Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

NÉPÚJSÁG 1991. Január 30., szerda A mai közgyűlés tényleg alakuló lesz? Cégtábla száműzetésben, azaz titkár munka nélkül... (Folytatás az 1. oldalról) alakítsunk önálló egyesüle­tet. Csakhogy nem gondolták végig elég alaposan a dolgot, hiszen anyagi feltételek nél­kül lehetetlen továbblépni. Talán előbb kellett volna az alapokat megteremteni, s ez­után kezdeményezni az el­szakadást. — Ha jól tudom, nemrég tartották leendő művelődési egyesületük alakuló ülését? — Valóban, ilyen célból jöttünk össze, de mivel az alapszabály-tervezet még nem készült el, január 30-ra újabb ülést hívtunk össze. Egyesületről tehát még nem beszélhetünk. — Szólna néhány szót ar­ról, miként lett munkanél­küli? Netán a népi mondás érvényes: „Két pad között, a földre esett"? — Amikor leváltunk a me­gyei TIT-től, választás elé kerültem. Korábban főmun­katársként alkalmaztak, így lettem gyulai titkár. Mivel az átjárást nem tudtam vál­lalni Békéscsabára, s mivel a gyulai szervezet megszűnt, a kezembe adták a munka­könyvemet. — Elég kilátástalannak tű­nik a helyzete... — Nem lesz könnyű dolga a születő egyesületnek sem, hiszen szinte semmink sincs, csak ezek a rossz bútorok, a csillagda, a tv, a video... Ha szervezünk valamit, fi­zethetjük a terembérleti dí­jakat. Ennek ellenére meg­győződésem, hogyha valami­kor, hát most van csak iga­zán szüksége az embereknek az ismeretterjesztésre. Saj­nos — bár a közművelődés szerves része —, nem finan­szírozzák e területet. Pedig dőre elképzelés, hogy itt, Gyulán vagy másutt fenn tudják tartani magukat ezek az egyesületek, állami támo­gatás nélkül... — Válaszát érthetem úgy, hogy más munkahely után néz? * — Nem ezért vázoltam az alakulóban levő egyesület várható nehézségeit. Egysze­rűen érzékeltetni akartam; segítségre lesz szükségünk. Mióta nincs munkám, sokan felkeresnek, bátorítanak, együttéreznek velem. Már csak azért sem futamodha- tok meg, folytatni szeretném. — Elképzelései? — A fő cél: ne érezzék az emberek, hogy magukra vannak hagyatva, ezért klu­bokat, köröket szervezünk majd nekik. Az ifjúság kö­rében is van pótolnivaló jócskán. Szóval nem fogok unatkozni. Csak már létre­jönne az egyesület... Mit is tehetnénk mást? Türelmesen várjuk a hírt Gyuláról — mint a kiérde­mesült cégtábla teszi —: megalakult-e az új művelő­dési egyesület? N. A. Higgyék el nekem! Megyünk előre az időben, vagy az idő halad el mellettünk? — töprengett, tana­kodott Ágoston Vallomásaiban még az V. század elején. Látszólag ,mindegy lenne a dolog, ha csupán az időhöz való viszo­nyunkra gondolunk. De mód felett árulko­dóvá lesz a kérdés, ha észreveszünk egy mögötte rejtőzködő másikat: egy helyben topogunk, vagy erőfeszítéseink eredmé­nyeként előbbre is jutunk? (Nagy szeren­csénk, hogy az idő nem azonos természe­tű a politikával: így legalább kizárt a visszaaraszolás.) Rendszerváltásféle zajlott akkoriban is a (Világban, akár csak most nálunk. Vala­mi megmásíthatatlanul az elmúlásba for­dult, az új hit pedig már (vagy még?) leg­pompásabb reményeiben tündökölt. S ez volt az az idő, amikor kezdték úgy érezni a megerősödöttek, hogy ideje lenne meg­állapodni. Ehhez elégséges és védelmez­hető (más kérdés, hogy mennyire meg­győző és bizonyítható) érvek után kellett nézniük. Keresve sem találhattak volna könnyebben kezelhető és gyorsabban be­vezethető indokolást, mint a hit szavát. Mindez azért jutott eszembe, mert — talán felfigyeltek rá —, némely „kedvenc” politikusunk szájából észérvek logikus egymás mögé sorakoztatása (vagy a ta­nácstalanság beismerése) helyett egyre sű­rűbben hangzanak el e varázsszavak: „Higgyék el nekem!” Egy vagy két alkalomra még csak „be­fizetne” erre is az ember, viszont sokad- jára hallván e kancsal „istenérvet”, a ké­telkedőnek kedve szottyan megérteni a jelenség okait. Ha emlékezetünk nem zsibbadt el túl­zottan a valóban szédítő iramú hazai tör­ténések hatására, akkor még bizonyára fülünkben cseng az alig egy-két éves in­telem: ne higgyünk a hatalomnak. Ez a figyelmeztetés tulajdonképpen fölösleges volt. Hiszen úton-útfélen, boltokban, bu­szokon — mi több, az állampárton belül is — már csak azok nem szapulták a rend. szerbe belemerevédetteket, akik még nem döntötték, hogy megőrizzék-e „szocialista erkölcsüket”, vagy varázsütésre, Hófehér­keként, rossz álomnak minősítsék korábbi önmagukat. (Nem kétséges, hogy ma ép­pen közülük kerülnek ki szép számmal a rendszerváltás nagy nyertesei.) Egy szó mint száz, megtanultuk, hogy ha nem is gyanakvással, de legalább va­lamilyen egészséges kételkedéssel fogad­juk a semmitmondást, a butaságukat „higgyék el”-lel palástolókat, netán a ha­mis prófétákat. Súlyuk és kiterjedésük viszonyát tekint­ve, leginkább léggömbre emlékeztető — „kipukkannd” viszont a világ minden kin­cséért sem hajlandó — politikusokat lá­tunk jó néhány, valóban fajsúlyos állam­férfi, városatya társaságában. Akár a bú­za közé keveredett ocsú ... Ocsú ... ez az! Ocsúdjunk fel! A hata­lomhoz jutottaktól és a hatalomban ma­radottaktól joggal elvárhatnánk, hogy ígé­reteiknek, lehetőségeiknek megfelelően, végre erejük megfeszítésével tegyenek a közért. S végre talán megfeledkezhetné­nek régebbi sérelmeik során szerzett se­beik nyalogatásáról, még inkább mások általi nyalattatásáról. A költött hátrá­nyokról már nem is beszélve. Sőt elfe­ledhetnék a „pogány” mumusokkal való fenyegetést is, rajtuk kívül ugyanis már senki sem fél tőlük. S talán eljön az a pillanat is, amikor az „ellenfél” fogalma nem a pocskondiázó hajlamot inggrli majd, hanem a másik tiszteletére sarkall bennünket. Üjra csak Ágoston jut eszembe, akit később szentté avattak. Augustinusként indult Numíbiából, eretnek gondolatok szószólója lett, hovatovább szkepticista, platonista, deista, mígnem azután Milánó püspöke kezéből felvette a kereszténysé­get. Űj hitében friss erővel ostorozta egy­kori eretnektársait, végül az egyik római tartomány, Hyppo Regius püspökeként hunyta le szemét. Érdekes karriertörténet, s valahonnan olyan ismerős. Szent Ágostonnak volt egy elődje a pafrisztikában: alexandriai Kelemen. Ke­lemen, aki nála nem kevésbé hitt, nem kisebb elhivatottsággal szolgálta egyházát, az emberi haladást, ám elismerte az ész szavát, értette a történetiséget, komolyan vette az akkor (is) érvényes, emberségen alapuló erkölcs tanításait. Azaz, a maga módján realista volt. Lehetséges, hogy éppen e körülmények­ben keresendő szentté avatásának elma­radása. Mégis hajlamosabb az ember Ke­lemenre figyelni. Annyi szent. K. A. J. A Torgyán- interjú után Mi újság Békésben? Forrponton a földkérdés Juszt, Franka — szilencium Juszt László és Franka Ti­bor január 30-a és március 1-je között nem szerepelhet­nek a Magyar Televízió mű­soraiban. Így szól az a le­vél, amelyet Pálfy G. Ist­ván, a Hét főszerkesztője kedden kapott" Hapkiss Ele­mér tv-elnöktől — tudta meg az MTI munkatársa kedden Bányai Gábor ügy­vezető igazgatótól. A levél a két újságíró Tor- gyán Józseffel készített in­terjúja nyomán született. A riporterek sértően támadó fellépése, illetve szakmai fel­készületlensége lejáratta mind Torgyán Józsefet, mind a televízió hírnevét — is­mertette a döntés okait-Bá­nyai Gábor. A letiltás nem érinti a büntetés alatt levők munkaviszonyát, a Munka törvénykönyve szerint ugyan­is erre nincs lehetőség — hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. A Bányai Gáborral foly­tatott beszélgetés során az is kiderült: február végével megszűnik a Hírháttér című műsor. Csütörtök esti „he­lyét” más belpolitikai műsor foglalja majd el. A váltásra Feuer Andrásnak, a Hírhát­tér felelős szerkesztőjének a kezdeményezésére kerül sor. (Folytatás az 1. oldalról) gazdák megyei szervezeté­nek pártfőügyészét. — Véleményem szerint azért, mert a megyében csak azokat a földterületeket mér­ték ki az állampolgároknak, amelyek jelenleg is tulajdo­nukban vannak, és a Né- meth-kormány legutóbbi tör­vénymódosítása értelmében kikérhetik azt a szövetkezeti közösből. Ugyanakkor a meg­változott és az úgynevezett kényszerből felajánlott föl­dek tulajdonosai még nem foglaltak területet, bár az ő körükben igen feszült a lég­kör. — Békésben tehát pilla­natnyilag nem beszélhetünk törvénytelen földfoglalások­ról? — Egy-két elkeseredett partizánakció előfordult, de ennek igazán nincs jelentő­sége. Azzal, hogy valaki le­veri a földje négy sarkába a karót, még nem szerez tu­lajdonjogot, csak akkor, ha a majdani földtörvény így rendelkezik. Egyébként is, ezeket a jelképes akciókat a nagyüzemek figyelmen kívül hagyják, s egyszerűen talaj­műveléskor kiszántják a ka­rókat. — És nem is készülnek a közeljövőben törvénysértő földfoglalásra? — Én személy szerint az országos akciók jelentős ré­szét sem nevezném törvény- sértőnek. Ugyanis az esetek 90 százalékában 'a valódi, ma is tulajdonos állampolgárok foglalták el földjeiket. Erre azért kényszerültek, mert a helyi szövetkezet vezetőivel nem tudtak megegyezni. Vagy egyáltalán nem tár­gyaltak a földtulajdonosok­kal. illetve örököseikkel, vagy olyan helyen akarták kimérni földjeiket, amelyek­nek aranykorona-értéke és közgazdasági fekvése lénye­gesen rosszabb a bevitt föld­területnél. — Az igazságügy- és a bel­ügyminiszter viszont egyér­telműen úgy nyilatkozott a napokban, hogy törvénysér- töek a földfoglalások. — Alapos törvényességi vizsgálat be fogja bizonyíta­ni. hogy elvétve akadt ilyen akció, legalábbis Békés me­gyében. Egyébként soha ilyen közel nem voltunk a komp­romisszumhoz a földkérdést illetően, mint most. Azzal, hogy az Agrárszövetség fel­adta merev álláspontját, mi­szerint csak a szövetkezeti tagok kaphatnak földterüle­tet, előbb-utóbb kialakulhat a falvak békéje. Természe­tesen ehhez elsősorban a parlamenti pártok, illetve a koalíció kompromisszuma és közmegegyezésen alapuló, gyors törvényhozó munka szükséges. — rákóczi — Lábrakapott a talpmasszázs (Folytatás az 1. oldalról) Ügy tudom, Romániából te­lepült át és itt lelt otthonra Békésen. — Vajdakamaráson éltem eddig. Sok mindenhez értek. Voltam kőműves, asztalos. A masszírozást nagyszüleimtől, szüleimtől tanultam. Azt mondják, van hozzá érzé­kem. — A kőművesség és az asztalosság tisztes szakma. De hát ez, amit most csinál, merőben más. A masszázst mégiscsak tanulnia kellett volna. Jankó György egy főorvos­ra hivatkozik, aki rábeszél­te, hogy gyógyítsa az embe­reket a talpmasszázzsal. így váltotta ki az ipart. Ennyi. És sorolja a főorvosok nevét, akikkel megyeszerte kapcso­latot tart akik fogadják és küldik a beteget oda-vissza. Meglepő információ. — Megérdeklődtem, hogy a megyében melyik beteg­ségnek ki a legjobb szakér­tője — sorolja a masszőr. — Amikor megtudtam, odairá­nyítottam a betegeket vizs­gálatra. Az egyik fül-orr-gé- gészt például kikérdeztem!?!) Láttam, hogy tényleg érti a dolgát, ezek után hozzáküld- tem, akin garat-, torok-, il­letve hallásproblémákat fe­deztem fel. — Szó nélkül fogadták az ön pácienseit? — Szó nélkül. Most kap­tam üzenetet egy belgyó­gyásztól. Szeretne megismer­ni. A legtöbb orvossal tele­fonon tartom a kapcsolatot, nem is ismerjük egymást. Nyilván jónak tartják a "be­utalásaimat*1, ha megvizsgál­ják az én betegeimet. Sze­retnék továbbra is jó barát­ságban maradni velük, hi­szen nem létezem nélkülük. Orvosi dolgokba ugyanis nem avatkozom. Ha valahol góc van a testben, ha gombás valaki, akkor nem vállalom a kezelést. Ott az orvos, hogy meggyógyítsa őket. — Azt látom, hogy a fe­lesége vette kézbe az egyik beteg lábát. Neki is van, il­letve nincs jogosítványa er­re? — Megtanítottam rá. Mon­dok magának neveket, hogy kiket keressen meg őket meggyógyítottam. Ha nőgyógyászati panasza van, menjen gégészhez!?!) Csinos fiatalasszony Ko­vács Sándorné. Megtudom tőle, hogy krónikus nőgyó­gyászati panasza volt (azt is elmondja, hogy ezzel a ba­jával nem járt orvosnál), amiből sehogy sem tudott ki­kecmeregni. Jankó György elküldte egy fül-orr-gégésZ- hez. A gégész az alapprob­lémából kigyógyította. — A torkommal volt va­lami. Az orvos meggyógyí­tott. aztán Gyurihoz jártam talpmasszázsra. Azóta semmi bajom. Bállá Gáborné magas vér­nyomással küszködött. Az orvosok sehogyan sem tud­ták a gyógyszerekkel leszo­rítani. 220,'90-et mért a bel­gyógyász hosszú időn át. Szé- delgett. rossz közérzete volt Hallott a masszőrről. Megke­reste. 17 alkalommal masszí­rozta meg a talpait, korpa­levet írt fel, hogy azt iszo­gassa. Szó, ami szó. Bállá Gáborné azóta egy szem nem sok, annyi gyógyszert sem vesz be, és elfelejtette azt is, hogy valaha magas volt a vérnyomása. Megkérdeztem a "beutaló­ról** dr. Rácz László megyei főorvost: — Teljesen szabálytalan. Sőt, az orvosnak jeleznie kell, ha ilyen csínybe akar­ják vinni — kapom kérdé­semre a választ. — Amitön elmond, a masszőr tevékeny­sége kimeríti a kuruzslás fo­galmát, amihez mi nem ad­hatunk segédkezet. — Pedig úgy tudom, Jan­kó György a megye több fő­orvosával tart kapcsolatot. — Magára valamit is adó orvos természetesen ilyen módon nem támogathatja egy laikus működését... Sokféle ellenérzés kavarog bennem. Egy biztos. Lassan se szeri, se száma az önje­lölt természetgyógyászoknak, éppen ezért érdemes odafi­gyelni ezekre a jelenségekre, mert mindennek megvannak a maga veszélyei, etikai és egészségügyi szempontból egyaránt. Béla Vali

Next

/
Oldalképek
Tartalom