Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14., cafit5rtök Szakmunkásképző, amely dúskál a gyakorlóhelyekben „Cipőkanállal préseljük be a gyerekeket...” A cukrásztanműhelyben ezúttal marcipános figurákat ké­szítettek a tanulók. Ennek eladásából nem gazdagodna meg az iskola — mondta az igazgató —, úgyhogy inkább meg­eszik a gyerekek... Fotó: Gál Edit A vállalatok felszámolják a tanműhelyeket, s gyakor­lóhely híján veszélybe kerül a szakképzés — hallani egy­re többet a szakmunkáskép­zők és a szakközépiskolák igazgatóitól. A napokban azonban egy olyan intéz­ményvezető keresett fel, akiknél épp az a probléma, hogy túl sok a gyakorlóhely, s nem győzik fogalmazni (a tanulók gyakorlati oktatását vállaló) munkáltatóknak az elutasító leveleket. A Békés­csabai Kereskedelmi és Ven­déglátó-ipari Szakmunkás­képzőről van szó, ahol 1988 óta kereskedelmi szakközép- iskola is működik. Lehoczky László igazgató és két he­lyettese, Pepó Pálné és Pet- ró József rögtön hozzá is fogtak a részletes magyará­zathoz : — Ezekben a szakmákban rengeteg a kft., meg a kis­iparos, ez az oka, hogy mil­liószámra jelentkeznek tanu­lókért — mondják felváltva. — Február elejéig mintegy 30 munkáltatói igényt kellett visszautasítanunk. Az eluta­sítottak bizonyára ferde szemmel néznek majd ránk, ám így is „cipőkanállal” pré­seljük be az ide jelentkező gyerekeket áz iskolába. En­nél több tanulót sem a tár­gyi, sem a személyi feltéte­leink nem bírnak már el. És itt, ki-ki a maga terü­letéről további részleteket sorolt. Mint egyikük mond­ta, már évék óta 330 elsős szakmunkástanulót tervez­nek felvenni, ám ekkor jön­nek a fellebbezések, a könnyfakasztó és szívlágyító szülői győzködések, hogy csak még ezt vagy azt a kis­lányt, kisfiút vegye fel az iskola. A vége mindig az (különösen most, a demográ­fiai hullám csúcsán), hogy legalább 100 tanulóval töb­ben kerülnek be, mint ahogy azt tervezték. így fordulha­tott elő, hogy az eredetileg 600 gyerekre épült iskolába jelenleg 1300-an járnák, rá­adásul — a hetvenes évek­hez képest — a ciiklujson- kénti két-három napról négy-ötre növekedett az is­kolában eltöltött napok szá­ma is. Nem csoda hát, hogy délelőtt, délután folyik a ta­nítás, s hogy az iskolán kí­vül még három tantermet kellett bérelniük. Az 1991— 92-es tanévre ismét 330 el­sős szakmunkástanulót és egyosztálynyi szakközépisko­lás diákot terveznek felven­ni. A jelentkezők száma máris meghaladja a 200-at, és hol van még a végleges elbírálások ideje. (Tavaly több mint ezer jelentkezőjük volt, s az Iskola számítása szerint — épp a demográ­fiai növekedés miatt — az idén sem várható ennél ke­vesebb.) — Bizony, a saját szakál- lunkra elég veszélyes a ter­vezettnél több tanuló felvé­tele — fejtegette Pepóné. — Ebben a tanévben például két osztállyal többet indí­tottunk, ám ezekre sem bér-, sem dologi költségfejlesztést nem kaptunk. — A majdnem másfél ezer gyerekről 59 felnőtt gondos­kodik, ennyi ugyanis az ál­lományi létszámunk — tette hozzá az igazgató, s csak összehasonlításként emleget­te a 611. számú szakmunkás­képzőt, ahol 1600—1700 gye­rekkel körülbelül kétszáz fel­nőtt dolgozik. Summa summárum, a szó­ban forgó szakmunkásképző­ben más jellegűek a problé­mák, mint amit általában megszoktunk. Nem kell lasz- szóval fogni a gyerekeket, az iskola válogathat a jobb ké­pességűek között, 6 akad gyakorlóhely is bőven, nem győzik megköszönni (s ugyanakkor elutasítani!) a jobbnál jobb gyakorlóhely­lehetőségeket. Ezeknek a szakmáknak jövőjük is van, hiszen egyre több a kisvál­lalkozás, gondoljunk csak egy városi