Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
1991. március 23., szombat “Köröstáj EXKLUZÍV -------------------------------------------- \ A nagy piaci rendszerváltás Egy falusi vásárban hasonlítottam először a piaci légyre, pedig csak inget akartam venni. Magamra valót, olcsót és jót. így hát sokáig nézelődtem. Aztán hirtelen egy kupac ruhanemű alján, két zokni társaságában ráleltem az igazira. Kicsit használt volt ugyan, de a gombjai csillogtak a napfényben. Éppen nyúltam volna érte, amikor megláttam a halom holmi felett a figyelmeztető táblát: „Egy kiló ruha 100 forint.” Nekem azonban ekkor már semmi sem szá- ínított, és bátran odaszóltam a fekete kendős elárusító néninek: „Harminc deka inget kérek abból az alsóból!” Kell-e mondanom, hogy anyuka kedvencéből pillanatok alatt szemtelen csirkefogó lettem. Zokogva futottam hazáig, de otthon szent esküt fogadtam, hogy addig járom a piacokat, amíg hasonló inget nem találok... Benzingőzös határszemle Másodszor a gyulai határátkelőhelyen hasonlítottam a piaci légyre, amikor a napokban a Románia felől érkező piacosokat faggattam áruikról. Kíváncsiságom nem ismert határt, és a vámossal együtt én is be-bekuk- kantottam az autók csomagtartóiba. Túlzás lenne azt állítani, hogy a bőség kosarának látványa fogadott. Egy aradi fiatalember aztán felvilágosított a kongó üresség miértjeiről: — Az áremelés januártól Romániában is „szedi áldozatait” és háromszor annyiba kerülnek a cipők, ruhák, mint eddig. Persze a legtöbben „túléljük” az új árakat, mert a boltokban alig kapható valami. Magyarországra különben egyedül a benzint érdemes eladásra áthozni, de azt is csak a tankban engedik át. — Ennek némileg ellentmond, hogy a csabai piacokat mégelőző napokon nem látni a kocsisor végét a határon. —- A legtöbben azért jövünk, hogy egy kis csokoládét, kólát vigyünk haza a gyerekeknek. Valahogy nekik is megvan az a „rossz” tulajdonságuk, hogy rajonganak az édességért — búcsúzott. — A román állampolgároknak személyes holmijukon kívül 500 lej értékben engedélyezik az ottani vámszervek az árukivitelt. Mivel a román oldalon is jóval szigorúbban ellenőrzik az országukból kilépőket, ezért nagyobb árumennyiséggel nem érdemes elindulni. A legtöbben így megmaradnak a „benzinke- reskedelemnél” és a határhoz közel lakók háromszor-négy- szer is fordulnak naponta. Sokan minden cseppet eladnak a tartályból és hazafelé ismerőssel húzatják autójukat. Mivel Magyarországra az új rendelkezéérkeznek autóval a határtól, azok többnyire parkolónkban alszanak, de vannak olyanok is, akik igénybe veszik szállodánkat. Arra azért vigyázunk, hogy illetéktelenek ne járkáljanak a létesítményben. Összességében a sportcsarnok egyelőre inkább veszít, mint nyer a piacon. (Bede Lászlónak, a sportcsarnok köz- művelődési főmunkatársának monológja.) Megszenvedtem Lagzi Lajcsi miatt Ötödször akkor hasonlítottam a piaci légyre, amikor nosztalgiából átsétáltam a régi piacra — ahol elméletileg csak magyar állampolgárok pakolhatják ki portékájukat —, és a kazettaárussal csevegtem. Társalgásunk hamar véget ért, mert bal- szerencsémre a magnóból bömbölő Lagzi Lajcsi legújabb felvételeit némi kritikával illettem. Ezzel igencsak belegázolhattam az eladó lelkivilágába, ugyanis egyből melegebb éghajlatra küldött. Egy farmerárusnál kerestem menedéket, aki szinte örült, hogy valakivel beszélgethet. — Itt csak akkor indul be az élet, ha vége a piacnak a sportcsarnoknál, így egyre kevesebb árut tudok eladni. Hiába kitűnő a minőség, ma mindenki a legolcsóbbat keresi, mégha az gyengébb is — morfondírozott. A búcsúzás után újra a vasútállomásra siettem, ahol egy-két árus a vonat indulásáig a megmaradt holmiból tartott kiárusítást. — Nagy nehezen sikerült, néhány alsóneműn és cipőn túladni. így vettem egy kiló sajtot, három üveg üdítőt és tíz csomag cigarettát. A következő piacig csak kitart valahogy — mondta egy nagyszalontai férfi. Amikor a nevét kérdeztem, mosolyogva utasított vissza: — írjon, amit akar, de a nevem nem mondom meg. Annyiféle nép jár át, nem akarok bajba keveredni. A váróban uralkodó hangulatot egy — eredetileg vásárolni jött — úriember Drobeta konyakkal oldotta. A nézelődés közben az üveg tartalma lassacskán meg is adta magát. — Gyenge itt minden — mutatott az üres flaskára. — Ez a kis hajtóanyag azonban legalább abban segít, hogy a szürke pizsamát és a kockás inget szebbnek látom. Igaz, ma már nem szépül tovább, mert „lefogyott” a zsebem. No, de ilyenek most a piaci törvények Békéscsabán — távozott egykedvűen. Szavai nyomán nekem az a kisgyerek jutott eszembe, akinek hajdanán Drobeta nélkül is megtetszett egy ing, amely kicsit használt volt ugyan, de a gombjai csillogtak a napfényben. Az a kisgyerek azóta komoly felnőtt lett, és ma már csak nevet azon, hogy egyszer 30 deka inget kért. Az új piaci törvények szerint ugyanis 15 deka is bőven elég. Nyemcsok László Próba — szerencse? Negyedszer akkor hasonlítottam a piaci légyre, amikor a békéscsabai nemzetközi piacon egyik honfitársamat lebeszéltem egy levált talpú cipő megvételéről. Mentségem csak any- nyi lehet, hogy egyszer már én is Cserebere fogadom.. Fötó: Fazekas Ferenc * Békéscsabai „piackutatók” Határmenti nóta: benzinből lesz a kóla találkoztam piaci csodalábbelivel. Fiatalasszony kínálta a 39-es cipellőt, és akkor sem jött zavarba, amikor megtudta, hogy 42-es a lábam. — Nyugodtan vegye meg drágaságom, nyúlik ez annyit — győzködött sikertelenül. Azóta persze már a KGST- piac is nemzetközi piaccá keresztelődön:, és a város központjából kiköltözött a sportcsarnokhoz. Gyors karriert azért itt is befutottak egyesek, hiszen például egy szőke szépség nemrégiben még csak bugyikat árult, most pedig már török holmikkal kereskedik, és nyugati autóval jár. A nagy piaci „rendszerváltás” abból is látszik, hogy szatyrok helyett benzines kupákkal járkálnak az emberek. 40-45 forintért mérik a román benzin literjét, nem csoda, ha blokád alá veszik az autókat a vásárlók. Szerdánként és szombatonként több ezer ember megfordul a piacon, hiszen itt mégiscsak olcsóbbak az áruk, mint a boltokban. 3000 forintért már kapható osztrák International rádiómagnó, 350-ért jugoszláv konyak, 1300-ért török farmering, 400-ért román cipő és 500 forintért lengyel bőrfoci. Néha a vevő nem is tudja, milyen nemzetiségűtől vásárol, mert román árul kínai gombát, lengyel jugoszláv teniszlabdát, jugoszláv román bőrkabátot, orosz lengyel törölközőt. A nép tehát vándorol, a pénz forog és az üzlettel általában mindenki jól jár. *** — Mivel a nemzetközi piac régi helyét a város központjában kinőtte, így a sportcsarnokhoz telepítették át. Itt jobbak az egészségügyi feltételek, és a piac kevésbé zavarja a város lakóinak nyugalmát. Az intézményé lett a kezelői jog, munkatársaink szedik a helypénzt és tartanak rendet. Egy-egy jobb piacon több mint nyolcszázan árulnak, és a sportcsarnok alkalmazottai közül 8-10 ember dolgozik kint. A piacozók jelentős károkat okoznak, és a füvesítés, a környék tisztántartása felemészti a hasznot. Akik éjszaka sek szerint forintot hivatalosan nem hozhatnak, nyugati valutájuk pedig általában nincs, így kivinni is alig tudnak valamit. Ehhez ugyanis az kellene, hogy a valutát hivatalosan átváltsák forintra, majd a vásárolt termékre kiviteli engedélyt kérjenek. Akad ugyan, aki próbálkozik, de a lebukás után kénytelen visszafordulni. (Juhász Gyula századosnak, a gyulai vámhivatal parancsnokának monológja.) „Pizsamás” vasútállomás zókra és az „Itt a piros, hol a piros”-t játszókra gondolok. A dolgunkat könnyíti, hogy a nemzetközi piac átkerült a sportcsarnokhoz, ahol jobban áttekinthető, belátható a terep. Amióta a jugoszlávok és a lengyelek kisebb számban járnak ide, visz- szaesett a bűncselekmények száma. Mi azért mindig kijövünk, nehogy valakinek túlságosan megnőjön az önbizalma. (Zsibrita Andrásnak, a békéscsabai rendőrkapitányság akciócsoportja vezetőjének monológja.) Harmadszor a békéscsabai vasútállomáson hasonlítottam a piaci légyre, amikor a vonattal bejövöket zavartam a váróban, az éjszakai „elhárulásban”. A többség már a piacot megelőző napon itt tartózkodik, és este kipakol, hátha sikerül valamin túladnia. Átfázza az éjszakát, majd kora hajnalban egy-két pizsamával, alsóneművel átsétál a város másik végébe. Sokan azonban hamarabb szabadulnak meg áruiktól, mint szeretnék, mert egyre több az állomáson a táskalopás. — Ha csak három banánt tudok vinni az unokámnak, már megérte — fogadott ásítva egy Nagyváradról érkezett nyugdíjas. — Jelentéktelen holmikat hozok, de legtöbbször ezeket is jóval áron alul adom el. A szenvedésekért nekem elég, ha szívhatok a jó magyar levegőből!!), és csodálhatom akirakatokat. Beszélgetésünk itt abbamaradtamért a 446 lejes pizsamára 300 forintért vevő jelentkezett, és megkezdődött az alkudozás. *** — Ha szerda és szombat, akkor irány a piac. Általában a rendőrkapitányság akciócsoportjának négy tagja vesz részt egy-egy ellenőrzésen. A legtöbb árus már ismer bennünket, így „visszafogja” magát a piacon. Á rutintalanok azonban kísérleteznek, rendszerint sikertelenül. Elsősorban zsebesekre, valutáRomániai vándorbenzin Eladósorban lévő babák
