Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-09 / 82. szám

1991. április 9., kedd SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE V Éljenek velem — miket is beszélek — a lehetőséggel! Akar a munkatársam lenni? Ez a címer az a címer... ...amelyet a képviselőtestület elfogad majd Szeghalom város címereként? Egyenlőre nem tud­ni. Mi, mindenesetre készül­tünk. A város történelmi címeréről Miklya Jenő nyugal­mazott múzeumigazgatóval beszélgettünk. Szavait néhány hét múlva, következő szeghalmi oldalunkon közöljük, abban a reményben, hogy akkorra a kép­viselőtestület is eldönti: ez a címer az a címer...? Általában nem vagyok híve, hogy az újságíró magáról írjon, hiszen nem 5, hanem az általa leírt jelenségek lehetnek közér­deklődésre számot tartóak. Hogy most mégis a magam nevé­ben szólok Önökhöz, kedves Szeghalmon és a város környé­kén élő olvasók, egyszerű oka van: szeretnék Önökkel barátsá­got kötni. Felfedem kilétem, mert két-három hetenként a lap­ban kaptunk egy oldalt, ami csak a mienk. Igen kérem, az Önöké és az enyém, aki e térségért fele­lősalapban. Ahhoz, hogy ezt az oldalt úgy töltsük meg, hogy az Önöket is érdekelje, munkatár­sakra van szükségem. Munka­társakra — akik az események­ről, az érdekes emberekről tájé­koztatnak — és barátokra, akik bátran fordulnak hozzám, ha bajban vannak... És én ígérem: segítek, ha tudok. Persze ahhoz, hogy együtt munkálkodjunk, lehetőséget kel­lene teremteni valamiféle kap­csolattartásra. Például eljöhet­nek hozzám, hogy személyesen is találkozzunk. Csütörtökön­ként a szeghalmi polgárrfiesteri hivatalban várom Önöket, dél­előtt 10 és 12 óra között. Piacról hazafelé biztos van öt percük, melyet rám szánhatnak. De hív­hatnak telefonon is ugyanitt, ugyanebben az időpontban. Ha Önöknek nem felel meg a csütör­tök délelőtt, természetesen ke­reshetnek levélben Szeghalmon a polgármesteri hivatal (Sza-, badság tér 4/8.) vagy Békéscsa­bán, a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségének a címén (Munkácsy u. 4). Éljenek hát a lehetőséggel! Most talán bizonytalanok a Szeghalom környékiek. „Ez az én emberem?" —kérdezik. Nos, hamar ideírom még, mely terü­letekről várom a híradásokat, hogy a jövőben ne csak szeghal­mi legyen az oldal: Vésztő, Fü­zesgyarmat, Kertészsziget, Bu- csa, Körösnagyharsány, Bihar- ugra, Okány, Zsadány, Körösúj­falu, Körösladány. Kérem! írja­nak, keressenek, hívjanak, ha nem találnak, üzenjenek... Le­gyünk munkatársak, sőt, le­gyünk barátok! Biialmukat elő­re is köszöni: Nagy Ágnes Befejezetlen iskola, arzénés ivóvíz, azaz... Mitől fáj a polgármester úr feje? Sokat törtem a fejem, hogyan is kezdjem itt Szeghalmon a munkát... Aztán úgy gondoltam, végiglátogatok néhány olyan embert, aki ilyen-olyan megbí­zatásánál fogva részt vesz a vá­ros életének szervezésében. Nos — ha jelképesen is —, most a kezem nyújtom az olvasók felé: Szeretném, ha velem tartaná­nak! Első» utam a polgármes­terhez, Kovács Imréhez vezetett. —Kérem mondja el, mi jelent a legtöbb fejfájást a szeghalmi polgármesternek? — A szeméttelep, a szenny­víz, az ivóvíz minősége, a szak- középiskola építése... —Ha lehetne kicsit bővebben kifejteni e kérdéseket! Menjünk talán szépen, sorjában! Kezdjük a szemétteleppel. Jártunk arra fotós kollégámmal, hát... — E kérdés összefügg a szennyvíz ügyével, hiszen ha e két témát összevonjuk, bizony jócskán kimerítettük a környe­zetszennyezés fogalmát, még­hozzá felső fokon. A lakásoknak csupán 30 százalékánál megol­dott a csatornázás. Másutt ma­radt az emésztőrendszer, úgy­hogy akár ilyen durván is fogal­mazhatnék: a város jó része pö- cegödör fölött húzódik. A sze­méttelep állapota is tarthatatlan. Nem csak azért, mert az ivóvíz- hálózat a védősávon belül van, hanem mert a szeméttelep a Be­rettyó mellett található... —A megoldás? — A lassú lépések politikáját választottuk. Elképzeléseink szerint a szeméttelep Szegha­lomtól nyugatra, északnyugatra lenne, a dévaványai földút mel­lett. A tervet már elkészíttettük, mely szerint 20 rfiillió forint kel­lene a munkálatokhoz. Pályáza­tokat adtunk be több helyre, saját költségvetésünkből két milliót terveztünk e feladatra. Ha még egyszer ennyit sikerülne kapni valahonnan, már el tudnánk kez­deni a munkát. — És az ivóvíz minősége mi­korrajavul meg? — Elavult a vízvezetékrend­szer, így a szennyvíz, illetve a szeméttelep problémái miatt igen nagy a fertőzés veszélye. A legnagyobb gondot azon­ban az arzén jelenti. Öt-hat esz­tendeje indult az országos ivó- vízminőség-javító program, melyben Szeghalom is benne van, hisz a víz arzéntartalma a megengedettnek több, mint há­romszorosa. Amíg ez a gond megoldódik, marad a tasakos víz... —És megoldódik? — Itt Szeghalmon van egy vízadó réteg a talajban. Az Or­szágos Vízkutató Intézet meg­vizsgálta, s emberi fogyasztásra alkalmasnak találta a mintát. Némi eredmény, hogy tízmillió forintot kapott a város az ivóvíz­gondok enyhítésére. A végleges megoldás azonban a szűrőbe-' rendezés lenne, mellyel az összes káros anyagot kiszűrhet­nénk a vízből. — A félkész szakközépiskola is egy olyan örökség, mely gon­dot okoz az önkormányzatnak... — Valóban, bár kétség nem fér ahhoz, hogy szükség lenne erre az intézményre, hiszen öt­ven kilométeres körzetben nincs szakemberképzés. Igaz, hogy a város tulajdona az épület, de úgy érzem térségi feladat lenne befe­jezni a munkát. Hogy mielőbb eredményt érjünk el — hisz a mostani állapot fenntartása is pénzbe kerül —, pályázatot nyújtottunk be. Hogy milyen eredménnyel, majd elválik. Egy biztos, legalább 70 millió forint­ra lenne szükségünk. Próbálko­zunk. — Én meg szurkolok a város­nak... Mást sajnos nem tehetek. Az oldalt írta és összeállí­totta Nagy Ágnes. A képeket készítette Fazekas Ferenc Bizottság, munka nélkül A polgármesterről szóló írás­ban kezünket nyújtottuk az olva­sók felé, sétára invitálva őket Szeghalmon, azokhoz az embe­rekhez, akik részt vesznek a vá­ros életének szervezésében. A képviselő-testület bizottságairól is hallani szerettünk volna, ezért kőrútunkat e bizottságok elnö­keinél folytattuk. Elsőként Die­nes Istvánhoz, az Ügyrendi Bi­zottság elnökéhez kopogtattunk be. Bizottság, munka nélkül. így jellemezhetnénk a mostani álla­potot, de rájuk is fér a pihenés, hiszen úgy kellett kidolgozniok a szervezeti és működési sza­bályzatot — mondta —, hogy „nem volt mibe kapaszkodniok” a szükséges rendeletek késése miatt. De most már túl vannak a nehezén, a jövőben az általuk kidolgozott szabályzat karban­tartása, a joghézagok pótlása vár. rájuk... Kutyaszorítóban az önkormányzat. Az első kérdésem Zsadányi Sándornéhoz, a Pénzügyi és El­lenőrzési Bizottság elnökéhez az volt, hogy tulajdonképpen mi a bizottság feladata? Mint el­mondta, a költségvetés megva­lósítását kell ellenőrizniök, s hamar hozzátette, nem lesz könnyű dolguk, hiszen az öríkor- mányzat — véleménye szerint — kutyaszorítóba került. A tör­vény olyan feladatokat osztott le számára, melyeket meg kell va­lósítania, de a pénzügyi lehető­ségek messze elmaradnak az el­várásoktól. Egy példával is élt Zsadányiné, eggyel a sok közül. A fiatal házasok, az első lakás­hoz jutáshoz joggal várhatnák el az önkormányzatok segítségét. Igen ám, de az igények jóval nagyobbak, mint a lehetősé­gek... Adót meg, ameddig lehet, nem szeretnének kivetni a lakos­ságra. Veszélyben az iskolák jövője? „Ez évben szűkön, szépen elég a pénz. De ha az inlládó így halad, a közművelődési intéz­mények, de még az iskolák jövő­je • is veszélybe kerülhet.” A helyzet elég drámai ahhoz, hogy az Öktatási és Kulturális Bizott­ság elnöke, Horváth Sándor így nyilatkozzon. Persze nem nézik tétlenül, ha valamely intézmény bajba kerül. Megállapodtak ab­ban, hogy ez esetben azonnal átcsoportosítják a pénzeket, sőt, az önkormányzat tulajdonában lévő javak eladásának gondola­tával is meg kell barátkozni — mondta. Ha minden kötél szakad — például a művelődési köz­pontnál — még létszámleépítést is el tud képzelni... Nem mondanak le a gyerekek nyári táboroztatásáról sem, ami ugyancsak pénzbe kerül, csak úgy, mint a múzeum épületének felújítása. Az elszánás nagy. Lehet, hogy bizakodhatunk? Hisz ezzel búcsúzik: jövőre be­fejeződik a kastély rekonstruk­ciója... Nem kell „egy sapka, egy zubbony”... Erdei István, a Városfejlesztési és Környe­zetvédelmi Bizottság elnöke önmagával elége­detlen. Mint mondta, nincs igazán otthon e területen, de azért próbálkozik... Szeretné, ha lenne egy felelős építésze a városnak — ő Előd Ákosra gondolt —, akinek személye garancia lenne, hogy a jövőben ne épüljenek olyan, vá­rosképbe nem illő épületek, mint a szakmunkás- képző, a (még félkész) pártház, az „ egy sapka, egy zubbony” lakótelepek... Ami már áll — mondta —, azon nem lehet segíteni, hacsak fák, virágok ültetésével nem. De a pártházat (a kö­zérthetőség kedvéért nevezzük még mindig így) már úgy kell felöltöztetni, hogy ne legyen idegen test adott környezetében. Bizonyos belső rend van az emberi lélekben, mely előbb-utóbb előtör, s tükröződni kezd ab­ban a környezetben, amelyben élünk. A bizott­ság feladata — Erdei István szerint —, türelem­mel segíteni ezt a folyamatot. Otthonában fogadott az Egészségügyi és Népjóléti Bizottság elnöke, dr. Szurovecz Ilona. Szavait hallgatva hamar meggyőződ­hettünk arról, nincs könnyű dolga a bizott­ság tagjainak, hiszen egyre többen vannak manapság, akik ilyen, olyan formában se­gítségre szorulnak, a bőség szaruja pedig - igencsak apadozik e területen is... Hol a fel­szabaduló állami tulajdonú bérlakások (húsz körül lesz a számuk) odaítéléséről, hol a vissza nem térítendő támogatások sorsáról kell dönteniük... Ottjártunk délutánján azt a 120 kérelmet vizsgálták meg, mely azoktól a családoktól érkezett, akiknek erőn felüli terhet jelent a „kamatadó”, kifizetése. Dr. Szurovecz Ilona így összegzi "eddigi munkájukat: „inkább a népjóléti oldalt kel­lett erősítenünk”. A jövőre vonatkozóan megtudom, hogy a Parlament tisztiorvosi , hálózatról szóló rendeletével, illetve a társa­dalombiztosítási törvénnyel kapcsolatban lesz teendőjük bőven.Céljuk, hogy intézke­déseik hasznára váljanak a város egészség­ügyének. Egyre többen szorulnak segítségre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom