Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. február 1-, péntek Jl lejetetejére állt a (fél) megye (Folytatás az 1. oldalról) kottnál többen fagycekodtak az udvaron... — Igya meg az, aki kita­lálta ! Szégyellhetné magát az ötlet szülőatyja. Rajtunk az az egy forint nem segít — morog egy fejkendős né­ni, majd átveszi a' nyilatko- ■ zó szerepkört Pappné. — Én nem bánom, ha ingyen ad­ják a tejet, de a 17,50-et saj­nálom érte. A frissen fejt 6o>kkal finomabb, mint a zacskós. Most öt litert vin­nék ... A teherautó mellett transz­parens: Fogyasztóknak olcsó tejet, termelőjének biztos ke­nyeret! A családsegítő köz­pont munkatársai pasztőrö­zött tejet osztanak a ládá­ból. Itt találkozunk a tejde­monstráció orosházi koordi­nátorával, Petrányi Imrével. A tömeg láttán mi mást kér­dezhetnénk tőle: — Számítottak ekkora ér­deklődésre? — Bevallom őszintén, nem. De örülünk annak, hogy a termelők és a fogyasztókegy véleményen vannak. Gyilán minden rendű és rangú nép a városháza előtt „ott ölte” magát, egy kis tehergépko­csi körül, amelyről didergő, fázós kezű nők osztogatták a félliteres zacskós tejet. Volt, aki szatyorral, kosár­ral hordta az ingyentejet, „legalább egyszer tombolja ki magát a család tejivás­ban”. Mondta is az egyik anyuka, hogy estére csinál madártejet, rizskókot, meg egyéb nyalánkságot, egyszó­val olyat, amihez sok tej kell. A városban a tejde­monstráció főhadiszállása a Munkácsy Tsz háztáji irodá­ja volt, innen indult -városi kőrútjára a menet. Megáll­tak a város .több pontján, a környékbeli hivatalok és há­zak lakóinak nem kis örö­mére. Jellemző az egyik, tejért sorban álló megjegyzése: — Lehet, hogy nemsokára nemcsak a tejet, hanem a te­henet is ide hozzák a város­ba a kisgazdák, meg a tée­szek is. Még ez is elképzelhető! Az Ssszeállítást (készítette: Béla Ötté, 'esete Ilona és 1,0- vásg Sándor. Fotó: Gál Edit. Drága jó magyar tejipar! Az agrárágazat rendkívül súlyos helyzetét igazolja a tegnapi tejdemonstráció is. A ter­melők — egyéni gazdák, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — végső elkeseredését jelzi az akció, amely a mezőgazdaság jövőjét ille­tően minden bizonnyal még csak a kezdet. — Felhalmozódtak a készletek! A kelet-eu­rópai, de legfőképp a szovjet piac összeomlott! Nincs piac! Megoldás: csökkenteni kell a ter­melést. Tízezer forintot kap tehenenként az a gazda, aki kivágja állományát — érvel a szak­minisztérium. A termelők viszont a tárcát vá­dolják tehetetlenséggel. A Földművelésügyi Mi­nisztérium próbálja meggyőzni a gazdákat és a gazdálkodókat arról, ha kevesebb volna * tej, mindjárt eltűnnének a gondok. Am a két lél egyre meddőbb vitája, úgy tűnik, még az utcai jelenetekkel sem kerülhet nyugvópontra. Mert, miközben a felek hol a tárgyalóasztal­nál, hol a Parlamentben, hol az utcán csatá­rt» znak, a tejipari vállalatok a színfalak mö­gött összekacsintanak. Van is ok az örömre, hiszen végre nyugtázhatják, menekülési kísér­letük a piacgazdaságban példa nélküli ered­mény. Nekik ez ideig harc nélkül sikerült a jövőt megnyerni. Inflációt, költségtöbbletet, a támogatás csök­kentését most már 30-40 százalékos áremeléssel fizeti számukra a fogyasztó. S azt is sikerült kikény szeríteniük monopolhelyzetüknél fogva, hogy a termelőknek alig-alig keU többletforin­tot fizetni az alapanyagért. Sőt, több hónapos fizetési késedelem sem írható a feldolgozók számlájára. Nyilvánvaló tehát, hogy a terme­lés és a belföldi fogyasztás drasztikus csök­kentése volt a tejipari lobby célja. Bár igaz, hogy a feldolgozó ipar legfőbb érvét, az ár­emelést illetően el kell fogadnunk, hiszen az állami támogatás valóban csökkent. Am közel sem olyan mértékben, mint amit az áremelé­sek tükröznek. A monopolhelyzet, úgy tűnik, továbbra is marad a feldolgozóipari vállalatoknál. A tej­ipar jól eligazodott a mai félpiaci gazdaság útvesztőjében és ügyesen konspirált. Tudni­illik, mire a gazdasági versenykörnyezet kiala­kul Magyarországon, s megjelenhetnek a po­tenciális versenytársak, addigra tejalapanyag­ból lésx hiány. S a biológia törvényszerűségé­ből következően jó ideig attól sem kell tar­taniuk, hogy a termelés ismét felfut. Hiszen legalább újabb három-négy év lépéselőnyben vannak. Kedves tejipar! Lehet, hogy én is hasonló módon gondolkodtam volna! Viszont egy do­logról nem szabad elfeledkezni: az import- szabadságról. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy néhány hónap múlva az olcsóbb és jobb minőségű holland, vagy dán sajtot vásárolják a magyar fogyasztók. S akkor bizony még a kevéske hazai árut sem lehet drágán, eladni a közértekben. S mivel tejtermelésünk színvona­la és mennyisége is jelentősen lecsökken, an­nak sem lesz értelme, hogy „drága” magyar tejiparunkat megvédjük az importversennyel szemben. S akkor önök, tisztelt tejipari válla­latok, mit tudnak tenni? Ügy gondolom, elő­jönnek a függöny mögül, s lehet, hogy végső elkeseredésükben szintén demonstrálnak. De sebaj! Legalább ml, fogyasztók egy ideig tejben, sajtban, vajban fürödhetünk... Per­sze, ha addig nem történik valami nagy csu­da, aminek köszönhetően mégiscsak sikerül megmenteni és versenyképessé tenni a _ tej­ágazatot. Rákóczi Gabriella Szemétből meggazdagodni ? (Folytatás az 1. oldalról) a fóliát szedte ki a tartá­lyokból, s eladta a debrece­ni fóliagyámak újbóli hasz­nosításra. összekötözte a rongyot, a papírt, elvitte a MÉH-be, beváltotta az el­dobált és ép üvegeket, kü­lön rakta a fát, s ezt is ér­tékesítette. A haszon nem maradt el. A vállalkozás napról napra terebélyese­dett. Ma már három telep­helyen 25 ember, korszerű­en felszerelt munkagépekkel válogatja a szemetet. Több konténerszállító kocsi és 6zeméttúró lánctalpas gép szállítja, „kezeli” a szemét­hegyeket. Tíz konténer hul­ladékból ma már csak 3-4 a valóban szemét, a többi mind hasznosítható valamilyen módon. — Több város szeméttele­pén szétnéztem, sőt külföld­re is elmentem tapasztalatot gyűjteni. Ellestem; milyen technikákat alkalmaznak a nálunk fejlettebb országok­ban. Barátaim segítségével magunk készítettünk bálázó­gépet, kialakítottunk olyan tartálykocsit, amely hidrau­likus emelővel függőleges helyzetbe állítható, s így emberi beavatkozás nélkül könnyen lehet tisztítani. Tíz szippantókocsink van, min­degyik nagy teljesítményű, áraink 30-40 százalékkal ol­csóbbak mások tarifáinál. A vállalkozás már kinőtte Békéscsaba határait. Har­minc vállalattal állnak szer­ződéses kapcsolatban, s ügy­félkörük napról napra nö­vekszik. Az utóbbi időben a csatornatisztítás területén fejlesztettek leginkább, olyan nyugatnémet gépet vásárol­tak, amely 500 atmoszféra nyomással képes az utcai csatornáik belső üregeinek mosására és 50 méter hosz- szan ér be a föld alatti csa­tornákba. Náfrádi Zoltánnak egy célja van, versenyben lenni és az elvállalt munkát határidőre, precízen elvégez­ni. — Én soha senkitől nem kértem kölcsön, mindent a magam erejéből értem el. Legfőbb segítőm a felesé­gem, Ágnes, aki a munkák 60 százalékát irányítja. Bol­dog családi életet élünk, két gyermekem, Ágnes és Zol­tán után éppen a harmadig kát várjuk. A több lábon ál­lás híve vagyok. Külföldi partnerek bevonásával ve­gyes vállalat alakításán dol­gozom, szeretném a határa­inkon túli városok gazdálko­dási tapasztalatait és korsze­rű technikáit Békéscsaba szolgálatába állítani — fo­galmazza meg ars poeticáját a vállalkozó. Az élet meghálálta Náfrá­di Zoltán kitartását, aki mindig csak lehetőséget és bizonyítást köt. S úgy lát­szik, a megpróbáltatások nem kikezdték, hanem si­kerhez vezették. Papp János „II szülőföldei jelenti, minden varázsával” Portréfilm készült Búza Barnáról Peregnek a filmkockák. A sarkadi Bartók Béla Műve­lődési Központ videostúdiójá­nak tagjai, Szabó Gábor és Úrimba Péter a televízió köz­reműködésével pontréfilmet készítettek Búza Barna szob­rászművészről, aki decem­berben töltötte be 80. évét. Meghazudtolja korát — ál­lapítja meg rögtön a néző, hisz’ a sarkadiak Barna bá­csija futva igyekszik a hegy­oldalon, - Budakesziin levő szőlöskertjébe... A filmbeli beszélgetőtárs. Kesztyűs Fe­renc festőművész, aki ugyan­csak Sarkadról indult el. A frissen vágott portréfilm vetítését meglepetésnek szán­ták Sarkadon, és kedves fi­gyelmességként az ünnepség alkalmából kiállították a szobrászművész gyermekkori műveit is. A mestert a na­pokban avatták ugyanis dísz­polgárrá. elsőként azok kö­zül, akik a település hírne­vét öregbítették. A filmből kiderül, Búza Barna valójá­ban nem is sarkadi, Vésztőn született, de __ — Tizenkét éves koromban Sarkadra .költöztünlr — me­séli kérdésünkre —, itt jár­tam polgári iskolába. Már akkor rajzoltam, plasztikáz­tam, ami nem vetetten: apám példáját követtem, ő a nagy­bányai festőiskola tagja volt. Az otthon légkörében szüle­tett meg bennem a képző­művészet iránti vonzalom. 1926-ban avatták Sarkadon, a református templom kerfr- jében az I. világháborús em­lékművet, Kallós Ede alko­tását. Engem, mint falusi csodabogarat mutattak be neki. Látta, nem gazdag a családunk és mivel' hivatott­nak ítélt a pályára, megkér­dezésem nélkül levetet írt a községi elöljáróságnak. Kér­te, segítsenek, hogy tanulhas­sak. A megszavazott ösztöndíj­jal juthatott el Búza Barna a képzőművészeti főiskolára, ahová próbafelvételi után, 17 éves korában felvették. A legmagasabb pontszámmal. A vallás- és közoktatási mi­niszter engedélye keltett ah­hoz, hogy érettségi nélkül és fiatal kora ellenére meg­kezdhesse a tanulmányait. Pályázatot nyert, így az ötö­dik évet, a mesteriskolát Ró­mában végezte. Utólag sze­rencsésnek érzi, hogy nem az akadémiára iratkozott be, hanem Feruccio Ferazzinál tanult freskó-, mozaik- és díszítőfestést. A legnagyobb művészekkel ismerkedett meg nála. ahol megfordultak a helyi előkelőségek is. Itt latnatta Koma ioepiieszeioi a város távlati rendezési ter­vét, s láthatta később, viszr- sza-visszatérve, mint való­sulnak meg az elképzelések, pontosan úgy... Búza Barna hosszú alkotói pályafutásának „eredményé­ről” tudjuk, szobrait, érmeit őrzik külföldi és hazai gyűjtemények, láthatók em­lékművei köztereinken, sír­emlékei neves művészeinkről a temetőkben. Budapesten, a várban ő restaurálta a Szent­háromság-szobrot, melyért a pápa Vatikán-emlékéremmel jutalmazta. Szoborcsoportja áll a mosAvai Vörös téren, s Battonyán, az 1891. évi ag­rárszocialista zendülés emlé­kére. Sarkadon, a műit év októberében avatott II. vi­lágháborús emlékművéről — melyet a Kallós-szoborhoz hasonlóan a református templom mellé, a másik ol­dalra állítottak — ezt mond­ja: — Az ötvenhatos forradal­mat is beleértve három há­borút éltem át. Ügy találom, az elvesztett háború az or­szág drámáján túl az asszony hátán csapódik, aki férjét, gyermekét veszti eL Ezért e szomorú asszonyszobor. Pereg a portréi ihn a 80 esztendős művészről. Kitű­nik belőle, kitüntetései nin­csenek, a 70 éves korában kapott Munka Érdemrend Arany fokozatát kivéve. De nem bánja, úgy véli, a ki­tüntetések csak megosztják a művésztársadalmat és egyál­talán az embereket. A pá­lyázatokban hisz, mint a tu­dás valódi mércéjében. Róma után az első hazai út Sarkadra vezetett, s az­óta sokszor. A város első díszpolgára az egykori ösz­töndíjat, a taníttatást köszö­ni. Mint mondja, a szobor­ral törlesztett valamit. Bizo­nyíték is, hogy innen indult el. Sarkad a szülőföldet je­lenti neki, minden varázsá­val. A róla készült portréfilmet hamarosan láthatjuk a tele­vízióban. Sz. M. Szokolay Zoltán: időzített bombán ültünk (Folytatás az 1. oldalról) millió forinttal lett volna szegényebb a költségvetés. — Nem hinném, hogy ez­zel vigasztalni lehetne a ki­fordított zsebű állampolgá­rokat ... — Én úgy látom, hogy ed­dig egy időzített bombán ül­tünk, amit valahogyan ha­tástalanítani kellett. Ez sze­repelt az SZDSZ programjá­ban is, sőt, meg kell mon­danom, hogy végül dr. Tőrök Ferenc szabaddemokrata kép­viselő javaslatát fogadta el a Parlament. Valóban fel le­het fogni szerződésszegésnek ezt a döntést, ám az is igaz, hogy ez egy öngyilkos szer­ződés volt. — Miért? — Pontosan azért, mert — mivel az állam magára vál­lalta a betéti és hitelkama­tok közötti különbségek ki­egyenlítését — azokat is megterhelte, akik nem vet­tek fel semmiféle kölcsönt. — De hát mi lesz a ten­gernyi adóssal? — Azt hiszem, más mó­don kell ezentúl segíteni a rászorulókat. Most például minden önkormányzat ka­pott pénzt törlesztési támo­gatásokra, melyeket kérvé­nyezni kell. Az MDF-frak- ción belül egyébként 8-10 képviselő már kidolgozott egy tervezetet. A lényjege a következő: meg kell hatá­rozni egy százalékos szintet arra vonatkozóan, hogy egy átlagos jövedelmi viszonyok között élő család havi óssz- keresetének hány százalékát fordíthatja a lakhatásra. Nyugat-Európáihan ez az arány .20-25 százalék körül mozog. Ehhez hozzá kell ren­delni egy egységnyi lakterü- letet — például egy fő/25 négyzetméter — és az állam garantálja azt, hogy a meg­állapított százalékos szintet nem lépi túl. A viszonyszá- mok alapján történne a tör- Iesztőrészletek és a támoga­tások meghatározása, de nyil­vánvalóan majd figyelembe kelt venni, hogy az ingatla­nok értéke területenként más és más. — Ez mind nagyon szép, ám ettől még nem veszíti ér­vényét ez a sokak által igaz­ságtalannak minősített tör­vény. — És az nem embertelen, hogy most csak azok jutnak lakástámogatáshoz, akiknek már van lakásuk? Meg az­tán, van, aki azt sem tudja, hogy amennyiben újabb gyermeke születik, be kell jelenteni az OTP-nél, mert a szociálpolitikai kedvezmény­nek megfelelő összeget le­vonják a tartozásából. A ter­vezetünket mindenesetre ha­marosan szakemberek viás- gálíják meg, hogy még a tar vasszal megvitathassa a Par­lament. — ön szerint megéri-e ez a közfelháborodást kiváltó törvény az idei évet? — A magánvéleményem az, hogy nem. Mihamarabb hoz­zá kell nyúlni. Dányi László Búza Barna II. világháborús emlékműve a sarkadi refor­mátus templom kertjében Fotó: Fazekas Ferenc Az emelhető tartálykocsiból a leülepedett hordalékanyag kézi beavatkozás nélkül eltá­volítható I 1 Fotó: Gól Edii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom