Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11-12 / 109. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1991. május 11-12., szombat-vasárnap „Ott van Fanny és Pauline is” Széchenyi István Békés megyei kapcsolatai Amióta Gallacz János kitűnő és adatgazdag munkájában olvastam Széchenyi körösladányi tartózkodásáról (a Körös—Berettyó völgy ármentesítése című fejezet I. kötet, 1896.), mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy ennél többet is tudjak, mint maga az utalás. A levéltári kutatásról le kellett mondanom, mert azok az ármentesítési iratok, melyek a Tisza-völgy és benne a Körösök szabályozásáról szólnak, Nagyváradon maradtak, s a kutatás ott kétséges. Reméltem, hogy - Széchenyi naplója majd alátámasztja Gallacz hivatkozását. Az első és felületes olvasásban nem akadtam nyomra, de egy újabb átnézés során bizonyos feljegyzések alátámasztják a hír valódiságát! Széchenyi nem hivatkozik Körösladányra, az ármentesítő társulat ülésén való részvételre, de egyéb bejegyzései és az említett nevek Békés megyei vonat- kozásúak. Mielőtt rátérnék Széchenyi 1847. szeptember 18-án írott naplórészletére, ismerkedjünk meg a Gallacz írta utalással: 1847. szeptember 19-én Körös- ladányban báró Wenckheim Béla elnökletével összeült a Körösszabályozó Társulat, melyen jelen volt gróf Széchenyi István, mint a Körös szabályozására is kinevezett királyi biztos, akinek elnöklete alatt tanácskoztak az érdekelt földesurak. E nevezetes esemény a Wenckheim család kastélyában (ma általános iskola) zajlott le, ahol hárompontos határozatot hoztak, melynek ismertetése nem tartozik témánkhoz. A naplórészletben említett nevek feltárása bizonyító erejű, s ezért felsorolom a jelenlévő bizottsági tagokat. A tíztagú választmány névsora: báró Wenckheim Béla elnök, gróf Wenckheim Antal alelnök (kinek felesége Zichy Mária, Széchenyi mostohaleánya), jegyző Tormásy János megyei főjegyző, ügyvéd (jogtanácsos), a szeghalmi Augusz János. Az alaprendelet előírásainak megfelelően a kilenctagú végrehajtó válaszmány volt jelen, s ez alkalommal báró Eötvös József megválasztásával tíz tagra egészült ki. így jelen voltak még: báró Wenckheim László és Viktor (Béla testvérei), gróf Almássy Kálmán (gyulai); ifj. gróf Bolzas József (szarvasi), Németh Antal, Csepcsányi Tamás (békéscsabai), Tomcsányi József megyei követ, Szombathelyi Antal alispán és Bodoki Károly mérnök. ...a döblingi korszak kezdetét vetíti elénk... Széchenyi naplójának említett részletében pesszimista hangvételű utalásokat olvashatunk, melyek kiváltója az augusztus 31-ei királyi leirat volt. Az összeroppant Széchenyi megrendültségét, a későbbi döblingi korszak kezdetét vetíti elénk. Ezt írja: Elhatároztam... hogy „A legsürgősebben kérelmezem elbocsátásomat..— Ha nem becsülnek meg jobban, még Apponyi sem (Apponyi György ez időben főkancellár, felesége révén gerendási és vandháti földbirtokos megyénkben), akkor vissza kell vonulnom? Nem!, hanem magam lábára állam!” Köztudomású, hogy Széchenyi tájékoztatta elvbarátait arról a szándékáról, hogy alsótáblai követként vesz részt a küszöbön álló országgyűlésen. Ezt magyarázza a következő beírása: „Kedvem támad követnek menni! de honnan? Békés (megyébe M. J.)—ha akarnák (mármint a békésiek M. J.)”