Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
népújság! A szabadság emlékműve Aradon ...unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett...? Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc bukását legtöbbünk képzeletében Arad városa testesíti meg. A vesztőhely, a kivégzett tábornokok, és a megtorlás. A szabadságharc levere- tett. S az azóta eltelt másfél évszázad sem kényeztetett el bennünket... 1848 kora tavaszán Petőfi Sándor nem tudhatta, hogy hova vezet a forradalom, amikor a következőket vetette papírra: ...Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket... A harc kimenetelét nem ismerhette Petőfi, azt azonban mindenképpen természetesnek vette, hogy a forradalmárok neve, tetteik tiszteletet ébresztenek az utókorban. Sok víz lefolyt a Dunán, háborúk söpörtek végig Európán. Eszmék, korok, hatalmak születtek és tűntek el a történelem süllyesztőjében. így azon sem „csodálkozhatunk”, hogy a hajdani jövendölés nem éppen százszázalékos mértékben valósult meg. S a Kárpát-medencében van olyan hely, ahol nemhogy az áldó imádságok hangzanának el, hanem valami egészen más. Menjünk el például Aradra és nézzük meg, hogy mit hagyott mindezekből a nagybetűs IDŐ az élők számára. Darida János aradi építész szabad ideje legnagyobb részét hely- történeti kutatásokkal tölti, tagja a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság aradi szervezetének. Az 1848—49-es kötődésű aradi műemlékekről, emlékművekről a következőket mondja: — Szerencsére így van. A faragott kövek többsége Aradon van, a víztorony mellett bárki megnézheti őket. — Október 6-án Magyar- országról és Erdélyből ezrek, talán tízezrek utaznak rendszeresen Aradra, hogy a vesztőhelyen egy-egy szál virágot tegyenek le. Az obeliszk történetét azonban kevesen ismerik. —V A kivégzéstől mintegy háromszáz méterre állították fel az emlékművet 1863-ban. Október 6-át a magyar és a román hivatalos szervek utoljára a 70-es években köszöntötték közösen. Ha emlékezetem nem csala 125. évfordulón történt mindez, akkor az aradi kultúrpalotában ünnepi műsort tartottak. — A leghíresebb aradi emlékmű a Szabadság-szobor volt. Néhány hónappal ezelőtt úgy hírlett, hogy hamarosan újra felállítják a megrázó erejű, monumentális műalkotást. Valóban így lesz? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék ismerkedjünk meg a szobor történetével. Az 1800-as évek végén Arad Magyarország egyik legjelentősebb városává nőtte ki magát. A szabadságharcot a hivatalos politika átértékel— Aradon 1848—49-hez három emlékmű és egy emléktábla kötődött. Az Asztalos-féle emléktábla, a Kossuth-szobor, a Szabadság-szobor és a vesztőhely obeliszkje. Immáron csak ez utóbbi áll...! — Valószínűleg az emléktábla a legkevésbé ismert. Erről mit kell tudnunk? — Hajdanán a Szabadság téren volt láthatóésegy Aradi polgárnak állított emléket, akinek vezetésével a városból kiverték a rác csapatokat. Régen utca is hirdette az illető nevét, mára a tábla is eltűnt. — A századforduló környékén Magyarországon jónéhány Kossuth-szobrot emelt a hálás utókor. Az aradit mikor leplezték le? A város főterén 1916-ban állították fel a monumentális műalkotást, Magyarország egyik legnagyobb Kossuth- szobrát. Az 1920-as években bontották le. A bronz részekről a legutolsó híradások az 1950-es évekből erednek, azóta nem tudjuk, mi lett a sorsuk. :— Ha jól tudom a Kossuth- szobor talapzata még fellelhető, a kövek nem tűntek el a „semmibe”. ■ így nézett ki Arad főterén a Kossuth-szobor milyen érdekes, akkor nyáron, szovjet katonai segítséggel hozzákezdtek a Szabadság-szobor újra ^felállításához. A munka egynegyedét elvégezték, amikor Bukarestből lefújták az akciót. — Mire hivatkozva tiltották meg a szobor ismételt felállítását? — Állítólag azért, mert látható volt rajta Arad és Magyarország címere. Egyébként sem lehetett összeegyeztetni a szobor létét mindazzal, amit Románia történelméről tanítottak az iskolában. — Tudunk-e valamit a bronz, illetve a kövek hollétéről? — A bronz részeket a várba vitték, meg van minden. A várárokban hevernek, a sánc város felőli részén. — És a kövek? — A víztorony mögött vannak, máf amennyi megmaradt belőlük. Ott hevernek a Kossuth-szobor kőtalapzatának maradékával egyetemben. Március elsején a 84 gránitból még négy ott volt. Itt tartunk ma...! —Ezek szerint nem igaz ahír amire az előbb hivatkoztam, tudniillik, hogy megint felállítják a Szabadság-szobrot Aradon. — Az 1989. decemberi események után azonnal lépéseket tettünk több aradi műemlék visszaállítására, restaurálására. A naiv lelkes, sőt eufórikus hangulatban hittük, hogy mindez valóra válhat. Már megtaláltuk az új helyet is, hiszen egyetlenegy szobrot sem szabadna ledönteni. A régi helyén most szobor áll, tehát természetes, hogy valahol máshol gondoltuk az újbóli felállítást. A bronz részek szinte tökéletesek, a köveket pedig pótolni lehetne. De nem hiszem, hogy sikerülne a tervünk. Hivatalos választ a mai napig nem kaptunk a beadványunkra, pedig mennyire reménykedtünk. — Az egyik aradi magyar értelmiségi arról beszélt nekem, hogy a Vatra tiltakozott a szobor felállítása ellen. Szerintük ugyanis egy olyan műalkotásról van szó, amely a románok lemészárlását örökíti meg, ezért A Szabadság-szobor helyén ma egy szocreál emlékmű áll — A talapzata 7,2 méter magas volt, 84 darab svéd gránit tömbből megépítve. A kompozíció 3 regiszteres volt. A 13 vértanú arcmása 40 centiméteres átmérőjű plaketteken tekintett le az utókorra. Középen négy alak volt. Az ébredő szabadság, a férfiharcos, egy női alak, amely egy asztalkára lete-- szí az ékszereit. Mögöttük helyezkedett el két alak: az elbukó harcos, és az elbukott szabadság. Mindezek fölött állt a négy és fél méter magas női alak, a tényleges Szabadság-szobor. Középkori magyar öltözékben félig páncélban, jobb. kezében babérkoszorút tartott. —A színház mögött ma szocreál szoborcsoport hirdeti az idők változását. A Szabadságszobrot mikor tüntették el a román hatóságok a helyéről? ,— Már az 1920-as évek végén. Az alkotóelemei a tűzoltó- laktanya mellett hevertek sokáig, majd a víztorony mellé a színház díszletraktárába vitték őket, ahol 1956-ig pihentek. S eleve sérti a román nép önérzetét. Mit szól Ön ehhez? — Arról volt szó, hogy létrejön egy román—magyar kulturális bizottság szakemberekből, de ebből sem lett semmi. (A megyei kulturális bizottság elnöke állítólag úgy találta, hogy a vattásoknak igaza van, a Szabadság-szobor sérti a román nemzeti önérzetet, a soviniszta magyar reakció emlékműve lenne.)-r- Végül engedjen meg , egy személyes jellegű kérdést: megítélése szerint mikor lesz esélye a Szabadság-szobornak a másodszori megszületésre? A műemlékvédelem, a kultúra Romániában ma a politikának van alárendelve. A művészeti alkotásokat, kastélyokat, épületeket, templomokat, könyveket stb. a rmfttani politikai értékítélet szemüvegén keresztül nézik, a döntéseket ez motiválja. Amíg ezen nem változtatnak, addig Aradon nem lesz Szabadságszobor...! Lovász Sándor Fotó: Fazekas Ferenc Darida János, aradi építész te. Ebben a miliőben a Kölcsey Egyesület vetette fel, hogy kellene egy országos jelentősegű emlékművet állítani a szabadságharc tiszteletére. Pályázatot írtak ki, amelyet Zala György nyert meg. A Szabadság-szobor kompozíciót 1890 októberében avatták fel a színház mögötti téren. Óriási ünnepség volt, az ország méltóképpen rótta le kegyeletét az áldozatok előtt. —Amikor erre a beszélgetésre készültem próbáltam fotót keresni az emlékműről, de nem sikerült. Kérem mondja el, hogyan nézett ki a szoborkompozíció. 1991. március 15., péntek Petőfi lovasportréja. Jan Styka Nemzeti Múzeumban látható körképének részlete Petőfi a nagyszebeni ütközetben Jan Styka körképe a Nemzeti Múzeumban Amikor az 1800-as évek utolsó évtizedeiben a millenniumra készülődve a festők érdeklődése a történelem felé fordult, a nagylélegzetű témához műfajilag is új megoldásokat kerestek. Párizsban már a 18. század utolsó negyedétől ismerték és művelték a panoráma műfajt, amely körkép formában az események vagy a természeti látványok közvetlen részeseivé teszi a szemlélőt. Az ezredéves ünnepségekre készült el nálunk (a most restaurálás alatt lévő, s talán a világkiállításra megújuló) Feszti Árpád A magyarok bejövetele című körképe. És a millenniumra állította ki Budapesten a lengyel Jan Styka csatakép-panorámáját is, Kosciuszko raklavíczai győzelméről. A csatakép számára Pártos Gyula, a műépítész, kör alakú állítóhelyet épített. Ezt a körépületet a bemutató után is fenntartották, mert akkor Jan Styka már egy új körkép festésére készült. Arra a nagyszabású műre, amely most, száz év elteltével egy kiállítás erejéig visszatért Magyarországra. Arra a körképre, amely- lyel a lengyel és magyar nép szabadságharca előtt tisztelgett a művész. Jan Styka: Petőfi a nagyszebeni ütközetben című kompozíciójának két főalakja ugyanis Bem és Petőfi. A megörökített csata Bem József dicsőséges erdélyi hadjáratának volt nagy bravúrja, amikor is 1849. március 11-én Puchner császári tábornokot megtévesztve bevette a Skariatin orosz tábornok által védett Nagyszebent. A körképet, amint az szokás volt, nem egyedül festette a művész, lengyel munkatársai mellett a magyar Vágó Pál és Spányi Béla is aktív közreműködője volt a vállalkozásnak. Styka hosszas előtanulmányokat folytatott Nagyszebenben és környékén, szemtanúkkal beszélgetett, múzeumi tárgyakat vallatott, megismerte a szabadságharcosok ruháit, fegyvereit. A képen a nyugodt, megfontolt hadvezér és a lelkes ifjú költő, ellentétes karakterek. Harci jelenetek, harcba induló kaszás parasztok, a császári hadifoglyok, a csatában elesett, elhagyott ifú hős alakja, a sebesültszállító szekér jelzik a panoráma történelmi sodrását. Mint annyi más nagyméretű vásznat, a nagyszebeni csatát ábrázoló panorámát is szétszabdalták tárolási okokból, egyes részei elkallódtak, szétszóródtak. Hiányzik a Bem hadvezért ábrázoló jelenet, de megmaradt Petőfi lendületes lovasportréja. 1985-ben Tamowban, Bem szülővárosában gyűjtötték össze és állították ki Jan Styka körképének megmaradt részleteit. S most, a Magyar Nemzeti Múzeumban, április '14-éig Magyarországon is megtekintheti a közönség a töredékeiben is nagy hatású művet. (Kádár) Jelenet a csataképből