lakótömb aljára, de akár egy falusi utcára is, ahol sokasodnak a megállí­tótáblák, s a reklámcégérek. Az itt végzetteket nem fe­nyegeti tehát a munkanél­küliség. Különösen igaz ez akkor, ha az említettek mel­lett még azt is tudjuk, hogy az önkormányzatok általá­ban számolnak a megyei idegenforgalom fellendítésé­vel ,.. Ä gondot egyedül csak a szűkre szabott sze­mélyi és tárgyi feltételek jelentik az iskolában, ami­nek egyenes következménye az említett váltakozó taní­tás, vagy a negyvenes osz­tálylétszámok, hogy lassan már a tábla mögött is ta­nulók ülnek — ahogy Petró József mondta. S mint tud­juk, a mennyiség egy idő után minőségi problémákat okozhat... — A zsúfoltságot külön növeli az a tényező — em­lítette még Pepóné —, hogy már tavaly is rengeteg, nyol­cadikból kimaradt tanuló­nak nem jutott középiskolai férőhely. Őket önköltséges tanfolyamokon oktatjuk. Saj­nos számukra nem tudunk átképzési támogatást szerez­ni, s a nem olcsó tanfolyam­díjat a szülők fizetik meg. Az igények és a lehetősé­gek között — mint látjuk — éppen fordított az arányos­ság — állítják beszélgető- partnereim. A város vezetői valahogy hosszú évek óta mindig alulfinanszírozták (alulértékelték?) ezt az is­kolát. Erre egy tavalyi pél­dát meséltek: — Egy éve, amikor a kö­zépiskoláknak átlagosan 39 ezer forintot kellett kapniuk tanulónként, mi 15 ezret kaptunk. Ha ebbe a felnőtt- képzést is beleszámítjuk, ez gyakorlatilag 13 ezerre jön ki... — Tavalyelőtt négy és fél millió forintot nyertünk a Szakmunkásképzési Alapból, így kezdődhetett meg az emeletráépítés az iskolánk­ban — tette hozzá az igaz­gató. — Tavaly már a város (sőt a megye is!) áldozott ránk, s úgy tűnik, az idén az önkormányzattól további támogatást kapunk, össze­sen 30 millióra taksáljuk a költséget. Ám, ha a jövő tanév elejére elkészülünk, ki tudjuk „váltani" a bérelt tantermeinket, és talán a váltakozó tanítás is megszű­nik. Hozzáteszem, sokaktól megkaptuk már, hogy miért kéregetünk, amikor vállal­kozhatnánk is ... Nekem vi­szont az a véleményem er­ről, hogy az iskola nem bolt, vagy sütőüzem. Az iskola is­kola, ahol mi, pedagógusok arra vállalkoztunk, hogy az idejáróknak becsülettel meg­tanítsuk a szakmát... És ez nem is kevés! Magyar Mária Nem elég, ha csak lelkesülten hangzik Érdekes, hogy mi minden tneg nem történik! Élít egy­szer egy magyar író, Madách Imre, a múlt század dere­kán, és élt egy amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy, a huszadik század derekán, és élt ez időben egy másik magyar író is, a színikritikus Galsai Pongrác. Tudom, ha élne Galsai, tiltakozna a kettős párhuzam ellen, de hát Istenem! Van ilyen. Miről is van szó tulajdonképpen? Elmesélem. Madách Imrénk azt írja az Ember tragédiájának egyip­tomi színében, hogy az élet-halál feletti úr, a fáraó, és rabszolgává züllesztett népének viszonyát ez a három szó fejezi ki: „Milliók egy miatt". Világos beszéd. Kegyetlen. Aztán, jó évszázaddal később belép a képbe a színikriti­kus, és ilyen mondatokat fogalmaz a Tragédia tévéválto­zatáról, a nyolcvanas években: ..Látszólag milyen közel is van az ember a Paradicsomhoz. Szinte egy 6zínválto- zásnyira. Hiszen csak ellenkezőjét kei] cselekednie annak, ami korábban volt. A »-Milliók egy miatt« elve helyett az »Egy a milliókért•» eszméjét bevezetni, bujálkodás he­lyett a keresztet magasra emelni, a jogtipró társadalmi rend helyett rendet robbantani, az ösztönök uralma he­lyett az értelem törvényét kialakítani.” És Kennedy? Be­iktatási beszédében 1961. január húszadikán? „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza — azt kérdezd, mit te­hetsz te a hazáért.” íme a párhuzamok összekapcsolódá­sa, egy időkön, korokon'átnyúló intelem; „Mit tehetsz te a hazáért, egy a milliókért?" Jó lenne megállni a tülekedésben, a sokszor hangorkán méretű szóbűvészetben, a politikai sarlatánság (minisz- • terelnökünk kiváló meghatározása) gátlástalanságai köze­pette, amikor a szemfényvesztőknek, az akarnok álmo­dozóknak már mindegy mire megy az ország sorsa-, csak szédelgő álmaik kapjanak dicshimnuszokat. Láttam fotog­ráfiákat öntelt mosolyokról, miközben a köznép-olvasó másra sem gondolt, csak arra, hogy megint ő húzzla a rö- videbbet; hallottam nyilatkozatokat, mélyek ragacsosan föppedtek a „hazáért” szövegektől, de a kicsit is gondol­kodó elme tudta: nem igaz belőlük csak a ragacs. Jó len­ne megállni mindenkinek (akit illet, tálán tízmilliónak) egy percre, és fontolóra venni, mit miért írt Madách, mit miért mondott egy amerikai elnök, és mit miért egy színi- kritikus? A kulcsmondat tehát: „Mit tehetsz te a hazádért, egy a milliókért?’’ Tényleg; mit is tehetsz? Például; hogy igényied a jó­zan, megfontolt, okos szót! Persze, nemcsak a szavakat, a tetteket is. És te is tettekkel válaszolsz, nemcsak sza­vakkal. De — kérdezhetnéd — mikor józan, megfontolt és okos a szó, ami elhangzik? Mondhatnánk; ha pontos információid Vannak arról, -mi van a józan, megfontolt, okos szavak mögött? Az-e, amiről szólnak? Hogy azokkal ellentmondó, vagy azokat megerősítő állapot, lehetőség, objektív tény. Mondhatnánk: akkor bizonyos, hogy józan, megfontolt és okos a szó, amit nekünk, tízmilliónak cí­meznek, ha az, aki mondja, nem vesztette hitelét sem­miféle cselekedetében, csatározásaiban. Ha nem érhető tetten, hogy szavaiban a józanság, a megfontoltság és okosság csak látszat, semmit nem ér, fedezetlen. Azt hiszem, itt érünk legközelebb ahhoz, hogy mikor jó­zan, megfontolt és okos a szó. mondja bárki bármiféle társadalmi poszton? Akkor, ha érezzük, hogy azok a sza­vak értünk való szavak, tiszták, nyíltak és becsületesek. Ha .félreérthetetlen a lényeg sugárzása: az a valaki most igazat beszél. Szó volt fentebb egy kulcsmondatról; „Mit tehetsz te a hazáért, egy a milliókért?” Ha töprengsz ezen és jutni akarsz valahová, az első lesz. amit majd megfogalmazol: sokat. Sokat tehetsz a hazádért, többet, mint gondolnád. Csak ne kerüld meg a világot megmozgató „közhelyeket”, -az igazságot és a saját lelkiismereted. „Egy a milliókért!” Ez olyan lelkesülten hangzik. Nagy teher. És nem igaz, hogy azoknak jó, akik a szemfényvesztést választják. Sat­nya kis életük van azoknak. Sass Ervin „A szülőföld szeretett kötelez” Zászlót kapnak ajándékba a gyarmati cserkészek Bob Dylan kísérlete Londonban Kisértet járja be Európát — Bob Dylan kísértete. A protest son«: reszelős hangú nagyatyja ezen a héten London külső ke­rületeinek színházaiban lép ffil. A brit lapok kritikusai szerint régi, ám leporolt és újrahang­szerelt számokból összeállított műsora kísértetiesen emlékeztet az eredetire..., csak valami­képp mégis idejétmúlt. A mára elfeledett beat-irány- zat, a protest song — amelyről Magyarországon Dinnyés Lajos, Alias „Bob Dinnyés”, vagy az egykori Gerilla együttes tagjai mesélhetnének sokat — az öböl- háború ellenére sem rázza meg a brit közönséget. A lapkritiku­sok szerint az ötvenedik szüle­tésnapja felé közeledő Bob Dy­lan tán nem azért hord bőrdzse­kit a színpadon, mert nonkon- formlzmusát akarja ezzel 1* hangsúlyozni, hanem azért, mert zsírpárna rakódott derekára, s azt rejtegeti... A korszerűsített „Like a