Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-23 / 94. szám
GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 23., kedd A gyomaendrődi fák nem nőnek az égig... ...de így is lehetnek néha életveszélyesek A történelmi, védett, de nagy esőben életveszélyes Hősök úti hársfasor Az autópályán nyugati tőke is érkezik... ...remélhetőleg Gyomaendrődre is Amikor Deme Zoltán országgyűlési képviselő lakossági fórumon találkozott a gyomaendrődiekkel, a helyiek többek között olaszországi útjáról is kérdezték. Mi is érdeklődtünk, hogyan is zajlott ez le tulajdonképpen; eredménnyel járt-e, fog-e belőle profitálni a körzet gyomaendrődi része? — Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig — mondja naiv-ártatlanul a nóta. Pedig az a helyzet, hogy a fának — akár jegenye, akár nem—nem kell az égig nőnie ahhoz, hogy bajt okozzon.Elég, ha a villanyvezetékig ér... Ez volt az egyik témánk a minap, amikor dr. Valach Bélával, a Gyomaendrődi Városfejlesztő-, Fenntartó- és Környezetvédelmi Bizottság elnökével beszélgettünk. Persze a fák csak később kerültek sorra. (Ekkor jutott eszembe nekem is a fenti nóta.) Legelőször arra terelődött a szó, hogy ez a bizottság — mutatja a neve is — sokféle feladatot mondhat magáénak. Közöttük olyat, ami nem vált ki osztatlan népszerűséget, nem hoz azonnali látványos eredményt. Elég, ha a kutak egy részének lezárást említjük, vagy ha a közutak pillanatnyi állapotát nézzük. Hiába tett ennek javítására ígéretet a polgármester, hiába dolgozik rajta a bizottság, a képviselő-testület, egy-egy kiadós eső könnyen elmossa á türelmet. Pedig a munka már megkezdődött... — Az anyagi lehetőségek mindenképpen befolyásolnak bennünket is — hallottuk a bizottság elnökétől. — Itt van például a belvízelvezetés kérdése. Erre a költségvetés eredetileg kétmillió forintot szánt. Ez az összeg azonban arra is kevés, hogy lelassítsuk a romlást. Négymilliót kértünk és kaptunk is, s ezzel már valamiféle előrehaladást is elérhetünk. Ugyanígy történt az utak esetében is: az eredeti 1,9 milliót sikerült ötmillióra módosítani. De ez esetben is elengedhetetlen a lakosság anyagi segítsége. Elkészült és el is fogadták a város fásítási programját. Soós Béla kertészmérnöktől még a régi tanács rendelte meg a tervet. Eszerint a kétéves fásítás — hattízéves, továbbnevelt egyedek- kel — körülbelül másfél millió forintba kerül majd... Ezek a fák már olyan fajtájűak lesznek, amelyekkel nem lesz gond a növekedés miatt. S itt érkeztünk el a jegenyékhez. Mert sajnos Gyomaendrődön akadnak túlságosan magas fák is. Például a Hősök úti hársak. Ezeket az I. világháború után Kner Izidor telepíttette az elesett gyomai katonák emlékére. De ilyenek az Achim utcai nyírfák is. Ezek persze sokkal fiatalabbak, alig néhány évesek. De a villanyvezeték közelsége miatt esős időben lehet', hogy életveszélyesek. —Mi a megoldás? — kérdeztük. — A Hősök úti hársfáknak természetesen meg kell maradniuk — így vélekedett a polgár- mester és ezt mondotta a bizottsági elnök is, aki még hozzátette: — Megoldható lenne, ha a vezetéket kötegelt légkábelre vagy földkábelre cserélnénk. Ez azonban nagyon drága. Az Achim úton valószínűleg a közeljövőben lecseréljük a faállományt. Addig is nyesetjük őket. Csak az a baj, minél többször vágják a fát, annál gyorsabban nő... A képviselő elmondotta, hogy a Jacques Maritaine Alapítvány meghívására utaztak ki március végén néhány napra Treviso városába. Üzletemberek, vállalatvezetők találkoztak egymással. A látogatás végeredményben a római nagykövetnek, Misur Györgynek köszönhető, aki maga is szarvasi születésű... — Bebizonyosodott számomra — mondotta az ország- gyűlési képviselő —, hogy a gazdasági fellendülést hozó jó üzlet az emberi kapcsolatok kialakításával kezdődik. Ez nagyon fontos. — Született-e konkrét eredmény? ■— Szarvas városa és az olasz Gemmo cég szándéknyilatkozatot írt alá. Ebben kifejtik, hogy együttműködnek a város termálprogramjára épülő, nyugateurópai mércének megfelelő gyógy idegen forgalom létreho— vetődött fel bennünk a kérdés. A vezetőtől, Nagy Istvánnét'ól megtudtuk, hogy néhány intézmény és a kilenc fős karbantartó műhely is a kezelésükben marad. — Ezen kívül — folytatta — lakásgazdálkodással, temető fenntartással, köztisztasági szolgálattal foglalkozunk majd. Igazuk van azoknak, akik szeretnék megpróbálni az zásához szükséges további lehetőségek feltárásában. — Akkor ez mégis csak Szarvas nagy üzlete? — Ahogy én tapasztaltam, a külföldi partnerek az egész körzetet „mintaterületté” kívánják fejleszteni ezen a téren. Erre esély is van, ha megépül a déli autópálya. Van még pár település — Gyortiaendrőd, Hunya, Kondoros — ami hasonló gyógyvizet mondhat magáénak. A polgármesterek egy korábbi találkozóján már fel is merült ez a kérdés. Az igaz, hogy ezen az olaszországi összejövetelen a külföldiek a szarvasiak elképzeléseivel ismerkedhettek meg tüzetesebben. De mivel üzletemberek, biztosan érdekli őket a néhány környező település is. Júniusban viszonozzák a látogatást, akkor ezekre a helyekre is elvisszük őket. Addig pedig felmérjük az ottani lehetőségeket... önállóságot. Nekünk mindig, mindenkor be kellett és be kell tartani bizonyos pénzügyi szabályokat, ami külső szemlélő számára nehézkesnek tűnhetett: például, hogy be kellett jönni ide a fizetésért, úti számláért. Az én véleményem egyébként az, hogy összevontan jobban lehetett gazdálkodni. A testület úgy döntött, hogy önálló intézmény maradunk. Marad-e Gamesz Dévaványán? Célok és gondok Dévaványán Akármelyik polgármesternél is tesz látogatást az ember, a mai nehéz helyzetben szinte természetes, hogy az új hatalom letéteményesétől először mindig azt kérdezzük, mi a célja, s mi jelenti számára a legnagyobb nehézséget. A dévaványai Papp Tibor első helyen lévő feladatának említette a szennyvízcsatorna-hálózat építésének befejezését. Jelenleg a község belterületének mindössze hét százaléka csatornázott. Most folyik a bővítés. A Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat azonban rendre csúszik a határidővel. Az első ütemet november 15- éig kellett volna befejezni. Nem történt meg. A polgármester tájékoztatója szerint a befejezéshez szükséges összeg saját erőből kifizetendő része is rendelkezésükre áll. — Szeretnénk még egy új kutat is fúratni, be kell fejeznünk a tornaterem építését is; az egyik legfőbb beruházási célnak pedig azt tekintem, hogy idővel saját szociális otthonunk és nyugdíjas házunk legyen — mondotta még terveikről a polgármester. Elmélyült építőmunka az ecsegfalvi óvodában Az árvíz dupla csapás? Akiket közvetve vagy közvetlenül már érintett, azok tudják, nagy csapás az árvíz. (Még akkor is, ha nem említi ama tíz híres nevezetes között a Biblia.) Azt azonban én legalábbis nem gondoltam, hogy dupla is. Kétszer sújtja az érintetteket. Amikor Dévaványán jártam, jutott eszembe mindez. Megtudtam ugyanis, hogy a hetvenes évek elején lezajlott árvíz miatt megemelkedett a környék belvízszintje, minek következtében a háztulajdonosok — az önhibájukon kívül felmerülő költségekre — belvizes kölcsönt vehettek fel, körülbelül húsz éven keresztül: 100 ezer forintot kamatmentesen, s ehhez külön kamatos kölcsön is járulhatott. Min’dezt egy darab hitelszerződésre vezették rá. S most erre a bizonyos — nem biztos, hogy örömmel felvett — összegre is kirótták azt a bizonyos plusz 1500 forintot. Persze visszafizetéssel ki lehet kerülni a többlet- költséget. De e hitelszerződés két egyenrangú tétele bármelyikének egyedüli kiegyenlítése nem jelent mentesítést az 1500 forint fizetése alól. Duplán és triplán bosszantó ez, ha a belvizes mellé — és általában ilyen formában fordul elő leggyakrabban — egyéb törlesztési kötelezettségek is társulnak. Mint megtudtuk, Dévaványán körülbelül 3000 belvizes hitelállományt tartanak számon, ami 200 millió forintot jelent. Sokan inkább visszafizették a