáját is. Bár nem tagadja, hogy a kezdet kezdetén egy-két szállítmány bizony visszaérkezett Battonyá- ra. Ám az utóbbi időkben ilyen esetről már nemigen lehet beszélni. Egyébként a jelenleg 100 főt foglalkoztató üzemben korábban mintegy 120 alkalmazott dolgozott. Az elmúlt évi karcsúsítás után további munkaerőcsökkentés nem várható. Batto- nyáról egyébként a termékek 20 százaléka NDK-ba, 20 százaléka belföldre és mintegy 60 százaléka kerül tőkés piacra. Az NDK-piac összeomlásával, illetve a legjelentősebb belföldi megrendelő, a Videoton felszámolásával gyakorlatilag 40 százalékkal csökkent a megrendelésük. Egyelőre azonban a Hirschmann cég többletmegrendeléseinek köszönhetően van munka. Bár az is tény, ha a második félévben várhatóan megkötendő „német—magyar házasság” valami oknál fogva időben kitolódik, előfordulhat, hogy egy rövid időre lecsökken a munka. A most is hullámvölgyeket követő termelésnél időszakonként előfordul, hogy egy hétig 20 ember otthon marad fizetése 80 százalékáért. Ám a battonyaiak számára, ha jelentkeznek is a BHG-ban részbeni foglalkoztatási gondok, nem fordulhat elő az a tragikus eset, ami a MOM-ban ma már tény. Sőt, Rausz Gyula üzemvezető abban is bízik, hogy a várható megrendelések felfutásának köszönhetően év végére akár plusz 30 fővel is bővülhet az alkalmazottak létszáma. A cég már benyújtotta a pályázatot a Suzuki autók antennagyártására, de ugyanígy szeretne versenyt nyerni a Rába—Opel cégnél is. Ha az új tulajdonos nem is csúcstechnológiát hoz a házasságba, munkát minden bizonynyal igen. Hiszen nyílt titok, hogy a Hirschmann cég elsősorban azért fektet be készpénzt és szándékozik profilt bővíteni a keleti határszélen, mert igen olcsó, ám ma már megbízható munkaerőt talál e térségben. S egyébként is a magyar fél számára nyújtott rendkívül kézi- munkaerő-igényes termékek automatizálása rendkívül költséges, vagy egyszerűen ma még nem megoldott. Várhatóan a vegyesvállalat alapításban csak kizárólag a BHG 8. számú békéscsabai gyáregysége és a Hirschmann cég vesz részt. Egyelőre korlátolt felelősségű társaságként működne a vállalkozás. A közeljövőben nem tervezik, hogy más tőkéstársat, illetve hazai pénzintézetet vonnának be az üzletbe. Egyébként a magyar fél apportként az ingatlant és eszközeit, míg a német fél készpénzt és új profi lt jelentő berendezéseket vinne a vállalkozásba. Egyébként Márton József, a 8. számú békéscsabai gyár igazgatója is megerősítette azt a hírt, miszerint a majdani vegyes vállalatba a békéscsabai részleg közel 50 százaléka, illetve a battonyai üzem 100 százaléka kerülne apportként. Tehát egyelőre aligha lehet beszélni a battonyai üzem felszámolásával. Kritikus pontot érhet el a munkanélküliség Pillanatnyilag Battonya városát illetően 10 százalék a mun- kanéiüliek aránya. Ha országos átlaghoz hasonlítjuk a város adatát, a helyzet mindenképpen kritikusnak mondható, nem beszélve arról, hogy ezen elmaradott térségben a megoldást hozó gazdasági átstrukturálódás aligha következik be máról holnapra. — A helyzet már csak azért sem megnyugtató, mivel a MOM kapubezárása miatt újabb 170 ember veszíti el munkahelyét, s ez számunkra 16 százalék körüli munkanélküliséget jelent, amely már szinte kezelhetetlen — mondja dr. Németh Ferenc jegyző. —Gondolom, az önkormányzat az egyik olyan szervezete a városnak, amely a leghamarabb érzékeli a munkanélküliséget... — így igaz. Már most példátlan módon megnőtt a segély iránti kérelmek száma, de egyre több a különböző gyámügyi segélyek iránti igény is. — Rendelkezik-e ma Battonya városi önkormányzata olyan nagyságrendű segély- összeggel, amely elegendő lehet a szociális feszültségek legalább felszínes kezeléséhez? — Sajnos minden bizonnyal kevésnek bizonyul a tervezett 8,2 millió forintunk. Pedig a korábban kalkulált összköltségvetés 3 százalékát jelentő segély- összeget 5 százalékra emeltük. Ha úgy tetszik, megdupláztuk. — Több kérelem elbírálása esetén vajon lehet-e lelkiisme- retfurdalás nélkül dönteni, hiszen egy vidéki ember általában nehezen szánja rá magát arra, hogy segélyt kérjen. Számos tapasztalat igazolja, hogy csak végső esetben fordulnak az intézményekhez. — Valóban nehéz a döntés, de mi elsősorban megpróbáljuk a rászorultságot alapul venni. Ugyanakkor az igazi gondot az jelenti számunkra, hogy a munkanélküli segélyt csak 3 hónap elteltével veheti kézbe a rászoruló, ám 3 hónapig is meg kell élni valamiből, fizetni az OTP részletet, a gyermek napköziellátását, a lakás rezsiköltségeit. Véleményem szerint ezt a kritikus 3 hónapot célszerű lenne áthidalni, csak hogy erről ma senki nem beszél. Félek attól, hogy Battonyán elindul az általános szegényedés, hiszen településünk korábban sem tartozott a kiugróan magas jövedelmű települések közé a megyében. Az oldalt írta és összeállította Rákóczi Gabriella. Fotó: Gál Edit Battonyán nem kérdés a katolikus egyház ingatlantulajdona Hogy miért? Nos, a magyarázat meglehetősen érdekes, annál is inkább, mivel az egyházi tulajdonok visszaadásáról szóló törvényt a Parlament éppen most vitatja, s nem kis vihart kavarnak a különböző vélemények e kérdésben. Mindenesetre Battonyát illetően a művelődési ház tulajdona már hónapokkal ezelőtt eldőlt. Tudniillik a város mai művelődési központját a negyvenes évek elején az egyház építette saját bevételeiből, illetve közadakozásból, szintén művelődési célokra. Akkoriban a KÁLÓT-egy leteknek adott otthont az épület. Az épületet ’44—45-ben kifosztották, a berendezéseket széthurcolták, majd az ’5Ö-es években magtárnak használták. Végül is 1953 után lett ismét a művelődés színhelye az épület. Akkor bérleti szerződést kötött az egyház és a városi tanács, melynek értelmében az egyházat évi kettőszáz forint bérleti díj illeti meg négy részletben. S ez a szerződés gyakorlatilag 1990-ig érvényben volt, a tulajdonjog átruházása nélkül, egyáltalán az egyházi ingatlan államosítása a gyakorlattal ellentétben Battonyán nem történt meg. Most viszont más az alapállás. Az egyház bejelenetette a városi önkormányzatnak, hogy ’91-ben 300 ezer forint bérleti díjat kér az ingatlanért. A testületet meglehetősen váratlanul érte az egyház fellépése, ám a tények tények, változtatásra nincs lehetőség, s mivel kényszerhelyzetben vannak, kénytelenek az egyébként méltányosnak mondható bérleti díjat az egyház javára befizetni. Á váratlan fordulat ellenére sem beszélhetünk arról, hogy a város vezetése és a katolikus egyház plébániahivatala közötti viszony elmérgesedett volna. Mind Takács Dezső polgármester, mind Dusik Péter címzetes apát, székesegyházi kanonok arra törekszik, hogy közös megegyezéssel a lakosság érdekében üzemeltessék továbbra is az intézményt. Hiszen az elmúlt évtizedekben nem kevés tanácsi pénz is gyarapította az ingatlan értékét. Egyébként az épületet például a Máltai Szeretetszolgálat évente másfél millió forintért venné bérbe. Más kérdés, hogy egy településen bármilyen anyagi előnyök is származhatnak a tulajdonosnak egy jobb üzletből, nem lehet máról holnapra megszüntetni egy olyan szolgáltató intézményt, amely a város összlakosságának érdekeit sérti, legalábbis addig, amíg más alkalmas helyet nem találnak. Bízni kell a jövönkben —A háború után is több örömet látott az ember az arcokon, mint ma. Bennünk van egyfajta leküzdhetetlen reménytelenség, pedig ehhez nekünk nincs jogunk — kezdi mondanivalóját Dusik Péter apát, amikor arról beszélgetünk, mit is jelenthet a hétköznapi ember számára a mindennapos megrázkódtatásokkal járó változás. Mint mondja, élni nem lehet úgy, hogy csak a rosszról, a negatívumokról veszünk tudomást, s képtelenek vagyunk a dolgok derűsebb oldalát észrevenni. A békességre, a szeretetre szükség van. A mai erőtlenséget az új hatalom, az új társadalmi és politikai erők botladozásait, vívódásait, olykor-olykor visszatetsző megnyilvánulásait talán bizonyos mértékig meg kellene bocsátanunk. Hiszen ha elültetünk egy cseresznyefát, csak jó pár év múlva mehetek oda egy kosárral, hogy a termést leszedjem. Örüljünk, ha öt év múlva gyümölcsöt szedhetünk. Jeruzsálem sem hallgatta meg a prófétát: „hányszor akartam fiaimat egyhegyűjteni. mint kotlós a csibéit, de hiába, de te nem akartad..." Vajon nekünk most lesz-e erőnk felülemelkedni, optimizmust meríteni, végigjárni azt az utat, amely megértést, elismerést aligha hozhat, legfeljebb esélyt ad az utókornak... Strandolásra is van lehetőség Annak ellenére, hogy évek óta veszteséges Battonya város strandfürdőjének üzemeltetése, az önkormányzatnak sikerült megoldania, hogy különösebb mínuszok nélkül megússza az idei strandszezont. A testület ugyanis úgy döntött, hogy pályázatot ír ki a létesítmény üzemeltetésére, s ha van olyan jelentkező, amely az adott feltételeket elfogadja, akkor mehet az üzlet. Egyébként négyen is pályáztak a városi strand üzemeltetésére, melyek közül a nyertes Zsiday-Galgóczi Zoltán szegedi vállalkozó. Hogy miért éppen ő nyerte a pályázatot, arra vonatkozóan dr. Németh Ferenc jegyző a következőket mondta el: — Az elmúlt évben 1 millió veszteséget kellett az akkor még tanácsi rendszerben működő köz- igazgatási intézménynek elviselnie a strand üzemeltetése ellenében. Ez évben viszont csak mínusz 500 ezer forint az önkormányzati büdzsé teherbíró képessége. Ennyit vagyunk hajlandóak áldozni az intézmény üzemeltetésére, a többit a vállalkozónak kell megoldania. Számunkra úgy tűnt, hogy a nyertes pályázón kívül még jelentkező két banonyai lakos, illetve egy mezőkovácsházi vállalkozó nem tudta volna az adott feltételek mellett megoldani az üzemeltetést. De a közjegyzőtől azt is megtudtuk. hogy nem csupán egyszerű, az eddig szokásos strandüzemeltetést nyújtja a nyertes szegedi vállalkozó a lakosok számára, hanem rendkívül változatos szolgáltatásokkal színesíti a palettát. Például ez évben lesz pedikűr, manikűr, az eddig idényszerűen foglalkoztatottak közül pedig mindenki kap munkát. Sőt, ígéretet tett arra is, hogy kíméli a lakosságot. Tudniillik a korábbi években a város központjában lévő strand hangos zenéje, diszkós műsora igencsak zavarta a környékbeli lakók nyugalmát. Mint a legtöbb településen és kisvárosban, így Battonyán is gondokat okoz a budapesti központú vidéki ipari üzem agonizálása. Bár tény, hogy Battonya esetében a felszámolás előtt álló Ganz gyáregységnél mindössze pár száz fős munkaerőről van szó, ám egy néhány ezres kisvárosban ilyen nagyság- rendű munkaerő utcára kerülése pillanatok alatt a csillagos egekig srófolja a munkanélküliség mértékét. S ha még mindehhez azt is figy elembe vesszük, hogy a szóban forgó városban már most meghaladja a munkanélküliek aránya a 10 százalékot, akkor igencsak elkeserítőnek mondható a helyzet. Márpedig tény, hogy a 75 százalékban Schlumberger francia érdekeltségű Ganz Mérőgyár Kft. — mint bérlő és foglalkoztató — júliusban kivonul Battonyáról. Ám sajnos a mai tulajdonos, a MOM sem tud biztatót ígérni a battonyaiak számára. Egyébként valamennyi dolgozó és vezető már néhány hete kézhez kapta felmondólevelét, melyben a francia érdekeltségű gödöllői cég közli, hogy június 30-tól nem tart igényt sem a munkaerőre, sem a gyárra. Azonban meglehetősen ga- vallérosan fizet a volt bérlő, hiszen a munkások eltöltött munkaidejük függvényében 6-tól 12 hónapig terjedő fizetésüket vehetik fel egy összegben végkielégítésként. Más kérdés viszont, hogy Battonya körzetében új munkahelyek a közeljövőben várhatóan nemigen létesülnek, s ha a jelenlegi üzemben sem sikerül rövid időn belül valamiféle vállalkozást elindítani, a ma még megny ugtatónak tűnő végkielégítés összege kevés lesz a túlélésre. — De talán nem is a Ganz Mérőgyár Kft. kivonulása a legtragikusabb számunkra, hanem az a tény, hogy a MOM, mint régi gazda, bejegyzett tulajdonjogával élve bizonytalan időre teszthalott állapotra ítélte a battonyai gyárat — jegyzi meg nem kissé szkeptikusan Imre Béla, a gyáregység vezetője. Hiszen a MOM ma saját üzemének munkát nem tud adni, számára egyetlen megoldás, ha eladja az épületet a berendezésekkel együtt. A kikiáltási ár egyébként 100—110 millió forinL De amíg nincs vevő, addig zárva a gyárkapu. S még csak arra sincs lehetősége a gyár jelenlegi vezetésének, hogy egy esetlegesen ígérkező üzletet beindíthasson annak érdekében, hogy az átmeneti időszakban ne kényszerüljön szélnek ereszteni a képzett munkaerőt. Hiszen június 30-ával megkezdődik a Ganz és a MOM, illetve a Ganz és Battonya között az elszámolás, amely legalább fél évre lehetetlenné teszi az önálló kezdeményezést. S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a MOM a kormány privatizációs koncepciója szerint ’93. december 31-ig köteles önmagát eladni, akkor feltehetően még hosz- szabb ideig megkötik a battonyaiak kezét. —Ha én lennék a tulajdonos, lehet hogy én is kivárnék, s bezárnám az üzemet. Másfél, két év múlva akár a kétszereséért is eladhatnám—érzékelteti a budapesti gazda gondolkodásmódját a battonyai igazgató. Ám felmerül a kérdés, vajon a valamikor állami támogatásból a vidék iparfejlesztésére szánt összegnek miért kell visszavándorolnia a fővárosba, még akkor is, ha ennek egy része mindenképpen költségvetési forrás? Mi ez, ha nem egy újabb tőkeelszívás az egyébként is elmaradott vidéki iparból? A város önkormányzata némi reményt lát azonban arra, hogy a szakképzett munkaerő és a műszaki gárda együttesen vészelje át a nehéz időszakot. Körülbelül 40—50 személy tudna dolgozni továbbra is, mivel sikerült jónéhány külföldi bérmunkát szerezni a battonyai üzembe. Ám hogy az alacsony gépkihasználásból fakadó veszteségeket miként és miből lehetne finanszírozni, ki hajlandó állni a többlet rezsiköltséget, egyelőre talány. A MOM minden bizonnyal ilyen áldozatot nem hajlandó felvállalni, az önkormányzatnak viszont aligha lesz rá pénze. Mert itt és most mást akar a budapesti tulajdonos, vagyis a MOM, mást a helyi szociális gondokkal küszködő önkormányzat és mást a battonyai üzem vezetése. Júliusban bezár a MOM Lehet-e ma új üzletet találni?
