Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
BÉKÉS MEGYEI N HÍZD MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1991. FEBRUAR 1., FENTEK POLITIKAI NAPILAP Ara: 5,89 torfait XLVI. ÉVFOLYAM. 27. SZÁM Ki fizeti meg az igazi árát? fl tejetetejére állt a (fél) megye Békéscsabán Mellesleg első beszélgető- partnerünk a vásárcsarnoknál járt, ahol a második tejeskocsit mindössze tíz perc alatt ürítették ki. Békéscsabán a József Attila-lakótele- pen — képünkön — zacskós tejet kapták az emberek. Bucsán a helyi mezőgazdasági nagyüzem a teljes napi tejtermelését felajánlotta ingyenes szétosztásra. Az Üj Barázda Tsz elnöke, Nagy Győző nyilatkozta lapunknak: — A 6 ezer liter tejből ezret Békéscsabára küldtünk a Sárréti Tej segítségével. Az 1500 lellket számláló településünkön fejenként négy liter tejet adhattunk a helybélieknek. — Mégis mit remélnek önök a demonstrációtól? — Talán azt, hogy Budapesten végre odafigyelnek a mezőgazdaság gondjára-ba- jára. — És ha nem? — Akkor előbb-utóbb a tehenészetünket be kell zárni, hetvenkét ember kerülne utcára. Ezer hektár gyep maradna parlagon és a hatr vanmillió forintos épület üresen tátongna. A Szeghalmi Tej Közös Vállalat igazgatójától, Kutyik Mátyástól származó információ szerint tegnap 11 ezer 625 liter tejet tasakoltak be és osztottak szét Szeghalmon, illetve Békéscsabán az akcióban. Szeghalmon ötezer liter tejet vettek át az állampolgárok, A tejetetejére állt a fél megye tegnap! Hét városban és tíz községben tartottak ígéretüknek megfelelően — demonstrációt a tejtermelők. Laczó Pál, a Békés Megyei Mezőgazdasági /Termelők és Szövetkezők Szövetségének főmunkatársa a késő délutáni órákban már az első összesítés eredményéről tájékoztathatta lapunkat: — Az üzemek és egyéni tejtermelők 24 ezer liter tej szétosztását tervezték a Viharsarokban, de ennél jóval nagyobb mennyiség jutott el tegnap az állampolgárokhoz. Időközben újabb kistermelők, mezőgazdasági üzemek jelentkeztek, hogy {csatlakoznak a megmozduláshoz. A demonstráció elérte célját, országosan a figyelem középpontjába állította az ágazat tarthatatlan helyzetét. Örvendetes, hogy nem voltak szélsőséges megnyilvánulások és a tej leginkább a rászorulókhoz jutott el. kétszer annyit, mint egy normális hétköznapon. Feltételezhető, hogy holnap a városban és a környező falvakban nemigen lesz kereslete a tejnek... Orosházán délután Lacó boldogan újságolta édesanyjának: —Anyu! Holnap ingyen kapók tejet ezért a blokkért! A kisfiú rendszeres vásárlója az Orosházi Béke Mgtsz piactéri tejosztójának, ahol hónapok óta tizenhét ötvenért mérik a friss tejet Csütörtökön azonban a szo(Folytatás a 3. oldalon) Gyula bácsi 4 ' Nyugdíjas már az öreg. Hosszú évtizedeken át szolgált a Belügyminisztériumban. Mondhatni, karriert futott be az egykori sárréti ,parasztgyerek — még le is doktorált. A minap lejött a bűnös városból, hogy melátogassa földijeit. Akkor futottam össze vele. Csak ámultam és bámultam aktivitásán, tettrefcészségén. Olyan hévvel magyarázta, mit is kellene tenni ebben az országban a mindenkire és mindenre kiterjedő válság felszámolása érdekében, hogy biz’ isten megirigyeltem vitalitását. De hát végül is örültem a találkozásnak, hisz végre olyan emberre akadtam, aki nyíltan felvállalta a véleményét. Bizony, nagy szó ez manapság. Mikor firtatni kezdtem politikád hovatartozását, felemelte a fejét, s csak any- nyit mondott: „Igen, még mindig tagja vagyok A PÁRTNAK!" Az MSZMP hetilapját, a Szabadságot is lehozta megmutatni nekünk, vidékiéknek. Hirtelenjében nem is tudtam, mit kezdjek ezzel az elsöprő lendülettel. Próbálkoztam erről, próbálkoztam arról, az öreg, ki mellesleg Pozsgay Imrét is a munkásmozgalom árulójának tartja, csak nem ingott meg. Egy pillanatig sem tagadva az elkövetett bűnök súlyát, sziklaszilárdan védelmezte a kádárizmus eszmeiségét. Ide figyeljen, hajolt előre a székén, tudja maga hány ember ácsorog naponta a Moszkva téri emberpiacon? Több száz! Hát ez kell nekünk, a munkanélküliség? Beszélhettem én arról, hogy pénzügyi szakembereink, tanácsadóink még az előző rendszerből hozták magukkal monetáris szemléletüket, s mivel a kormányzat most már nyilvánvalóan képtelen megszabadulni ezektől a „fiskális terrort” megjelenítő, magas pozíciókat betöltő úriemberektől, nem valószínű, hogy a közeljövőben említésre méltó változás állna be „új gazdasági mechanizmusunkban”. Utalhattam az igazi privatizációval és reprivatizációval való késlekedésre, minekutána egyre nagyobb teher nehezedik a bérből és fizetésiből (még) élők vállára, ám mindhiába — Gyula bácsi rendíthetetlenül fújta a magáét. Szemében íkiolthatatlanul ott lobogott a „fényes szelek” nemzedékének forradalmi lángja. Valójában nem tudtunk mit kezdeni egymással, hisz olyan messze álltak egymástól nézeteink, mint ama bizonyos dél-alföldi város Jeruzsálemtől. Egy dologban azért sikerült megegyeznünk: sajnos vannak olyan emberek, akik akár nyilasként, akár kommunistaként, vagy akár demokrataként mindig képesek a tűz közelében maradni. És mégis. Valami nagyon felkavart, mikor búcsúzás közben a szemébe néztem. Mintha azt akarta volna mondani: „Nem így akartuk, higgyék el! Nemcsak rajtunk múlott!" Azóta sűrűn eszembe jut az a jelenet (nem mintha elődeink kollektív bocsánatkérésére számítanék, nincs is arra szükség), és olyankor elönt a .borzongás. Reménykedem abban, hogy egészen 'kicsi generációnkat majd nem hozza ennyire kellemetlen helyzetbe a történelem. De hát ki tudja, mit hoz a sors. Mit gondolnak, nekünk, harmincasoknak, sikerülhet megértetni magunkat az utánunk jövőkkel? És mit fogunk mondani ezekről az évekről időközben felcseperedett, megembere- sedett gyermekeinknek, honnan és miért zúdult ránk az átok, ez a mostani? Balsejtelmeim vannak. Valaki, talán egy történész, azt nyilatkozta nemrégiben, nem is sejtjük, milyen nevezetes korszakban élünké egyszer sokat regélnek majd rólunk a krónikások. Egy pillanatra elgondolkodtam az effajta történelemírás hasznosságáról, arról, hogy valójában milyen szánalmas szerepre van a jelen fiatalsága is kárhoztatva, mígnem Gyula bácsi villant az eszembe, amint Ikét gondolat közben nagyokat kortyolt a Kőbányai sörből. Világos, hogy a lényeget elfelejtettem megkérdezni tőle: „Hogyan úszták meg olyan olcsón a magyarországi változásokat?!" Dányi László Drága rovatunk... Mint ismeretes, február 1- jétől megemelkednek a távközlési szolgáltatások, valamint a belföldi vasúti személyszállítás tarifái. A távközlés átlagosan 45 százalékkal, a vasúti közlekedés pedig átlagosan 80 százalékkal drágul. (Folytatás a 2. oldalon) Egy látogatás visszhangja Tegnap Orosházán a Magyar Demokrata Fórum városi elnökségének szervezésében a Fidesz kivételével összeültek a parlamenti pártok vezetői. A találkozó célja az volt, hogy kifejezzék álláspontjukat a Thürmer Gyulia lapunkban megjelent, Nagyszénáson