hátralékot, de — a polgármester tájékoztatója szerint — körülbelül háromszázan nem fogják bírni a többletköltséget. A menet közben módosított szerződések külön elmélkedést érdemelnének, de itt most csak a belvizes kölcsönökről van szó. Ezzel kapcsolatban is egy olyan kistelepülésről, ahol a lakosság jelentős része kényszerült élni ezzel a lehetőséggel. A megoldást talán az jelenthette volna Dévaványának és a társainak is, ha a „belvíz okán” felvették volna az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került települések sorába, s mint ilyen, talán méltányosságot élvezhetett volna ez ügyben. De nem vették fel... Hírek Április 26-án este fél hatkor Hunyán falugyűlés lesz a művelődési házban. Vendég Deme Zoltán országgyűlési képviselő. Májüs 4-én, 5-én és 6-án gazdasági találkozó lesz Gyomaendrődön, a Katona József Művelődési Központban. A rendezvényt Bethlen István, a miniszterelnök pénzügyi és gazdasági tanácsadója nyitja meg. Néhány hete kezdték Takarékosság, érdekeltség Önálló gazdálkodás az iskolában Ahol sose volt Gamesz Nemrég kaptuk a hírt, hogy Dévaványán három intézmény — az iskola, az óvoda és a könyvtár — kivált a Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet — közismert nevén a Gamesz — felügyelete alól, és önálló gazdálkodást folyat. Közülük az iskola igazgatóját, Csatári Terézt kérdeztük, mi indokolta döntésüket. — Leginkább azt kifogásoltuk, hogy nem láthattunk bele a pénzügyeinkbe. Ha egy adatra volt szükségünk, sokáig kellett vámunk, mire megkaptuk. Mindez persze a rendszer mechanizmusából következett, szó sincs róla, hogy a gameszes munkatársak rosszul dolgoztak, vagy nem lett volna jó közöttünk a viszony. Aztán meg az önállóság bárkit, így minket is, jobban inspirál a takarékosságra. A régi rendszerben ha az egyik intézmény túllépte a keretet, el lehetett vonni bizonyos összeget a másiktól. Most pedig itt egy ösz- szeg, abból kell megélni. Igazából még nem nagyon tudok beszámolni a tapasztalatainkról, hiszen április 1-jétől vagyunk csak önállóak. A munkát két gazdasági szakember végzi. Természetesen előzőleg tájékozódtunk, máshol ezt hogy csinálják. Konkrétan a gyomaendrődi 1. Számú Általános Iskolában érdeklődtünk... Kovács Gábort, a Gyomaendrődi 1. Számú Általános Iskola igazgatóját mi is fölkerestük. — A múlt rendszerben két dolog ártott igazán az iskoláknak — kezdte. — Az egyik, a bukásmentes iskola kitalálása szakmailag tette tönkre, mert ezzel a minőségi munkára mondtak nemet, a másik a Gamesz gazdaságilag. Egy bürokratikus, áttételes szervezetet hoztak létre az intézmények elemi igényeinek kielégítésére. Ami az első dolgot illeti, mi soha nem tűztük ki a bukásmentes iskola jelszavát. Gamesz pedig soha nem működött a városban. A tanács hallgatott az érintettek véleményére, az intézmények önállóan gazdálkodhattak. Tulajdonképpen egyéni felfogás, kedv, hajlam kérdése az egész. Igaz, hogy többletmunkát okoz, de megéri: nagy összegeket lehet megtakarítani vele. Ehhez persze olyan lelkiismeretes, szakértelemmel bíró gazdaságvezető kell, mint aki nálunk dolgozik. Huszonkét éve vagyok igazgató, de sose fordult elő, hogy kifutottunk volna a keretből. Van egy fűtő-karbantartó brigádunk. Szakmájuk szerint kőműves, géplakatos, asztalos, szobafestő-mázoló szakmunkásokból áll. Ha csöpög a vízcsap, nem kell bejelenteni a felsőbb szervnek, az nem jön ki szemrevételezni, mert a karbantartók megcsinálják. Mi csak a villany- és gázszerelési munkákhoz hívunk külső munkást, így saját erőből készült el ’87- ben a Sallai úti nevelői szoba, ’88-ban a tanácskozó terem, ’89- ben és ’90-ben egy-egy vizes blokk. Óriási megtakarítás, hogy csak az anyagköltséget kellett fizetnünk. Es mivel karbantartóink is magukénak érzik az itt folyó ügyeket, nem fordul elő, hogy selejtes munkát végeznek, hogy két év múlva bármit is újra kelljen csinálni... Az oldalt írta és összeállította Kiss Katalin. Fotó: Gál Edit és Kovács Erzsébet.
