Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
Európa szívében Az infrastruktúra hiánya ellenére Körösladány mellett döntött a Henkel-Austria Bulgáriában: csakleváért... A bolgár kormány április 1 -jétől megszünteti az ország területén az áruk és szolgáltatások nem levában történő adásvételét. Lengyelországhoz hasonlóan Bulgáriában is bezárásra ítélték így a kemény valutáért árusító üzleteket. Április 1. után csak a határállomásokon, a repülőtereken és a nemzetközi kikötőkben működhetnek nem leváért árusító üzletek. Bulgáriában rohamosan veszít értékéből a nemzeti fizetőeszköz. Az áruhiány, a leva többszöri leértékelése, a hatalmas méretű infláció, a több száz százalékos áremelkedések miatt ma már nem egy üzletben csak dollárért árusítanak bolgár termékeket. Hatalmas méreteket öltött a valutázás, a kormány szakértőinek becslései szerint mintegy 1-2 milliárd dollár értékű konvertibilis valutával rendelkezik a lakosság, miközben az ország már csaknem 1 éve nem tudja törleszteni 11 milliárd dolláros külföldi adósságát, s a valutatartalékok már tavaly tavasszal 200 millió dollárra csökkentek. Egyelőre nem világos, hogy biztosítják majd a leva árufedezetét, hiszen manapság a műszaki cikkektől a háztartási felszereléseken keresztül a WC-papírig mindent csak dollárért lehet kapni Bulgáriában. —A mai hitelsziíkös időkben, a már-már elviselhetetlenül magas kamatlábak mellett a kö- rösladányi Metakémia számára a külföldi tőkés partnerrel kötött szerződés, a vegyesvállalat létrehozása már önmagában is garanciát jelenthet a túlélésre. Nyilvánvaló azonban, hogy a Henkel—Austria a távlatokat illetően lényegesen nagyobb terveket dédelget. Vajon a Métákénál mint 49 százalékban tulajdonostul milyen előnyöket remél? — kérdeztük Nyerges Lászlót, a társaság ügyvezető igazgatóját. Kétszeres árbevétel — A szeptember elsejével induló közös vállalkozás a Metakémia számára elsősorban mennyiségi növekedést jelent, hiszen több mint kétszeresére nő az árbevételünk, a korábbi 270 millióról 600 millióra. — Megduplázni ma egy cég árbevételét még akkor sem egyszerű dolog, ha vegyes vállalatként működik és egy erős tőkéspartner áll mellette. Tudniillik a mennyiségi növekedés legnagyobb korlátja ma Magyarországon az alacsony fizetőképes kereslet, s a külföldi piacok sem jelentenek határtalan lehetőséget. — Termékeink, bár nem a legalacsonyabb árfekvésűek, mégis keresettek a hazai üzletekben. Ez elsősorban a kiváló minőségnek, az áru esztétikus megjelenésének és nem utolsó sorban hazai piacpolitikánknak, eredményes reklámmunkánknak köszönhető. Ezért egy percig sem jelentett gondot a nagyobb mennyiségű termék értékesítése. A mosogató- és öblítőszerekből, a különböző cipőpasztákból és egyéb termékeinkből végre ki tudjuk elégíteni a hazai kereskedelem igényeit. Exportunk egyébként mindössze 10—15 százalék. Ausztriába, Spanyolországba, Hollandiába és az ÚSA-ba szállítunk, főleg cipőápolószereket. A sokkal nagyobb termelést új töltőgépsorok és a flakongyártó gépek bővítésével tudja a kft. megvalósítani. Egyelőre az Ausztriából beszállított eszközök nem a legkorszerűbb technológiát képviselik, azonban addig, amíg a magyar piac meghódítása a fő cél, vélhetően kifizetődőbb használt, félig automatizált gépekkel dolgozni. Werner Rosenberg úr, a Henkel—Metakémia osztrák ügyvezető igazgatója a Henkel— Austria magyarországi céljairól tömören a következőket fogalmazza meg: — Valamennyi Henkel-ter- mékkel szeretnénk megjelenni a magyar piacon. Rövid időn belül a termékskálánk teljes palettáját tudjuk kínálni. Magyarország számunkra mint piac már most realitás, hiszen a volt szocialista országok közül itt a legmagasabb az életszínvonal, s néhány éven belül a lakosság ugyanúgy igényli a korszerű, színvonalas termékeinket, mint bármelyik más nyugati állampolgár. Stabil házasság — Szándékukban áll-e a szomszédos kelet-európai országokba kilépni a Henkel— Metakémia termékeivel? — Itt tulajdonképpen két olyan partner lépett házasságra, akik igen erősek ugyanazon termék gyártásában. Konkrétan a cipőápolószerekre gondolok. A Henkel—Austria és a Metakémia szövetkezet tapasztalatainak, s szellemi és anyagi tőkeerejének ötvözése a cipőápolószerek gyártásában egy olyan erős házasság, amely az európai piacokat illetően is meghatározó. Egyébként a közeljövőben újabb Henkel-termékeket kezdünk el gyártani, például ablak- tisztító és bútorápoló szereket. Középtávon arra számítunk, hogy a magyar piac igényei szélesebb skálán mozognak majd, s jelentősen megnő a speciális, például a gyapjúmosó szerek iránti igény. — Hosszú távon tehát szeretnék Európát meghódítani a cipőpasztával, a magyar fogyasztókat a Henkel—Austria összes termékeivel... — És természetesen a környező kelet-európai országokat is. De csak akkor tudunk lépni Románia, Bulgária, Szovjetunió felé, ha a lakosság életszínvonala lényegesen javul, s a kozmetikumok, tisztítószerek iránti tömeges igény realitás lesz. Drága import — Körösladány, mint nagyközség legfeljebb Békés megyében ismert. A település közgazdasági környezete nem a legkedvezőbb. Az infrastruktúra meglehetősen hiányos. Miért választotta mégis ezt a magyar céget a Henkel—Austria? — Ha elővesszük a térképet, akkor láthatjuk, hogy Körösladány „Európa szíve”. Stratégiailag számunkra, függetlenül az elmaradott infrastruktúrától Körösladány kedvező fekvésű. Ugyanakkor az is tény, hogy a 4 éves kooperációs kapcsolat során megismertük egymás munkáját, tudtuk, hogy itt olyan munkaerőt találunk, amelyik megfelel a mi követelmény- rendszerünknek is. —A Henkel—Austria számára az Ön által említett munkaerő vélhetően lényegesen olcsóbb, mint Ausztriában. Egyáltalán, a termékek előállítása M agyarHenkel—Metakémia cipőpasztáival az európai piacot szeretné meghódítani Fotó: Gál Edit Rosenberg úr az infláció ellenére is optimista országon mennyivel olcsóbb, mint Ausztriában ? — Először is tisztázzuk az önköltség fogalmát. Én ugyjanis csak a közvetlen költségeikről beszélek, tehát az anyag- és bérköltségről. E tekintetben azj önköltségi árak nem alacsonyabbak, mint Ausztriában. Tudniillik az alapanyagot importból kell beszerezni, s ez olyan drága, hogy a relatíve alacsonyabb munkabérek sem kompenzálják az importra fordítandó többlet- kiadást. De ha a ma még jelentős vámok csökkennek egy társult közöspiaci tagság esetén, akkor már van mit keresni ezen a területen is. — Véleménye szerint vannak-e kiugróan magas költség- tételek a magyar termelésben? — Például az energiafelhasználás hatékonysága. Óriásiak a veszteségek a gyártás folyamán. Éppen most szereztem egy ilyen jellegű tapasztalatot Körösla- dányban. Átadtunk egy beruházást, ahol a csövek szigetelése véleményem szerint nem volt szigetelés, ám a magyar Szakemberek elmagyarázták, tiogy itt csak ilyen létezik. Ezen a területen van tehát még dolgunk bőven. — A hazai gazdaság piost éppen mélyponton van, de fannak olyan vélemények is, miszerint tovább rohanunk a fsöd felé. A vágtató infláció nemikedvez az új vállalkozásoknak lsem, s a külföldiek legtöbbje ma bizonytalan. Ön hogyan lába a jövőnket, egy általán a Henkel— Austria több mint 100 m\lliós befektetésének stabilitását j — Egy bizonyos, ha valaki egy ilyen horderejű vállalkozásba kezd, akkor az apró részletekkel is célszerű foglalkozni a nagy horderejű dolgokon túlmenően. Lépésről lépésre megvalósítani a kidolgozott kojikrét terveket, s egy olyan csapattal, mint amilyen Körösladányban összejött, ez egyáltalán nem nehéz dolog. Az inflációval kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a Nyugat is átjélt, s nem is egyszer ilyen ínséges időket. Ki lehet bírni, s minden lefelé ívelő szakasz után jön a kilábalás. Ez nálunk Ausztriában is így történt, Magyarországon is sikerülnie kell a gazdasági váltásnak. — Ha azt mondjuk, hogy ma Magyarország a legpesszimistább országok egyike, akkor az Ön optimizmusa igen-igen ?liit a közhangulattól. — Lehet, hogy így van de e nélkül még akkor sincs siker, ha egyébként az természetes lenne. Rákóczi Gabriella Országos textilipari verseny Három békéscsabai győztes __________________1991. február 28., csütörtök ^ A Munkaügyi Minisztérium a textiles szakmunkástanulók közül az idén a kötőipari konfekciósok számára hirdetett meg országos versenyt, amelynek ezúttal Békéscsaba adott otthont. Még javában folyt a február 25.-én és 26-án megtartott erőpróba kiértékelése, amikor a zsűrizésben résztvevő Vadnai Szabolcsúét, a Munkaügyi Minisztérium szakképzési főosztályának vezetőjét néhány percre elszakítottuk az értékelők táborától. — Vajon miért döntött úgy a minisztérium, hogy ezúttal Békéscsabán rendezik meg a Szakma Kiváló Tanulója versenyt? — Egyrészt azért, mert a Békéscsabai Textilipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola fogadókész volt egy ilyen verseny lebonyolítására, ami manapság nem utolsó szempont — .válaszolta a főosztályvezető. Problémamentesnek ígérkezett a tanműhely és a szálláshely kérdése is. Végül pedig az itt folyó szakmai munkát említeném, ami szintén ezt a választást sugallta számunkra. — Mosonmagyaróvártól Szegedig 23 harmadikos szakmunkástanuló versenyzett itt a szakma legjobbja címért. Tulajdonképpen mi volt a feladatuk? — Hétfőn egy pamutanyagból készült, előre kiszabott szabadidő ruhát kellett négy órán belül megvarrniuk. Ez nyolcuknak sikerült. Kedden egy elméleti feladatsort oldottak meg. Itt azt tapasztaltuk, hogy szinte valamennyien a szakrajz elkészítésével, illetve a szakszámításokkal bajlódtak a legtöbbet. — Miben áll egy ilyen országos verseny jelentősége? — A szakma legjobbjai mentesülnek a szakmunkásvizsga letétele alól. A tanulóknak nyilván ez a fő tét. Számunkra pedig az, hogy ilyenkor röntgen alá kerül egy szakma. Meglátjuk az érdemeket, de a hibákat is, amin javítanunk kell. Beszélgetésünkön részt vett Keleti Tamás, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is. Tőle azt kérdeztük, vajon van-e jövője a textiliparnak, azaz szükség lesz-e az itt végzettek munkájára? — A világon mindenütt szeretnek szépen öltözködni az emberek, a fejlettebb országokban pedig közismert a divat gyakori változása — mondta —, ezért ezeken a helyeken sehol sem kérdőjeleződik meg a textilipar fontossága. Ha Magyarországon normális piacgazdaság lesz — és reméljük az lesz —, nálunk is egyre több szakember kell majd ezen a területen. — Talán hallotta, hogy a békéscsabai textilipari iskola elég sok harcot vívott már az elismerésért. Mi a véleménye ennek az iskolának a fennmaradásáról? — Egy iskolának manapság már nemcsak a nyolcadikból kimaradt gyerekek elhelyezése a feladata. Annál többet ér egy oktatási intézmény, minél jobban alkalmazkodik a régió munkaerő igényeihez. Gondolok itt az át- és továbbképzésre, a felnőttoktatásra és így tovább. Úgy tűnik, az itteni tantestület nyitott az ilyesmire. Ezt semmiképp sem szabad veszni hagyni. Úgy is mondhatnám, hogy mindazok, akik ezt nem látják be: vagy tájékozatlanok, vagy rosszindulatúak... Beszélgetésünk közben megszületett a verseny eredménye is, amelyet ünnepélyes keretek között hirdettek ki a textilipari iskola nagytermében. Észerint a kötőipari konfekciós szakmában az idén hat tanuló mentesül a szakmunkásvizsga letétele alól: Blaskó Irén (Budapest), Rózsa Julianna (Vác), Tesedán Ibolya (Békéscsaba), Szilágyi Mária (Mosonmagyaróvár), Csiffári Agnes (Békéscsaba) és Rábai Hajnalka (Békéscsaba). Hatból három békéscsabai, nem is rossz arány! M. M. A gyakorlati versenyen a legnehezebb a gallérkészítés és a csíkos betét bevarrása volt. Képünkön: Huszárik Szilvia, a gyulai 613- as számú szakmunkásképző tanulója. Fotó: Gál Edit Tulajdonképpen egy négyéves, forintokban és schillingekben mérhető kooperációs kapcsolat eredménye, hogy a Henkel—Austria Körösla- dányba, Békés megye alig ismert községébe helyezett el egy jelentős összegű tőkét. A Henkel—Metakémia Korlátolt Felelősségű Társaság 51 százalékban a Henkel—Austria és 49 százalékban a Metakémia tulajdona. A társaságba a Metakémia szövetkezet álló- és forgóeszközeit vitte, míg az osztrák cég a törzstőke 30 százalékát, ötvenegymillió forintot készpénzben biztosított az új vállalkozásnak. I, HilUKLftf