... „Gyászra találok. Marie megsemmisülve!” Ez utóbbi két mondata perdöntő a körösladányi tartózkodásra. Az első utalás Békés megyei látogatására, a másik mondat pedig a gyászra, báró Kray Jánosné sz. Wenckheim Máriára (Béla és testvéreinek nővérére) vonatkozik, akinek e napokban halt meg fia. Széchenyi megjegyzi még, hogy „Ott van Fanny és Pauline is”, őket is tudjuk azonosítani. Fanny báró Wenckeim Lászlóné sz. Szapáry Franciska (Apponyi György sógornője), míg Paulina, gróf Dessewfy Emilné, Mária húga. Széchenyi így minősíti ladá- nyi vendéglátóinak családját: „A legkedvesebb otthon”, majd végezetül megemlíti „sétako- csizni megyünk — Szombathelyi etc”, vagyis az alispánnal és másokkal. Ismert tény, hogy a gróf szeptember 1. és 20. között részt vesz a Pest—Szolnok vasútvonal megnyitásán, majd tiszai utat tesz a szabályozási munkálatok ellenőrzése céljából, s ennek utolsó állomása volt Körösla- dány, ahová bizonyosan korábban érkezett, mint szeptember 18-a. Viszont szeptember 21-én ismét Budán tartózkodik, ahogyan az naplójából kiderül. Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy korábban is tett utazást Széchenyi az Alföldön, amikor érintette a mai Békés megye területét és többek között Mezőhegyesen is járt és az ott látottaktól nem volt elragadtatva. A már említett báró Wenckheim családon túl igen sok megyénkben személlyel állt jó kapcsolatban, melyek közül néhányat még megemlítenék. A pozsonyi diéták jó és-sok alkalmat adtak, hogy a Békés megyei reformnemzedék képviselőivel tárgyalhasson és a barátság szálait szövögesse. Ezeken túl budai és pesti tartózkodásai során sok olyan családdal tartotta a kapcsolatot, akik rokonsági szálakkal közel álltak hozzá. Naplójában igen sokat emlegeti az Orczyakat (Wenckheim Béláék anyja is Orczy lány, Terézia!), ahol főleg a család nőtagjait kedvelte és naplójában megemlékezik róluk. De említhetjük a két okányi födbirtokost is, a közéletben szerepet játszó Goróve Istvánt és Szlávy Lászlót. Kapcsolata volt a Trautmansdorffokkal, akiknek egyik tagja gerendási birtokos volt. Utalnék még a csa- bacsűdi Trefort Ágostonra és a geszti Tisza Lajosra és fiára Kálmánra, de a sort le kell zárni, mert az eddigi adatok is bőven reprezentálják Széchenyi Békés megyei kapcsolatait, ismeretségi körét. Széchenyi nagy álma, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása a múlt században befejeződött. Mi kései utódok tisztelettel állunk emléke előtt, most, amikor születésének két évszázados évfordulóját országosan is ünnepeljük. Helyes és méltó lépést tenne Körösladány önkormányzata, a megyei vezetés, a Berettyó és Sebes-Körös Vízgazdálkodási Társulat, a megyei vízügyi igazgatóság és mások, ha szeptember 21-én emléktáblát helyeznének el a volt Wenckheim kastély falán és így tisztelegnénk a „legnagyobb magyar” munkássága előtt! Miklya Jenő A budai Szent Margit Intézet, az Isteni Megváltóról nevezett nővérek gimnáziuma; ma Kaffka Margit Gimnázium Szerzetesrendek Magyarországon X. Az angolkisasszonyok és az orsolyiták Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek rendjét 1849-ben alapította Elzász Niederbronn városában Elisabeth Eppinger, azaz Mater Alfonsa. A nővérek „életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus lelkének — mondja a rend alapszabályának első pontja —, hogy ^szavaikban és tetteikben O váljék láthatóvá”. Magyarországra Simor János, akkori győri püspök (később esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás) hívására 1863-ban érkeztek. Első rendházuk — később anyaházuk — Sopronban épült. A rövid idő alatt népszerűvé és kedvelné vált rend gyorsan fejlődött, s 1867-ben már önálló magyar kongregációvá vált. 1950-ig, feloszlatásukig 78 helységben dolgoztak, s a nővérek száma meghaladta az ezerkettőszázat. A XVI. századi angol egyházüldözés idjén Mary Ward, egy ősnemes angol család sarja néhány társával belga földre mene- • kült, s elhatározta, hogy buzgó katolikus nőket nevel hazájának. E célból alapította 1609- ben St. Omerben első intézetét, amelyet egymás után követtek a Németalföldön, Ausztriában, Itáliában és Bajorországban létesített további leánynevelő rendházak. Angol származásuk miatt nevezték el őket angolkisasszonyoknak. E szerzetnek sok ellenzője volt az egyházon belül, mert túlságosan modemeknek találták szabályzatukat. Regulájukat ezért csak 1703-ban hagyta jóvá XI. Kelemen pápa, de alapítónőjük szentként való tiszteletét csak X. Pius pápa engedélyezte- a XX. század elején. Magyarországra Pázmány Péter hozta be őket, de rendszeresen csak 1770-től dolgoztak itt. Első otthonuk a királyi palotában volt Budán, ahonnan hét évvel később Vácra, majd 1787- ben a pesti egykori domonkoszárda épületébe költöztek, ahol 1948-ig, illetve 1950-ig működtek. Itt az intemátuson kívül elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, tanítónőképzőt (úgynevezett Ward-kollégiumot) és tanárnőképzőt tartottak fenn. Novi- ciátusuk és második nevelőintézetük Budapesten a Zugligetben létesült. Egerben 1852-től voltak — illetve 1990-től ismét vannak — angolkisasszonyok, ahol eredetileg elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, kereskedelmi iskolát, tanítónőképzőt és intemá- tust vezettek. Veszprémben 1860-tól volt elemi, polgári és kereskedelmi iskolájuk, tanítónőképzőjük és intemátusuk. Eperjesen 1882 óta vezettek elemi és polgári iskolát, valamint — amíg T rianon Csehszlovákiához nem csatolta — gimnáziumot. A kecskeméti angolkisasszonyokat az egyházközség alapította 1917-ben, ahol gimnáziumuk, tanítónőképzőjük és intemátusuk volt, Nyíregyházán pedig 1929-től kereskedelmi iskolát és továbbképzőt vezettek. 1950-ben az állam ezt a kiváló munkát végző szerzetet is eltörölte Magyarországon. Az Orsolya-rendet Merici Angéla alapította Bresciában betegek ápolására és gyermek- nevelésre. A rendet arról a Szent Orsolyáról nevezte el, aki Dioc- letianus császár keresztény üldözési akciójakor halt vértanúhalált (sokáig tartotta magát az a monda, hogy társaival együtt a hunok nyilazták halálra). Az 1535-ben alapított rendet 1544- ben hagyta jóvá III. Pál pápa. Első igazi szerzetesi kolostorukat 1610-ben létesítették Párizsban. Ekkor fogadták el Merici Szent Angéla szabályzatán kívül Szent Ágoston reguláját is, és a három ünnepélyes szerzetesi fogadalomhoz még egy negyediket is csatoltak, amelyben az ifjúság nevelését tűzték ki célul. Hazánkban 1676-ban alapítottak először kolostort, mégpedig Pozsonyban. Legnevezetesebb kolostorukat azonban 1747-ben Sopronban létesítették, amely igen nagy szolgálatokat tett a magyar oktatásügynek. Kiváló elemi, polgári, ipariskolája, leánygimnáziuma és tanítónőképző intézete nagy tekintélynek örvendett az 1948. évi államosításig. Ezen kívül Budapesten, Győrben, Dombóváron, Bácsán és Kisvárdán voltak zárdáik. (Vége) dr. Csonkaréti Károly Ha Zsófia kiitta a bort... A fagyosszentek „rehabilitálása” A magyar parasztság természetismerete leginkább az időjárás pontos és részletes megfigyelésében nyilatkozott meg. Természetesen következik ez abból az életformából, amelyben évszázadokon át — különösen a pásztorkodó népesség élt. Ugyanakkor a paraszti hagyományok is megőriztek megbízható, általános elterjedésű megfigyeléseket. Ezek közé tartozik az is, hogy májusban, az addig emelkedő hőmérséklet a hónap közepe előtti napokban hirtelen visszaesik, és ez a tény nagy károkat okoz a növényi vegetációban. Ez a kalendáriumhoz kötött népi meteorológiai örökség a tudományt is gondolkodóba ejtette, s már a századforduló táján olyan megállapításokra késztették, hogy az ez idő tájt beálló fagyok okát Magyarország talajviszonyaiban kell keresni. Katona Lajos „Folklórkalendárium” című könyvében erről Wilhelm von Bezold véleményét ismerteti, mely szerint „világrészünk tavaszi felmelegedése, mely déltől észak felé haladó irányban történik, főleg a nagy magyar Alföldön ér el korán igen magas fokot, amivel