Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-14 / 62. szám
1991. március 14., csütörtök A forma régi, a tartalom is... Dal Szerettem volna kölcsönvenni Petőfi Sándor fájdalmasan időszerű márciusi csatakiáltásának a címét: Nemzeti dal. Csakhogy az a szó, nemzeti, mostanára kiárusíttatott. Párban kínálják, mint a választási malacokat: népi-nemzeti. Darab ideig jó árat — voksokat — fizettek érte a frázisok tőzsdéjén. Később, bekerülve a hatalom mámo- rító köreibe, már arra se ügyeltek a dicső urak, van-e visszhangja a lelkekben e' szólamnak, csak mondták, megszokásból: népi-nemzeti, népi-nemzeti. Háromszínű pántlikákkal felcifrázott szó-luftballonokat eregettek az égbe, s a vékony gumihártyára festettek ősi címert, kutyabőrt, kacagányt, kócsag-, daru- és kakastollat. Szegény madarak és baromfiak, errefelé örökké csak fark- tollaikra vadásznak. És mert a sok csinnadratta közben egyre hangosabban korog a gyomrunk, megutáltuk a handabandát, s immár átkozhatjuk, aki ámításunk érdekében szájára vette a szent szavakat, jelképeket. Hallgatom egy régi Illés-kóncert felvételét. Amikor a Nemzeti dal első akkordjaiba csap a gitár, "az arénában felzúg a közönség: Talpra, magyar! Bő évtizeddel korábban még jelentett valamit a fiatalok számára, ha egy könnyűzenei koncerten hazafias dalokkal léptek elő a muzsikusok. Talán még két évvel ezelőtt is. Nem tudom, ma, e feje tetejére állított hazában, milyen a hatás, van-e visszhang, és elhangozhat-e, úgy istenigazából: talpra, magyar! Sorozatos ballépéseik közt is, az új hatalom egyik legnagyobb bűnének tartam, hogy dölyfös sértődöttségükben meg sem kíséreltek valami nemzeti egységet, hazafias érzést erősíteni. Manapság az lenne a legnagyobb hazaszeretet, ha jó tettekhez segítenénk az itt élő tízmillió magyart, hogy tegyünk meg mindent, előrehaladásunk érdekében. Akkor nem kellene szánakozni rajtunk, vagy riadtan nézni kapálózásainkat, a határainkon túl élő, másik ötmillió magyarnak. Amikor egy hatalom hitelét veszti, minden tette mögött valami suskus húzódik. Nem kell hosszas fejtörés, hogy kiderüljön, miért nem március 15-ét szavaztatták állami ünneppé. Miért is lenne az utált hatalmat megdöntő, világtörténelmi nap, a hagyományos „nemzeti ünnep” számunkra a legkiemelkedőbb? Tessék tűrni, ne nagyon emlékezni forradalmakra! Van erő, amely uralkodik felettünk. Magabiztosságot színlelnek, valójában félnek. Érzik, hogy ennyi szenvedést, amit ránkzúdítottak, nehezen visel a nép. Felbőszítheti a tömeget a sunyiság, a dilettáns nagyképűség, jobb tehát kordában tartani a márciusi gondolatokat. Meg az októberieket is. Egyáltalán, minek itt másfajta gondolkozás! Ég óvjon tőle, hogy nálunk is elszabaduljon a pokol! Nem az utcán, a fékevesztett indulatok dühében keW megvívni az emberibb világ feltételeit. Sajnos, a ,,se honnal, bitang ember” utóda, nagy számban, mindig felbukkan, csak a jelmezük változik. És abból se tanul a sok felfújt hólyag, hogy a diktatúrák hiába taktikáznak, mismásolják el az igazságot, mindig elbuknak. De mikor? Milyen áron? Még minden lehetséges. Talán egy belső megtisztulással is jobb belátásra térül a hatalom? Naiv álom. Pedig nem is olyan rég volt, amikor ők sem a friss kiváltságaikba görcsösen kapaszkodó kezeiket festették a címerükbe. Talán van bátorság az arra érdemesekben, hogy orrára koppintson az elvakult kiskirályoknak: coki! Nagy a tét, megeshet, hogy az utolsó lehetőség van kezünkben: most vagy soha! • Andódy Tibor Egyház és közművelődés A forrna régi, több száz éves, ehhez kétség sem fér. Csak a tartalom lenne új? Vagy az sem? — vetődött fel bennem, amikor egy köz- művelődési kiadványban azt olvastam, hogy nemrégiben a mezőberényi 1. számú evangélikus egyházközség közművelődési célú pályázat útján nyert támogatást. A részletekről Csepregi Zsuzsanna lelkész világosított fel. Elmondotta, hogy az Országos Közművelődési Alap tavaly hirdetett pályázatot már meglévő közösségek számára. A kiírás úgy szólt, hogy akik vállalkoznak arra, hogy új közművelődési formákat hívnak életre, ehhez a munkához az alaptól anyagi támogatást kaphatnak. — Az egyház és a közművelődés nem áll távol egymástól — kezdte erről a lelkésznő. — Még emlékszem, édesapám, aki szintén lelkész volt, a falu értelmiségi életében aktív szerepet játszott. Csak az utóbbi évtizedekben szakadt el egymástól az egyház és a közélet. — Valójában tehát nem áll távol egymástól a hitoktatás és a közművelődés, de vajon a két tevékenységre ugyanazok járnak-e? — Többnyire igen, de meg kell jegyeznem, akadnak jó néhányan, akik más fórumok számára elérhetetlenek, akik csak a mi rendezvényeinken vesznek részt, legyen az egyházközségi vagy köz- művelődési. — Mondja el kérem, milyen közművelődési tevékenységeket folytatnak! Ez a csigatészta ajándékba készül. A mezőberényi nőegylet a szociális otthon lakóinak szánja... • Fotó: Fazekas Ferano — Kezdeném azzal, hogy minden ünnepélyes alkalommal könyvet ajándékozunk a gyerekeknek. Talán ezzel is hozzájárulunk, hogy megtanulják azt megbecsülni. Aztán itt van a német csoportunk. Egy középiskolás kislány oktatja a nyelvet körülbelül húsz gyereknek. Ennek az az előzménye, hogy egy német csoporttal van kapcsolatunk, ök is voltak itt, mi is jártunk már náluk. Barátságok szövődtek, sokan leveleznek egymással, mindehhez elengedhetetlen a nyelvtudás. — A Közművelődési Alaptól kapott pénzt mire költötték? — Vettünk egy színes televíziót és egy videót. Egyrészt a saját filmjeinket vetíthetjük így le, másrészt gyakran előfordul, hogy a gyerekek bejönnek egy-egy kazettával és kémek, Zsuzsa néni, nézzük meg... — Azért nemcsak a hittanórán levetíthető film van forgalomban... — Ez igaz. Pornót nem hoznak, ezt mindannyian ér. zik, hogy nem való. A többivel, akciófilmekkel például az a helyzet, hogy sokkal jobb, ha együtt megnézzük, ha utána megbeszéljük, felhívjuk a figyelmet a negatív hatásokra... — A felnőttek számára van-e valamilyen hasonló, közművelődési tevékenység? — A nőegylet például határeset. A gyülekezetünk tagjai szervezték újjá, hiszen évtizedekkel ezelőtt működött ilyen. Hogy mit csinálnak? Oltárterítőt hímeztek, ajándékot készítenek a konfirmálóknak. De most például itt az egyik teremben tésztát gyúrnak, amit ajándékba szánnak a szociális otthon lakóinak. A házitésztának egyébként nagy keletje van a piacon is, ebből van egy kis bevételük, amiből közös programot készíthetnek... k. k. Kezdődjék a játék! Mától: Budapesti Tavaszi Fesztivál Fesztiválnak pedig lennie kell! Mint az élet sok más területe, a kultúra is — enyhén szólva! — halódik. E szomorú agónia korában, egy ideig kétséges volt, hogy idén megrendezik-e a méltán híres Budapesti Tavaszi Fesztivált. Éveken át világhírű művészek randevúztak nálunk, s néha azt hihettük, hogy részesei vagyunk a bolygónkon átívelő szellemi áramköröknek. Mérhetetlen kár lett volna, ha bezárulnak a fesztivál kapui. — Az elmúlt év középső harmadában vált bizonyossá, hogy sok kétséget legyűrve, mégis lesz az idén Budapesti Tavaszi Fesztivál — mondja György Gábor, a rendezvény sajtófőnöke. — A magyar művészek eltökéltségén és az idegenforgalom áldozatvállalásán múlott, hogy nem ér véget a márciusi seregszemlék sora. Űj „csapattál”, friss szemlélettel alakítottuk az idei programokat. A korábbi évek tíz napjai helyett idén 18 napon át, március 14-től március 31-ig tartanak a rendezvények, kevesebb az átfedés, „szellősebb” a program. A fesztiválok seregszemléje kíván lenni az idei tavasz, hiszen az antik zene, korhű előadásban, az egyházi zenei sorozat és a világ különböző hangversenyein nyertes művészek fellépés-sorozata, vagy a magyar táncpanoráma, a kamaraszínházi találkozó és a holland színházi napok, ia- lamennyien önmagukban is felépített rendezvények, s ezek sora adja az idei fesztivál gerincét. Kiegészítve olyan hagyományos rendezvénnyel, mint például az Utazás 1991. idegenforgalmi kiállítás, és megfűszerezve egy gasztronómiai sorozattal, ahol az ország legjobb vendéglői különlegességekkel várják az ínyenceket. Nagy nevek, például Marton Éva és Jean-Pierre Rámpái, találkoznak a jövő ígéreteivel, akik talán egykor úgy emlékeznek majd pályájuk kezdetére, hogy ,1,991-ben, Budapesten volt az első, nemzetközi sikerem”. Nem múlhat e] a fesztivál Markó Iván nevével jelzett Győri Balett fellépése nélkül: idén Az élet peremén című produkciójukat láthatja a közönség. Magyar menyegző címmel látványos folkműsor lesz a Budapest Sportcsarnokban, ahol 300 hazai és határainkon túl élő táncos lép színre. A jazz ■ rajongói számára különleges csemegének ígérkezik Szak- csi Lakatos Béla és barátai fellépése. A rock- és popzene ügyeletes pápái népes csapatokkal örvendeztetik táboraikat: az Edda Művek produkciójától a Szandikoncertig bőséges a kínálat. Érdemes átböngészni a feszti váli ajánlatot, hiszen a színházi bemutatóktól a képzőművészeti kiállításokig mindenki találhat magának kedvére vallót. — Jófajta befektetés egy ilyen fesztivál — mondja György Gábor. — A szponzorok — a nagy szállodai vállalatok és utazási irodák — megtalálják számításaikat, hiszen a kora tavaszi időszak nem lesz idegenforgalmi holtidény. S a minőségi turizmus megerősítése most mindennél fontosabb, hiszen aki úgy jön hozzánk, hogy Magyarország a kultúra fellegvára, és aki élményekkel gazdagodva távozik, ae bizonyosan öregbíti jó hírünket. És természetesen szeretettel várjuk a hazai közönséget is, remélve, hogy a fesztiváli napokon honfitársaink is a sokat emlegetett „Európában” érezhetik magukat. A. T. Pályázati felhívás! A BÉKÉS MEGYEI MUNKAÜGYI KÖZPONT pályázatot hirdet iskolarendszeren kívüli szakmai oktatást szervező intézmények részére, munkaviszonyban, nem álló, pályakezdő fiatalok foglalkoztatását elősegítő, szakképesítést nyújtó, intenzív (napi 8 órás) szakmai oktatások szervezésére. A pályázónak vállalnia kell a képzés teljes lebonyolítását, a tanfolyam lebonyolításához szükséges személyi és tárgyi • feltételek biztosítását, a vizsgáztatást, a képesítést igazoló bizonyítvány (oklevél) kiállítását. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott átképzőtanfolyam — elvégzése után kiállított képesítési bizonyítvány megnevezését — időtartamát (maximum 12 hónap) —. óratervet (elméleti tantárgyak megnevezését, óraszámát, a szakmai gyakorlat időtartamát) * — tematikát — tananyag megjelölését — a tanfolyamra jelentkezés feltételét (8 általános, érettségizett) — a felvehető létszámot — a költségvetést, az 5/1989. (I. 15.) PM sz. rendelet alapján — a vizsgáztatási jogkört (fénymásolatát). A pályázatok elbírálásánál elsődleges szempont az, hogy a felajánlott szakképesítés megszerzése után mennyire biztosított a végzettek elhelyezkedése. A pályázatot elnyerő szervező intézménnyel a Megyei Munkaügyi Központ szerződést iköt, a képzési költséget a Foglalkoztatási Alapból megtéríti, a tanfolyami hallgatókat biztosítja. A pályázatokat 1991. április 5-ig kell benyújtani az alábbi címre: BÉKÉS MEGYEI MUNKAÜGYI KÖZPONT, 5600 BÉKÉSCSABA, LUTHER UTCA 5. SZÁM. A pályázattal kapcsolatban bővebb felvilágosítást ad Tamásné Lehoczki Aranka osztályvezető és Kiss Sándomé főelőadó. TELEFON: 24-177.
