Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 16., kedd Ligeti sori fák... „Szomorú látvány fogadott április 4-én délután Békéscsa­bán, amikor egyik Körös-parton lakó barátomat meglátogattam. A környéken lakók elképedve álltak a vízparton és szomorú tanúi lehettek az évtizedeken át árnyékot adó, madárdaltól han­gos, szeretett öreg fák kivágásá­nak” — írja szerkesztőségünk­höz küldött levelében ifj. Sala­mon György, a Magyaroroszági Zöld Párt tagja. Telefonáltak is ez ügyben, majd fotósunk a helyszínen járva személyesen győződhetett meg arról, hogy valóban jónéhány fát ítéltek ha­lálra. Vajon miért? — kérdeztük Fehér Lászlónét, a városi önkor­mányzat műszaki szervezetének főelőadóját. — A Ligeti sor 10—18 számú házak előtti fák közül néhányat vagyon- és életbiztonsági okok­ból kellett kivágni. Mivel védett fasorról van szó, a megyei ter­mészetvédelmi felügyelő adta meg az engedélyt hat hazai nyár és egy ezüstjuhar kivágására. A városgazdálkodási vállalat egy magánszemélyt bízott meg, aki szakszerűen elvégezte a mun­kát. Mivel a fasor igen sűrű, s a víz miatt csak egyik oldalról közelíthető meg, sajnos, zöldkár keletkezett. Négy fa tört ki; vala­mennyi pótlásáról gondosko­dunk. Megsérült még három gyertyán, de megkapják a meg­felelő kezelést, így megtartha­tók.. Megnéztük a kidöntött fá­kat, s meggyőződhettünk arról, hogy kivágásuk indokolt volt: törzsük kétharmad részben el­korhadt, s bármikor kidőlhettek volna, ki tudja milyen balesetet okozva... Soknyelvű környezetünkben Kétsoprony szlovák község — Ez kérem egy nemzetiségi község—mutatja be 1550 lelket számláló településüket dr. Kos­suth László polgármester —, az emberek 80 százaléka szlovák ajkú. Mi nem panaszkodunk, jól felszerelt kis világ ez, crosbar telefonnal, gázzal, parabolaan­tennával, vízvezetékkel. A bolt­ban már érezteti a hatását a sok áremelés. Csökkent a forgalom, az emberek már a tartalékaikat élik fel. így van ez a háztáji állat­tartással is. Más módon pedig nehezen keresnék a kenyerüket az itteniek, mint a ser-tés-, a szarvasmarha-tenyésztéssel. A mezőgazdaságba születtek, az van a vérükben. Soha annyi ra­gaszkodást, megbecsülést nem tapasztaltam a világban, mint ezen a maroknyi helyen. Csodaszép a tavasz Kétsop- ronyban, talán virágzóbb is, mint máshol. Az útmenti kertek gyümölcsfái fehérbe, lilába, ró­zsaszín virágokba öltöztek. Agaikon szikrázik a napfény. Az aggódó gazda naponta lesi a haj­nalokat, nem fagynak-e le a gyü­mölcsöt ígérő rügyek. — Mindenki a földtörvény, a kárpótlási törvény alakulását várja — folytatja a polgármes­ter. — Az emberek jó gazdái a földnek, a sajátjuknak érzik. Visszaigénylő van elég, de a ter­melőszövetkezetnek is bizonyo­san más szerkezetben kell majd tovább élnie. Véleményem az, agrárország a mienk, a mező- gazdaságot kellene magas szin­ten művelni. Lelkemre kötötték az időseb­bek, mondjam a gondjukat: a reggeli autóbusz végigmegy a soron, a délutáni pedig nem; va­jon miért? Tudják azok a voláno- sok, milyen nehéz cipelni fájós lábbal a hatalmas piaci kosara­kat? Az oldalt készítették: Bede Zsóka, Béla Vali, Gubucz Ka­talin. Fotó: Fazekas Ferenc. A szlovák szöveget fordította: Czégény Gyuláné. — To je prosim národnostná obec — hovorí nám starosta obce dr. László Kossuth. — Mámé 1550 ohyvateTov. z ktor^ch 80 percent Íudí je slovenskej národnosti. My sa neponosujeme. Tento nás maly svet je vybaven£ telefonom, parabolickou antenou, plynom a vodovodom. V obchode, tam uz citi£ vplyv stáleho stúpanla cien. L'udia málo kupujú, cerpajú zo svojich zásob. Podobná situácia je aj s chovom dobytka. Tu zijúci, ludia by fazko vyzili pokial' by sa nezaoberali chovom osípanych a rofného dobytka. Májú to v krvi, narodili sa v polhohospodárstve. Nikde vo, svete som nezbadala tofko úcty, ako na tomto malom mieste. Jár v Kétsopronyi je prekrásna. Mozno aj krajsia, viacej .rozkvitnutá ako inde. Ovocné stromy okolitych záhrad sa obliekli do bielych, fialovych a ruzovych siat. Na konároch stromov sa odrázajú slnecné lúce. Obávajúci sa gazda kazdé ráno pozerá stromy, ci este im púíiky nezamrzli. — Kazdy caká na prijatie zákona o pőde a zákona o odskodnení — pokracuje starosta. — Ludia sú dobr^mi hospodármi. Cítia, íe pőda je im vlastná. ZiadateTov o navrátenie pődy je'vela, ale aj druSstvá sa .urcite musia obnovif. Podla. mőjho názoru nás stát je agrárny, preto by sme pofnohospodárstvo mali mai" na vyőáej úrovni. Starái ludia ma poziadali, aby^som tlmcrcil ich problem: Preco premáva autobus iba ráno az na druh^ koniec obce a poobede uz nie? Zamestnanci Volán-u urcite na svojej közi neskúsili prejsí túto cestu s plnymi íazkymi kosami. Szépséghibák Mi, békéscsabaiak, „ősla- kók” és betelepültek, büszkék vagyunk városunkra. Örömmel figyeljük, hogyan rajzolódik ki a belváros sajátos arculata, ho­gyan bontakozik ki egy-egy új lakónegyed. De bármennyire el­fogultak vagyunk, azért nem tud­juk nem észrevenni szépséghi­báit: a belváros felborított ku­káit, a burjánzó gazt a lakótele­pen, a csapatosan csellengő ku­tyákat, a megrongált telefonfül­kéket. Szomorúan konstatáljuk, hogy akadnak, akik összefirkál­ják a frissen festett falakat, gyö­kerestől cibálják a díszcserjé­ket, tördelik a kis fákat, végig­szemetelik a játszótereket. Né­hol hetente cserélik a hirdető- táblák üvegét, az összetört utcai lámpákat. Persze nem mindenki hagyja szó nélkül a vandál pusztítást. Am a rendetlenkedő gyerek, a szemetelő felnőtt, a telefonron­gáló kamasz bizony az esetek többségében csöppet sem ijed meg, sőt! „Mit molesztálja a gyerekemet?" —förmedt rá a nyugdíjas bácsira az apuka, amiért rászólt a falra firkáló gyerekére. A néni gyorsan el- somfordált, amikor a buszmeg­állóban szelíden odaszólt né­hány kamasznak, hogy ne a föld­re szórják a tökmaghéjat, hisz ott a szeméttároló. Szerencsére azok vannak töb­ben, akiknek nem mindegy, mi­lyen környezetben élnek. Amióta beköszöntött a tavasz, sok he­lyütt látni a lakótelepi házak közt szorgoskodó embereket; bokro­kat metszenek, virágot ültetnek, eltakarítják a pázsit között meg­bújó tavalyi avart. Nem pénzért dolgoznak, s legtöbbször meg sem köszönik munkájukat. De kizöldülnek a fák, a bokrok, ki­nyílnak a virágok... és mennyivel szebb így a környék! Villáminterjú Bozó Imrével, Újkígyós polgármesterével — Mondja, egy állattenyésztőből hogyan lesz valaki polgármester? — 1989-ben alakult meg Újkígyó­son a Kisgazdapárt, aminek tagja lettem. Kerestük, ki az, aki a polgár- mesteri posztra alkalmas lenne. So­kakat megkérdeztünk a településen, nem vállalták. Engem is többen meg­kerestek, fogadjam el a jelölést. Hát, valahogy így történt. — Hányán indultak? — Nyolc jelölt közül kaptam bi­zalmat, úgy, hogy az, aki mögöttem másodikként végzett, 52 szavazattal kapott kevesebbet. — Ez szép eredmény... Kinevezése óta mi volt a legkellemesebb, s mi a legkellemetlenebb ügye? — A legjobban annak örülök, hogy a költségvetésből ki tudunk jön­ni, sőt fejleszteni is sikerül belőle, hol­ott az elején úgy látszott, semmire sem lesz elég a pénzünk. Az elődöm biztosította, hogy tiszta lappal indul­junk. A legkellemetlenebb az, hogy fel kellett számolnunk a tanácsi költség- vetési üzemet, hiszen veszteséges volt. EZ azzal járt, hogy 32 ember maradt munka nélkül. Sőt a hivatali létszámunkat is csökkenteni kellett, amikor Szabadkígyóssal különvál­tunk. — Szólna a csalójáról is? — Harminc éve vagyok házas. Van két fiam, és most, április 1-jén született a harmadik unokám. Ismerjük meg címerünket (Békéscsaba megyei város képviselő-testületének 1929. évi, november hó 18-án tartott rendes közgyűlése jegyző­könyvéből.) „Békéscsaba megyei város képviselőtestülete a m. kir. Bel­ügyminiszter Úr 41.769./1928. II. sz. s a város címerének hasz­nálatára vonatkozó rendeletét tudomásul veszi, és a város szer­vezési szabályrendeletének 2. és 3. §.-át hatályon kívül helyezve, Békéscsaba megyei város címe­rét a következőképen állapítja meg...: Hullámos ezüst pólya ál­tal kettéválasztott, kerekded pajzs, amelynek felső kék meze­jében jobbra fordult, jobb első lábával három búzakalászt tartó, kétfarkú oroszlán ágaskodik, alsó zöld mezejében pedig ke­rekded tóban, jobbra úszó hal látható. A pajzsra helyezett, szembefordított koronás sisak dísze: három fürtös szöllőtő. A sisaktakarók jobbról vörös arany, balról kék ezüst. A pajzs alját vörös szallaggal összekö­tött pálmaágak övezik... A város pecsétje: a pecséten »Békés vár­megye Békéscsaba megyeváros 1918« körirattal alkalmazott címer látható.” A legtöbb címer adományo­zásakor nem is történik utalás arra, hogy egy adott ábra vagy motívum miért került a címerbe. Általánosan elfogadott magya­Békéscsaba címere (nyomdában) Ha felkülditek, legközelebb betesszük. rázat, hogy az állatok vagy az egykori totemre utalnak, vagy a hozzájuk fűződő elképzelések, legendák tartalmát hordozzák. (Pl. oroszlán: bátorság, erő; sas: erő, szabadság stb.) Békéscsaba esetében: az oroszlán valószínűleg a megye címeréből került át, a búzaka­lászok egyértelműen a legfőbb termékre utalnak, a hal pedig az egykori vadvizes-mocsaras kör­nyékre. A címert eredetileg pajzson, felsőruhán, zászlón hásználták, később pecséteken, épületeken stb. Az elsődleges használatból eredően fontos megjegyezni, hogy a leírás tükörképet jelöl! (Tehát: balra néző oroszlánt lát­ni, de leírva jobbra néző!). Uj szellemű ismeretterjesztés Csaknem egy éve lett önálló a TIT békéscsabai városi szerve­zete. A megyei szervezetből ki­szakadva hogyan állják meg he­lyüket, milyen ismeretterjeszté­si formákra van manapság igény a városban és a városkörnyé­ken? —erről faggattuk Pelle Ta- másnét, a városi TIT irodavezető titkárát. — Folytatni próbáljuk az is­meretterjesztés hagyományait, de új szellemben. Semmit nem kívánunk erőltetni, viszont elébe szeretnénk menni az igények­nek. Olyan sikeres tanfolyamo­kat indítottunk, mint például a kettős könyvelés, a munkaügyi vagy a kazánfűtői tanfolyam. Nyelvtanfolyamaink árai elfo­gadhatóak, szervezünk nyelv­vizsga-előkészítőket, vizsgákat, s igen fontos a fordítói munkánk. Népszerűek a csillagászati be­mutatók, és sokan érdeklődnek jógatanfolyamunk iránt is. Na­gyon fontosnak tartjuk a tehet­séggondozást, ezért indítottuk a megye általános iskolásai szá­mára a levelező matematika- és kémiaversenyt, melyen közel háromszáz gyerek vett részt. Szervezünk nyári táborokat, ja­vítóvizsgára felkészítő tanfolya­mot. Sajnos, az István király tér 10. szám alatt igen szűkösen va­gyunk, ezért nagyobb rendezvé­nyeinkhez bérelnünk kell a he­lyiséget. Nem csak Békéscsa­bán, hanem a megye más telepü­lésein is szervezünk ismeretter­jesztő programokat. Jelenleg 350 tagunk van, s többségüket rendszeresen foglalkoztatjuk. A kastély és környéke A kastélypark és környéke a Szabadkígyósi Tájévdelmi Kör­zet központi része, kedvelt ki­rándulóhely. A park 1949 óta szigorúan védett terület. Vagyis védettnek kellene lenni, de je­lezték, hogy rendre-sorra faki­vágások történnek a kastély te­rületén. Jó lenne, ha valaki felfi­gyelne rá! Az 1875—79 közt épült kas­tély tervezője Ybl Miklós volt. Építtetői a kor egyik leggazda­gabb földesurai: gróf Wenck- heim Frigyes és neje, gróf Wenckheim Krisztina. Rene­szánsz stílusban épült, torony­nyal, háromcsúcsos tetővel. A franciakért közepén szép szökő­kutas vízmedence áll, mellette a megye egyik legtestesebb pla­tánfájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom