Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT POLITIKAI NAPILAP 1991. FEBRUÁR 6., SZERDA Ara: 5,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM J Napirend előtti indulatok — Hosszú, de tartalmas vita — Szöges ellentétek Az Országgyűlés folytatta munkáját Indulatos szóváltással kezdte keddi munkáját az Országgyűlés plenáris ülése. A napirend szerinti kár­pótlási törvény tárgyalásának folytatása előtt Csutka Ist~ van (MDF) kért szót. Minta­értékűnek minősítette, s erő­sen kifogásolta azt az esetet, hogy a Rádió pölitikai adá­sának helyettes vezetője, majd a Rádió elnöke párt­semlegességre, illetve egy ré­gi hatályos rendeletre hivat­kozva — miszerint a Rádió­nak jogában áll megtagadni a szellemétől idegen hirdeté­seket — visszautasította a Magyar Fórum című lap fi­zetett hirdetésének egy mon­datát. Pontosabban a követ­kezőket: „Egy lap, amelyet nem volt kommunisták szer­kesztenek”. Ezt az eljárást a demokrácia és a jogállami­ság nevében éles szavakkal illette. Kijelentette, hogy a múlt rendszer urad továbbra is rettegésben tartják az em­bereket, s úgy vélte, az Or­szággyűlésnek el kelt végre döntenie: ki mellett is áll. Hangoztatta továbbá: ha gá­Általános vita Szabad György a vitát le­zárva bejelentette: a pulpi­tusról saját személyiét nem kívánja megvédeni, a T. Ház pedig lásson hozzá a kárpót­lási törvényjavaslat általános vitájához. Megkezdve az érdemi munkát, a törvény javaslat vi­tájában elsőként Kupa Mi­hály pénzügyminiszter kért szót, s adatokkal egészítette ki a hétfőn elhangzottakat. Kiemelte: figyelembe véve hazánk adósságait, a pénz­ügyi hiányokat, az inflációs hatásokat és a lakosság le­terhelését, csak olyjan kár­pótlási megoldást tart elfo­gadhatónak, amely — füg­getlenül a politikai szem­pontoktól és a jogosultak kö­rétől — nem haladja meg a 70-90 milliárd forintot. Ki­tért arra a felfogásra, hogy tekintsék ezt a mostani tör­vényjavaslatot első ütemnek. — Szakmai tisztességem nem engedi meg, hogy azzal Al­tassam Önöket: a kővetkező ütemre az elkövetkezendő egy-két évben szabad forrá­sunk lesz. Tehát a jelenle­gi összegen belül kell kon­szenzusra jutni. A képviselőcsoportok má­sodik vezérszónokaival foly­tatódott ezt követően a kár­pótlási törvény általános vi­tája. Szabó Iván (MDF) a vitá­ban eddig elhangzott párt- véleményekre reagált. A be­terjesztett törvényjavaslat­tal kapcsolatban egy szójá­tékot megemlítve kifejtette: ha a kárpótlási törvény igaz­ságos, akkor nem jogszerű, ha jogszerű, akkor pedig nem igazságos. Ezt követően arra mutatott rá, hogy a kárpót­lási törvényt egy új társadal­mi szerződésként kell érté­tat szabnak a kommunisták jelenlegi orgazdaságának, lé­péseiket a nagy tömegek is támogatni fogják. Elszabadultak az indula­tok, amikor az ezután szót kérő Eörsi Mátyás (SZDSZ) képviselőtől az elnöklő Sza­bad György megkérdezte: személyes megtámadtatás cí­mén kíván-e szólni? A sza­baddemokrata honatya elő­ször is otrombának minősí­tette a házelnök felvetését. Majd aggályosnak nevezte, hogy a Csurkáéhoz hasónlió típusú politikai és reklám­ízű felszólalások a Parla­mentben egyáltalán elhan­gozhatnak. A vitába bekap­csolódó Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője kiált a ház­elnök mellett, kérve, figyel­meztesse Eörsi Mátyást hang­neméért. Majd Pozsgay Imre (független) is felháborodásá­nak adott hangot Eörsi Má­tyás őt és a ház elnökét ért észrevételei miatt, mert sze­rinte ezzel a szabaddemok­rata képviselő lehetetlenné teszi a további érdemi mun­kát. kelni, amelyet a népképvise­let szervez, az Országgyűlés köt meg. Csak akkor lehet elindítani a XXI. század ma­gyar társadalmát, ha létre­jön ez a szerződés. Torgyán József (FKgP) csak egyedi álláspontot kép­viselt a hétfői Vitában Sza­bó Iván szerint, mert szél­sőséges véleményével re­ménytelenné teszi a kártérí­tést. Nem áll meg Torgyán Józsefnek az a hasonlata sem, hogy „a tolvajtól keli visszavenni a földet”, hiszen hol a tolvaj? Az MDF-kép- viselő rámutatott, hogy az állam nem orgazda volt, ha­nem az ország fogyasztotta efli a szétosztott, elvett java­kat. Tardos Márton (SZDSZ) pártja második vezérszóno­kaként hangsúlyozta, hogy a gazdasági rendszerváltásra még mindig nem került sor Két alapvető kérdés megol­dását tartotta fontosnak: kit akarunk kárpótolni, illetve ezt a kárpótlást hogyan le-* hét a privatizáció csatorná­jába terelni. A szabadde­mokraták azt várták, hogy a kormány az első 100 napban törvényt terjeszt elő a pri­vatizáció alapvető kérdései­ről, sajnálattal állapítják meg hogy ez nem történt meg, és még a kárpótlási tör­vénytervezet vitájának meg­kezdése előtt sem aüakult ki konszenzus a kormánykoalí­ció pártjai között. Tardos /Márton szerint olyan privatizációra van szükség, amelynek fontos résztvevője minden magyar állampolgár és az általuk lét­rehozott intézmények. Az SZDSZ rendkívül fontosnak tartja a belföldi kereslet megteremtését. A magyar tu­lajdonosok kezébe ennek a vagyonnak körülbelül 70 szá­zalékának kellene kerülnie. Annak a meggyőződésének ' adott hangot, hogy a magyar föld leértékelődött, és hogy a megcélzott közös piaci tag­ság — minden más előnye mellett — számos hátránnyal is fog járni a magyar me­zőgazdaság számára. Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka nem kisebb feladatra vállal­kozott, minthogy „elsimítsa azokat a göröngyöket”, ame­lyek a kárpótlási törvény megalkotásához a konszen­zus útjában állnak. Nehezményezte, hogy a vitában azonos élvet és kár­Mit szól az állampolgár? A délelőtti vita egyértelműen bizonyította, bogy a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos pártvélemények meglehetősen távol áll­nak egymástól. A különböző álláspontok közül kiemelkedett az SZDSZ egyik javaslata, mely szerint minden magyar állampol­gár egységesen 20 ezer forint részjegyet kapjon. — A vasárnap esti frakcióülésünkön megegyeztünk abban — kezdi megyénk SZDSZ-képviselői közül Futaki Géza —, bogy az elmúlt 40 év alatt mindenkit ért kisebb-nagyobb sérelem. Ezért javasoltuk a fejenkénti 20 ezer forintos részjegyet, ame­lyet az állami vagyonból nevesítenének. Én azt mondtam, te­kintsük úgy, mintha mindannyian egy büntetőtáborban rabos­kodtunk volna, mindenki az életkora alapján kapjon kárpót­lást, évenként ezer, maximum 40 ezer forintot. Javasoltam azt is, hogy a kárpótlási jegyhez — s ezzel a frakció is egyet­értett —, járuljon értékmegőrző kamat, amelyet tőkésítenének. Ezzel elkerülhető lenne, hogy jóval az értékén alul adjanak túl rajta a tulajdonosok. A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a kormány előterjesztése nem illeszkedik a hosszú távú elképzelésekbe. A privatizáció nem tud felgyorsulni, ezzel együtt a gazdaság lendületet venni. A szabad demokraták — látva, hogy előterjesztésüktől a töb­bi párt képviselői idegenkednek — nyomatékot kívánnak adni koncepciójukhoz, segítségül híva a legilletékesebbeket, a vá­lasztópolgárokat. — Frakciónk hétfőn elhangzott véleményét sokszorosítottuk — kapcsolódott a beszélgetésbe Kádár Péter —, s a helyi SZDSZ- szervezetek gondoskodnak róla, hogy koncepciónk szórólap formájában eljusson a választókhoz. Ok, ha egyet értenek el­képzeléseinkkel, megerősíthetik a kormánynak, vagy a Parla­mentnek megküldött levelezőlapon, talán ezzel késztethetjük a kormányt arra, javaslatunkat építse be a törvénytervezetbe. Ez a megoldás az egyedüli, amellyel tompithatók az amúgy is je­lentős társadalmi feszültségek. Irányában is új az indítvány, ugyanis a leghatározottabban elindulhatnánk a privatizáció felé. I» E. pótlási módot javasoltak az alapvetően eltérő tulajdon­ságú vagyonokra. A föld kü­lön elbírálást érdemel, és ezzel kapcsolatban emlékez­tetett arra, hogy Magyaror­szágon az ingatlantulajdo­nokra vonatkozóan rendkí­vül megbízható adatok áll­nak rendelkezésre. A továb­biakban arra biztatta koalí­ciós partnerét, az MDF-et, hogy ne taktikázzanak to­vább, álljanak elő az általuk javasolt igazi megoldási le­hetőséggel. Sajnálta, hogy az SZDSZ nem fejtette ki rész­letesen véleményét a föld­ről. Egyetértett az MSZP azon véleményével, hogy a termőföld kivételével a vég­leges kártalanításra egy má­sodik menetben kerüljön sor. Hiányzik ugyanis a tényleges kárigény előzetes felmérése. Gondolati anar­chiaként minősítette a KDNP véleményét a föld­kérdésben, A Fideszt pedig arra intette, hogy nem le­het a tagadás szelleméből él­ni, konstruktív javaslatot szükséges kimunkálni. A kisgazdapárti szónok szavait követően Orbán Vik­tor kért szót, leszögezve: a Fidesz az összes morális ér­vet végiggondolta, amikor kialakította álláspontját a kárpótlási törvényjavaslat­ról.' A frakcióvezető Oláh Sándor szavaira reagálva, úgy fogalmazott: nem tűrik, hogy nézetüket morális szempontból bárki is két­ségbe vonja. Egyébiránt pe­dig a Fidesz tagjai eleik ré­vén éppoly érintettek a ren­dezésben, mint a kisgazdáik — tette hozzá. Oláh Sándor ezt a véle­ményt azzal utasította visz- sza, hogy a Fidesz soraiban a „makkal átenodás” reflexe, érzékelhető, mert úgy vélik, megcsillant számukra a kormányzati szerep lehető­sége. A frakciók vezérszónokai sorában ezután Katona Béla ismertette az MSZP állás­pontját. Mint mondta, a szo­cialisták támogatták, hogy e kérdés mielőbb a plénum elé kerüljön, a beterjesztett törvényjavaslatot azonban sem tartalmában, sem szín­vonalában nem tartják elfo­gadhatónak. A tervezet poli­tikailag átgondolatlan, köz- gazdasági szempontból pedig megalapozatlan. Nézete sze­rint a kárpótlási ügyeket véglegesen kellene rendez­ni. Félő, hogy a javaslatban szereplő homályos utalások továbbra is távoltartják a külföldi tőkét a magyaror­szági beruházásoktól. A szo­cialista frakció úgy véli, hogy a kárpótlás alapvetően erkölcsi jellegű, és csak részű leges lehet, nem idézhet elő újabb igazságtalanságokat. A kárpótlási jegyek beve­zetését bírálva Katona Béla annak a véleményének adott hangot, hogy azok komoly esélyt adnak a spekulációra. Glattfelder Béla (Fidesz) a (Folytatás a 2. oldalon) Megyénk országgyűlési képviselői közül többen — Csurka István, Deme Zoltán, dr. Futaki Géza, dr. Kádár Péter, Mar­kó István, Pásztor Gyula, dr. Pelcsinszki Bolcszláv, Szokolay Zoltán, Varga Zoltán, dr. Zsíros Géza — a napokban Buda­pesten a Parlamentben találkoztak a Népújság Kft. osztrák képviselőivel, illetve szerkesztőségünk vezetőivel, akikkel eszmecserét folytattak. Találkozó a képviselőkkel Nincs tolongás a Békéscsabai Univerzál Áruházban sem Fotó: Kovács Erzsébet Téli vásár van, de... Egyre kevesebb vásárló így déltájban vevő csak elvétve akad a Békéscsabai Centrum Áruházban. Csupán a cipőosztályon van némi élet, főképp azok előtt a pol­cok előtt, ahol jókora szá­mokkal hirdetik: az itt so­rakozó lábbelik 30-40 szá­zalékkal olcsóbban kaphatók. Fiatalasszony böngész a gye­rekcsizmák között, de nem találja a megfelelő méretet. — Kamaszgyereknek szinte lehetetlen olcsó cipőt kapni! — legyint lemondóan és to­vábbáll. Pedig manapság csöppet sem mindegy, hogy mennyi­ért vásároljuk meg magunk és családunk ruhanemű­szükségletét. Nagyon megné­zi mindenki, mire költi a háztartási költségvetés egyre apadó hányadát, melyből öl­tözködésünket kell megolda­nunk. Hogy ez a pénz nap­ról napra kevesebb, azt töb­bek közt az is bizonyítja: egyre csökken az érdeklődés az olyasfajta kereskedelmi akciók iránt, mint például a téli vásár. Míg pár éve ilyen­tájt a nagyobb áruházak alig bírták a rohamot, s a vá­sárlók nemegyszer összevesz­tek egy-egy jobb pulóveren, kabáton, vagy csizmán, az idén leginkább úgy jellemez­hetjük a téli vásár idősza­kát: a ruházati üzletek nem, vagy alig nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint más időszakokban. De nézzünk pár példát: (Folytatás a 3. oldalon) Lépéshátrányban a minőség Legtöbb panasz a cipőkre és a felsőruházati termékekre érkezett A kereskedelmi Minőségel­lenőrző Intézet az elmúlt fél­évben csaknem 8000 új hazai terméket és import mintát vizsgált meg a gyártók és a kereskedelmi vállalatok meg­bízásából, 23 százalékkal többet, mint egy évvel ko­rábban. A vizsgálatok alapján meg­állapították, hogy a forga­lomba hozatal feltételeinek csak a termékek 59 százalé­ka felel meg minden tekin­tetben, a minták 32 százalé­kát a vállalatok csak bizo­nyos feltételek teljesítése után értékesíthették. Főként az import élelmiszereknél ta­pasztalták — az esetek há­romnegyed részében —, hogy hiányoznak a magyar nyelvű tájékoztatók, feliratok, hasz­nálati útmutatók. Emiatt az egyébként minőségileg kifo­gástalan import élelmiszerek 75, a ruházati cikkek. 16, az iparcikkek 24 százalékánál az árusítást csak a magyar nyelvű felirat, kezelési jel5- képsor, használati útmutató’ pótlása után engedélyezték. Rendeltetési céljára, azaz a forgalomba hozatalra alkal­matlannak a termékek 9 szá­zaléka bizonyult. A már forgalomban levő áruk minőségét Budapesten és vidéken összeszen 1036 boltban, raktárban, vendég­látóhelyen és Tüzép-teflepen ellenőrizték a Kermi szak­emberei. Különféle minőségi hibák miatt 313 esetben kelt­teti intézkedniük, a készle­teket leértékeltetni, vagy sú­lyosabb esetben kivonatni a (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom