Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13-14 / 86. szám
1991. április 13-14., szombat-vasárnap 0 MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Erdőn túli ajándék A temesvári avantgárdtól a háromszéki hagyományápolásig „Erdélyi magyar művészet a XX. században” címmel elzevíri finomságú könyvvel ajándékozta meg Banner Zoltán az olvasókat. A kötetet bevezető „mentség” tömör összefoglalása a földrajzi fekvés szorításában élő, de nyugat felé tekintő művészetszemléletnek. Az imponálóan gazdag ismeretanyagot nyújtó mű tíz fejezete felöleli az erdélyi képzőművészet történeti kialakulását, majd részletesen ismerteti Nagybányától a hargitai művésztelepig terjedő fejlődését. Banner Zoltán lényegre törő megállapításait 112 fekete-fehér és 65 színes illusztráció teszi szemléletessé. A művészettörténeti kalodába zárt alkotások látványszerű értelmezései könnyedek, olvasmányosak és így szinte megelevenednek — csak példaként említeném Máttis Teutsch János vagy Podlipny Gyula képeiről írt elemzéseket. Csodálatunkat fokozza, hogy az illusztrációk zöme eleddig alig ismert, sok esetben a művészek tulajdonában lévő alkotásokat mutat be. A kötet tanulmányai olyan alappillérekre támaszkodnak, mint a Barabás Miklós Céh, a székely iskola, a Zsil-völgyi és a székelyudvarhelyi művésztelep. Betekinthetünk a hazai magyarság előtt kevésbé ismert temesvári avantgárd kísérletekbe, s a ma is működő, a hagyományokat jobban ápoló háromszéki műhelybe. Banner magától értetődő affinitással fogad be mindent, ami Erdélyhez kötődik, így elragadó szeretettel ír a néhány évet Nagyváradon töltő Ruzics- kay Györgyről vagy a battonyai születésű Molnár-C. Pálról. Fontos szerepet kap az erdélyi magyarsággal együtt élő és ott alkotó román művészek csoportja és a kezdetben transzilván hagyományokat követő szász- ság. A romániai magyar művészet „erdélyisége” nem elsősorban ábrázolási módot, hanem szemléletet és magatartást jelent. Éppen ezért hiányolom ebből az enciklopédikus jellegű kötetből az erdélyiség lelkét, legbensőségesebb vallomását nyújtó népművészetnek akár csak jelzésszerű bemutatását, mert Kalotaszeg szőttesei, Ko- rond fazekasai és udvarhelyi faragott kapuk nélkül nincs teljes kép Erdély művészetéről. Ezek a népművészeti motívumok teszik feledhetetlenné Makár Alajos, Fülöp Antal Andor, Makkai Piroska képeit, melyek még reprodukcióban is hűen közvetítik az előbbiekben említett magatartást és szemléletet. A kötet végén lévő jegyzetek nem csak magyarázatokat, de hasznos bibliográfiai kiegészítéseket is tartalmaznak. Időrendet követ az alapvető irodalmat felsoroló fejezet, s ez ugyan megkönnyíti a történelmi áttekintést, de hiányolom a mutatót, amely nélkül nehézkes a tájékozódás és unos-untalan át kell böngészni a jegyzéket. Az egész kötetre vonatkozó mutató hiányát is csak részben enyhíti a művészek lexikális tömörségű adataival közölt névsora, amely a teljességre törekvés igényével a kötetben nem tárgyalt művészeket is figyelembe veszi. S ezek az adatok forrásértékűek! Még egyszer végignéztem a kötetet záró színes képeket, így vált erdélyi ajándékká ez a szép könyv... sőt! Az jutott eszembe, hogy ünnepi ajándéknak is megteszi bárkinek. Öröm és szolgálat annak, aki adja; öröm és gazdagodás erdélyi ismeretekben annak, aki kapja! Balogh Ferentz Gyíkos korsó és cserépkannák A mezőberényi református gyülekezet kerámia edényei A Békési Református Egyházmegye gyülekezeteinek tulajdonában lévő fém és nemesfém úrasztali edényeken kívül igen szép kerámiaedények is találhatók. Többek között figyelemre méltóak a kötegyányi gyíkos korsó, a gyulai és okányi zöldmázas cserépkannák. A mezőberényi magyar református gyülekezet története is azt bizonyítja, hogy a török hódoltság alatt és közvetlen utána is volt élet vidékünkön. Egyre több adat kerül napvilágra annak a feltevésünknek megerősítésére, hogy Békés, Gyula, Doboz, Füzesgyarmat, Gyoma, Körösla- dány (Nadány), Szeghalom, Vésztő, Fás, Gerla, Ölyved és Mezőberény a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot megérték, az akkori osztrák zsoldban harcoló „rác csapatok” módszeres pusztító akcióinak estek áldozatul. Legkorábbi edénye a gyülekezetnek egy igen rossz állapotban lévő ónkanna, melynek felirata a következő: „KÉMEN BORBÉLY JÁNOS URAM AJÁNDÉKUL ATTA EZ KANNÁT A REF. sz. ECCLÁHOZ 1725 MÁJUS 13.” A török hódoltság, felszabadító háborúk, „rácdúlás” után igen korán talpra állhatott a mezőberényi református eklézsia is. A korsókat Békésen és Hódmezővásárhelyen készítették ottani fazekasemberek. Szerencsénkre majdnem mindegyik datált és feliratozott darab. A következőkben ezeket a feliratokat jegyzem: „ezen érdemes edényt Készitete Kotsis Bálint békésen mező bernyi Reformáta Szent eklézsia részére Készíttette Komlódi Ferentz Kurátor 1856" (zöld mázas). „A Mező Berényi e. v. g. Református egyház részére Készíttette Cser András gondnok. 1900 május hó 20án Készitete Nagy Ferencz Békésen” (zöld mázas, csorba). „1893. (alul;) Készült 1893 Hódmező vásárhely Készíttette Bezgédi Ferencz és neje Megyeri Zsuzsa Makra Mihály mk fazikas” (világos tulipános). „Készült Hódmezővásárhelyt 1893 és Szeptember hó 16-án Készíttette Bezgédi Ferencz és neje Megyeri Zsuzsanna (alul;) Makra Ferencz m. k. által” (zöld mázas). Szívemből kívánom hogy a hagyományőrző mezőberényi református szent gyülekezet elöljáróin, nagyjain és kicsinyein legyen Isten gazdag áldása, hogy a távoli utódok is gyönyörködhessenek az ősök szent edényeinek látásán. (Csősz) Szerzetesrendek Magyarországon VI. A szerviták és a szaléziak Hét előkelő firenzei nemes 1234-ben elhatározta, hogy új életet, önsanyargató remeteéletet kezd élni olyan szerzet keretében, amelynek első és legfőbb célja Szűz Mária dicsérete. E célból a Firenze melletti Monte Senarión kolostort alapítottak. Firenze püspöke a Szent Szűz fájdalmának emlékére fekete szerzetesi ruhába öltöztette, és Szent Ágoston Regulájának megtartására kötelezte őket. Regulájukat később Benitius Szent Fülöp rendfőnök öntötte végső formába. A szerviták rendjét XI. Benedek pápa 1304- ben ünnepélyes megerősítéssel hagyta jóvá (Ordo Servorum Mariae, röviden O. S. M„ azaz Szűz Mária szolgái). 1310-ben a rendtagok száma csaknem elér-* te a tízezer főt. Lelkipásztorkodással, igehirdetéssel, prédikálással foglalkoztak, s foglalkoznak ma is. A szerviták címere Magyar földre 1649-ben érkeztek, mégpedig a Sopron vármegyei — ma Ausztriához, Bur- genlandhoz tartozó — Loret- tomba, ahol az itáliai Loreto Szűz Mária kegyszobrának másolata állt egy kápolnában. 1651 -ben Nádasdy Ferenc gróf a Szeplőtelen fogantatásnak szentelt templomot és kolostort kezdett itt építtetni a szerviták részére, amelynek belső udvarára helyezték át az eredeti kápolnát. Lorettom csakhamar keresett búcsújáróhellyé vált. A 'rend fokozatosan gyarapodva 1689-ben Pesten és Égerben alapított új kolostort. II. József, mint haszontalant, megszüntette a lorettomi rendházat, a másik kettőt azonban nem bántotta. A szerviták újabb házakat is létesítettek. 1928-tól ők gondozták a máriaremetei kegyhelyet, 1938-tól Makkosmáriát, 1940- től fiúintemátust vezettek Makón, lelkipásztorkodtak a csatkai Szentkúton, 1947-től pedig Törökszentmiklóson. 1950-ben a magyar állam őket is feloszlatta. A szerviták női szerzetét a Congregatio Sororum Servarum Mariae-t (Szűz Mária Szolgáló- leányait) 1332-ben Falconieri Szent Julianna alapította. A pápai jóváhagyást 1424-ben nyertékel. Magyarországon 1922-től 1950-ig tevékenykedtek. Rá- kosszentmihályon elemi iskolát és intemátust, Feldebrőn óvodát és elemi iskolát, Budapesten és Kőszegen óvodát és napköziotthont, Kondoroson és Győrött elemi iskolát és óvodát tartottak fönn — mint a többi szerzet, 1950-ig. « Giovanni Don Bosco torinói házába fogadott egy kőmíves- inast, akit egyre több ágrólsza- kadt fiú követett. Don Boscónak hamarosan segítőtársai is akadtak, s így jött létre 1859-ben Sza- lézi Szent Ferenc Társasága (szaléziánusok, Societas S. Francisci Salesii, röviden S. S.). Tagjai a világi papok reverendáját viselő papok és laikustestvérek. Alapszabályukat IX. Pius pápa 1874-ben hagyta jóvá. A rend fő célja a modem kor társadalmi bajainak orvoslása az ifjúság helyes nevelésével és a krisztusi szeretet sokoldalú gyakorlásával. Don Bosco nevelési módszere a megelőzés. Hazánkban 1900 óta működnek. Ekkor hívta be őket Eredics Ferencné Szombathelyre, ahol csakhamar fiúnevelő intézetet létesítettek. 1902-ben gróf Károlyi István Rákospalotára hívott szaléziakat, ahol megalapították a híressé vált Szalézi Nyomdát és a Clarisseum fiúnevelő intézetet. Ez a nyomda olcsó és színvonalas kiadványok ezreivel szolgálta a fiatalok lelki életét. A szalézi diákokat és öregdiákokat az itt nyomott Szalézi Értesítő tartotta egyben. Csemoch János hercegprímás 1913-ban Péliföldszentke- resztre telepített szaléziakat. A korszerű, a legszegényebbekkel és legelhagyatottabbakkal foglalkozó szerzetre égetően nagy szükség volt hazánkban. Ezért terjedt gyorsan (1919: Nyergesújfalu, gimnázium; 1920: Óbuda, árvaház; 1925: Esztergomtá- bor, rendi tanulmányi ház, fiúnevelő, ipariskola; 1927: Újpest és Visegrád, fiúnevelő otthonok; 1932: Gyula, középiskolai inter- nátus). A magyar rendtartomány 1929-ben önállósult. 1950. évi feloszlatásakor 250 tagot számlált. A szaléziak női rendjét Segítő Szűz Mária Leányai Kongregációjának hívták. 1872-ben alapította Mazzarello Mária. Napjainkban egyike a legnagyobb lélekszámú szerzetes közösségnek: 1500 helyen több mint tizenhétezer szalézi nővér dolgozik a lelkek megmentésén. Magyarországon 1937-től 1950-ig munkálkodtak (Ólad, Mándok, Tény és Budapest). 1990-ben megkezdték hazai újjászervezésüket. Dr. Csonkaréti Károly Gondolatok a gyulai várban A felkelő nap fénye világítja be a hófehérre meszelt emeleti termeket. Csillogó fénysugár vetődik rá az ülőfülkés ablakon át a ritka szépségű kandallókra. Az egymásba nyíló termekben szinte árad felénk az ellentmondásos, komor középkori hangulat. Nagy nevek, nagy emberek. Itt laktak a gyulai vár egykori bajnokai. Mi lett a sorsuk az 1566-os török elleni várvédelmezőknek a vár feladása után? Kerecsényi László-várkapitány, miután az előharcok 50 főnyi, maradék hős fegyverforgató várvédő seregével egyedül maradt, segítség számára sem Báthorytól, sem pedig Miksa királytól nem érkezett, a török seregtől körülzárt belső vár népe tífusztól szenvedve, éhségtől volt elkeseredve, a vártisztekkel való tanácskozás után a várat feladta. Bár Pertáf pasa szabad elvonulást ígért, ezt nem tartotta be. Az elsőként kivonuló betegeket, asszonyokat, öregeket, a szabadba nyíló kapu két oldalán kívül lapuló janicsárok megrohanták és a hátukra kötött bugyraikat letépték, elrabolták, őket bántalmazták. Ezt látván Kerecsényi, a közelben álló Lippai bégnél panaszt tett, ám eközben a janicsárok őt is lefogták, megbilincselték, s a pasa parancsára Belgrádba vitték, ahol a már ismert körülmények miatt mérget ivott. Balázs Deák Márton 1563-ban a gyulai hősies szolgálataiért emelkedett nemességre, a vár eleste előtt ágyúgolyótól megsebezve, ötöd napra meghalt. Jász Lukács aradi nemes még egy év múlva is raboskodott. Nem esett el, nem vérzett el, sanyarú rabságra jutott. Dóczi Gergely, Csanád megyei nemes szintén török fogságba került, s János Zsig- mond 3 ezer forintért váltotta ki Pertáf pasától. A későbbi évek során ismét a törökök kezébe került, Belgrádba vitték, ahol vallatás közben igen bátran viselkedett. Végül is a tengerbe dobták. Henyei Miklós Baranya megyei nemes, Kerecsényi sógora, áz aranysarkantyús vitéz, a legveszélyesebb helyen is sisak nélkül küzdött, szeme között nyíllövést kapott, és a magyarok pótolhatatlan veszteségére 3 nap múlva méghalt. Fekete Demeter, a kapuőrök felügyelője a kivonulás előtt előre gyanította a török álnokságát, elhatározta, hogy magát meg nem adja. Kiindulás előtt, amikor a vár „áldomását” megitta, egy kulaccsal lova torkába is öntött és az keresztül vágta magát a török táboron. De sorolhatnánk még tovább a bajnokok névsorát. Géczi János negyedmagával ellene volt a vár feladásának, később Várad kapitánya lett, majd kormányzója. Horváth Ferenc, Melith György mind-mind vitézül helytálltak a veszély aráiban. S amikor e napfényes termekben állunk vagy éppen a lovagterembe sétálunk át, emlékezzünk ezekre a hősökre, akik életüket áldozták a hazáért, a gyulai vár védelmében! Gabnai Sándor