Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-03 / 77. szám
SPORT 1991. április 3., szerda Ifjabb Bánszki György szerint: „A levegőt, a magasságot tisztelni kell...” A határainkon túl is jól ismert, hírnevet kivívott békéscsabai repülős és ejtőernyős sport történetének közelmúltjában olyan válogatott sportolók neve alkotja a képzeletbeli dicsőségtáblát, mint Tímár Vincéé, Ondrejcsik Mihályé, Kocziha Jánosé, Kiss Istváné, Bodor Istváné, Beraczka Mihályé, Jakab Sámuelé, Mengyán Pálé, és még sorolhatnánk, ám terjedelmi okok miatt a teljesség igénye nélkül tettük ezt. Az egyik legfőbb sikerkovács idősebb Bánszki György volt, aki korábban a békéscsabai ejtőernyősök szakosztályvezetője, egyben a magyar válogatott edzője volt. 1982-ig látja el ezt a tisztséget, amikor egészségügyi okok miatt visszavonult. Szerencsére, bár nem egészen véletlenül, a sikeres folytatás családi vonás maradt, ugyanis két fia, ifjabb Bánszki György és Bánszki Tamás (utóbbi tavaly minden idők legfiatalabb nemzeti bajnoka lett) öröklött tehetséggel és kitartással rendelkeznek. Ifj. Bánszki György rövid idő alatt bizonyított, hiszen az 1786 ugrása során országos utánpótlásbajnok és kétszeres négytusagyőztes lett. Báli köszöntő Az elmúlt évi teljesítménye alapján kiérdemelte az Ifjúsági ejtőernyős sportolója címet. Annál is inkább, mivel a nemzeti bajnokságban a stílusugrásban első helyezést ért el. A nemzet- * közi versenyeken is szép sikereket mondhat magáénak, amelyeken egyéniben és csapatban egyaránt kitűnt. Legutóbb a jugoszláviai Bledben megrendezett 20. ejtőernyős világbajnokságon a célbaugrásban a negyedik legjobb eredményt érte el, összetettben pedig a hatodik helyen kötött ki. Nemrégiben éppen ebből az alkalomból köszöntötték őt az Országos Sporthivatalban, majd a Magyar Repülő Szövetség bálján, ahol jelentős elismerésben részesült a békéscsabaiak 22 esztendős válogatottja, aki immáron hat esztendeje űzi a sportágat. A fiatal sportolóval és édesapjával beszélgettünk ebből az alkalomból. — Értelemszerűen édesapám révén ismerkedtem meg a sportággal, miközben nap mint nap kijártam vele a reptérre — kezdi ifj. Bánszki György. — Megszoktam a környezetet, az állandó arcokat és egyre inkább érdekelt maga az ugrás. Egy idő után mindinkább kezdtem közéjük tartozónak érezni magam annak ellenére, hogy az Előre Sparta- cusban úsztam, majd vízilabdáztam is. De végül az ejtőernyőzés mellett kötöttem ki. — Ón hogyan látja, jól választott a fia? — kérdezem az idősebb Bánszki Györgyöt. —Nem lepett meg túlságosan a dolog. Láttam rajta, hogy igazán akarja és tudtam, hogy kitartása is van, ezért nem is féltettem. Döntéseit már akkor is tiszteletben tartottam... Medencéből a reptérre — Tehát a medencéből a repülőgépre váltottál, azaz a magasba kerültél, majd egy idő után eljött a „keresztelő" napja. Nem féltél? — Az ejtőernyőzés elmélete és a néhány megelőző szoktató repülés megszabadított a félelem érzésétől. így az első hatás inkább a kíváncsiság ingere lett. Az ugrásnak velejárója a magasság, ezért a zuhanás érzése motiválja az embert. Odafönt a cselekvést megoldó készség már segít túljutni a belső szorongáson is, ami a gyakorlatok során jóformán megszűnik. —Ezernyolcszáz ugrás közelében, ilyen eredményesség után miként fogalmazható meg az ejtőernyőzés ars poeticája? — Az emberek, a társaság meghatározó. Együtt kell élni, lélegezni minden egyes ugrás alkalmával a társakkal. Ennek ellenére itt az ember saját magát adja. Az ugrások végrehajtásán nál a képmutatás, a felelőtlenség nem a legalkalmasabb jellemvonás. De ez nem is jellemző a mi kollektívánkban. Ez a légkör, ez a miliő akaratlanul is kiválasztja a legmegfelelőbb embereket. A levegőt, a magasságot tisztelni kell! Odafenn az ember magára van hagyva, és a saját döntéseit felelőséggel kell, hogy végrehajtsa, mert ezen múlik minden. Az ugrások száma csak másodlagos — Csak egy gondolatot szeretnék a fiam által elmondottakhoz hozzáfűzni, ami meghatározó — veszi át a szót az édasapa. — Az ejtőernyőzés nagyon baj- társias sportág. Haragosok nem lehetünk egymásnak, csak egymásért! Ami annyit jelent, hogy a jószándék vezérli a másikat még némi civódáskor is. Nem engednek hibázni senkit, hanem átsegítik a gondokon. Egyébként amióta csak ugrik a fiam, azóta vitatkozunk, beszélgetünk hasonló szakmai kérdésekről. Sokaknak adtam tanácsot én magam is anélkül, hogy hálát vártam volna érte. — Mi mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy valakiből igazán jó ugró váljon? Egyáltalán létezhet-e ilyen? — A nagy számok bűvöletében élve misztifikálják az ugrásokat sokan — válaszolja ifj. Bánszki György —, de véleményem szerint nem ez a meghatározó. Hogy csak édesapám példájánál maradjak: neki „csupán” 1300 ugrás van a háta mögött... Egy bizonyos számú ugrás elengedhetetlen a rutin megszerzése miatt. Az is igaz, hogy a magas ugrásszám tekintélyt parancsoló, de ez nálam másodlagos. Én inkább a versenyeredményekkel szeretnék kitűnni, ehhez viszont bőven van javítani valóm, hiszen a cél- baugrás még nem az erősségem. Jó néhány versenyt elrontottam ezáltal, de a stílusban sem jött ki még az úgynevezett nagy lépés. Úgy hogy továbbra sem tudok választ adni arra: létezik-e jó ugró? Egy biztos, magamat még nem tartom annak. — A szakmai és technikai képzésen túl fontos a fizikai felkészítés is, mert ha ez elfogadható, akkor jobban bírják az idegi terhelést is a sportolók — fűzi hozzá id. Bánszki György. — Márpedig az ejtőernyőzés borzasztó idegi munka. Békéscsaba egykor háromtusa-, majd később négytusabázis volt. Csak sajnálhatjuk, hogy megszűnt, mert sokat segített a képzésben. — Arra kérem, jellemezze a fiát, az ejtőernyőst!—faggatom tovább az édesapát. — Érzi, tudja, hogy adott pillanatokban mit kell tennie. Reflexe, gyorsasága, technikája megfelelő. Még stílusban és célbaugrásban akad javítani való. Viszont ha hosszabb ideig kénytelen koncentrálni, akkor többet hibázik, ami nem a felkészültség Az uszodában eltöltött jó néhány esztendő kiváló alapokat adott ifjabb Bánszki Györgynek, amit a mai napokban is jól kamatoztat. A békéscsabai sportolót nemrégiben külön köszöntötték a hagyományos Magyar Repülő Szövetség bálján hiánya, hanem a nem kellő odafigyelés. Eléggé rátarti. Ha több munkát fektet be és megfontoltabb lesz, akkor sikeresebb ejtőernyős lehet—mondja befejezésül id. Bánszki György. — Milyen erőpróbák várnak rád ebben az évben ? — fordulok búcsúzóul a fiatalemberhez. — A nyáron Jugoszláviában lesz az Európa Kupa, míg a Világ Kupát Törökországban rendezik. Ausztriában pedig az úgynevezett Észak—Dél verseny vár rám, majd idehaza a Nemzeti Bajnoksággal zárul az idény. Gyurkó Mihály Csökkentés helyett létszámemelés Kézilabdás tervek A Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége megváltoztatta a jelenleg is zajló 1990—91-es bajnokság versenykiírását. A sportvezetők azonban bíznak abban, hogy lépésük nem vált ki negatív visszhangot, ugyanis döntésükkel egyetlen csapat érdekeit sem sértik. Az elnökség tavaly májusban, debreceni tanácskozásán úgy határozott, hogy az élvonal létszámát a mostani 14-ről az 1991—92-es szezontól 12-re csökkenti, s az akkori elképzelések szerint a jelenlegi első osztály 11. és 12. helyezettje osztályozót játszik az NB I. B Keleti és Nyugati csoportjának első helyezettjével. A 13. és 14. helyezett pedig automatikusan kiesik az élvonalból. Azóta nagyon sokan bírálták ezt a döntést, így az elnökség külső nyomásra tűzte ismét napirendre a kérdést. A testület tagjai a szakmai, a gazdálkodási és az időtényezőket figyelembe véve végül abban állapodtak meg, hogy az élvonal létszámát nem hogy csökkentik, hanem — a többek által javasolt 28-as kvótával szemben — 16-ra növelik. A jelenleg is érvényben lévő versenykiírás úgy módosul, hogy az NB 1.11. és 12. helyezettje mindenképpen bent marad a legjobbak között, az NB I. B két csoportgyőztese pedig automatikusan felkerül. A fennmaradó két helyért az élvonal 13. és 14. helyezettje a II. osztály (NB I. B) két csoportmásodikjával játszik osztályozót. Az is eldőlt, hogy ez év őszén az idei helyezések alapján két nyolcas csoportban kezdődnek az új bajnokság küzdelmei, s az oda-visszavágós alapkör lejátszása után rájátszás következik. A mostani 26 bajnokival szemben az új lebonyolítási formában 24-28 összecsapás vár a csapatokra, a végső döntés az elnökség későbbi részletes szabályozásától függ. Ehhez még csak annyit, Európa egyetlen országában sem játszik 16-nái több csapat a bajnoki címért. Magasak a terembérletek, megszűnt az utazási kedvezmény, emelkedő árak... Veszélyben néhány karateklub Régóta tudott, hogy a sokáig mostohán kezelt sportág, a karate körében rendkívül nagy az összetartás házon belül. Ezt, és munkájukat segíti, hogy immár második éve Harcművész címmel amolyan olcsón előállított, magazinszerü kiadványt ad ki a Békés megyei szövetség. A legutóbbiból, az idei 2-es számúból sok érdekes hír közül csemegézhetünk. Kettőt ezek közül közre is adunk: „Nemrégiben közgyűlést tartott a Békés Megyei Karate Szövetség. Visszatérő téma volt a napirend során és a spontán beszélgetéseken, hogy milyen gondokkal küzdenek a klubok. Több klubvezető panaszkodott a magas terembérleti díjra. A sokat versenyző szakosztályok az utazási költségek emelkedésén szomorkodtak. Eltörölték ugyanis a sportolóknak járó 50 százalékos utazási kedvezményt. A vonat- és busztarifák ráadásul drasztikusan növekedtek. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy több klubunk végveszélybe került. Mi lehet a segítség? Az első: szponzorkeresés. Azokat a versenyzőket, akik több országos, esetleg nemzetközi versenyen indulnak, próbáljuk versenyeztetni reklámbevételekből. Kiadhatunk műsorfüzetet, szóróanyagot, plakátokat hirdetőfelületekkel. Köthetünk reklámszerződést rendezvényre, vagy egy- egy ismertebb versenyzőre is. A másik pénzszerzési forrás: az iskola munkájának segítése terem-, edzéslehetőség fejében. Van, ahol az iskola tanulói ingyen járhatnak edzésre. Cserébe a termet ingyen használhatja a szakosztály. Ha minden kötél szakad, csökkentett edzésidőt is alkalmazhatunk. Ilyenkor például a bemelegítést szabadban tartjuk, a teremben esetleg.a lazító részt, illetve a technikai és küzdelmi edzéseket tartjuk. Ügyelni kell a jobb teremkihasználásra is. Ha van hely, együtt edzhetnek a kezdő és a haladó csoport tagjai. A fizikai képzést biztosíthatjuk az otthoni munkára épülő,_egyéni edzéstervvel is. Miért aktuális téma ez? Azért, mert a nehéz gazdasági helyzetben a klubok feladata'a túlélés, a tehetségek megőrzése. A karate eddig sem kapott állami támogatást, eddig is mostohagyermeknek számított. A nehéz feltételek tehát nem hatnak az újdonság erejével. Reméljük, hogy ennél nehezebb már nem lesz...” S akkor nézzük a kiadvány másik írását, amely a Békéscsabai Lakótelepi SE egyik kiváló sportolóját — aki mellesleg edzősködik is — mutatja be: „Bemutatjuk Gorbai Zsanett (3 kyu) All-Style Karate (Kick box) edzőt. A karateedzők között, a megyében viszonylag kevés azoknak a száma, akik edzői munkájuk mellett aktív és eredményes versenyzői tevékenységet is folytatnak. Ezek közé tartozik Gorbai Zsanett, aki a Békéscsabai Lakótelepi SE válogatott kerettag sportolója, s egyben a Békéscsabai Szlovák Tanítási nyelvű Általános Iskola és Gimnázium Karate Klubjának és a Kondorosi TAKEV Kick box •Klub edzője is. — 1986-ban kezdtem kara- tézni a Békéscsabai Lakótelepi SE All-Style Karate Klubjában. A karate életemet teljesen kitölti, tevékenységem nagy részét jelenti. Legjelentősebb verseny- eredményem 1990-ben a második VB-válogató verseny megnyerése volt, ahol legyőztem többek között az Európa-bajnok Hugyetz Gabriellát is. Persze, remélem, ezzel nem zárult le a szép .eredmények sora. Jelenleg is tagja vagyok a női kick box karate válogatott keretnek. Álmom, hogy mint válogatott kijussak egy világversenyre és helytálljak. Az edzőséget azért vállaltam a versenyzés mellett, mert szeretek a gyerekekkel foglalkozni, kíváncsi voltam, milyen a másik oldalról nézve az edzés. Edzői munkámat az újra való törekvés és a tanítványokkal való közelebbi viszony jellemzi. Igyekszem emberileg is közelebb kerülni hozzájuk. Hogy megfeleljek az edzői feladatoknak, ezért végeztem el 1990-ben a segédedzői tanfolyamot.”
