Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 70. szám

1991. március 85., hétfő o Talai-elokeszilok Csárdaszálláson A szombat-vasárnapi napsütés kedvezett mindenféle me­zőgazdasági munkának. A naptár még csak tavaszt mutat, a hőmérő higanyszála viszont kora nyári időt jelzett. A szán­tóföldek. és a kiskertek megyeszerte szorgos, munkálkodó emberekkel teltek meg. Hét végén, a Csárdaszállási Petőfi Tsz-ben is megkezdték a talaj-előkészítést a cukorrépához — képünkön —, melyet az idén száz hektáron termesztenek. Fotó: Kovács Erzsébet Koszorúzás Kúszegen A magyar munkaszol­gálatosok helyénél Kegyeletes megemlékezést szerveztek vasárnap Kősze­gen, a volt téglagyár előtt felállított emlékműnél, arra a 2500 mártírhalált halt mun­kaszolgálatosra emlékezve, akik 46 évvel ezelőtt az or­szág egyetlen működő gáz­kamrájában vesztették éle­tüket. Básthy Tamás polgár- mester beszédében kiemelte: Kőszeg sem tudta megvéde­ni hűséges zsidó polgárait, a védtelen nőket, gyerekeket és öregeket. Arra is figyel­meztetett, hogy ismét él ez a bűnös magatartás, és Kelet- Európábán újra fel-fellángol a nacionalizmus, a soviniz­mus eszméje. A politikában pedig hiányzik a mások vé­leményének elfogadása, tisz­telete. Bunkók, láncok és vas­botok próbálnak igazságot szolgáltatni sok helyen, ami­be nem szabad belenyugod­ni, meg kell akadályozni a nem kívánatos eszmék terje­dését, hogy ne legyen a szé­kely testvérből román be­vándorló, mire Kőszegre ér — mondotta. Energia­Torgyán flörtje a nemzeti kisgazdákkal takarékos fényforrások A kormánypártiak nehezményezik a lekommunistázást (Folytatás az 1. oldalról) képviseli a parlamenti cso­portot az Országgyűlés ple­náris ülésén. A frakcióveze­tő személye az ülésen nem került szóba, mert jelölése nem feladata a fórumnak. Németh Béla kérdésre vála­szolva elmondta azt is, hogy a párt politikai programjá­nak kidolgozására Zsíros Gé­za képviselő hivatalosan nem kapott megbízást. A kisgaz­dapárt keresi azokat a köz­reműködni kész tagjait, akik a jrrogram kidolgozásának összefogásában ~ részt venné­nek, azt ugyanis team végzi majd, s nem egy személy. Annak semmi akadálya, hogy Zsíros Géza tagja le­gyen e csoportnak. Az alel- nök cáfolta azt a híreszte­lést is, miszerint Vincze Kálmánt saját megyéjében visszahívták volna. A Szol­nok megyei képviselő ellen — aki Torgyán József fel­mentésében vezérszerepet játszott — még bizalmat­lansági indítványt sem nyúj­tottak be. Űj gyártócsarnokot épít a Tungsram-General Electric Rt. nagykanizsai Fényforrás- gyárában. Az új csarnok alapkövét március 25-én te­szik le, júliusban azonban már megkezdődik a négy­csövű kompakt fénycsövek gyártása az 1600 négyzetmé­teresre tervezett épületben. A vállalat 35 millió dollá­ros ez évre tervezett beruhá­zásából 8 millió dollárt for­dít a nagykanizsai fejlesztés­re — ez lesz a beruházás legnagyobb projektje. Az építkezés három fázisban zaj­lik, elsőként az 1200 négy­zetméteres szolgáltató épület és a gyártócsarnok, a továb­biakban pedig még két, ugyanekkora üzemépület ké­szül el. A telepítésre kenilő gyártósorok már a helyszí­nen vannak próbagyártáson. Az űj csarnokokban a leg­korszerűbb négycsövű kom­pakt fénycsöveket fogják gyártani. Szabálytalan riport egy kisfiúról, március idusán 1991. március 15. Orosháza. Nincs nagy sürgés-forgás, embersziget állja körül a Kossuth-szobrot és ünnepel. Szép idő van! Szép nap! Egy kisebb csoport az Alföld Szálló fel­járójának lépcsőiről — mint valami al­kalmi tribünről — nézi, hallgatja az ün­nepi programot. Magam is ott állok, meg az a fiatal édesapa is, aki hároméves- forma kisfiát nyakába ültette, hogy még nálunk is többet, messzebbre lásson. Ez a kis emberke — ötlik eszembe — még nem tudhatja, nem értheti, mit jelent ne­künk, felnőtt magyaroknak „ezernyolc- száznegyvennyolcz”. ö még nem boldogul el a felnőtt érzelmek, okok, célok világá­ban. Azt sem .tudhatja, hogy Orosháza kö­zönsége közel kilencven éve, 1904 óta ró- hatja le kegyeletét Kossuth szobra előtt. Tévedtem! Ez a kedves kisfiú ennél sokkal többet tudott. Belopta magát a körülötte álló, lélekben is ünneplő embe­rek szívébe. Kérdéseivel tette ezt, melye­ket édesapja válaszaival együtt megpróbálok szó szerint idézni: Apa, Kossuth Jalost ünnepeljük? Igen, kisfiam. Itt van elte­metve? Nem, Budapesten, a Kerepesi te­metőben. Apu, mi a koszorú, virág? Igen kisfiam, sok virág egybekötve. Miért rak­ják a sok virágot a szoborhoz? Tisztelet­ből. Most én is tiszteletből írom e sorokat, kedves kis barátom. Nemcsak Kossuth, Petőfi, Táncsics és a többi nagyok, és nemcsak történelmünk legfényesebb lap­jainak okán. .Nemcsak elveszettnek hitt, történelmünk során többször is mellőzött ünnepünk okán. Temiattad is, édesapád miatt is, mindannyiunk miatt, akik e na­pon „a fiit, remény és szeretet” oltalma alá szeretnénk ajánlani Téged. Verasztó Antal Önkormányzati híradó Mezöberény: napirenden a vásárrend A hagyományostól eltérő volt Mezöberény önkor­mányzatának legutóbbi kép­viselő-testületi ülése. Bár egy város történetében két esztendő igazán nem nagy idő, mégis ünnepélyes kere­tek között emlékeztek a vá­rossá nyilvánításának évfor­dulójáról. A városháza tanácstermé­ben az 1-es iskola tanulói, a citerazenekar és a dalárda színvonalas előadása tette Deme Zoltán országgyűlé­si képviselő tartott beszámo­lót a parlament munkájáról a minap Csabacsüdön. Slőtte azonban Frankó János pol­gármester ismertette a köz­ség önkormányzatának eddi­gi tevékenységét. Elmondta, hogy január 28-án elfogad­ták a költségvetést, és bár pénzügyi lehetőségeik beha­tároltak, szociális segélye­zésre majd másfél millió fo­rintot, lakástámogatásra és hitelnyújtásra 560 ezer fo­rintot, helyi sportcélokra 150 ezer forintot fordítanak az idén. Ebben az évben nem tervezik a helyi adók beve­emlékezetessé a március 22-i ülést. Ének, zeneszó és vers váltották egymást, majd a polgármester, Cservenák Pál Miklós emlékezett meg az elmúlt két esztendőről. A polgármester ezt köve­tően szinte órára beszámolt az előző ülés óta végzett munkájáról. Szólt a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról, a két ülés kö­zött tett fontosabb intézke­désekről. zetését, és nem emelkednek a gyermekek óvodai, napkö­zis és étkeztetési díjai sem. Az önkormányzat üzemelte­ti ezentúl a mozit, és egye­lőre heti egy, de júliustól heti két alkalommal lesz filmvetítés. A tájékoztatót követően Deme Zoltán azzal kezdte beszámolóját, hogy nagy örömmel jött újra Csaba- csüdre, hiszen hat évig a faluban prédikált. A későb­biekben azt ecsetelte, hogy ebben a válságos helyzetben mindenkinek politizálni, vi­tatkozni kell, hiszen a viták­ban született döntések az Harmadik napirendK^:.. került terítékre a vásárok és piacok tartásáról és