ugyan e tájon aránylag igen magas hőmérőállás mellett ehhez képest alacsony légsúlymérői állás szokott járni. Ennek, a vele egy időben Európa nyugatán uralkodni szokott magas légnyomással kapcsolatban, erős északi szelek a következményei. Ilyenek aztán karöltve a másoktól egyik okképpen említett erős hőkisugárzással és a többnyire derült, sőt olykor holdvilágos éj szakákkal, könynyen előidézik a tetemes hőcsökkenést, mely főleg a szél hirtelen megálltával tetemes károkat okozható fagyokig is sülylyedhet.” E meteorológiai okfejtés után vallási vonatkozású kitérőt kell tennünk, hogy valamelyest rehabilitáljuk a három fagyosszentet: Pongrácot, Szervácot, Boni- fácot. Ok ugyanis a legkevésbé tehernek arról, hogy névünnepük éppen ezekre a napokra esik, mert a római martirológium , semmi olyant nem tart nyilván, ami a nevükhöz kapcsolódó valamiféle rossz hírnevüket is kelthetné. Egyetemességük mellett ilyen formán valóban annak váltak áldozatává, hogy Közép- és Nyugat-Európában éppen az első melegebb tavaszi napokra következő természeti reakció az ő időszakuk (május 11—15.). Dél-Németországban egyébként jégembereknek, Eszak- Németországban a három rideg nagy úrnak nevezik őket. Békés megyében is az év jeles napjai között tartják számon a fagyosszentek napjait. Félnek tőlük a kertészek, és füstöléssel védekeznek a fagy ellen. Orosházán Pongrácot annyiban különböztetik meg két társától, hogy jót is tulajdonítanak neki: , „A Pongrác napján lehulló eső jó a mezőnek, de árt a szőlőnek”. Külön kell szólni Zsófiáról, aki a naptári névsorban éppen ez után a három férfi után következik, május 15-én, s bár szándéka szerint nyilván nem csatlakozna hozzájuk, napjaik átnyúlnak az ő napjába is, és így mintegy bűnpártolóvá teszik szegényt. Kru- pa András gyűjtéséből is tudjuk, hogy ha ezen a napon fagyott, akkor „Zsófia kiitta a bort”, dcisz a megindult szőlőket tette tönkre. Ugyanakkor tőle értesülhetünk a megyénkben élő szlovákság azon bizodalmáról, hogy Zsófia hetében vetették a kendert és a lent, mert azt tartották, hogy csak akkor nő szép vékonyra, ha ebben az időben vetik. A fentebb említett fagyosszentek mellett külön kultusza van Orbánnak, aki az előzőeknél is félelmetesebb, mert tíz nappal később követvén őket, elsősorban a szőlőkben igen nagy károkat tehet. Az Orbán napi időjárásból vidékünkön is következtetnek az egyes növénykultúrák termésére, bár némi ellentmondással, mint például éppen Orosházán, ahol azt is tartják, hogy „ha Orbán napja tiszta, jó termés lesz, ha esős, savanyú lesz a szőlő és a bor”; de azt is itt tudják, hogy „ha Orbán nevet, a szőlő sír"... Vele kapcsolatosan is idéznem kell Kru- pa András szlovákok körében végzett gyűjtéséből azt, hogy „Orbán leszedi a babot”. A babot tudniillik köztes növénynek vetették a kukoricába. E napig szépen kifejlődött, legtöbbször túlnőtte a kukoricát, ezért érzékenyebb volt a fagyra. A kukoricát és a krumplit is megpörkölte ilyenkorodé ezek a növények e sebeiket még kiheverték. Az Orbán napi szokásoknak hatalmas, színes néprajzi irodalma van, hiszen az egyházi, liturgikus megemlékezések mellett népünnepélyeken is fölmagasztalták vagy megalázták — ahogyan éppen viselkedett a neve napján. Napja — mint már utaltunk rá, társaiéval együtt fontos időjárásjósló nap is: „ha a fagyosszentek napjai hidegek, hosszú ősz várható”; „ha Orbán napja' tiszta, szép, bő esztendő lesz”; akkor is jó esztendő lesz, ha ezen a napon sokat dörög. Ez utóbbiakat az évek során Orosházán jegyeztem föl, ahol ebben az évben már dörgött is, villám- lőtt is, a nyári melegre fagyott is, ami azt a reményt keltheti bennünk, hogy a fagyosszentek megelőzték korukat, és további károktól megkímélnek bennünket. Beck Zoltán