Rol­ling Stone”-an, a „Blowing in the Wing”-en és más Dylan- örökzöldeken szemmel láthatóan maga Bob szórakozik a legjob­ban, habár a nézőterek — ta­gadhatatlanul — tele vannak ra­jongókkal: egykori lázadók, ma már őszülő apukák-anyukák könnyeznek a zenekari betétek­re lelkesen csápoió gyermekeik társaságában. Sikcrkönyvek „Nincsenek kezdetek. Nincsen első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely ennek a történetnek vagy ál­talában egy történetnek az egyetlen lehetséges kiinduló­pontja lehetne. A szálak mindig összefo­nódnak egy korábbi törté­net szálaival, és az azt meg­előző történetekével: bár, ahogy az elbeszélő hangja háttérbe szorul, a kapcsoló­dások egyre bizonytalanabb­nak tűnnek, mert minden kor a saját ábrázatához iga­zítja a történetet. így lesz a pogányból szent, és a tragikusból mulatságos: a nagy szerelmek érzelgőssé sorvadnak, a démonok fel­húzható játékszerekké zsu­gorodnak ...” Ez az a könyv, amit nem lehet letenni: Clive Baker mágikus könyve, amelyben minden megtörténhet,. és meg is történik minden. Ezt a regényt — pedig majdnem 650 oldal! — végig kell ol­vasni. igen. a rohanó életünk ellenére újból és újból kéz­be vesszük, elolvasása után is szakítunk rá időt Mert érdemes. A Látólények . gyönyörű szőnyegre szőtték világukat, hogy elrejtőzhessenek az em­berek közönye és kegyetlen­sége elől. Am Liverpoolban egy ház padlásán az alvó szőnyeg felébred, és ezzel életre kel az Éden csodála­tos. sokdimenziós világa. Az élő szőnyeg felbomlott szá­lait mindig újra kell szőni, különben elpusztul a tökéle­tes harmónia, meghalnak a birodalom lakói. .Röviden er­ről a titánt küzdelemről, re­ménységről és szerelemről, lidércnyomásról és felhőtlen boldogságról mesél Baker Korbács című regényében. N. K. OROSHÁZI KIRENDELTSÉGE. * OROSHÁZA, SZÉCHENYI TÉR I. TVaiefon: (68) 11-988. frógépkazetták, nyomtató kazetták gyártása, újratöltése. Fénymásológép, festékkazetták újratöltése, svájci technológia alapján. FC, PC 5980 Ft. Üzletkötőink érdeklődésére felkeresik önt. A budapesti Tájak, Korok, Múzeumok Klub közel tíz éve áll kapcsolatban Füzesgyar­mattal. A 122, jobbára nyug­díjas klubtag gyakran szer­vez kirándulásokat az ország különböző részedbe, így Bé­kés megyébe is. S hogy miért a kis vihar­sarki községet tüntetik ki különleges figyelemmel, ar­ra egyszerű a magyarázat: nyolcán Füzesgyarmaitról származnak. Kapcsolatukról, terveikről, kérdeztük Bajnok Imre klubvezetőt, aki — mint mondotta —. maga is e he­lyet vallja fatomyos ki6 fa­lujának. — Néhányszor kirándul­tunk már Békés megyébe — kezdte. — író-olvasó talál­kozót rendeztünk Budapes­ten és Füzesgyarmaton is, Hegyesi János bácsival. Mi szerveztük meg a sárréti népdalkörök találkozóját. Két éve adtunk egy zászlót a községnek az 1848/49-u emlékhelyhez. — Mit terveznek legköze­lebb? — Tizenkét öregcserkész segítségével újra éledt a fa­luban a cserkészmozgalom. Az 569. számú, Hunor nevet viselő csapatnak megígér­tük, ha ötvenen lesznek, zászlót ajándékozunk nekik. Március 15-én, az új tagok felavatásakor erre keiül sor. Az ünnepélyt ökumenikus istentisztedet keretében tart­juk. A zászlót egyik klubta­gunk hímezte. Szép hagyo­mány, hogy ilyenkor a zász- 1 óanya egy szalagot köt a rúdra, rajta vezérgondolat­tal a további tevékenység­hez. A miénlken ez áll: „A szülőföld szeretete kötelez". Ezt követően lesz még egy avatás: leleplezzük a II. vi­lágháború helyi áldozatai­nak emléktábláját. E kettős szertartáson klubunk ötven fővel képviselteti magát. (k.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom