Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG 1991. Január 30., szerda A mai közgyűlés tényleg alakuló lesz? Cégtábla száműzetésben, azaz titkár munka nélkül... (Folytatás az 1. oldalról) alakítsunk önálló egyesületet. Csakhogy nem gondolták végig elég alaposan a dolgot, hiszen anyagi feltételek nélkül lehetetlen továbblépni. Talán előbb kellett volna az alapokat megteremteni, s ezután kezdeményezni az elszakadást. — Ha jól tudom, nemrég tartották leendő művelődési egyesületük alakuló ülését? — Valóban, ilyen célból jöttünk össze, de mivel az alapszabály-tervezet még nem készült el, január 30-ra újabb ülést hívtunk össze. Egyesületről tehát még nem beszélhetünk. — Szólna néhány szót arról, miként lett munkanélküli? Netán a népi mondás érvényes: „Két pad között, a földre esett"? — Amikor leváltunk a megyei TIT-től, választás elé kerültem. Korábban főmunkatársként alkalmaztak, így lettem gyulai titkár. Mivel az átjárást nem tudtam vállalni Békéscsabára, s mivel a gyulai szervezet megszűnt, a kezembe adták a munkakönyvemet. — Elég kilátástalannak tűnik a helyzete... — Nem lesz könnyű dolga a születő egyesületnek sem, hiszen szinte semmink sincs, csak ezek a rossz bútorok, a csillagda, a tv, a video... Ha szervezünk valamit, fizethetjük a terembérleti díjakat. Ennek ellenére meggyőződésem, hogyha valamikor, hát most van csak igazán szüksége az embereknek az ismeretterjesztésre. Sajnos — bár a közművelődés szerves része —, nem finanszírozzák e területet. Pedig dőre elképzelés, hogy itt, Gyulán vagy másutt fenn tudják tartani magukat ezek az egyesületek, állami támogatás nélkül... — Válaszát érthetem úgy, hogy más munkahely után néz? * — Nem ezért vázoltam az alakulóban levő egyesület várható nehézségeit. Egyszerűen érzékeltetni akartam; segítségre lesz szükségünk. Mióta nincs munkám, sokan felkeresnek, bátorítanak, együttéreznek velem. Már csak azért sem futamodha- tok meg, folytatni szeretném. — Elképzelései? — A fő cél: ne érezzék az emberek, hogy magukra vannak hagyatva, ezért klubokat, köröket szervezünk majd nekik. Az ifjúság körében is van pótolnivaló jócskán. Szóval nem fogok unatkozni. Csak már létrejönne az egyesület... Mit is tehetnénk mást? Türelmesen várjuk a hírt Gyuláról — mint a kiérdemesült cégtábla teszi —: megalakult-e az új művelődési egyesület? N. A. Higgyék el nekem! Megyünk előre az időben, vagy az idő halad el mellettünk? — töprengett, tanakodott Ágoston Vallomásaiban még az V. század elején. Látszólag ,mindegy lenne a dolog, ha csupán az időhöz való viszonyunkra gondolunk. De mód felett árulkodóvá lesz a kérdés, ha észreveszünk egy mögötte rejtőzködő másikat: egy helyben topogunk, vagy erőfeszítéseink eredményeként előbbre is jutunk? (Nagy szerencsénk, hogy az idő nem azonos természetű a politikával: így legalább kizárt a visszaaraszolás.) Rendszerváltásféle zajlott akkoriban is a (Világban, akár csak most nálunk. Valami megmásíthatatlanul az elmúlásba fordult, az új hit pedig már (vagy még?) legpompásabb reményeiben tündökölt. S ez volt az az idő, amikor kezdték úgy érezni a megerősödöttek, hogy ideje lenne megállapodni. Ehhez elégséges és védelmezhető (más kérdés, hogy mennyire meggyőző és bizonyítható) érvek után kellett nézniük. Keresve sem találhattak volna könnyebben kezelhető és gyorsabban bevezethető indokolást, mint a hit szavát. Mindez azért jutott eszembe, mert — talán felfigyeltek rá —, némely „kedvenc” politikusunk szájából észérvek logikus egymás mögé sorakoztatása (vagy a tanácstalanság beismerése) helyett egyre sűrűbben hangzanak el e varázsszavak: „Higgyék el nekem!” Egy vagy két alkalomra még csak „befizetne” erre is az ember, viszont sokad- jára hallván e kancsal „istenérvet”, a kételkedőnek kedve szottyan megérteni a jelenség okait. Ha emlékezetünk nem zsibbadt el túlzottan a valóban szédítő iramú hazai történések hatására, akkor még bizonyára fülünkben cseng az alig egy-két éves intelem: ne higgyünk a hatalomnak. Ez a figyelmeztetés tulajdonképpen fölösleges volt. Hiszen úton-útfélen, boltokban, buszokon — mi több, az állampárton belül is — már csak azok nem szapulták a rend. szerbe belemerevédetteket, akik még nem döntötték, hogy megőrizzék-e „szocialista erkölcsüket”, vagy varázsütésre, Hófehérkeként, rossz álomnak minősítsék korábbi önmagukat. (Nem kétséges, hogy ma éppen közülük kerülnek ki szép számmal a rendszerváltás nagy nyertesei.) Egy szó mint száz, megtanultuk, hogy ha nem is gyanakvással, de legalább valamilyen egészséges kételkedéssel fogadjuk a semmitmondást, a butaságukat „higgyék el”-lel palástolókat, netán a hamis prófétákat. Súlyuk és kiterjedésük viszonyát tekintve, leginkább léggömbre emlékeztető — „kipukkannd” viszont a világ minden kincséért sem hajlandó — politikusokat látunk jó néhány, valóban fajsúlyos államférfi, városatya társaságában. Akár a búza közé keveredett ocsú ... Ocsú ... ez az! Ocsúdjunk fel! A hatalomhoz jutottaktól és a hatalomban maradottaktól joggal elvárhatnánk, hogy ígéreteiknek, lehetőségeiknek megfelelően, végre erejük megfeszítésével tegyenek a közért. S végre talán megfeledkezhetnének régebbi sérelmeik során szerzett sebeik nyalogatásáról, még inkább mások általi nyalattatásáról. A költött hátrányokról már nem is beszélve. Sőt elfeledhetnék a „pogány” mumusokkal való fenyegetést is, rajtuk kívül ugyanis már senki sem fél tőlük. S talán eljön az a pillanat is, amikor az „ellenfél” fogalma nem a pocskondiázó hajlamot inggrli majd, hanem a másik tiszteletére sarkall bennünket. Üjra csak Ágoston jut eszembe, akit később szentté avattak. Augustinusként indult Numíbiából, eretnek gondolatok szószólója lett, hovatovább szkepticista, platonista, deista, mígnem azután Milánó püspöke kezéből felvette a kereszténységet. Űj hitében friss erővel ostorozta egykori eretnektársait, végül az egyik római tartomány, Hyppo Regius püspökeként hunyta le szemét. Érdekes karriertörténet, s valahonnan olyan ismerős. Szent Ágostonnak volt egy elődje a pafrisztikában: alexandriai Kelemen. Kelemen, aki nála nem kevésbé hitt, nem kisebb elhivatottsággal szolgálta egyházát, az emberi haladást, ám elismerte az ész szavát, értette a történetiséget, komolyan vette az akkor (is) érvényes, emberségen alapuló erkölcs tanításait. Azaz, a maga módján realista volt. Lehetséges, hogy éppen e körülményekben keresendő szentté avatásának elmaradása. Mégis hajlamosabb az ember Kelemenre figyelni. Annyi szent. K. A. J. A Torgyán- interjú után Mi újság Békésben? Forrponton a földkérdés Juszt, Franka — szilencium Juszt László és Franka Tibor január 30-a és március 1-je között nem szerepelhetnek a Magyar Televízió műsoraiban. Így szól az a levél, amelyet Pálfy G. István, a Hét főszerkesztője kedden kapott" Hapkiss Elemér tv-elnöktől — tudta meg az MTI munkatársa kedden Bányai Gábor ügyvezető igazgatótól. A levél a két újságíró Tor- gyán Józseffel készített interjúja nyomán született. A riporterek sértően támadó fellépése, illetve szakmai felkészületlensége lejáratta mind Torgyán Józsefet, mind a televízió hírnevét — ismertette a döntés okait-Bányai Gábor. A letiltás nem érinti a büntetés alatt levők munkaviszonyát, a Munka törvénykönyve szerint ugyanis erre nincs lehetőség — hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. A Bányai Gáborral folytatott beszélgetés során az is kiderült: február végével megszűnik a Hírháttér című műsor. Csütörtök esti „helyét” más belpolitikai műsor foglalja majd el. A váltásra Feuer Andrásnak, a Hírháttér felelős szerkesztőjének a kezdeményezésére kerül sor. (Folytatás az 1. oldalról) gazdák megyei szervezetének pártfőügyészét. — Véleményem szerint azért, mert a megyében csak azokat a földterületeket mérték ki az állampolgároknak, amelyek jelenleg is tulajdonukban vannak, és a Né- meth-kormány legutóbbi törvénymódosítása értelmében kikérhetik azt a szövetkezeti közösből. Ugyanakkor a megváltozott és az úgynevezett kényszerből felajánlott földek tulajdonosai még nem foglaltak területet, bár az ő körükben igen feszült a légkör. — Békésben tehát pillanatnyilag nem beszélhetünk törvénytelen földfoglalásokról? — Egy-két elkeseredett partizánakció előfordult, de ennek igazán nincs jelentősége. Azzal, hogy valaki leveri a földje négy sarkába a karót, még nem szerez tulajdonjogot, csak akkor, ha a majdani földtörvény így rendelkezik. Egyébként is, ezeket a jelképes akciókat a nagyüzemek figyelmen kívül hagyják, s egyszerűen talajműveléskor kiszántják a karókat. — És nem is készülnek a közeljövőben törvénysértő földfoglalásra? — Én személy szerint az országos akciók jelentős részét sem nevezném törvény- sértőnek. Ugyanis az esetek 90 százalékában 'a valódi, ma is tulajdonos állampolgárok foglalták el földjeiket. Erre azért kényszerültek, mert a helyi szövetkezet vezetőivel nem tudtak megegyezni. Vagy egyáltalán nem tárgyaltak a földtulajdonosokkal. illetve örököseikkel, vagy olyan helyen akarták kimérni földjeiket, amelyeknek aranykorona-értéke és közgazdasági fekvése lényegesen rosszabb a bevitt földterületnél. — Az igazságügy- és a belügyminiszter viszont egyértelműen úgy nyilatkozott a napokban, hogy törvénysér- töek a földfoglalások. — Alapos törvényességi vizsgálat be fogja bizonyítani. hogy elvétve akadt ilyen akció, legalábbis Békés megyében. Egyébként soha ilyen közel nem voltunk a kompromisszumhoz a földkérdést illetően, mint most. Azzal, hogy az Agrárszövetség feladta merev álláspontját, miszerint csak a szövetkezeti tagok kaphatnak földterületet, előbb-utóbb kialakulhat a falvak békéje. Természetesen ehhez elsősorban a parlamenti pártok, illetve a koalíció kompromisszuma és közmegegyezésen alapuló, gyors törvényhozó munka szükséges. — rákóczi — Lábrakapott a talpmasszázs (Folytatás az 1. oldalról) Ügy tudom, Romániából települt át és itt lelt otthonra Békésen. — Vajdakamaráson éltem eddig. Sok mindenhez értek. Voltam kőműves, asztalos. A masszírozást nagyszüleimtől, szüleimtől tanultam. Azt mondják, van hozzá érzékem. — A kőművesség és az asztalosság tisztes szakma. De hát ez, amit most csinál, merőben más. A masszázst mégiscsak tanulnia kellett volna. Jankó György egy főorvosra hivatkozik, aki rábeszélte, hogy gyógyítsa az embereket a talpmasszázzsal. így váltotta ki az ipart. Ennyi. És sorolja a főorvosok nevét, akikkel megyeszerte kapcsolatot tart akik fogadják és küldik a beteget oda-vissza. Meglepő információ. — Megérdeklődtem, hogy a megyében melyik betegségnek ki a legjobb szakértője — sorolja a masszőr. — Amikor megtudtam, odairányítottam a betegeket vizsgálatra. Az egyik fül-orr-gé- gészt például kikérdeztem!?!) Láttam, hogy tényleg érti a dolgát, ezek után hozzáküld- tem, akin garat-, torok-, illetve hallásproblémákat fedeztem fel. — Szó nélkül fogadták az ön pácienseit? — Szó nélkül. Most kaptam üzenetet egy belgyógyásztól. Szeretne megismerni. A legtöbb orvossal telefonon tartom a kapcsolatot, nem is ismerjük egymást. Nyilván jónak tartják a "beutalásaimat*1, ha megvizsgálják az én betegeimet. Szeretnék továbbra is jó barátságban maradni velük, hiszen nem létezem nélkülük. Orvosi dolgokba ugyanis nem avatkozom. Ha valahol góc van a testben, ha gombás valaki, akkor nem vállalom a kezelést. Ott az orvos, hogy meggyógyítsa őket. — Azt látom, hogy a felesége vette kézbe az egyik beteg lábát. Neki is van, illetve nincs jogosítványa erre? — Megtanítottam rá. Mondok magának neveket, hogy kiket keressen meg őket meggyógyítottam. Ha nőgyógyászati panasza van, menjen gégészhez!?!) Csinos fiatalasszony Kovács Sándorné. Megtudom tőle, hogy krónikus nőgyógyászati panasza volt (azt is elmondja, hogy ezzel a bajával nem járt orvosnál), amiből sehogy sem tudott kikecmeregni. Jankó György elküldte egy fül-orr-gégésZ- hez. A gégész az alapproblémából kigyógyította. — A torkommal volt valami. Az orvos meggyógyított. aztán Gyurihoz jártam talpmasszázsra. Azóta semmi bajom. Bállá Gáborné magas vérnyomással küszködött. Az orvosok sehogyan sem tudták a gyógyszerekkel leszorítani. 220,'90-et mért a belgyógyász hosszú időn át. Szé- delgett. rossz közérzete volt Hallott a masszőrről. Megkereste. 17 alkalommal masszírozta meg a talpait, korpalevet írt fel, hogy azt iszogassa. Szó, ami szó. Bállá Gáborné azóta egy szem nem sok, annyi gyógyszert sem vesz be, és elfelejtette azt is, hogy valaha magas volt a vérnyomása. Megkérdeztem a "beutalóról** dr. Rácz László megyei főorvost: — Teljesen szabálytalan. Sőt, az orvosnak jeleznie kell, ha ilyen csínybe akarják vinni — kapom kérdésemre a választ. — Amitön elmond, a masszőr tevékenysége kimeríti a kuruzslás fogalmát, amihez mi nem adhatunk segédkezet. — Pedig úgy tudom, Jankó György a megye több főorvosával tart kapcsolatot. — Magára valamit is adó orvos természetesen ilyen módon nem támogathatja egy laikus működését... Sokféle ellenérzés kavarog bennem. Egy biztos. Lassan se szeri, se száma az önjelölt természetgyógyászoknak, éppen ezért érdemes odafigyelni ezekre a jelenségekre, mert mindennek megvannak a maga veszélyei, etikai és egészségügyi szempontból egyaránt. Béla Vali