ne­gyedikként a környezetvéde­lemről szóló tanácsrendelet felülvizsgálata, és itt esett szó a környezetvédelmi fel­adatokról, fásítási terv ké­szítéséről. S ahogy az már lenni szo­kott, az ülés bejelentésekkel zárult. —a—1 előremutatók. A képviselő a kormány legnagyobb ered­ményének azt tartja, hogy a volt szocialista országok kö­zül a Nyugat Magyarorszá­got teljes mértékben elisme­ri, amihez hozzájárul hitel- képességünk megőrzése is. A körzet gondjai közül kiemelten foglalkozott a víz­minőség-javító programmal. Minden bizonnyal a térség­be is a Maros hordalékkúp­járól vezetik majd ide a vi­zet. A beszámoló után a hall­gatóság főként a kárpótlási törvénytervezetről, a mező- gazdasági termelés ellent­mondásairól és Magyaror­szág külpolitikai helyzetéről kérdezett, illetve mondott véleményt. Ny. L. Csabacsiid: jó ivóvízre várva Ujszalonta: önállóan, bizakodva Keskeny, sárral szegélye­zett kövesúton juthattam el pénteken délután az újsza- lontai polgármesteri hiva­talhoz. Az alig kétszáz lel­ket számláló falucska olyan csendesnek látszott, hogy már-már azt gondoltam, az aznapra tervezett képviselő- testületi ülés is elmarad. A világvégi nyugalom azonban megtévesztő, hiszen odabenn, a polgármesteri hivatal könyvtártermében már mun­kára készen ültek a képvi­selők. A legfontosabb napi­rendi pont az 1991. évi költ­ségvetés elfogadása volt, amellyel kapcsolatban töb­bek között Balogh György képviselő-testületi tag kért szót: — Amikor községünk ön­állóságáról döntöttünk, a legfontosabb kérdés az volt: vajon lesz-e hozzá elegendő pénzünk? Ez évben közel négy és fél millió forinttal gazdálkodhatunk, ebből több mint egymilliót felújítások­ra fordíthatunk. Bátran mondhatom, ennyit együtt a 14 évi társközségeskedés alatt nem költhettünk a fa­lura. Még csak arra sem volt módunk, hogy társadalmi munkát végezzünk a község érdekében, hiszen ehhez sem szerszámokat, sem anyago­kat nem kaptunk. Így aztán most van mit pótolnunk, hiszen a középületeink egy része életveszélyes állapotba került. Egyetértek az 50 ezer forintos napszámbérterve- zéssel is, hiszen így néhány embernek kereseti lehetősé­get tudunk majd biztosíta­ni. Balogh János, aki a helyi független kisgazdapárt kép­viseletében, meghívott ven­dégként vett részt az ülé­sen, óvatos gazdálkodásra intette a képviselőket, hi­szen mint mondta, nem biz­tos, hogy jövőre is hasonló nagyságrendű állami támo­gatást kap a falu. Erre Rigó István megbízott jegyző azt válaszolta, a testület 250 ezer forintos biztonsági tar­talékot is tervezett, éppen ebből a gondolatból kiindul­va. Az idei költségvetés elfo­gadása mellett Szabó Lajos polgármester a szegedi pos­tahivatalból érkezett vendé­gek látogatásáról számolt be. Mint mondta, Űjszalontán csak hosszas vita és komp­romisszum árán sikerült megmenteni a postát. — Elismerem, hogy egy ilyen kisközségben postát fenntartani igen ráfizetéses vállalkozás — folytatta a polgármester —, de a posta bezárása egyenlő lenne a visszafelé fejlődéssel, hiszen a friss újság és az időben kézbesített távirat hozzátar­tozik mindennapjainkhoz. A tárgyalások eredménye: pos­ta lesz, de csak délig tartó nyitva tartással. —ria Sík Ferenc hatvanéves Aláírásukkal erősítik meg kárpótlási igényüket Több mint IS ezren írták alá ez ideig a Magyarországi Néme­tek Szövetségének az Ország­gyűléshez címzett kérelmét. Eb­ben kifejezésre juttatják, hogy nem a magyarországi németek és szövetségük illetékes eldön­teni: az ország érdekeit szolgál- ja-e a kormány által kezdemé­nyezett kárpótlás. Amennyiben azonban a Parlament a kárpót­lás mellett dönt, úgy az Alkot­mány szerint, a jogegyenlőség érdekében követelik, hogy a ma­gyarországi németeket a többi érintettel azonos elbírálás alap­ján, azonos mértékben és azo­nos időpontban kártalanítsák. Az aláírásgyűjtés folytatódik, a szövetség azonban már most átadja a kérelmet a Parlament­nek. A szervezet elnöksége feb­ruári ülésén kezdeményezte, hogy a hazai németek aláírá­sukkal erősítsék meg kárpótlá­si igényüket, miután a szövet­ség ez irányú erőfeszítései nem hozták meg a várt eredményt. A szövetség országos választmá­nya márciusi ülésén ismételten az aláírásgyűjtés mellett foglalt állást. Ogy ítélték meg ugyanis, hogy a kárpótlási törvényterve­zet a magyarországi németeket kizárja a kárpótlásra várók kö­réből- A tervezetben rögzített időpontig, 1549. június közepéig a legtöbb hazai németet már megfosztották vagyonától és jo­gaitól, illetve már korábban a Szovjetunióba hurcolták, vagy Németországba űzték. (Folytatás az 1. oldalról) kapta — no nem első — ki­tüntetését, az Érdemes mű­vész címet. Mert hiszen a békéscsa­bai Merkúr gyári szövőmes­ter négy gyermekének egyi­keként született Sík Ferenc, már 1969-ben Jászai-díjat kapott. Vallja is magáról — de ha nem fogalmazta volna meg sokszor, őszintén, hála­telt szívvel, szinte vala­mennyi munkája elárulja—, hogy két igazi egyéniség volt egész életére kiható meghatározottsággal: a sző­kébb pátriában Rábai Mik­lós, a főiskolai évek alatt pedig Nádasdy Kálmán, minden idők rendezői taní­tómestere. A két meghatáro­zó egyéniség egyet jelentett számára: a „tiszta forrás"-t. Szinte egész eddigi munká­ján meghatározóan megjele­nik e bartóki értelmű tiszta forrás, azaz a két egyéni­ség „keze nyoma”, s ha fel akarnánk sorolni, igen hosz- szú sor lenne. Aki képes volt Gyulán azt a Székely fonót, azt a Psalmus hunga- ricust (1980). azt a Cantata profanát, azrt A kékszakállú herceg várát (1981) a nézők elé tárni, azt bizonyította, hogy tehetsége tiszta for­rásból táplálkozik, hogy éle­tét valóban képes érdemes művészettel, valóságos ér­tékkel megtölteni. Eger, Pécs, Budapest, és közben immáron 18 éve Gyula. A hivatalos titulus: rendező, főrendező, művészeti vezető. A drámák sorozatos szín­padra állítása mellett — mi­közben más igen-igen „han­goztatta ellenzékiségét” — (ezt is le kell valamikor ír­ni), sorozatban „csinálta” a „Magyar líra fesztiválját” (ami, ugyebár, enyhén szól­va, nemigen volt hivatalo­san túl nagy érdem — ak­kor). Ha valaki e köszöntőfélé­től egy egész leltárt kíván, csalódik, mert igazából olyan sokoldalú a tevékeny­ség, hogy aligha lehetne a lap alján a végére érni. Hisz Shakespeare-töl, Gol- donin át, Dürrenmattig, ope­rett, zenés vígjáték, szabadté­ri show, rádió-, tévéjáték, film, egy sem idegen mű­vészetétől. És ami mara­dandót „alkotott” a Gyulai Várszínház művészeti irá­nyításában, azzal egy színház arculatát teremtette meg és formálta művészeti mű­hellyé, felvállalva a vége­ken egy nemzeti színházi funkciót. Mi mást is kívánhatnánk. Rendező Ür, bocsánat, Fő­rendező Ür, bocsánat, Művéu szeti Vezető Ür, de inkább csak így: Sík Tanár Or! Csak így tovább, még sok­sok éven át!

Next

/
Oldalképek
Tartalom