elmondott beszédével kapcsolatban. Pleskó Pál, a városi MDF elnöke vitaindítójában el(Folytatás a 2. oldalon) —20 *C: Az Idei hidegrekord?! Náfrádi Zoltán és saját készítésű bálázógépe Összekötötte, elvitte, beváltotta... Szemétből meggazdagodni? Náfrádi Zoltán válasza: kemolyan kell dolgozni! Nyolc évvel ezelőtt egy fiatalember, laki a Békéscsabai Vegyesipari Vállalat lakatosaként dolgozott, megunta munkahelyét. Ügy érezte, többre képes. Sorsa, ahogy mondani szokták, hasonló volt a hátrányos helyzetű fiatalokéhoz. Hatodik 'gyermekként Született a családba, s szülei igyekezete ellenére az életbe (indíttatása csak üres zsebbel történhetett. A fiatalember, Náfrádi Zoltán, ma a megyeszékhely egyik legsikeresebb vállalkozója. — Húszezer forintért vettem egy Super Zetort — kezdi élete történetét. — Minden munkát elvállaltam; a környékbeli maszekoknak hordtam a trágyát, homokot és megragadtam minden alkalmi fuvart. Később úgy gondoltam,, valami nagyobb dologba kellene belevágni. Nem tanakodtam sokáig, a szó szoros értelmében az utcán hevert a vállalkozásom tárgya: a szemét. Náfrádi Zoltán felismerte, hogy a válogatás nélkül halomba hordott hulladék mindenkinek csak nyűg, e hasznot senkinek sem hoz. Elhatározta, fajtánként szétválogatja a konténerekben ösz- szegyűjtött szemetet. Előbb (Folytatás a 3. oldalon) Tiltakozások az OTP szerződésmódosítása ellen Szokolay Zoltán: időzített bombán ültünk Egy ország leikéből szakad fel a sóhaj; jogában áll-e bárkinek is módosítani két magánszerződő fél között megkötött adásvételi vagy kölcsönvételS szerződést? Megmozdulnak az ellenzéki pártok, az állampolgárok aláírásokat gyűjtenek, a sajtó kampányt indít, sőt, a Népszava fedezi a kárvallott milliók egyikének perköltségét is. Békés megye sem lóg ki a sorból. A Szabad Demokraták Szövetsége ele- ki csoportjának január 26- án megkezdett tiltakozó felhívását („Tiltakozunk az építési és lakásvásárlási kölcsönszerződések egyoldalú, jogtalan módosítása ellen. Tiltakozunk a bérrendezés és az elképzelések nélküli, gátlástalan áremelések ellen. Jogorvoslatért t az Alkotmánybírósághoz, elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulunk.”) például ez idáig már 1200 eleki polgár írta áltál Bagossy László, Gyula város önkormányzati képviselője a Nép- szabadságban kezdeményezett népszavazást az igazságtalan és embertelen törvény visszavonására, s a Me- dosz Szövetség Békés megyei bizottsága is felemelte szavát a lakosságot sújtó kormányintézkedések ellen. A Szeghalmi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére a Békéscsabai Állami Gazdaság, a Szarvasi Állami Tangazdaság, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, az Orosházi Állami Gazdaság, a Körösi Állami Gazdaság (Gyomaendrőd), a Hidasháti Állami Gazdaság (Murony) és a Május 1. Mgtsz (Békéscsaba) mintegy 8 ezer dolgozója tiltakozik és követel, — Mi erről a véleménye Békéscsaba MDF-es ország- gyűlési képviselőjének? — kérdeztük Szokolay Zoltánt. — Egészen másképpen látom a problémát. Először iß: az alacsony kamat nem a szegényeket támogatta, mivel mindenkire vonatkozott, s talán kevesen tudják, a világ országai közül a magyar államháztartásban legmagasabb a lakáscélú kiadások aránya. Tavaly elérte a 100 milliárd forintot, s annak egy része, 65 milliárd volt az állam által magára vállalt kamatkülönbözet. Ha az idén nem foglailkoztunk volna ezzel a kérdéssel, 80 (Folytatás a 3. oldalon)
