Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
1991. április 2., kedd O SlÉffi MEGYEI HÍRLAPMEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE Egyről beszélnek „A városunkba vissza-visszatérő vendégek szinte gazdasági csodaként emlegetik az utóbbi évek mezőberényi fejlődését. Igazuk van, mert az országos visszaesés éveiben gyarapodtunk látványosan, és még sincs igazuk, mert ez az időszak egyáltalán nem volt csoda. A naprakész terveket, a lehetőségek kihasználását, a példás ösz- szefogást nem a csoda szüli” — írja a Mezőberényi Hírmondó márciusi száma. Mások viszont — ha nem is mindig csak a sajtó hasábjain — a város súlyos eladósodásáról beszélnek. El két ember Mezőberényben, aki feltétlenül hivatott a kérdés megítélésére. Egyikük Cser- venák Pál Miklós polgármester, akinek a ma és a holnap gondjával kell szembenéznie, másikuk Szűcs Lajos, a „csodatévő” tanácselnök. Szűcs Lajos egyben iqegyei tanácselnök-helyettes is volt, Cservenák Pál Miklós pedig a megyei közgyűlés alelnöke. Az erőviszonyok tehát azonosak, bátran ütközhetnek a vélemények. Cservenák Pál Mikiás: „Nem tudom elítélni a korábbi vezetést” Cservenák Pál Miklós polgármester: — Közel 80 milliós adóssága van a városnak. Pontosan nem mutatható ki, nem is törekedtünk rá. A középiskolás diákotthon építésére 40 milliós kötvényt bocsátottak ki, 15 milliós visszatérítendő hitelt vettek fel az akkori megyei tanácstól. Ejnnek az idén és jövőre öt, az azt követő évben két és fél millió kamatja lesz. Vannak olyan hitelek is, amit átvállalt a tanács a lakosságtól, főként lakásépítés, lakásvásárlás támogatásaként. A gimnázium és a kollégium építése azért volt probléma a lakosság körében, mert olyan dolognak vágtunk neki, s olyan költségbe vertük magunkat, amelynek a herényiek talán nem is érzik a hasznát. A közoktatásba befektetett pénznek mindig meg kell térülnie. A két tanítási nyelvű gimnáziumban herényi gyerek a legkevesebb. A diákotthonban soproniak és máshonnan valófiatalok vannak. — Található olyan megoldás, hogy a helybéliek közvetlenebbül is érezzék az intézmény hasznát? — Van erre törekvés, talán négy-öt helybeli jutott túl a felvételi vizsgán. Van lehetőség a továbblépésre. Ezt érezteti az iskola vezetése is. Nem volt helyére téve a kétnyelvű gimnáziumok sorsa. Éppen a múlt héten tárgyaltunk Fónagy Erzsébettel, a minisztérium referensével. Tehát ebből adódott a nagy hiányunk. Azt azért minden átutazó látja, hogy Mezőberény dinamikusan fejlődő község volt. Az én polgármesterségem elég rossz időszakra esik, mert vagy vállalom, hogy nem csinálok semmit az idén, vagy... Megítélése szerint az adósságállomány visszafizetése megrendíti az önkormányzat költségvetését? — Ha összehasonlítom a békéscsabai adóssággal; volumenében kevesebb, de arányaiban megfelel annak. — Várhatók emiatt zavarok? — Vállalkozni akarunk. Vannak olyan „attrakcióink”, amelyek az irányban hatnak, hogy ezeket a pénzéket valahogy visszaszedjük. — Magyarán az várható, hogy a meglevő intézmények működése rendben lesz? — Ez biztosítottnak látszik. — A fejlesztés teljesen háttérbe szőrül? — Az idén is fejleszteni akarunk. — Milyen összegű az idei költségvetésük? — Kétszázötvenkilenc millió forint. Nehéz meghatározni, hogy ebből mennyit fordítunk fejlesztésre. Szerződésünk van 8 millió 700 ezer forint értékben a Győri János, a Liget utca, valamint a Micsurin tér leasz- faltozására. Az ősszel pedig csaknem az összes burkolatlan utat letérítjük kővel. Április 10-én kerül sor arra a versenytárgyalásra, amely révén hat általános iskolai tanteremmel bővül ellátottságunk. A gimnázium és a 2-es számú iskola Ösz- szeépítése valósul meg ezzel. Erre az idén 13 millió forintot terveztünk. áthelyeztük az öregek Napközi Otthonát is. Beruházásra összenen 24 milliót szántunk. A szennyvíztelep bővítésére pályázatot nyújtottunk be. Ebből a 47 milliós, áthúzódó beruházásból csak 7 millió terheli majd a várost. — Tartalékuk is van? — Három és fél milliós fejlesztési céltartalékot képeztünk. Van egy „badar” ötletem: szeretnénk valamikor, valakikkel a Weinck- heim-kastélyból idegenforgalmi központot kialakítani. — Hogyan ítéli meg a korábbi tanács döntését: indokolatlanul vállalták az adósságot? — Nem tudom ezért elSzűcs Lajos: „Nem egyik napról a másikra gazdálkodtunk” Szűcs Lajos képviselő-testületi tag: — Rádióban, tévében hallottam, láttam, illetve újságban is találkoztam azzal a véleménnyel, hogy micsoda tartozásai vannak a városnak. Ám ez így nem igaz. AJiogy az az állítás ' sem, hogy üres kasszát adott át utódjának a tanács. Tavaly is minden intézményt működtetni tudtunk. Ennek ellenére velük együtt, 17 és fél milliós pénzmaradványt hoz- hatott át a képviselő-testület 1991-re, ebből 5 milliónál több az idei költségvetésben meg is jelenhetett. — Honnan a pénzmaradvány? — Bevételeink jobban teljesültek, mint az várható volt. A képviselő-testület megalakulásakor 9 kész tervet adtunk át. Közép- és hosszútávú terveink mindig voltak. Soha nem egyik napról a másikra gazdálkodtunk.. Hét másik terv készítése folyamatban volt. A tervszerűség volt az eredményesség alapja. — Ezek szerint az önkormányzat adósságai is a tervezett határon belül maradnak? — Ezt a tények igazolják. Amikor a ’80-as évek közepén megtervezték a két tanítási nyelvű gimnáziumok rendszerét az országban, a német nemzetiség jelenlétéből ikiindulva megpályáztuk az egyik ilyen kialakítását. Sikerrel. A városnak 1802- ben már alakult gimnáziuma, melyet 1835-ben elveszített. Egy létét — a hivatalok akaratával dacolva — fejlettségével igazoló város sem mondhat le arról, hogy színvonalas középiskolája legyen. Ennek viszont az volt az ára, hogy az igen jelentős fejlesztési összegekből részt kellett vállalni, — Mennyibe kerül a szellemében teljesen új intézmény működési feltételeinek megteremtése? — A fejlesztés teljes ösz- szege 219 millió forint. Saját forrásként 37 és fél milliót kellett letennünk, illetve közel 42 milliós — megyei garanciával rendelkező — kötvényt bocsátottunk ki. Ennek vonzataként a minisztériumtól hatvan, a megyei tanácstól negyvenmilliós támogatást kaptunk, illetve elnyertük egy megyei pályázat 40 milliós céltámogatását. Azaz, az általunk biztosított összeg közel kétszerese vissza nem térítendően került a városba. ítélni a régi vezetést. Lehet, hogy hasonló helyzetben én is így viselkedtem volna. Más idők jártak akkor. A megoldás az, ha vállalkozó önkormányzat alakul ki. — Vesznek-e fel újabb hiteleket? — Amíg én itt leszek, addig nem. — Mekkora adósságról tud Ön? — Ötvenöt millió forintot kell visszafizetnünk 1995-ig. Húsz-húszmilliót jövőre, és az azt követő évben 15 milliót, 1994-re és 1995-re elosztva. Kamatterhünk csak a kötvényen jelentkezik: évi 12,5 százalék. Az ebből származó idei ötmilliós kamat- fizetés megoldható a megyei önkormányzattól kapott 4 millió forint kedvező , banki betétbe helyezésével. A kamatot eddig is többnyire a megyei tanács fedezte. — Ma sokan úgy érzik a városban, hogy egyelőre vajmi kevés közvetlen hasznuk van ebből. — Szellemi vonzerő közvetlenül csak ritkán mutatható ki. De a kézzel fogható haszon jelei máris látszanak. Rövid idő alatt országosan elismert színvonalú középiskolánk alakult, érlelődik a hat-nyolcosztályos, helyiek számára is jobb lehetőséget kínáló képzés gondolata. Várható, hogy — nem két tanítási nyelvű szekcióban — indul egy németet magas színvonalon oktató osztály. Egyébként a tanulók fele Békés megyei, ahogy a herényi gyerekek is más városok középiskolájában helyet kaptak az elmúlt évtizedekben. — Okozhat-e feszültséget a beruházás a város költség- vetésében? — Az adósság nem veszélyezteti működőképességünket. Azt se feledjük, hogy a mai árakon e fejlesztést már nem tudnánk megvalósítani. Az idén 30 millió forint körüli fejlesztési összeg áll rendelkezésünkre. Az adósságteljesítés csak néhány évet érint. Várható az is, hogy az idei bevételek meghaladják a tervezettet, s közel 8 és fél milliót tartalékolt testületünk az előre nem látható feladatokra. Irány Gronau! Testületi ülés n németség válasza: Nem sáros, város Cservenák Pál Miklós polgármester vezetésével — német kollégája meghívására — mezőberényi küldöttség utazik április 23-án Gronau- ba. A 29-éig tartó látogatás a két város partneri kapcsolatainak erősítését, a testvérvárosi egyezmény aláírását szolgálja. A mezőberényi képviselő-testület legközelebbi ülését április 19-én tartja, a városháza nagytermében. Felhívás (buszjkeringére A polgármesteri hivatal lapunk március 27—i számában hirdetést jelentetett meg, amelyben pályázatot írt ki a város helyi közlekedésének megoldására. Azért szánták magukat a lépésre, mert a Volán ajánlatát a képviselő-testület előnytelennek találta. nem... A Német Szövetség kezdeményezésére országos aláírási kampány indult. Az sérelmezik ugyanis, hogy a kárpótlási törvény- tervezet fenntartja a rendezés 1949 júniushoz kötött dátumát. Ezt a megoldást az alkotmányos jogegyenlőséget sértőnek ítélik, olyannak, amely minden kisebbséget, így a magyarországi németeket is sérelmesen érintik. Országosan máris közel 16 ezren írták alá gyűjtőíveiket. A mezőberényi németség is csatlakozott az akcióhoz, ők eddig több mint 150 aláírást gyűjtöttek. A MEZŐBERÉNYI GIMNÁZIUM KOLLÉGIUMA IS TAVASZI NAPFÜRDÖT VETT Lassú a posta? Ábrahám Györgytől, az Élésker igazgatójától megtudtuk, hogy élelmiszert és iparcikkeket kínáló, olcsó áruk boltját nyitnának a régi posta helyén. November óta hiába ostromolják a Szegedi Postaigazgatóságot a helyiség megszerzéséért, eddig válaszra sem méltatták őket. Más forrásból viszont úgy tudják, hogy a posta pályáztatással, árveréssel akar túladni a hónapok óta üresen álló, lassan elenyésző épületen. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ : GAL EDIT, KISS A. jAnos és szekeres András. Csak annyi biztos, hogy a történet kitalált. Szájhagyomány szerint a valaha volt Népköztársaság egykori elnöke soha nem bízta a véletlenre a városi cím odaítélését. „Befogatott” soklovas elnöki batárjába, s valamely titkára társaságában egy csendes órán átsuhant a városi címért folyamodó településeken. így történt ez derült és borús időben egyaránt. A fenséges szemek hol balra, hol jobbra pásztáztak, s kiérve a városjelölt községből, az elnök csak annyit vetett oda a szavain csüngő titkárnak: város. Vagy: ialu. s ezzel — holmi településföldrajzi akadékoskodások megkerülésével — el is dőlt a dolog. Ügy hírlik, meg-megesett, hogy ilyen utak alkalmával az elnök és kísérete a kelleténél is jobban elázott. Ez ellen még egy jó autó sem nyújthatott teljes védelmet, a tócsák kerülgetése közben egy-két hirtelen jött fröccs, s máris úgy érzi magát as ember, mintha tengernyi vizen hánykolódna. Ekként fordulhatott elő, hogy valamely locs-pocsos napon egy nagyközség utolsó házait elhagyva — melyek éppen olyanok voltak, mint az elsők meg a középsők —, a fenséges ajkakat egy sóhajnyi vallomás hagyta el: sáros. Az aznapi sokadik „koccintásos baleset” után már egy-egy szó eleji betűnek vajmi kevés jelentősége mutatkozott, így az ugyanabban a hajóban utazó titkár a városi címre ácsingózó falu neve mögé odabiggyesztette; város. S lássatok csodát, lön város, a közönség nagy ámulatára. így tett csodát az elnök úr, ha vidámabb pillanatában találta egy megkockáztatott folyamodvány. Amikor Mezőberény megkapta a városi címet, a településtudomány hozzáértői lassan már jubileumát ülhették volna abbéli véleményük kimondásának, hogy ez a helység bizony város. Tényekre alapozott megállapításaikat könyvekben, folyóiratokban közzétett tanulmányok sokasága hirdette. Arról már nem tehettek, hogy a megye párt- és állami vezetésének véleményétől eltérő végkövetkeztetésüket az említettek nem nagyon olvasták el. Vagy ha igen, egy-egy falu nagy szülöttjének tudós ténykedése eldöntötte a kérdést. A tudományos vélekedés, a valóság feszítő ereje és a vállalkozni, sok mindenért áldozatot hozni is kész lokálpatriotizmus végül győzedelmeskedett. A helyét kereső kisváros (arcának napról napra szépülésével, vonzerejének tudatos felhasználásával) a hosszú jegyesség után igent mondhatott a várossá válás kelletlen kérőjének. S végre elhangzott a másik fél boldogító igenje is. Szokás volt akkoriban, hogy a menyecskekorú városok azzal adták tudtul országnak-világnak címbeli gyarapodásukat, hogy a városba vezető utakon — mindjárt a helységnév mögé vagy elé — termetes táblát „ültettek”; Köszöntjük városunkban! (Van ahol a felkiáltójelet máig sem szállították le a szorgos címfes- tö kezek.) Talán akadnak, akik még emlékeznek a Mezőberény várossá avatásakor hivatalt viselő tanácselnök ezzel kapcsolatos véleményére. Tudniillik arra: „Ne egy ilyen köszöntő tábla, hanem a város képe, rendezettsége vetesse észre az átutazóval, hoev városban jár.” így azután a vendég mindmáig a település külleme alapján nyugtázhatja: Mezőberény város. Ismerve a kisváros mai vezetésének törekvéseit: erre a táblára ezután sem lesz szükség. Igyekeztünk megtudni, hogy a népköztársasági elnök járt-e valaha Mezőberényben. Azonban még az ilyen utakat nem kW számítással, annál nagyobb figyelemmel és aggodalommal követő népes mezőberényi vadállomány sem hallott efféle esetről. Így bízvást állíthatjuk, hogy ez a város nem volt sáros. A polgármester ígérete szerint egy-két év múlva talán mellékutcái sem lesznek azok. ál
